ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-09-29 / 40. szám

vizeit eresztheti szabadjára. Azaz hogy dehogy is ereszti szabadjára. Hiszen épen az benne a nagyszerű tanulság, hogy ha nem a külső erőszak fakasztja az érzések zuhatagját, le tudja a lélek ereszteni könnyen az akaratnak szabályozó, rombolást megakasztó zsilipjét. Felbőszült Rontó Pál, söt vérengző tigris tud lenni az ember a fizikai erő nyomása alatt. Ellenben mily heroikus pózban jelenik meg, mikor a lelkiségnek, az erkölcsi erőnek örökfényü csillaga ragyog homlokán. Igaza van a kiváló Foersternek, szeptember 24-ike reá a bizonyság, midőn azt mondja: „Az emberek engedelmeskedni akarnak, de emberi módon s nem mint a megvert kutya. Ez nem azt jelenti, hogy lux módon kezeljük a fegyelem kérdését, de nem szabad ragaszkodnunk a mechanikus káplár fogalomhoz sem." Nagy paedagogiai értéke van e megállapításnak. Hiszen nemcsak a gyermek, de a nép, a nagy tömeg is nevelésre szorul. S minő nevelésre? Olyanra, a minőt Foerster hirdet: „A nevelés felemelés, amelyben .a passiv és aktiv erőket egyesiteni kell. Az alantabb állók pszichéjére való hivatkozás az igazi paedagogiai művészet ? Olyan nevelésre szorul az emberiség, a minőt Krisztus Urunk praktizált, aki Izaiás szerint: „a hajlott nádszálat nem zúzta össze, a pislogó mécsest nem fújta el." A goromba erőszak nem nevel, hanem elvadit s idegeket őröl. Mert hát minden actió reactiót szül: ez nemcsak fizikai törvény, hanem egyúttal lélektani is. Az élet mesterétől, a történelemtől legalább ezt az egy axiómát megtanulhatná minden müveit ember, akár ifjúságot, akár népet nevel. Aki még ennyire sem vitte, oltsa ki egyszerűen a történelem fáklyáját. „Csak lélek nyúljon a lélekhez; a lélek, az élet, az erő fölényével lehet csak gyógyítani : veszekedéssel, zsémbeskedéssel nem. Aki lent van, ahhoz le kell ereszkednünk. Tegyünk ugy, mint a nap tesz, mely a magasságból le nem száll, de leküldi sugarait. A mi magasságunk a lélek jósága, nemessége. Ne jöjjünk le veszekedni s bepiszkolódni. Tisztítsunk másokat saját lelkünk előkelőségével." (Prohászka.) Kalapot emelek Budapest népe előtt, hogy szept. 24-iki viselkedésével alkalmat adott ezen örökérvényű igazság felfrissítésére. Dr. Tóth Kálmán. vallási hivek vagy egy mester és tanítványai körének. Igy tudjuk, hogy nevezetesen a rabbik tanítványaikkal tartottak maguknak ilyen coenaculumot, zsidó néven alijja. Ebből következtethetjük, hogy az Üdvözítőnek is meg volt az akkori szokás szerint a maga határozott gyülekező helye, amelyet ép az utolsó vacsora alkalmával is felkeresett. Ezt az igy megszentelt helyiséget azután az apostolok tovább is megtartották minden közös működésük központjául Jeruzsálemben. Az egyház szervezkedésével pedig csakhamar templommá lett a szent hely, az „apostolok templomává, az összes templomok anyjává", mint azt a régiek nevezték (Itin. Burdig. 333 köt; Willibald 720 köt.; Phokas XIV.). E fejlődést nem zavarta meg a városnak viszontagságos sorsa sem. Midőn Titus Kr. u. 70-ben Jeruzsálem városát feldúlja, Sión volt az egyedüli városrész, mely a Heródes által épített királyi várral és pár szomszédos épületével az általános pusztulásból megmenekült, hogy az elhelyezendő őrségnek, „legio fretensis

í!-nek állomásozó helyéül szolgáljon és a várnak hatalmas erődítményei és tornyai hirdessék, hogy mily hatalmas erősségen lett úrrá a rómaiak hadi bátorsága (Bell. Jud. VII., 1, 1.). Eme várnak árnyékában és szerencsés oltalmában a Sión hegyi coenaculum is kikerülte a végzetet két zsinagógával együtt, mint ezt a régiek emlegetik (Epiphan. De mens, et pond. 14, 8—10.). Hogy e magánház pontosabban mikor és hogyan építtetett át templommá, szent Jakab — A bécsiek és a magyarok. Kossuth Lajos bécsi-bevonulásához hasonlítható az ellenzék diadalmenete. Tomboló tömeg a pályaudvaron. Kipirult német arcok. Lelkesedés lázában égő szemek. Különös, csodás világ. Bécsben éljenzik a magyart. Itt valami nagy találkozó esett. Akik eddig elváltak a gyűlöletben, azok a szeretetben találkoztak. Csodás dolog ez, magyarok. Az ellenzéket Bécs a lelkére öleli. Bécs szereti a magyart. Hogy történhetett mindez? Mintha álmot dörgölnénk a szemünkből. Igaz-e? Való-e? Igaz. És ebből az igaz tényből sok igazságot tanulhatunk. A népek nem ellenségei egymásnak. Egy ellensége van a népnek. Aki szolgaságban tartja. Ime, a szabad Bécs meleg rokonszenvvel tüntet a szabadságát kereső magyar mellett. Tanulhatunk még egyet. Mese az, hogy a külföld értetlen részvéttel kiséri nemzetünk küzdelmét. Ime. Amint igaz ügyben küzdünk, amint a népért küzdünk, amint nyíltan, kérlelhetetlenül küzdünk, még az úgynevezett ellenségeink is megértenek. Ebből meg az ellenzék tanuljon, ha ismét kormányra kerül. Ne paklizzon. Ne formulázzon. Ne köntörfalazzon. Hanem küzdjön nyíltan, kérlelhetetlenül és minden eszközt felhasználva. Ezt megérti a külföld. Megérti és méltányolja az ellenfél is. A fényes nap hátterében két arc sötétlik. Tisza és Lukács arca. Az aulikus, korrupt, zsentri Magyarország sülyedő hajójának ez a két vakmerő patkánya, akik botorságukban a kormányrudig merészkedtek. Ok már megbuktak. Az ő Magyarországuk : az erőszak, a lélekvásárlás, a szolgabirók Magyarországa meghalt. De poraiból, mint a megéledett Főnixmadár diadalmasan kel ki a népjogok, a népszabadság, a tiszta parlament Magj^arországa. Az inasügy. (K. 0.) A magyar építőiparosok országos szövetsége a napokban országos gyűlést tartott a Dunántúl virágzó városában Győrött. Oly fontos és nagyjelentőségű kérdések szerepeltek a gyűlés napirendjén, hogy a mai zavaros politikai viszonyok között is megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. A nagyfontosságú kérdések között szerepelt a munka szabadságának védelme, a munkaviszonyok törvényes szabályozása, a kartellkérdés, az ipari termelő szövetkezetek, a gyermekmunka és a tanonckérdés. Ezúttal a tanonckérdéssel fogunk foglalkozni, kivált azért, mivel a közéletben ennek a kérdésnek igen csekély jelentőséget szoktak tulajdonítani. Holott kétségtelen, hogy a magyar ipar fejlődésének egyik alapja a helyes tanoncképzés. Azt mondják, hogy az orosházai tanoncotthonban nevelt tanoncok annyira különböznek a Orosházán található mintegy 1000 főnyi tanonctól, hogy mindenki beláthatja, hogy pusztán a nevelés adja meg az inas erkölcsi és értelmi értékét. A tanonc nem arra való, hogy vele cselédmunkát végezzenek, hanem apostol és utódjainak, az első jeruzsálemi püspököknek székesegyházává, nem tudni. Csak hogy a szentsir templom előtt (326-ban), már mint tekintélyes méretű bazilika diszitette Sión ormát. Ennek egy nagyon vázlatos képe szerencsésen ránk maradt a Madabai mozaik-térképen, melyből a jeruzsálemi részlet egy kitűnő uj rajzát és feldolgozását birjuk az alapos sion-hegyi bencés atyának, P. Mauritius Gislernek tollából (Das Heilige Land, 912. okt. füzet melléklete). Ez a templom azután a perzsák (614.) és a szelcsukok (1010.) pusztításai közben tönkrement, de a keresztesek idejében a régi alapokon újra felkelt uj dicsőségben. Abban az időben a régi szent emlékek egy ujjal gyarapodtak, hogy a templom a nagy zsidó király és próféta, Dávid sirját is magában rejti. Ezen uj és bizonytalan dicsőség azonban csak a régi szent hely vesztére volt. A mohamedán dervisek az ő tisztelt prófétájuk sírhelyét maguknak követelték. A középkor zavaraiban sikerült is nekik a keresztesek után ott letelepedett jámbor ferences-testvéreket kiszorítani. Az imádságos kolostor-cellákba ők költöztek be kócos feleségeikkel és piszkos gyerekeikkel. A templomnak lassanként omlásnak induló köveit, szaporodó családjuk és a jövő mohamedán zarándokok számára ujabb házakra használták fel. Ugy, hogy a régi, hatalmas templomból csak egy kis oldalkápolna maradt meg, melynek felső szintjén a keresztények az utolsó vacsora és szentlélek eljövetelének emlékét arra való, hogy a műhelyi és iskolai oktatás után szakmáját szerető és ahoz hozzáértő iparossá legyen. De mivel nem tanul, sem a műhelyben, sem az iskolában, a társadalmi életben nincs is becsülete és mivel azt hisszük, hogy ennek igy kell lenni, nem csoda, hogy elhanyagoljuk az iparos pályát és általános a panasz az ipar létalapját fenyegető inashiányról. A kereskedelemügyi kormányzat arról panaszkodik, hogy a tudományos pályákra törekvő egyének száma aggasztó mérvben szaporodik. Ellenben az ipar és kereskedelem megfelelő szellemi képesítéssel biró erőkben hiányt szenved. A bajon a kormány ösztöndijakkal akar segíteni. A budapesti kereskedelmi és iparkamara pedig megállapítja az inashiányt és tanulmányoztatja a kérdést. Az inashiányt a statisztika bizonyítja. Az inashiány állandóan 10—20 százalékra rug, sőt vannak iparágak, melyek időközönlant 100 százalékos hiányt tüntetnek fel. Mi ennek az oka ? A munkaadók a szakszervezeteket, ezek viszont a munkaadókat okolják az inashiány miatt. A munkaadók azt mondják, hogy a szakszervezetek mindenkit visszariasztanak az iparos pályától, csakhogy a felnőtt ipari munkás jobb keresethez jusson. A szakszervezetek viszont azzal vádolják meg a munkaadókat, hogy rosszul bánnak az inassal és ez az oka, hogy nem kapnak inast. A pert nem akarjuk eldönteni, mert nem is ez a fődolog. A fődolog a bajt megismerni és az orvoslás eszközeit megragadni. Az inashiánynak szerintünk kizárólagosan az az oka, hogy az iparos nálunk oly kevés társadalmi megbecsülésben részesül, mely mindenkit visszariaszt az iparos pályától. Ennek azonban ismét az iparos az oka, jobban mondva az a nevelési rendszer, mely között az iparos felnevekedik és önállóvá lesz. Látjuk, hogy önálló iparosok nem tudnak könyvet vezetni, számlát irni és levelezni. Hiányzik az a szellemi képesitésök, mely a vagyonszerzés utján a boldogulás alapja. De ennek az iparosnak nincs is tekintélye és becsülete. Pedig mit mond a törvény? Azt mondja, hogy gyermekek, kik életük 12-ik évét még be nem töltötték, tanoncokul fel nem vehetők (1884. XVII. 60. §.) A munkaadók ehez éppenséggel nem ragaszkodnak. Nekik inasra van szükségük, szerződtetik őket és az inas megfelelő előképzettség nélkül a tanonciskolába kerül. A tanonciskola tanterve azonban ugy készült, hogy bizonyos előkészültséggel számol és mivel az inas ezzel nem rendelkezik, megbukik. Ezzel azonban sem az inas, sem a munkaadó nem törődik, mivel ez a munkaviszonyra semmi kihatással nincs. Ha felszabadul, elég neki olyasféle bizonyítvány, hogy az inasiskolát végigjárta. Mily eredménnyel, teljesen mellékes. A munkaadó pedig, ki az inasban pusztán a munkaerőt tekintette és azt a lehetőség szerint ki is használta, kiállítja a bizonyítványt, hogy az inas kellő szakmabeli jártasságot sajátított el. Az iparhatóságnak ez untig elég, hogy az inast legénnyé léptesse elő. Ezen a bajon ugy lehetne segíteni, hogy a tisztelték, az alsó részben pedig a mohamedánok Dávid sirját. Igy van ez máig. De a keresztények lelkesedése és áldozatkészsége nem nyugodott, mig magának e legszentebb helyen oltárt és templomot nem emelt. A régi templomnak egy részében már ősi időktől (legalább a VIII. század) fogva, tisztelték a szent Szűz elszenderülésének emlékét és helyét. Csak pár omladék oszlop jelezte ezt már az utolsó évtizedekben és a híveknek ezekhez évenként megújuló processziója, midőn 1898. okt. 31-én Vilmos német császár a szultán ajándékaképen e legszentebb helyet birtokába kapta és német katholikus alattvalóinak, a kölni Verein vom hl. Land kegyeletes rendelkezésének átengedte. 1910. április 10-én már az uj hatalmas templom felszentelését ünnepelte a német katholikusság 1000 zarándokja, a trónörökös és az egyházfejedelmek vezetése mellett. Azóta büszkén hirdeti az a szilárd kupola és a magasra törő harangtorony a katholikus hivek áldozatos hitét, mellyel oltárt emelt ama legszentebb hely közvetlen közelében, hol a mi Urunk és Üdvözitőnk az ő legszentebb örökhagyását, az eucharisztiát számunkra rendelte. Szent és magasztos gondolat volna, ha az az eucharisttikus életáram, melynek hullámai a Sión hegyéről áradtak szét az egész világba, az emberek lelkét újra ezek ősforrásához a Sion-hegy felé irányítanák. Mint az eucharisztikus kongresszus számos mélységes értekezlete a hivők lelkét az eucharisztia