ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-03-03 / 10. szám

Csupán az egyik utcasarkon ásítozik egy álmos rendőr és elég ideje van azon álmodozni, hogy de jó is lehet a meleg, puha fészekben otthon. . Fidibusz. Krónika. Amit Esztergomban Soha még nem tettek : Leszállítják újra, amit fölemeltek. Leszállítják ismét, Legyen úgy, mint régen: Elmélkedjünk kissé e nagy eseményen. Mikor fölemelték A már szokott módon, Emelte a csavar, nyögve, szuszogóson. Majdnem félrebillent, — Az alap már gyenge, — De ha egyszer a kor szava követelte ! . . . És ennek szavára Mi mit meg nem tennénk, Hogy már egyszer modern városkává lennénk ? Sokra mentünk máris Az emelés által: Haladunk is szépen mérföldes csizmákkal. S amit felemeltünk, Maradjon emelten, Igy kívánja ezt már a haladó szellem És tovább is buzgón Szorítjuk a srófot, Közben megválasztunk államtitkárt, grófot. Ámde van rebellis, — Se szeri, se száma, — Aki mindezeket jó szemmel nem látja És a közgyűlésen, Ha már mást nem tehet, Csúfol, megtépázza szegény korszellemet. Most pedig győzelmi Mámorhangok zengnek, Nagy öröme lett e rebellis kebleknek. De ne aggódjunk a Nagy pótadó miatt: Nem ezt szállítják le, — csak a Kolos-hidat! (-•) * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök szombaton d. u. Esztergomból Budapestre távozott. — Dr. Rott Nándor prelátus-kanonok néhány nap óta városunkban tartózkodik s több tanácsülésen és gyűlésen részt vett. * Kohl püspök disztagsága. Kohl Medárd dr. püspök, a szentgyörgymezői kath. kör nagy jótevője, abból az alkalomból, hogy a kör őt legutóbbi közgyűlésén disztagjává választotta, 100 koronát küldött Pauer Károly karkáplánnak, a kör elnökének. A nemesszivű jótevőnek, ki mindenkor hathatósan szokta támogatni a kath. célokat és intézményeket, ez úton is mély hálájukat és őszinte köszönetükét fejezik ki a kör tagjai. * Böjti szent beszéd. Az esztergom-vizivárosi plébánia-templomban a nagyböjti szent beszédek minden vasárnap délután 5 órakor lesznek megtartva. * Kinevezés. Az esztergomi főkáptalan Récsey Antal intézőt, aki jelenleg Zalamegyében a kápolnai kerületet kezeli, harmad osztályú intézőből II. osztályú intézővé léptette elő közel 19 évi szolgálatának jutalmazásául. * Főegyházmegyei hir. Makai János mosondarnói h. plébános február 20-án váratlanul elhunyt. 1853-ben született és 1876-ban szentelték pappá. R. i. p. — Az egyházi főhatóság a plébánia ideigl. adminisztrálásával Cserhalmi Lajos hédervári esperes-plébánost bizta meg. * A XXIII. nemzetközi Eucharisztikus kongresszus Wienben lesz, 1912. szeptember 12—15-én. A kereszténység fönnállása óta sok lehető módot fölhasznált már az emberi szeretet, hogy a kereszténységnek nagy titkát: a kenyér és bor szine alatt az oltáron jelenlévő Istenembert, az eucharisztiát ünnepelje. A kath. Anyaszentegyház ünnepeket szentel a legm. oltáriszentségnek és az újszövetség áldozata: a szt. mise által életének központjává tette. Az ujabb időkben az eucharisztikus világkongresszusokban nyilatkozott meg a legnagyszerűbben ez a tisztelet. 22-őt tartottak már eddig; még pedig az elsőt Lille francia városban, a 8-ikat Jeruzsálemben, a 16-ikat az örök városban Rómában, a 19-iket Londonban, a 20-ikat a „német Rómában" Kölnben, a 21-iket Montrealban (Délamerika), és a 22-iket az előző évben Spanyolország fővárosában Madridban. Különösen az utolsó négy oly szép, oly nagyszabású volt, hogy az egész katholikus világ büszkén mutathat reájuk, mint az oltáriszentségben jelenlévő Jézusban való hit élénk megnyilatkozására. * Az altruista bank tájékozódik. Bartóky földmivelésügyi államtitkár, aki az altruista banknál, mint a kormány megbízottja szerepel, Papp Géza és mások társaságában pénteken Esztergomban tartózkodott s a parcellázó altruista bank érdekében papi körökben hangulatot kelteni iparkodott. Eredményekről még nem számolhatunk be. Az államtitkár társaságában volt Gyapay Pál volt főispán is, aki a jelek szerint tehát jelenleg szintén az altruizmus terén buzgólkodik. * Húsvét napjának állandósítása. A nagy reformpápa X. Pius foglalkozik már Húsvét ünnepének az év egy határozott napjára való tételének gondolatával. Az utolsó lökést e közel álló reformhoz a „Kölnische Volkszeitung" egy cikksorozata adta meg. A pápa bekérette az egész cikksorozatot és P. Vido-t bizta meg az ügy kidolgozásával. Alkalmasint április első vasárnapja lesz a jövő kor húsvétjának fix napja. Mumm német birodalmi képviselő a napokban már interpellációt intézett a birodalmi kancellárhoz, hogy hatna oda, miszerint a húsvétnak a közeljövőben állandósítandó napját az összes kulturnemzetek egyöntetüleg elfogadják! * Oltárkőszentelés. A bazilikában tegnap, szombaton reggel 8 órakor Kohl Medárd dr. püspök 100 drb. oltárkövet szentelt. A hosszú szertartásnál Haliczky Z. Béla titkár, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi igazgató, Pauer Károly, Rolkó Béla karkáplánok s a növendékpapok segédkeztek a püspöknek. * Népakadémia Szentgyörgymezőn. A szentgyörgymezői kath. kör február hó 25-én este 6 órakor tartotta meg első népakadémia estélyét. Az Eitler József vezetése alatt álló zenekar nagy buzgalommal játszotta az Uchatius indulót. Cziglényi Rózsika a'„Férjhez menjek-e?" c. monológgal aratott szép sikert, Merényi Gyula pedig Ábrányinak „Mi a haza" c. költeményét szavalta el hatásosan és érzelemteljesen. Majd a zenekar játszott ismét egy kedves részletet a „Cigányszerelem"-ből," mire megkezdődött a tanulságos és ismeretterjesztő előadás, vetített képek kíséretében. Rolkó Béla karkáplán ugyanis Kolozsvár városának és vidékének leírását olvasta fel nagy érdeklődés mellett, Pauer Károly karkáplán, a kör elnöke pedig a képeket vetítette. Száz gyönyörű képben mutatták be Erdély gyöngyének virágzó iparát és kereskedelmét, főleg azonban kultúráját. — A mai II. népakadémiai estély műsora a következő: 1. Philippovics induló. Játsza a zenekar. 2. Költemény. Szavalja: Molnár Erzsike. 3. Keringő a „Kis gróf" c. operettből. Játsza a zenekar. 4. Monológ. Előadja: Pásztor Ferenc. 5. Mármaros, Tokaj és Hortobágy. Ismeretterjesztő tanulságos előadás vetített képek kíséretében. Előadják: Pauer Károly és Rolkó Béla karkáplánok. Kezdete este 6 órakor. Vendégeket is igen szívesen lát a kör. * Megtörténtek a megyei választások. Mindenesetre nagyon meglepő, de tanulságos, sőt az Esztergommegye politikai életének lanyhaságát fölötte jellemző eredményekre vezetett a február 29-ki részleges tisztújítás. Hogy mindent megértsünk, meg kell említenünk, hogy az üresedésben levő vagy megüresedendő tisztviselői állásokra pályázó férfiakat kivétel nélkül nagyon kedves társadalmi egyéneknek — mondhatjuk — uraknak ismerjük; ellenük jellembe vágó dolgokat senki sem mondhat, hiszen közszeretetben és tiszteletben részesülnek minden oldalról. Nem a barátság, nem a rokonszenv, sem a szeretetreméltóság oldaláról bíráljuk tehát őket, hanem a politikai világban élő és uralkodó elveknek a mértéke szerint. Tény ugyanis, hogy eddig a vármegyénél, ha akart, mindig és minden kérdésben győzött az ellenség. S az ellenzéknek gondja is volt arra, hogy elveit még a nagyon kis értékű ügyekben is diadalra vigye. Tisztán azért, hogy az ellenzéki szellemet fentartsa, a híveket összetartsa s az uralomra törekvő kormánypártot megzavarja, megfélemlítse. No már most azt senki sem tagadhatja, hogy a tisztviselők megválasztása igen-igen fontos tényező a pártok életében. Máskor a szavazás nem egyéb mint fegyvercsillogtatás, az állások betöltésénél azonban életre-halálra szóló háború. Mit láttunk mégis? A helybeli függetlenségi párt összejött, amenynyiben összejöhetett s kimondotta, hogy tessék csak bátran oldalogni ki merre akar; a merész kurucok bujkálhatnak szitán, rostán keresztül. Nem baj, ha az elvekből valami le is marad, csak a barátság maradjon meg. A párkányi járás szavazói szintén hires ellenzékiek, de ezt az ügyet kikapcsolták az elvek koszorújából s nagy sokaságú szavazatukkal ugy eldöntötték a dolgot, hogy sikeresebb ellenzéki paródiát már agyafúrt ésszel sem lehetett volna rendezni és eljátszani. Egyedül Esztergom városnak egy ellenzéki töredéke igyekezett összefogva a hivatalos vármegye egy részével a személyekben megnyilatkozó ellenzéki érdemeket honorálni, s ezen állásfoglalást szavazataival megtisztelni és bátorítani. Az ellenzéki többségnek az a szállóige a mentődeszkája, hogy a szolgálati évek többségét tiszteletben kell tartani. Nagyon helyesen van! Azonban kellő szervezkedés által a bizottsági tagok egyöntetűen tudomásukra hozhatták volna a pályázóknak, hogy bár a politikai pártállásuk megváltoztatására nem is akarják őket kényszeríteni, azt azonban elvárják, hogy az ellenzék bizalmából felsőbb állásba jutott tisztviselők az ellenzék lenyomására semmit sem fognak tenni. A vármegyének szétvert hada leszavazott s ebből a megválasztottak azon tanúságot vonhatják le bátran, hogy tehetnek bármit is a politikai életben, fő az, hogy szolgálati éveiket szaporítsák s ápolják a szavazókkal való magán barátságot. Ezért van oly kevés ellenzéki törekvésű férfiú a vármegye tisztikarában s a vázolt eljárással nem is lehet friss nemzedéket sem nevelni, mikor a főispán mellett könnyebb kormánypártinak lenni, mint esetleg mellőzött ellenzékinek. Nagyon jól tette tehát Reviczky Elemér tb. főszolgabíró, hogy be sem adta pályázatát s nem helyeselhetjük az ellenzéki töredéknek a Fekete Rezső aljegyző mellett kezdett harcát, mert az ellenzéki szavazók többségének következetlen magatartásából előre lehetett látni kudarcukat. Általában megállapítható, hogy a szervezkedést nálunk mindig az utolsó órára hagyják s egy-két lelkes embernek a nyakába akasztják a vele járó fáradalmakat s a nyomában fakadó ódiumot és ellenszenvet. Most újra kitűnt, hogy nálunk a választást egyszerűen kenyérkérdésnek szeretik tekinteni s ilyenkor a politikai pártállást szegre akasztják vagy éppen a falhoz verdesik. Ezzel rendben is volna a dolog, csakhogy a jelzett felfogást nem érvényesitik következetesen, amennyiben más alkalmakkor nagyon is kérdezik a tisztviselők pártállását s akik a barátság kedvéért szavaztak le, leginkább nyöszörögnek, hogy „erre meg erre sem lehet számítani, mert mameluk, mungó." Kiki egye meg a maga főztjét s ne morogjon másokra, kiválóképen ne az ellenzéki újságokra, mert ha a vármegye közönsége tisztán kenyérkérdést lát a tisztujitásban, nekünk egyáltalán nincs rá okunk, hogy mást lássunk benne s megtagadva a barátságot, hangulatot keltsünk a pályázók: Palkovits László vagy dr. Szilárd Béla ellen, akiket törekvő tisztviselőknek ismerünk. Palkovits László I. aljegyző egyangulag választatott meg a párkányi főszolgabírói állásra, aki, miután már ideiglenesen egy évig vezette azon járás ügyeit, ismeri a körülményeket s közmegelégedésre töltheti be az állását. A helyettesítés idején, amint tudjuk, a közrend fentartásában helyes irányt tűzött maga elé s tekintettel volt rendeleteiben és végzéseiben a nép erkölcsi érdekeire is. Dr. Szilárd Béla a megüresedett I. aljegyzői állást nyerte el 57 szavazattal a Fekete Rezső 25 szavazatával szemben. Közismertségén kivül sokoldalú képzettségének is köszönheti sikerét s ha azt a kis csorbát, amelyet egy nem régiben elkövetett szavazás által ütött a hírén s amelyet a mostani tisztújítás alkalmával is sokan felhoztak ellene, eredményesen kiköszörüli, még nagyobb sikereket is jósolhatunk neki, mint törekvő, munkás tisztviselőnek. Reviczky Gábort I. osztályú szolgabiróvá jelentette ki a főispán, mivelhogy£erre az állásra más nem adta be pályázatát. Tudomásunk szerint a többször mellőzött Mihályi Imrét illette volna meg ezen állás, ö azonban nem [akar a járásba kimenni. Dr. Zsiross Jenőt II. oszt. szolgabiróvá, Prikkel Mihályt I. oszt. gyakornokká választották, Zsiga János jogszigorlót pedig a főispán II. oszt. gyakornokká nevezte ki.