ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-08-04 / 32. szám

XVII. évfolyam. Esztergom. 1912. augusztus 4. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könj ?­kereskedésében. Esztergom, 1912. augusztus 3. — Az ünnepek ügyének végleges rende­zése. Az 1911. év július 2-án kelt „Supremi dis­ciplinae pastores" kezdetű pápai rendelet az 1913. esztendőben lép életbe. A jelen 1912. esztendőre a magyar püspöki kar átmenetileg a régi helyzet fen tartását kérte a Szentszéktől. Egyúttal tekin­tettel a beszüntetett ünnepek népszerűségére és az ország túlnyomóan földművelő jellegére, Ö Szentségének az összes eddigi ünnepek fentartására nézve tett előterjesztést. Tudomásunk szerint Bajorországban és Ausztria egyes tartományaiban a régi ünnepek legnagyobb része megmarad. Nálunk azonban az általános törvény értelmében történt döntés, mint a hivatalos egyházmegyei körlevél most megjelent XII. száma részletesen kifejti. Fölösleges itt a pápai intézkedés szociális jelentőségét fejtegetni, kivált a gazdasági és ipari munkásosztályra, mely napszámból él és az ünnepek torlódását nagyon megérzi. Csak arra akarjuk a lelkészkedő papság figyelmét felhívni, hogy a be­szüntetett ünnepeknek templomi ünnepségeit Ő Szentsége továbbra is nemcsak óhajtja, hanem az énekes mise (és prédikáció?) kötelezettségétől a lelkészkedő papságot nevezett motu proprio-val fel nem menti. E szerint tehát a vasárnapokon kivül köz­nyelv szerinti ünnepnap, amely t. i. hétköznapra eshetik, csak nyolc lesz egy évben: Karácsony, Újév, Háromkirályok napja, Krisztus mennybemenetele, Sz. Péter és Pál napja, Nagy-Boldogasszony, Mindszentek napja és a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Be lett szüntetve 7 régi ünnep: a három másodünnep Karácsony, Húsvét és Pünkösd napja után, három Mária-ünnep: Gyertyaszentelő, Gyü­mölcsoltó Boldogasszony és Kisasszony napja, végül az Űrnap. Az Űrnapra és Szent István király ünnepeire nézve azonban speciális intézkedés történt nálunk. Már az eredeti pápai rendeletben remény volt nyújtva ez ünnep esetleges fentartására nézve. Egyes nyugati országokban azonban, hol máris a Szentháromság vasárnapja utáni vasárnapon tar­tották az eucharisztikus processiót, az Urnapi ün­nepségeknek következő vasárnapra való áttételét kérték és nyerték a püspökök. Magyarország azon­ban él az apostoli engedelemmel s az urnapi processiót ezentúl is a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön fogja tartani. Szent István ün­nepén pedig, bár állami törvény rendeli el a munkaszünetet, az egyház nem teszi lelkiismeret­ben kötelezővé a munkaszünetet. Az ünnepek végleges rendjét Pünkösd utáni XXII. vasárnap, vagyis október 27-én kell kihir­detni a szószékekről. A pozsonyi püspökség. Pozsonyban egy néhány törekvő polgár összedugta a fejét s ujabb módok fölött tanakodtak, amelyeknek segitségével a váro­suk dicsőségét még magasabbra emelhetnék. S minthogy a pozsonyiak még' a kíván­ságaikban is egészen idényszerűek, olyas­valamit óhajtanak elnyerni, amit már mások is megkaptak. Amikor Debrecen, Szeged, Pécs, Kassa és Temesvár nagy buzgalommal járták a miniszteri előszobákat, mindegyik azon mesterkedvén, hogy többi pályázónak az előnyeit megsemmisítsék, amelyet az egyetem megnyerésének reményében elértek, szép csendben előállott Pozsony város és az annyira vadászott harmadik egyetem helyett megkapta a negyediket. Az illető városok tülekedése idején csak a bolond nem tudta és a vak nem látta előre, hogy a harmadik egyetemnek Debrecenben kell megszületnie. Ne tessék Tisza István és a többi nagy kálvinista döntő pártfogására gondolni! Nincs ezekre szükség, mikor arról van szó, hogy a kultuszminiszter a kálvinista atyafiak rokonszenvét megszerez­hesse. . Mellékesen megjegyezzük, hogy bár az egyetemet megkapta Debrecen, Zichy János a várt kálvinista szeretetből igen keveset fog élvezni. Azok úgy néznek rá, mint a törökök a gyaurra. Mondjuk szebben: mint a fejős tehénre. Azonban a pozsonyiakról lévén szó, megint be kellett látnia minden embernek, tehát a miniszternek is, hogy ha Pozsony kér, akkor ki kell nyitni a tárcát — még ha miniszteri is — az adakozásra. Ugyanis Pozsonynyal nem lehet úgy elszámolni, mint a többivel: Debrecen s a háta mögött más­fél millió kálvinista; Szeged és mellette egy fiatal, agilis püspök; Kassa, Pécs — csak egy sereg polgár és protekció, de se nem­zetiség, se felekezet, tehát „mars a tarisz­nyába. " Pozsonyban sok a német és ez a sok német ott lakik a sógornak közeli szomszéd­ságában, vigyázni kell tehát, nehogy meg­haragudjanak és e nagy haragban a szom­szédokkal összesúgjanak. A helyzetnek ekkora argumentumai után a miniszter szívesen be­látta, hogy a pozsonyiaknak sok észre és okosságra van szükségük, nehogy az ország dolgát az árokba döntsék, kimondatott tehát: tanuljanak, ha tanulni akarnak. Kapnak iskolát, nagyot és előkelőt, csak szépen és magyarosan gondolkodjanak. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Közli: Pauer Károly. VIII. London egyéb nevezetességei. Alig mult el három perc, az autó már meg­állt sz. Pál kathedrálisa előtt. Kapui még zárva voltak, lépcsőzetét pedig söpörte a templom­szolga. Kérdem németül: — Mikor nyitják ki a kaput ? Szeretném megnézni a templom belsejét. A szolga nem tudván németül, angolul mo­tyogott valamit, amit megint én nem értettem. Máskép nem tudván magamat vele megértetni, kihúztam az órámat s kezemmel ajtónyitogatási gesztust mutattam. Az angol most már meg­értett. Ujjával órám VI. és IX. órát jelző szá­maira mutatott, vagyis 729-re. Hiába, mikor nem értjük a nyelvet, ugy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Persze a mutogatás tréfásan ment végbe, együtt kacag­tunk és mulattunk az ajtónyitogatás és az óra­jelzés néma taglejtésein. Mivel még csak V28 volt, felültem az autóra és egyenesen az uj kath. Westminster székes­egyházba (Catholic Cathedral "Westminster) siet­tem, hogy Angolország földjón is mondhassak szentmisét. A székesegyház Angolország bibornok-her­cegprimásának a temploma. Byzanti stílben épült, tornya 90 méter magas. Felszentelése 1902-ben ment végbe nagy ünnepségek keretében. Belseje is gyönyörű, főleg főoltára, az érseki trón, a szószék és a kórus érdemelnek említést. A Boldogságos Szűz oltáránál megmisézve, megnéztem a Westminster iskolát, Angolország egyik legrégibb nevelő-intézetét, melyet Erzsébet királynő építtetett újra 1560-ban. Ebédlőjének asztalai állítólag a legyőzhetetlen spanyol armada fájából készültek. A Westminster-iskolának Krim mellett el­esett katonatanulóinak emlékére a város egy 15 méter magas gránitoszlopot emeltetett (West­minster Column.). Az oszlop tövében négy ha­talmas oroszlán ül, a talapzatán pedig hitvalló Edvárd, III. Henrik, Erzsébet ós Viktória király­nők, valamint a sárkánnyal viaskodó sz. György vértanú szobrai láthatók. A szobor G. Scott szobrász remek műve. Innen tovább mentem London híres apát­sági templomába: az anglikán Westminster Ab­bey-be. Máskép London Pantheon-jának is hív­ják. S méltán. Itt láthatók Angolország kirá­lyainak s királynőinek művészileg kifaragott sír­emlékei és szarkofágjai; a nagy angol vezérfér­fiak, művészek, költök, irók szobrai és az egyes nevezetesebb szárazföldi és tengeri csaták hősei­nek síremlékei szintén ott díszelegnek a temp­lom hatalmas falain. Maga a templom 152 méter hosszú és 61 méter széles, tehát meglehetős nagy­méretű épület. Messziről észrevehető két tornya 62 méter magas. A Westminster-Abbey mar a VII. szazad­ban létezett, később a dánok feldúlták, Edgár király azonban 985-ben ismét újra építtette, III. Henrik és I. Eduárd (1220—1245.) pedig restau­rálták. Mai alakja az apátsági templomnak az Ő korukból való. Tizenkét művészi alkotásra valló kápolnája is van. Mindegyikben találunk sírem­lékeket ós szarkofágokat, úgy hogy a temp­lom inkább múzeumnak illik be mint Isten há­zának. Persze az anglikánok rendkívül büszkék e templomukra s azt gondolják, hogy szebb, művészibb és hatalmasabb alkotás már nincs a világon. A szentély oltárán csak egy feszület és hót gyertya látható. Az arannyal dúsan hímzett ol­tárteritő alsó részén a következő betűket pillan­tottam meg ugyancsak arannyal hímezve : Bene­dictus qui venit in nomine Domini. (Áldott ki az Ur nevében jő.) A szentély két oldalán van­nak a kanonoki stallumok. Van nagyprépostjuk, olvasó, éneklő- s őrkanonokjuk, vannak főespe­reseik ós mesterkanonokjaik, ép úgy mint a ka­tholikus káptalanoknak. A kanonokok rangja fel van tüntetve a stallum mennyezetén. A Westminster Abbeyt rendkívül sokan lá­togatják. Mindenféle nemzetiségű és vallású em­berek találkoznak itt és csodálják az angol mű­vészet remekeit. Egy pár lépésnyire a Westminster Abbey­től látható az angol parlament épülete (Houses of Parliament). Közvetlenül a Themse partján épült ez a remek szép, hatalmas gótikus épület. Három tornya van, a legnagyobbat Viktoria to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom