ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-10-06 / 41. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. október 6. 41. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Esztergom, 1912. október 5. — A katholikus tanítóság- és a gyermekvédelem. Öt éve működik a „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve" egyesület, a keresztény irányú gyermekvédelem ezen fontos organizációja. Bölcsőkorát éli még, éppen azért a keresztény társadalomnak, ezek tényezőinek elsőrendű erkölcsi hivatásuk eme alapvető keresztény szociális intézménynek a támogatása. Az állam nem részesítette eddig még támogatásában, annál többet juttat azonban az Országos Gyermekvédő Ligá-nak, mely csak ez uton virágzik, sőt az anyagi támogatás mellett a közigazgatást, ujabban pedig az állami s községi tanítóságot is bevonta a patronage gyermekvédő tevékenységébe. A Liga céljának mélyítésére, annak szempontjából tekintve, ez kétségtelenül helyes intézkedés volt. A „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müvé"-t, viszont a katholikus püspöki kar s a katholikus nagygyűlések ajánlották a papság és a katholikus tanítóság hathatós felkarolásába. Ennek révén a g5^ermekvédelmi munkában a katholikus tanítóság az elvi következetesség, a gyakorlati katholikus tevékenység s a korrekt testületi felfogás szempontjából első sorban kell, hogy a keresztény szellemű gyermekvédelem mellé sorakozzék, annak szentelje ezen nembeli szociális munkásságát. Ezen elvi alapon, egy kollektiv katholikus iskolai tantestület, egy tanítókor, vagy egyesület más gyermekvédelem mellett testületileg s vezetőleg nem bonthat zászlót, mint a keresztény irányú gyermekvédelem mellett. Ugyanis, bármily tiszteletreméltó egyének álljanak is a Liga élén és bármily tiszteletreméltó testi humanitárius működést fejtsen is ki,—köztudomású, hogy igazgató-választmányában s egyéb funkcionáriusai között szabadkőmives testvérek is vannak s a Liga nevelő munkájában, mint a felekezeteken kivül álló egylet, a lélek korrekt keresztény szellemű kialakítását nem vallja hivatásának. Éppen azért csodálkozunk s elvi szempontból nem helyeselhetjük, ha katholikus tanitóköri gyűléseken az Országos Gyermekvédő Ligá-nak csinálnak propagandát s a katholikus tanitók patronagebeli tevékenységüket AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hahn-Hahn Ida grófnő. Mainz városának legmagasabb pontján, Szent István temploma mellett, áll egy kolostor, amelyben az „angersi jó pásztorhoz címzett Szűz Mária leányai" azokat a szerencsétlen nőket vezetik vissza az erény útjára, akiket az emberi társadalom kiközösített. „Mint valamilyen csendes sziget, amelynek meredek partján kíváncsi csolnak ki nem köthet, fekszik a maga mély elzárkozottságában a kolostor a zajos világ zűrzavaros forrongó tengerében. Természetfölötti elem az, a mely a zárda misztikus életét táplálja, és ez az oltár. A malaszt és szent szeretet kiapadhatatlan forrása az oltár, a melyben a legméltóságosabb Szentség pihen és a fenséges Kereszt áll. Az oltár osztja el a fényt és árnyékot a misztikus életben: a Kereszt nyugalmas éjszakáját és az Eucharistia ragyogó napvilágát." Igy jellemzi a zárdát alapitója: Hahn-Hahn Ida grófnő, aki 1805-ben született ősrégi mecklenburgi protestáns családból. A Hahn-nemzetség címerében fekete lábu, fekete farkú piros kakas látható a következő jelmondással: „Primus sum, qui Deum laudat." E mondat jeligéje lett Ida későbbi életének. A családban érdekes egyéniségekre akad a genealogus. Ida nagyapja nevezetes ember volt, mint a Felelős szerkesztő: R0LKÓ BÉLA. a Liga céljaira kamatoztatják. Jó katona, először a saját táborát erősiti; elvi magaslaton álló katholikus tanitó első sorban a katholikus irányú institúciókat támogatja. Kétfelé áldozatot bemutatni nem lehet, az elvi szempontokat kétfelé darabolni nem szabad. Kérjük a katholikus tanítóegyesületek vezetőit, azok működésének irányitóit, hogy jövőben hasonló sarkalatos tévedések kerültessenek el, mert másként a katholikus tanítóság gyermekvédelmi munkásságában a keresztény irányú gyermekmentés kárára meg lesz tévesztve s mintegy fölöslegesnek, akadémikus jellegűnek tűnik fel a magas püspöki karnak s a katholikus nagygyűléseknek a keresztény gyermekvédelmet ajánló intézkedése. Hiszen csak egy kis lelkes s gyermeklelket szerető szociális érzék kellene és hány ezer taggal emelkedhetnék az iskolák utján is a keresztény gyermekvédelem munkaereje, ha minden kath. iskola (plébánia is) 2 kor. tagsági dijjal (melynek ellenében a lapot is kapja) belépne a „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve" egyesületbe. Ezt az akciót kell megmozgatni azoknak, akik ebben legtöbbet tehetnek. A háború s a korfelfogás. Mi, akik a haza fogalmát végtelenül nagyra becsüljük és minden támadás, téves felfogás és okvetetlenkedések dacára is nagy szeretettel öleljük körül, kétségen kivül nagy lelki örömmel szemléljük, ha a földmives csendes békességben túrja a fekete termőföldet, amelyből az egyéni megelégedést biztosító és a nemzeti vagyonosságot emelő termés kél életre; megnyugvással halljuk a nyájak kolompját s a békét jelképező ekevasnak felvillanása a ragyogó napfényben szebb gondolatokat kelt, mint amikor öldöklő fegyverek csillannak fel a kultúra áldásait letipró katonai£csapatok fölött. csillagászat buzgó pártolója, az ő tiszteletére viseli a „Hold" egyik hegysége a „Hahn"-nevet. A gófnő apja még érdekesebb ember volt, ifjúságát III. Gusztáv svéd király udvarában töltötte; szemtanuja volt azon borzalmas álarcosbáli jelenetnek, amikor Ankarström meggyilkolta uralkodóját. Hahn gróf ezen szörnyű eseményt később operában dolgozta fel. 0 t. i. bolondja volt a színművészetnek s semplini birtokán 60.000 tallér költségén fényes színházat építtetett. A leghíresebb színészeket szerződtette s fejedelmi módon gondoskodott ellátásukról. Iffland, a híres tragikus egy este az öltözőbe lépve, ezüst páncélruhát talált. „Tán csak nem fogok ebben a királyi kosztümben szerepelni?" — kérdé. A gróf udvariasan ezt felelte: „A német színház királya tekintse e silány páncélt tulajdonának." Amikor Iffland a gróf négyesfogatán Berlinbe utazott, ajándékba kapta a kocsit lovastól, kocsistól. A hóbortos mecénás egész jövedelmét a színészetre költötte; maga is szeretett fellépni, ámbár nem volt tehetsége. Vesszőparipája volt a kulisszák mögötti villámlás és mennydörgés rendezése. Nagyon szeretett a színészeknek bajuszt festeni; legszívesebben azonban a sugó és jegyszedő szerepét vállalta magára. 24 éves korában családja már gondnokság alá helyezte, 6000 tallér évi járadékot engedélyezve a pazarlónak. Minthogy ebből színházát nem tarthatta fent, felcsapott ripacsdirektornak s bejárta „művészei"-vei Németország felerészét, folytonosan és állandóan „pillanatnyi" pénzzavarokkal küzdve. Nem szerette a Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könj v« kereskedésében. Az élet, az életrekelés mindenkinek jobban tetszik, mint a halál és a haldoklók hörgése, mégis gondolkodóba esünk, amikor a modern korfelfogás egyes felekezetei dühös megvetéssel „tömeggyilkolás*-nak titulálják a háborút, minden kivétel és megkülönböztetés nélkül. A háború kellemetlenül hangzik az emberek fülében s az eszmetársitás nyomán szomorú képek vonulnak el szemünk előtt. Látjuk a gyászbaborult családokat, hol az apát, a fiút, a hitvest siratják a vigasztalás minden reménye nélkül s átkok szállnak a hatalmasok felé, kiknek parancsoló szava a halálveszélybe ragadta a szeretett egyént. Jogos gondolat, hogy mindennek nem volna szabad megtörténnie a mai műveltség mellett, amidőn az emberi érintkezés finomsága mellett elég alkalmuk és idejük volt az embereknek, hogy a keresztény szeretetnek erkölcsi magaslatára felemelkedjenek. Ezen erkölcsi felemelkedés alapján elég erő lenne a szenvedélyek tüze mellett is a lelkekben, hogy egymás jogát elismerjék s a nemzetek békés egyetértéssel tiszteljék más nemzeteknek tulajdonát. Dehát a tények nem felelnek meg a jogos várakozásoknak és akik a legnagyobb hangon mondják ki a lesújtó Ítéletet a háború felett, akik a legmaróbbb gúnnyal csúfolják ki a hazáért vért és életet feláldozni kész lelkesedést, épen azok a leghibásabbak abban, hogy amint az emberi egyedek

( csekély érzékkel birnak a jog és a tulajdon tisztelete iránt, épúgy az államok életében és kormányzásában is kevés szerepe van az isteni törvények becsülésének, hanem látszatot s ha volt véletlenül pénze, akkor példának okáért előadatta az „Orleánsi Szűz "-et korszerű arany- és ezüsthimzésü ruhákban; valódi tőrt használt egy előadásnál, a mely valódi sebet ütött, amiből aztán valódi kellemetlensége volt a valódi rendőrséggel. Máskor valódi katonákat kért kölcsön statisztákul, akik szerepüket olyan hűen ábrázolták, hogy Istenigazában csatát rögtönöztek s még akkor sem hagyták abban a verekedést, a mikor a gróf közibük kiáltott: „Donnerwetter! Aufkören ! Ihr verdanunten Hallunken!" Máskor pedig előadás előtt azt hirdette ki, hogy minden néző a kasszánál sorsjegyet kap, és hogy a szerencsés nyerő a darab végén szép és hasznos ajándékban részesül. Előadás után a fekete frakkba öltözött gróf világoskék szalagon hófehér báránykát vezetett a színpadra a közönség általános kacagása közt s hatalmas beszéd kíséretében átadta a mekegő ajándékot a boldog nyerőnek. A különc gróf az altonai szegények házában halt meg a legnagyobb nyomorban, minthogy büszkesége nem engedte, hogy a gyermekei áltál felajánlott segítséget elfogadja. Gondolhatjuk, hogy e hóbortos atya oldalán Ida grófnő fiatalkora nem lehetett boldog; anyja el is vált fura férjétől. Ida otthon nevelkedett; 21 éves korában férjhez adták gazdag rokonához : Hahn-Basedow grófhoz. Ida szerelem nélkül lépett házasságra; regényeiben igen hűen rajzolja a boldogtalan családi életet; hiszen saját tapasztalatai alapján készültek e szomorú leírások.