ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-02-04 / 6. szám

Karnevál ő hercegsége fényes trónusán uralkodik. Gondja van arra, hogy mindenki mulasson, szórakozzék. Meg hogy a pénze elfogyjon. Nap-nap után táncvigalom, farsangi estély, tánc­estély, bohém estély meg tudja a jó Isten még milyen elnevezések alatt vigan éljük napjainkat és nem gondolunk a jövővel. Minek is ? Akinek már meg van a jövője, annak egészen felesleges, akinek meg nincs meg a jövője, annak pedig hiábavalóság a jövő feletti töprengés. Régente a magyar ember ha látta, hogy a társa búsul, azt mondta: — Mit búsulsz, ha semmink sincs! Ránk is mondhatjuk ugyanezt. Akinek nem inge, az ne vgye magara. Sokat töprengnek a sok-sok szakegylet, egyesület vezetői, hogy milyen nótával kezdjék a táncot. Hát ajánlanék én egynéhány nótát: Például a csizmadiák szakegyesülete ha bált rendez, ezzel a nótával kezdje el a mulatságot: De szeretnék ráncos csizmát viselni; a rendőrök: Szalmaszál a vizbe; a soffőrök: Szagos lesz az ucca, merre járok; a postások: Fecském, fecském édes fecském ; a szabók: Gimbelem gombolom ; a lámpagyújtogatók: Sötét van nem látok, gyújtsál rózsám világot; utcasöprők : Söprik a pápai utcát; a vasutasok: Megy a gőzös Kanizsára; a pékek : Kicsi ez a zsemlye, elfér a zsebembe; dijnokok : De szeretnék én már egyszer jóllakni; az adó­tisztek : Add ide, add ide; a siketnéma intézeti tanítók: De szeretném kibeszélni magamat; a tanítók: Ha énnekem pénzem volna ; a jogászok : A három év nem a világ, jó a Székely többet is ád. És az a szegény, aki nem mehet bálozni és nem farsangolhat, dühösen szavalja: Farsangolnak, járják a bolondját Én nem tudom, nekem csak ugy — mondják. Fidibusz. Krónika. Esztergomi birtokosnak Van most finom dolga, Dúsgazdaggá teszi őt majd Egy-két-három holdja. Mert a földben szenet leltek, Szenet fognak ásni És a szénből, mint az almát, Fogják a pénzt rázni. Esztergomi birtokosnak Nincs is most egyébje, Mint reménység a földjében A megváltó szénre. Kiválasztott éjszakákon Ha földben turkáltak, Eddig kincset kerestek csak, Most — szenet találnak. A szenetlen kornak vége, A szenes kor jött el, Megszolgáltuk négyszáz évi Nagy keserves böjttel. Ha földerül ránk a csillag, Újra úgy, mint régen, Kimászunk a pótadókból Talán szerencsésen. De lehet, hogy a balsorsunk Akkor se hágy cserben, A vödörbe jutunk majd, ha Vagyunk most cseberben. Mert mondhatja majd a gazda Ha uj bajok jöttek : „No nekem ezzel a szénnel Ugyan befűtötték!" De ha gazdag lesz a gazda S erről szól az ének, Gazdaságát nem köszöni Egyedül a szénnek; Hanem hogy ily dologban is Talpra tudott állni, — Amit tán négy század óta Meg nem mert csinálni! (—.) * Ö Eminenciája esztergomi érsekké szen­telésének 20-ik évfordulóján, azaz f. hó 7-én délelőtt 9 órakor a bazilikában ünnepélyes hála­adó istentisztelet lesz. * Gyertyaszentelő Boldogasszony. A bazi­likában szép szertartás kíséretében ünnepelték Gyertyaszentelő Boldogasszoy ünnepét. A gyertya­szentelést Graeffel János praelátus-kanonok vé­gezte s ugyancsak ő pontifikálta az ünnepi szent misét is. * Esküvő. Brühl József prelátus-kanonok, szombaton délben eskette unokaöccsét Szenessy ­Antal székesfővárosi tisztviselőt arájával, Mészáros Juliskával, Mészáros Antal székesfővárosi főmér­nök húgával a Bakácskápolnában. Násznagyok voltak a menyasszony részéről: Mészáros Antal főmérnök, a vőlegény részéről: Szász Gyula máv. főmérnök. Az eskető prelátus megható beszédet intézett a fiatal párhoz. Délben 1 órakor a prelátus vendégszerető házában lakoma volt a fiatal há­zaspár tiszteletére. * Főegyházmegyei hir. Becsák Ernő seregélyesi plébános, aki a székesfehérvári egyház­megyébe ment át az esztergomi főegyházmegyéből most visszavétetett és székesfővárosi hitoktatóvá neveztetett ki. * Eljegyzés. Math Gyula városi tanitó el­jegyezte Baróth Ferenc tekintélyes szentgyörgy­mezői polgár kedves leányát, Juliskát. Gratu­lálunk ! * Küldöttség a disztagoknál. A szent­györgymezői kath. kör 5 tagu küldöttsége Pauer Károly karkáplán vezetésével pénteken tisztelgett a kör nagy mecénásainál és disztagjainál: Graef­fel János, Brühl József prelátus-kanonokoknál és Vaszary Mihály jószágigazgatónál. Az elnök meg­köszönte a mecénások szives jóindulatát és hat­hatós támogatását s átnyújtotta nekik a disztag­ságról szóló értesítő okmányt. Graeffel János prelátus ez alkalommal ismét 100 koronát adomá­nyozott a szépen virágzó kör házalapja javára. f Thuránszky Lajos. Esztergom vármegye törvényhatóságának, a megye társadalmának, Esz­tergom város s Párkány közéletének súlyos gyásza van. Thuránszky Lajos, a párkányi járás fő­szolgabírója pénteken éjjeli 1 órakor a haldoklók szentségeinek felvétele után tüdőgyulladásban, egy­heti szenvedés után meghalt. A pénzügyi titkár­ral járt kint járásában hivatalos ellenőrzésben s az uton hült át oly fokban, hogy a hülés tüdejét s veséjét támadta meg. Nemcsak a család s bá­natos özvegye, hanem Esztergom egész közönsége megrendülve áll a gyászeset hatása alatt. Annyira közelünkben élt, annyira összenőtt velünk s oly széles körben volt közismert egyéniség, hogy lehe­tetlen nem éreznünk a veszteség súlyát. A jó ba­rátok kesergésébe, a társadalom bánatába bele­nyiialik a vármegye iajszava, amely a boldogult­ban nemcsak egyik főtisztviselöjét, de egyik ki­váló vezérmunkását s közigazgatási tekintélyét vesztette el. Pontos, szakavatott s lelkiismeretes hivatalnok volt, aki a kötelesség teljesítésében másoknak is mintául szolgált. A gyász mélyen érinti a papságot.is, amelynek az elhunyt nem érdekből, hanem meggyőződésből volt barátja. Keresztény lelkületének nyíltan adott, nem egy­szer kifejezést s midőn az „Esztergom" ezelőtt 15 évvel megindult, Thuránszky Lajos is az első munkatársak tisztes gárdájában állott. Tisz­telettel hajlunk meg emléke előtt, mely előttünk rokonszenves volt. Temetése a belvárosi temető halottas kápolnájából vasárnap délután 3 órakor lesz. A szertartást Fehér Gyula prelátus-kanonok fogja végezni. Ug yanő fogja hétfőn reggel 9 óra­kor a gyászmisét is Párkányban mondani. * Miben tévedett Zichy János gróf? Az utolsó s az ő jövőjére is nagyon döntő lépésnél nagyon sokat tévedett Zichy János, de tévedései­nek a koronája abban rejlik, hogy mindazon elemek, akiket Barkóczy elsikkasztásával meg akart engesztelni, sőt örök frigygyei magához láncolni, most az elért győzelem után cserben hagyják, sőt szolgálatkészen felszólítják az indignáló katholicizmust: Csak vegyétek a fejét! Nem a mi emberünk, tehát nem sajnáljuk. De beszéljen maga a Világ, mely a minisztert bátorította, unszolta, fenyegette. — A klerikalizmus most máglyára akarja kergetni Zichy Jánost, a Poncius Pilátust. Hát nekünk ehhez sincs semmi közünk. Klerikális felebarátaink csináljanak vele, amit akarnak. ítéljék el és kövezzék meg, ha csakugyan megcsalta őket reményeikben és ha kevesebbet szolgált nekik, mint amennyit vártak tőle. Zichy János nem a mi emberünk. Minden, amit eddig tett és mondott, szinte homlokegyenest ellentét­ben áll azzal a fölfogással, amelyet mi a kultúra kérdéseinek irányítása körül vallunk. Ha a kleriká­lisok számításaikban csalódtak és ha most azt látják, hogy gróf Zichy nem megy el velük az ultramontán őrjöngésig, ám szorítsák ki, végezzék ki, ha tudják. Egy bizonyos igaz. Mi nem fogjuk megvédelmezni. Ezért ugyan kár volt mindent veszíteni a mi részünkön, amikor a másik oldalon a kétségbe­esett tettért azzal jutalmazzák, hogy elnevezik Poncius Pilátusnak, aki tudvalevőleg csak ugy véletlenül van benne a Credóban. * Házasság. Vavró József orgonaépitö, esztergomi lakos, házasságot kötött Serényi Er­zsike kisasszonnyal, Serényi Béla újpesti hittanár testvérhugával. * Ifjúsági ünnepély. Igen kedves és min­den ízében szépen sikerült örömünnepélyt rende­zett a főgimnáziumi ifjúság mult hó 28-án, Molnár Szulpic dr. az intézet érdemes és köztiszteletben álló igazgatójának névünnepe alkalmából. A fő­gimnázium nagytermét zsúfolásig töltötték meg a vendégek és az ünneplők, kiknek soraiban ott láttuk a főkáptalan és a központi papság számos tagját, diszes hölgyközönséget és az intézet tanulói­nak szülőit. Az ünnepély Ascher „Üdvözlő dal"-ával vette kezdetét, melyet az intézet zene- és ének­kara adott elő Borús Adolf zenetanár vezetésével. Az üdvözlő beszédet Füzesséry István növendék­pap mondotta nagy hévvel és lelkesedéssel. Azután Langer „Nagyanyácská"-ját játszották igen ked­vesen és nagy precizitással: Klinda Károly, Leim­dörfer Pál, Klinda István és Kőry József tanulók. Olveczky Dezső Ábrányi „Van-e a koldusnak hazája" c. költeményének elszíivalásával ért el nagy hatást. Ugyancsak lelkesen megtapsolták Révfy „Szondi két apródja" c. daljátékát, mely­ben a két apród szerepét Máté Ferenc és Oberth Ernő adták kiválóan ; kellemes hangjuk elismerést érdemel. Etter Pál Ali küldöttjét alakította sike­resen. A darabot Zacharias László kisérte zon­gorán, mig az ének részt az intézet szoprán és alt énekesei adták elő. Igen jó és kacagtató ala­kítást produkált főleg bámulatra méltó ügyesség­gel párosult mimikájával Erdélyi István a „Krakéler" c. monológgal. Szép siker kisérte a hegedű kvartettet is, melyet Zsömbörgi Pál, Leimdörfer Pál, Kőry József, Klinda Károly, Décsi Ferenc, Klinda István, Nemesszeghy Zol­tán, Borús Károly és Sántha József tanulók ját­szottak igen kellemes érzéssel. Majd az ünnepelt igazgató emelkedett szólásra és az ifjúsághoz intézett tartalmas beszédében főleg a vallásossá­got és a hazafiságot kötötte a tanulóifjúság szi­vére. Megköszönte a tanári kar és az ifjúság fáradságát, valamint az ünneplő közönség szives megjelenését. Végül a „Hunyady induló* zárta be a kiválóan sikerült kedves ünnepélyt. * A bibornok hercegprímás segítő ak­ciója. A nagyölvedi lakosok legszegényebbjei azon kérelemmel fordultak volt földes urukhoz, hogy őket jutányos bérlet nyújtása áltat felsegítse. 0 Eminenciája birtokából 130 holdat hasittatott ki, ezt saját költségén 2 holdas parcellákra osztva, magyar holdankint 24 kor. bér ellenében a hitel­szövetkezet közreműködésével a folyamodóknak kiadatta. Az igy felsegített nép hálás feliratban köszönte meg volt földesurának jószívűségét. * Missíó. Skrivanek Móric bélaházi plébános és Szomolány egyh. kerületi esperes meghívta Perczely Károly rózsavölgyi plébánost és Újhelyi Vilmos pozsonynádasi káplánt, akik mult évi dec. 17. 18. és 19-én eucharisztikus triduumot tartottak Bélaházán. — Sok nép hallgatta a buzgó szóno­kokat még a szomszéd községekből is. A triduum alatt 1100 hivő járult a szent áldozáshoz. * Sikerült mulatság. Akár az előadott színdarabbal elért kiváló sikert tekintsük, akár pedig a megjelent közönség nagy számát és ma­gas szinvonalat, el kell ismernünk, sőt örömmel állapítjuk meg, hogy ezen farsangnak a legélve­zetesebb estélye a kath. legényegyesület mulat­sága volt, amelyet pénteken este tartottak a Fürdő szállodában. „Nők az alkotmányban" cimü víg­játékban bámulatos könnyedséggel s otthonias­sággal forgolódtak a szereplők. Kiváló alakitá­tásukal kitűntek Krajniker Ferenc és neje, akik a vezérszerepeket töltötték be. A többi főszerep­lök is, úgymint Steinpacher Gizike, Vörös Antal, Miklósy Juliska, Molnár Károly és Sipka Béla nagyon ügyesen játszottak. A kisebb szere­pek is közmegelégedésre sikerültek. A vendégek sorában ott láttuk dr. Andor György miniszteri tanácsost és dr. Fehér Gyula praelátus kanono­kot is. * A hordójelzés reformja — talán épen azért, mert nem életképes az ezen ügyben kiadott s Kálmán Gusztáv államtitkár által aláirt rende­let — nem tud belezökkenni az uj vágányba. A régi hordójelzés be volt tiltva, az uj meg nem szuperált, azért a hatóságok kénytelenek utasítani a hatalmuk alá tartozó községeket és városokat, hogy az eddig megállapított föltételek mellett és korlátok között 1912. évi június hó 30-ig csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom