ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-28 / 5. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. január 28. 5. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1912. január 27. — Iskolázatlan képviselők. Nálunk ritkán esik meg, hogy tanulatlan, iskolázatlan ember kerülne be a parlamentbe. A képviselők túlnyomó részének van diplomája vagy más pecsétes irása, amellyel tudásának fokát, nagyságát s mélységeit dokumentálni, bizonyítani tudja. Tisza Isván, aki tudvalevőleg az általános szavazati jognak nem kis ellensége, a Magyar Figyelőben bemutatja, hogy az osztrák képviselőházba mily zavaros képzettségű seregek kerültek be a tágas szavazó jog alapján. Látszik, hogy Tisza István nagyon bátor ember. Hiszen tudhatja és tudja is, hogy a szocialisták és mindenféle radikálisok, akik a keresztény kultúra felbontását épen az általános titkostól remélik, éber szemekkel kisérik, lesik, kutatják minden lépését és minden sor írását, mert bizony neki, mint a munkapárt fővezérének, sőt „parallelminiszterelnök"-nek nagyon nagy befolyása van jelenleg az ország ügyeinek jobbra vagy balra fordulására. Itt persze Justhékról sem szabad megfeledkezni, akik néha a szociáldemokraták barátságára való tekintetből, néha más okokból sok akadályt guritanak a geszti politikus útjába. Most, hogy az általános titkosnak tényleges eredményét szellőzteti, az inge galléra után nyúlkálnak az ellenfelei s az osztály-parlament elleni régi nyilakkal igyekszenek a szót belefojtani Tisza grófba. Miről is van hát szó ?! Arról, hogy kell-e diploma a képviselői tisztséghez, vagy legalább megfelelő szakképzettség, iskolázás ? Vagy pedig a népbizalom elég kvalifikáció-e ahhoz, hogy a falu véresszájú demokrata hőse, vagy a nagy bundájú János bácsi kitűnő törvényhozóként szerepelhessen, értse az állam dolgainak kormányzását. Tudjuk azt, hogy vannak kivételek. A diploma AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Titkári jelentés.* Egy hosszú és fáradságos év nehéz munkája záródott le ismét egyesületünk életében. Most, amikor egy új év határkövénél állva, a jövő év munkásságához fognánk és ennek teendőit mérlegelnénk, egybegyűltünk egyesületünk kedves falai közé, hogy megtartsuk a XX. rendes közgyűlésünket. Fontos, jelentőségteljes nap ez minden évben nekünk, mert hisz' ekkor vizsgáljuk meg egy letűnt év változatos történetét és ekkor adunk számot egy évi komoly működésünkről, munkálkodásunkról. Összejöttünk ma is, hogy megmutassuk nemcsak egyesületünk tagjainak, hanem Esztergom egész társadalmának, sőt az irántunk érdeklődő szélesebb rétegeknek is azt, hogy helyi társadalmunk egyik legfontosabb szerve, a kath. kör, az őt megillető működési tereken a lefolyt esztendőben sem volt tétlen; eljöttünk, hogy itt a közgyűlés szine előtt bizonyságot tegyünk arról, hogy körünk az elmúlt évben is minden eszközzel, szellemi és anyagi erejének teljes kihasználásával azon fáradt és buzgólkodott, hogy fenkölt, nemes célját megvalósítsa, összes életnyilvánulása oda irányult, hogy a ker. öntudatot fejlessze és ébren tartsa s az esztergomi ker. társadalmi életet vezesse és irányítsa. Ezen nemes, magasztos célok megvalósítása * Irta és a kath. kör jan. 21-én tartott XX. rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Náreisz titkár. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. mellett is lehet valaki rövidlátó politikus és iskola nélkül saját szorgalmából is kiművelheti magát egy jó eszű, törekvő férfiú. A demokráciának azonban ezen elfajult gyümölcsét : az iskolázatlanoknak tömeges előtolását és felemelését semmiképen sem tarthatjuk szerencsés politikai vívmánynak. F. A kath. kör közgyűlése. A közgyűlésen elhangzott beszédek egyikemásika visszavitte lelkünket a múltba, nem is a nagyon rég múltba, amikor még Esztergom kath. társadalma nélkülözte a most már létező, sőt a titkári jelentés szerint nagyon látogatott és virágzó intézményt. A közös köröknek, kaszinóknak meg van az a tulajdonsága, hogy szinte lerombolva a társadalmi választófalaknak egy parányi részét, a legellentétesebb elemeket, egyéneket hozza egy tető alá, összezárja s a kultúra nevében feljiivja őket, hogy bár elveik nevében farkasszemet nézhetnek, békebontó szólásra ne nyissák ajkukat. A megláncolt elvek és meggyőződések létüknek bizonyságául kisebb társaságokra, szeparált klikkekre osztják az egész közönséget s az egyes árnyalatok igy titokban mondják el egymásnak vágyaikat, törekvéseiket s igy nyilvánitják Ítéleteiket. A kitörő véleményszabadság súgja meg az embereknek azt a tanácsot, hogy ha fáj az önként felvett hallgatási iga, keressenek helyet, ahol a lelküket megnyithatják, ahol az országos és a helyi eseményekre vonatkozó s elveiken alapuló reflexiókat nyilváníthatják anélkül, hogy a szomszédjuknak élénk keserűséget okoznának. vezette egyesületünket mindenkor a múltban s ezek védelme és istápolása lesz jövendő hivatása is. Erre a nemes célra léptünk mi is ezen egyesületbe és szegődtünk azon zászló alá, melyre a ker. világnézet legmagasztosabb eszméi: a vallás és a hazaszeretet magasztos erényei vannak felírva. Ezek a mi legféltettebb kincseink, ezek müveléséért, felvirágoztatásáért és védelméért, ha kell, a harcot is szívesen, örömmel vállaljuk magunkra. Ez azonban csak ugy lesz lehetséges, ha igazi, hithű és meggyőződéses keresztények vagyunk. Mert manapság nem elég csak hangoztatnunk ker. kath. mivoltunkat, hanem fölötte szükséges, hogy keresztény módon is éljünk. Szükséges, hogy a ker. szellemet, meggyőződést belevigyük a közéletbe, a társadalomba s a ker. világnézet mellett minden téren lelkesen felszólaljunk s annak elvei mellett rendületlenül kitartsunk. Ha a ker. világnézet őszinte védői és buzgó harcosai akarunk lenni, akkor nemcsak a templomban, nemcsak magánéletünkben, hanem a nyilvános életben is meg kell mutatni, hogy mi lelkes, buzgó tagjai vagyunk egyházunknak, hogy mi minden téren és minden támadás dacára is védeni, ápolni és fejleszteni akarjuk azon nemes célt, mi körünk tiszta zászlajára van irva. Óh, bárcsak mindnyájan átéreznénk egyesülésünk ezen magasztos célját és a ker. világnézet tiszta és fölemelő elveitől áthatva törekednénk élni, munkálkodni és cselekedni! Akkor, ha nem is nagyszámú, de működésében bizonyára összhangzó, lelkes csapat volna körünk, amely minden téren, minden támadással szemben bátran és lelkesen állana meg helyét és még eredményesebben munkálkodhatnánk Esztergom társadalmi életének Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könjv- ; kereskedésében. Hosszas tervelés és vajúdás után igy és ilyen körülmények behatása alatt született meg az a hajlék, amelyben a kath. világnézet és felfogás él s mutatja be magát mint hatalmas összekötő kapocs s mint erkölcsi, szellemi hatalmas fundamentum. A kath. kör életében az elmúlt esztendő kiválóképen magán viseli a magyar kereszténység küzdelmének nyomát, amidőn a jó cél érdekében a kör felveszi tagjainak sorába a más keresztény felekezetek megfelelő tagjait is. Ez a keresztény liberalizmusnak lassan érő, megfontolt s épen ezért fölötte értékes gyümölcse. Ez a komolyan felfogott felekezeti béke és türelem. Az elnök beszéde. Vasárnap, azaz e hó 21-én d. u. 5 órakor élénk mozgalom és társalgás folyt a kör termeiben, mert egyszerre megjelentek mindazok, akik más napokon különböző órákban népesitik be a kör helyiségeit. A köztiszteletben álló elnök Mattyasóvszky Lajos lovag a tisztikarral helyet foglal s megnyitja a közgyűlést a következő tartalmas beszéddel: Mélyen tisztelt közgyűlés! Katholikus körünk, alapszabályai értelmében nemcsak helyi katholikus mozgalmaink gyűjtő pontja, hanem az országos katholikus társadalom organizmusának egyik szerve és pedig élő szerve, valamint az egyes tagok is, sőt fokozottabb mértékben, mert tagjainak gondolatai, érzelmei, érdeklődései mind benne futnak össze, mint a katholikus gondolkozás és cselekvés középpontjában. Ami érdeklődés tárgya egyeseknél, annak hatványozott mértékben kell megnyilatkozni az összeségben. Amily hűségesen ragaszkodnak egyesek az felvirágoztatásán, a ker. öntudat és együttérzés ápolásán és megerősítésén. Mert ezen nemes cél megvalósítására, ha nem is sokan, de azért elegendő, mondhatni szép számmal vagyunk. Van egyesületünknek jelenleg 234 rendes, 37 vidéki, tehát összesen 271 tagja. Ezek között van 6 tiszteletbeli, 20 örökös és 74 alapító tag. Ha ezen kimutatást összevetjük a mult évivel, akkor örömmel látjuk, hogy a tagok száma 19 rendes és 1 vidéki taggal, tehát összesen 20 taggal szaporodott. A lefolyt évben ugyan a választmány 38 uj tagot vett fel, de részben az eltávozás, részben pedig a sorainkat évrőlévre megtizedelő halál kérlelhetetlenül pusztító keze apasztotta tagjaink számát. Tiz derék és buzgó tagtársunk hagyott itt bennünket az elmúlt évben is. Elvesztettük Bedros József, Feigler Károly, Geiger Ferenc, Kovács Teodóz, Pór Antal, Schleiffer Lajos, Schőnbeck Mihály, Schwinner Ignác, Sötét Antal és Staniek Géza urakat, kik nemcsak egyesületünknek, hanem köz- és társadalmi életünknek is lelkes hivei, buzgó, munkás polgárai voltak. Választmányi üléseinken már megnyilatkozott őszinte részvétünket ismételjük meg újra itt a közgyűlés szine előtt és kérjük az Egek jóságos Urát, hógy ajándékozza meg őket munkás életük jutalmául csendes pihenéssel, mi meg őrizzük meg kedves emléküket szivünkben. Most, amikor a csendes részvét őszinte és mély érzései honolnak bensőnkben, állapodjunk meg még egy kevéssé és idézzük magunk elé a magyar katholicizmus halottjának, gr. Zichy Nándornak emlékét. Egyházunk leghűbb hitvallóját, hazánk legőszintébb polgárát, kath. társadalmi életünk föoszlopát, örömünket és büszkeségünket