ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-11-17 / 47. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. november 17. 47. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Az újságírás erkölcsi nívója. Esztergom, 1912. november 15. Nincs szándékomban az ujságirás történetét megirni, csak afféle elmélkedést papirra vetni, amilyen bármelyik újságot olvasó emberben önkénytelen is fölébred. Újságolvasásra mindenkinek szüksége van, hogy mint mondani szokás : „az ember el ne maradjon a világtól." Csakhogy ez a szükségesség máskép jelentkezik a müveit, félmüveit és a műveletlen embernél. A müveit embernek csak az események chronológiájára van szüksége, arra, hogy tudja mi történt az életben, a politikában és a tudományban. A müveit ember maga szűri le a saját „én"-jén, a maga világnézetén az eseményekből vonható következtetéseket. Az volna az ideális állapot, ha az emberek mind akkora műveltséggel rendelkeznének, hogy a száraz eseményekből biztos Ítélőképességgel tudnának a politika szövevényes életébe belátni, az irodalmi alkotások értékét maguktól megbírálni és az élet apró-cseprő bajaiból erkölcsi tanulságot levonni. Sajnos ez merő utópia. Mert a legtöbb ember lusta tanulni és még több lusta gondolkozni. Az Ítélőképesség sokszor a tanult elemeknél is ketrecbe van szorítva. Megszokták azt, hogy másokkal és mások után gondolkozzanak. Kocsik, melyek idegen lokomotív után futnak. A félmüveit embernél az újság már irányit és informál. Itt az alaki képesség A

Z „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Megnyitó beszéd. Az Oltáíegylet november 10-én tartott közgyűlésén mondotta dr. Walter Gyula. Élénk emlékezetében élnek még mindnyájunknak azok a rendkívül fényes ünnepségek, amelyeknek f. é. szeptember hó 12—15 napjain a XXIII. eucharisztikus kongresszus alkalmából Bécs városa volt joggal irigyelhető .színhelye. Nagyszerűek, lélekemelők, megragadok voltak eddigelé mindazon hasonló kongresszusok, amelyek a közelmúlt évtizedek folyamán Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Angolországban, Spanyolhonban, Amerikában lőnek rendezve. Mindannyinak nemzetközi jellege volt. Odasereglettek nemcsak az illető országok hivei, hanem más államok és birodalmak lakói is, hogy összeforrva szívben és' lélekben, minél fényesebb tanúságát szolgáltassák azon imádásnak, szeretetnek és hódolatnak, amellyel a legfelségesebb Oltáriszentség előtt meghajolni legfőbb kötelességüknek, nemes büszkeségüknek tekintik. Messzire túlszárnyalta azonban valamennyit, ugy a jelenlevők számára, mint az ünnepségek fényére és a megnyilatkozott áhítatra nézve — az a valóban világkongresszus, amely Bécs nagy nevezetességű történeti eseményeinek láncolatában is nünden időn keresztül a legelső helyet fogja elfoglalni. Megvalósult a szó legszorosabb értelmében az a remény, amelynek Scapinelli nuncius adott Felelős szerkesztő : ROLKÓ BÉLA. a legtöbbször hiányos. A félmüveit olyan, mint a gyerek, amelyik állni tud, de még járni nem. Az újság a dajka. Az vezeti. Vezeti jóutra, vagy rossz útra, aszerint, hogy minő az újság szelleme. A „politikus csizmadia" tipusu ember beszédjéből ráismerhetünk arra az újságra, amelyik öt dajkálta. A műveletlen embernél pedig az újság nem is száraz dajka, hanem valóságos szoptatós dajka. A műveletlent az újság tanítja, a táplálékot megrágja és ugy adja az olvasó szájába. Igaz, hogy ez triviális hasonlat, de arra jó, hogy világosan lássuk azt, hogy az újság célja nem az, hogy betűket akasszanak egymásba, nem az, hogy üzletet csináljon, hanem erkölcsi és kulturális misszió, amely missziónak rendeltetése : a műveltnek a világ eseményeiről értesítést adni, a félmüveltet gondolkozásában irányítani és a történtekről jól informálni a műveletlent tanítani, nevelni és szellemileg táplálni. Nem az olvasóközönség van az újságért, hanem az újság van az olvasóért! Szomorúan kell ezt hangsúlyoznunk, mivel a magyar újságírással talán soha nem éltek annyira vissza, mint manapság. Az újságírók nagy többségében nincs meg a tudás, hogy tanítson, nincs meg a felelősségérzet, hogy ne rontson, nincs meg az önzetlenség, hogy ne a magánérdekekért küzdjön, hanem a közcélért szolgáljon. De sokszor nincs meg az újságíróban a tisztelet se az újság iránt. Az újság profán szószék, ahonnan a betűk kifejezést, midőn a kongresszus érdekében az osztrák és magyar püspöki karhoz intézett körlevelében irta: „Meg vagyok győződve, hogy ő felségének és az uralkodó háznak, valamint az egész világ papságának és híveinek részvéte oly jelentőséget és fényt fog a kongresszusnak kölcsönözni, amely azt még nevezetesebbé fogja varázsolni, mint aminők az előzők voltak." Hasonló értelemben hangoztatta megnyitó beszédében Heylen namüri püspök, az eucharisztikus kongresszusok állandó bizottságának elnöke : „Néhány év óta — úgymond — oly alakulást tüntetnek fel az eucharisztikus kongresszusok és főleg a legutóbbiak London, Köln, Montreal és Madrid falai között oly fényesek voltak, hogy azt kellett gondolnunk, lehetetlen lesz még magasabbra emelkedni, sőt elég nehéz feladat lesz, azok színvonalán megmaradni. Nagy örömmel kell azonban megvallanom, hogy — csalódtunk. A jelen kongresszus fényre és hiszem eredményeire nézve is, felülmúlja az előbbieket." Szerény számítással kétszázezerre becsülik a jelenvoltak számát. Soraikban a világ minden tájékáról, keletről és nyugatról, északról és délről a legfőbb egyházi és világi méltóságok, a tudomány és művészet legkitűnőbb képviselői, különféle rendű és rangú polgárok, iparosok, kereskedők, földművelők, munkások, öregek és ifjak, nők és fériiak tömörültek össze. A nemzetiség, a nyelv, az életállapot, a társadalmi helyzet, a szokások különfélesége hatalmas válaszfalakat emelt a jelenlevők ezrei között. Egybeolvasztotta azonban mindnyájukat a hitnek az az ereje, amely kebleiket uralta. Gondolkozásukat, érzéseiket, egész valójukat áthatotta. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal címére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj vkereskedesében. akcentusaival messzebbre lehet kiáltani, mint a bazilikák és a dómok ivei alatt. A jó újság többet ér, mint egy gyenge iskola és többet használhat a lelkeknek mint egy rossz pap. Épazért az újságnál nem anynyira az esztétika a fontos, hogy szépen tudjon „disznóságokat" leirni és modern szavakkai pikantériákban turkálni s az se fontos, hogy az újság tudományos lexikonná változzék s megterhelje az olvasó értelmét, de az elengedhetetlenül szükséges, hogy meg legyen az újságnak az erkölcsi nívója. Legyen az újság előtt szent a trón, szent az alkotmány, szent az oltár, szent a becsület és az erény. Célját téveszti az újság, ha az akciók és a reakciók szolgálója lesz. Az újság az igazság hangos szava és csak egynek szolgálhat : az Igazságnak. Az újság ne nézze az igazságot kulacs nyakának, amin csavargatni lehet. Legyen neki gerince, legyen programmja, amelyiken áll, küzd, de derekát be ne adja. Az újság ne legyen a politikai erkölcstelenség áldozata. Siralmas dolog, mikor az újság, a politikai élet hullámverésének alakulásai szerint ölti fel a kaméleoni ruhát. Ma ennek a pártnak tolja a szekerét, holnap a másiknak, ma itt, holnap ott tömjénezik. Arrafelé csahol, ahonnan a konc zsirszaga érzik. Az ujságirás ilyen politikai heterasága ma ezzel, holnap azzal áll össze s elfelejti, hogy ahol az elvek következetes végrehajtásáért nem küzdenek, ott az álhazafiság törvénytelen Összeforrasztotta leikeiket a közös elhatározás és törekvés, hogy ünnepélyes, bátor és nyilt vallomást tegyenek vallásos meggyőződésükről, amelyet Krisztus Urunknak valóságos és lényegi jelenlétéről az Oltáriszentségben táplálnak és azt azon kimerithetlen forrásnak tekintik, amelyből az élet súlyos küzdelmeinek megvívásához szükséges kegyelmek, áldások csörgedeznek. Eltüntetett minden különbséget az az epedő vágy, hogy egymás áhítatán és példáján felbuzdulva, minél hathatósabb imákat röpítsenek az egek hatalmas Urához azon erő, kitartás és állhatatosság kiesdéseért, amely mulhatlanul megkívántatik ahhoz, hogy a földi lét mindennemű változásai és megpróbáltatásai között, hűségesen ragaszkodjunk a hit magasztos igazságaihoz és azok legyenek ugy a magán, mint a nyilvános életben gondolataink, szavaink és cselekedeteink irányító elvei, vezérlő kalauzai. Nem mindenkinek jutott osztályrészül az az öröm és szerencse, hogy tanuja lehessen a kongresszus fényes lefolyásának és közvetlenül érezhesse azokat a maradandó hatású benyomásokat, amelyeket a lelkes hangulat és bensőséges áhítat a jelenvoltakra gyakorolt. Maguk'a kongresszus kimagasló mozzanatairól szárnyra kelt kelt hirek is elégségesek azonban arra, hogy élénk viszhangot keltsenek a földkerekség legtávolabbi pontjain élő katholikusok sziveiben is. Kell, hogy ápolják azt a hitet, növeljék azt a szeretetet, fokozzák azt a bizalmat, amely az Oltáriszentségben rejlő isteni Üdvözítő zsámolyánál keres az élet nehézségei, csalódásai, keserűségei és szenvedései között segítséget, megnyugvást, oltalmat. Kell, hogy minél mélyebben véssék emlé-