ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-02-11 / 7. szám

XVII. évíolvam. Esztergom, 1912. február 11. 7. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSAT) VLMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Nyolc évtized koszorúja. Irta: Dr. Kőrösy László. Esztergom, 1912. február 10. Isten ajándéka a hosszú, áldásos élet. Mennél magasabb hivatásra emelkedik azonban valaki, annál nagyobb az ünneplés öröme. Világszerte jubiláris örömmel üdvözölték nemrég koronás királyunk nyolcvanadik életévének eseményét. Országszerte meghatott és áhitatos csöndben üdvözöltük rövid idö előtt Vaszary Kolos hercegprímás kineveztetésének huszadik évfordulóját. Ez a halk fohászkodás illett azonban az apostoli szerénységü Főpásztor ünnepléséhez. Mert más a hivatása a királynak és más a biboros hercegprímásnak. Krisztus Urunk dicsöitette meg a keresztényi alázatosság, a szerénység, sőt a szegénység eszméjét is. Az Ö apostoli Pásztorához mindig illett a zajtalan jótékonyság, az önmegtagadás mások javára és a szerzetesi igénytelenség. Ezek Vaszary Kolos hercegprimás kiemelkedő jellemének legvonzóbb vonásai. Mindig következetes marad, a halmozódó évtizedekben, jelszavához, a Pax-hoz. Mert ez volt biztos horgonya a nyugtalan közélet és az izgalmas politikai küzdelmek háborgó tengerén. Ha egyháztörténetünk annáleszeit lapozzuk, azt találjuk, hogy Szent István óta hetvenhat egyházf ej edelem ült az esztergomi érseki székben. Negyedszázadnál tovább csak az első érsek, a bencés Asztrik (999—1034) és Kanizsay János (1387— 1418.) volt eddig az ország első főpapja. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Küzdelem a leopárddal. Hogy Palesztinában más ragadozó vadállatokon kivül még leopárdok is tanyáznak, az bizonyára nem mindenütt ismeretes. Kimutatható, hogy ez utóbbi 10 évben legalább is öt ily veszedelmes állatot ejtettek el, még pedig nem is oly nagy távolságra Jeruzsálemtől, csaknem mindet északra a jeruzsálemi zarándokok előtt is ismeretes vasúti állomásoktól Der-Abantól és Bettirtől, persze nem nagyon népes, vad vidéken. Az elmúlt november 16-án Chirbet-Kaslé-ben, nem messze El Amur falvától, a körülbelül husz éves Abd El Amri kecskenyáját legeltette, mialatt apja Mahmud, a közelben egy darab földet szántott fel. És mivel e tájon az utóbbi időben a vadállatok felváltva kecskét, juhot, sőt tehenet is támadtak meg és raboltak el, azért Abd El Amri egy idö óta sohasem vezette oda nyáját anélkül, hogy puskáját magához ne vette volna és azonkívül sohasem hiányzó nagy pásztorkése mellé revolvert is szerzett, habár ő maga eddig még sohasem került vadállatokkal közeli ismeretségbe. Ugy reggel 10 óra felé lehetett, amikor egy magaslaton sziklatömbök és bokrok között egy vadállatot látott ide-oda sompolyogni. Ő hiénának tartotta. De amikor mindig jobban és jobban Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Negyedszázadot csak a következők értek vagy közelitettek meg: Széchy Dénes bibornok (1440—65), az esztergomi várhegyi bazilika ujjáépitöje, a halhatatlan érdemű Pázmány Péter (1616—37), Lippay György (1642—66), Salánthai Eszterházy Imre gróf (1725—45) és Simor János (1867—91), aki éppen jubileuma küszöbén hunyt el. A százhárom éves Széchenyi György (1685—• 95), csak tiz esztendeig viselte az esztergomi érsekség diszét. A rövidebb időnek természetes oka, az összehasonlitott történeti adatok után, rendszerint az, hogy a legelső magyar főpapok jórészt csak előrehaladt, magas életkorukban léptek az érseki székbe. Épen azért Vaszary Kolosnak már két évtizedes érseksége is ritka esemény volt az esztergomi érsekek történetében. De emlékezetes marad az ö váratlan kinevezése is. Mert a szerzetesrendekből csak igen kevesen kerültek az érseki székbe. Hat nagyérdemű szerzetes volt összesen Vaszary Kolosig a hetvenhat esztergomi érsek között. Az első, Asztrfir," egyúttal a legelső pannonhalmi apát volt, szent Adalbert rokona, ki a francia eredetű II. Szilveszter pápától hozta haza Szent István koronáját. Asztrik utóda, ugyancsak az érdemes bencésrendböl került az érseki stallumba. I. János, pannonhalmi apát, később kalocsai érsek, nevét, hires müve az aranybulla örökitette meg. Martinuzzi a magyar eredetű pálosrendböl emelkedett a bibornokságig, de az esztergomi érseki széket nem foglalhatta el a forradalmi korszakban. Pázmány Péter a jezsuiták harcos rendjéből vált ki. közeledett kecskéihez, töltött és rásütötte fegyverét, de egyáltalán nem, vagy nagyon kevéssé sebesítette meg az állatot, mivel a vélt hiéna egyenest a nyájra támad. Mikor tehát másodszor is lőtt, a leopárd — mivel az volt — félelmetes bőgésben tör ki és magára a lövőre támad, ki ijedtében atyja felé sietett. Ez már észrevette fia veszedelmét és hogy megmentse, az állat felé rohant. A leopárd most félelmetes ugrással, testének egész hosszával az atyára veti magát, ki az állat súlya alatt háttal a földre esik. A leopárd torkánál akarja megragadni, de a szegény ember állát ösztönszerűleg a keblére szorítja, ökleivel és lábaival pedig nyakáról akarja eltávolítani az állatot. Most a leopárd a szerencsétlen arcába kap, három részre harapja és szakítja alsó ajkát és szétszakítja és harapja kezét, különösen karját. Az atya fájdalomkiáltására fia elfelejtett minden veszedelmet. Előrántott revolverével egész közelről háromszor lő a dühöngő állatra, kihúzza oldalkését és a halálosan eltalált, de még mindig hangosan orditó leopárd torkába döfi és az egyik oldalon teljesen felhasítja azt. Abbeli félelmében, hogy az állat még több szerencsétlenséget is okozhat, Abd El Amri ujabb döféssel keresztül vágja gégéjét. A szegény Mahmud tehát nagy ember- és leopárdvér-tócsában feküdt. Öt magát szerencséjére egy golyó sem találta és bár egész testében kegyetlenül meg volt sebezve, mégis minden csonttörés és halálos seb nélkül menekült meg. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Ékes tollával megteremtette a magyar prózát, de újjáteremtette a katolicizmus hegemóniáját is. Szónoki tehetségét, mint nagy hittérítő értékesítette. Harmincnál több mágnás családot hódított vissza egyházunkba. De korszerű alapitványaival is halhatatlanjaink Pantheonába került. Eszterházy Imre gróf, a nép nyelvén „Imre fráter", alázatos pálos volt. Később ö koronázta meg korszakos időre Mária Terézia királynőnket. A történet világító fáklyái fényénél tehát rendkívüli eseményeket láttunk már eddig is a mi törékeny testű, de SZÍVÓS lelki erejű egyházfejedelmünk életpályáján. Rendkívüli időkben történt kinevezése is. Megoldatlan, súlyos egyházpolitikai kérdések dúlták föl országunk békéjét. Kilenc hónapig várva vártuk azt a főpapot, aki Simor után az örökölt, bonyodalmas problémákat az egyház és a haza javára hivatott elintézni. Vaszary Kolos kinevezése Magyarország örömét jelentette. Hivatásából már nevezetes lusztrumokat töltött be. Nyolcvanadik éve is ritka adománya a jó Istennek. Mennél inkább növekednek azonban évei, annál tiszteletreméltóbb előttünk az ö apostoli jósága, szerénysége, hazafiasága és önfeláldozása. A nyolcvanadik év küszöbén már valóban nagy érdemek koszorúzzák Föpásztorunkat. Elcsitultak — hála az égnek — a békebontó visszavonások, megszűntek az elmérgesedett ármányok és félreértések, elnémultak a szenvedélyes, testvéri felekezeti harcok, melyek nemzeti egységünket fenyegették. Ma már mindnyájan egyetérthetünk És mivel az emmausi német apácák irgalmas szeretete és ügyessége a sebek bekötésében és gyógyításában ismeretes volt, azért a lassankint segítségére sietők elhatározták, hogy a sebesültet oda viszik, bár Emmaus három órányira van onnét. Benedicta nővér az ügyes és nagyon tapasztalt ápolónő a legnagyobb odaadással fogadta gondozásába a szerencsétlent. Az ajak és állkapocs legnagyobb sebeit és az állat karmaitól teljesen felhasított orrot a leggondosabb tisztítás után összevarrták és azután számtalan más, az állat harapásától és karmolásától származó sebét is bekötötték. Csupán karjain több mint husz sebe volt, de volt még nyakán és szemén is. A leopárdot, mely orra hegyétől .a farkáig 2'80 méter hosszú nőstényállat, a faluba cipelték, és lenyúzták. Bundáját lótakarónak (a nyereg alá) vagy ágytakarónak szánták. A falu babonás mohamedán népe előtt az állat koponyája és karmai voltak a legbecsesebbek, mivel ezeket biztos amuletteknek tekintik a vadállatok ellen. Egy-kettőre szétzúzták a koponyát egy kemény kővel és különösen az anyák veszekedtek az egyes fogakért, csontocskákért, karmokért, melyeket azonnal gyermekeik nyakára akasztottak. És mivel tudtam, hogy a berlini zoológiai múzeum nagyon érdeklődött a Jeruzsálemtől nyugatra tanyázó leopárd pontos leírása után, azért azon fáradoztam, hogy legalább a bundáját szerezzem meg, mivel a koponya már úgyis menthetetlenül elveszett. A dolog sikerült és igy a szörny kitömetve nem.