ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-28 / 31. szám

pajtást, unokatestvéreket kell sorra meglátogatni, így aztán elmúlik ez az átkozott kánikula s a család becsülete, jóhirneve megmarad. És mit csinál ezalatt az itthon maradt szánni­való családapa? Hja! Hja! Először is elénekli do­bogó szivvel: Elment már a feleségem, szalma­özvegy lettem ; azóta a védszentemnek hat szál gyertyát vettem ! Élet, élet, legényélet, leghálásabb drága kincs; kérdik tőlem, hol az asszony ? Hála Isten, elment, nincs ! Amikor aztán ezt a zsolozsmát elzengedezte, el megy egy kicsit kirúgni a hámból. Hja! A szalmaözvegység sok mindent megenged! Persze nincs itthon az áspis szemű asszony, sza­bad a vásár! De azért az itthon maradt családapa is nyaral! Kimegy a Nagy-Dunapartrai s egész hosszú délután fürdőzik, mezítláb szaladgál a kavicson, veszekszik véres harcokat a szúnyogokkal, elolvassa az összes krajcáros újságokat, kezdve a kedélyes Babszem Jankótól egész az Esztergomi Friss Újságig! Vesz magának két pakli kapa fehér dohányt, összesen 16 fillér vételárban, egy csibukot és a szőke Duna partján keresztbe tett lábakkal álmodozik valami milliós nagybácsiról, vagy egy irtózatos főnyere­ményről. Este pedig gálánsán öltözve valamelyik kávé­házba rándul; megiszik egy csésze fekete kávét, utána két pohár jeges vizet és hallgatja a vér­perzselő szomorú és víg magyar nótákat muzsi­káló cigányokat. Kiolvassa az összes hírlapokat és vicclapokat. Sőt még arra is merészkedik, hogy a pikáns izü Fidibuszt is suttyómba el meri ol­vasni. Haj, ha ezt az asszony megtudná, lenne hadd el hadd! Unalmas uborka szezon van. Az ember azt se tudja, miről pletykálkodjon. A politikai csend szinte bosszantó. Az ember szinte rosszul érzi magát, hogy nem szidhatja a kormányt. Alszik a nemzet. Igazán csodával határos, hogyan tudják azok a fránya szerkesztők, ilyen lélekölő és unalmas uborka szezonban, az újságaikat megtölteni ? ! Még egy „becsületes"' szenzáció sincs. Se gyilkosság, se rablómerénylet, csak egy csöndes kis betörés. Ebből pedig a szerkesztő urak nem élnek meg. Őnekik hatalmas, nagy szenzációs hírek kellenek, amikkel megtöltik a hasábok üres gyomrát. No, de sebaj! Lesz még szőlő lágy kenyérrel. Majd csak elmúlik az uborka szezon is! Úgy le ^ en! Fidibusz. Krónika, a Gyalui havasok alól. Kék havasok alján messze földön járok, Esztergomról mégis híven krónikálok, Mert amerre utam hébe-hóba vezet, Reá emlékeztet minden rossz kövezet. Mikor sűrű por vág kifáradt szemembe, Újra csak Esztergom jut megint eszembe, szoba lakójának számlájára írták. Felkelve az asztaltól, egy kis sétát tettem a Themse partján, azután V2ll-kor álomra hajtottam fáradt testemet. Amint le akarok feküdni az elegáns, puha ágyba, majd hányat estem. Annyira felvetett a nígója, hogy alig tudtam az ágy szólébe kapaszkodni. Hja, tetszik tudni, ez is angolos volt s a finom „ebéd" után más nem is dukált volna! Fekszem, fekszem, de álom nem jön a sze­memre. Egyrészt a jó „ebéd" éreztette velem ha­tását s másrészt a szálló nagy .társalgójából kihal­latszó hangos kacagás, ének és taps zavarta nyu­galmamat. Az angolok ugyanis csak éjfél után szoktak lefeküdni és délelőtt 10 óra után kelnek fel. No de azért végre mégis csak elaludtam s többszörös felébredés után V27-kor keltem fel. Minden csendes volt a szállóban, cipőm sem volt még kitisztítva, a szolga bizonyára még jóizüen hortyogott. Nincs hozzászokva a 72 7 órai felke­léshez. Csengettem, nem jött. Csengetek még egyszer — végre nagynehezen éjjeli toilettben cammogott a 348-as szoba felé. Furcsán nézett rám az angol. Olyan szemeket meresztett rám, mintha meg akart volna enni. Felzavartam őt csendes, édes álmából. Ez nem tetszett neki. A szálló nagy kapuja már nyitva volt, a csípás­szemű házmester ép akkor seperte a trottoirt. Ugylátszik ő kel fel legkorábban a „Keyser"­ben. Alaposan megnézett és bizonyára csodálko­zott „korai" felkelésemen. Az autó már ott várt a szálló előtt. Soff őr je is nagyot ásított amikor megpillantott. Előveszem a tegnapi lajstromot és a St. Paul's Cathedral-t, az anglikán sz. Pál főszókesegyházat húzom alá. A benzinmotor pö­fögött egyet, és mi sietünk a szent Pál templo­mába. (Folyt, köv.) Vagy ha jól megázom, úgy gondolomformán Napcsillogást vélek bazilikánk tornyán. Mikor erdők mélyén órákhosszat lépek És nem jő utamba egyetlenegy lélek, Unalmamban min is járhat eszem máson, Minthogy otthon a szép esti korzót járom ? De ha néha egy kis oláh falut érek, Ahol meg nem értik, bármit is beszélek, — Előttem nem olyan szokatlan a dolog, Hiszen krónikát is éppen így dalolok. Majd nagy városoknak palotáit nézem, Gyönyörködöm a sok sürgő-forgó népen, Látok gazdaságot, lendületet bőven, Akkor is előttem az én szülőföldem. Ami Esztergomban elkelt volna régen, Itt szép tarka kertek uton és útfélen, Rend, csin, tisztaság és plakáttalan falak .., S gyár van ott, hol néha látszik is a salak. Zaja, füstje a nagy pályaudvaroknak, Főfájást, izgalmat, zavart jelent soknak ; Ilyen kép, izgalom ismeretlen nálunk, Az „idegenforgás" csak vakmerő álmunk. És amikor ülünk ketten, hárman, négyen Egy-egy szűk, unalmas vonati fülkében S valamelyik utas ajkán panasz ered, Kérdezhetem rögtön : „Esztergomi kegyed ?" * (-•) 40 évi munkásság. Az ünneplő közönség köréből küldetett hoz­zánk ezen tudósítás. Örömünnep volt folyó hó 18-án Nagyölved esztergom-megyei községben. Akkor tartotta ugyanis 40 éves áldozópapi jubileumát Kudora János es­peres-plébános, a Ferenc József-rend lovagja, ki bár még csak negyedik esztendeje, hogy a község vezetője, máris híveinek bizalmát és szeretetét annyira megnyerte, hogy a község nem tudott elzárkózni ez alkalommal, hogy örömének nyilt kifejezést adjon. A pirkadó hajnalban a megszólaló mozsarak és a lobogó zászlók feltűnése jelezték az ünnepi reggelt. A falu népe ünnepi diszbe öltözve özöné­vel vonult a templom elé, s ott várta az ünne­peltet, aki a kerületből megjelent számos paptól, a községek elöljáróitól és az iskolaszéki tagoktól kisérve, a tűzoltók díszcsapata között vonult virá­gos uton egy meghatóan szép diadalkapu alatt, a templomba, hogy ismételten bemutassa a vér­nélküli áldozatot. A szentmise végeztével a jubiláns fogadta a községi képviselő-testületet, melynek élén Palko­vics László főszolgabíró mondott hatásos beszé­det. Utána Szurovy János, a nagyközség jegy­zője méltatta érdemeit és átnyújtotta a fényesen kiállított díszpolgári oklevelet. A nagyölvedi és kurali iskolaszék nevében Sziklai Vilmos fő tanító beszélt megható könnyek között és átnyújtotta a szerető hívek ajándékát, egy rendkívül díszes arany mise-kelyhet. A kurali képviselő-testület, melynek szó­noka Czirók Géza jegyző volt, aki a község há­lájának kifejezése után meghívta a jubilánst va­sárnapra, egy külön tartandó ünnepélyre, melyen a jubilánsnak a község tanácsterme számára ké­szített olajfestésű arcképét fogják leleplezni. Végül egy iskolás gyermek méltatta, társai nevében, vi­rágcsokorral és hálás beszéddel hitoktatójuk, igaz­gatójuk és lelkiatyjuk hozzájuk való jóságát. Az egybegyűlt nagyszámú társaság, — mint­egy 70-en — soraiban láthatók voltak Meszleny Pál főispán, Vaszary Mihály primási jószágigaz­gató, Czobor László orsz. gyűlési képviselő, Ha­liczky Béla, Eitner Á. Elemér, Kemény fy K. Dániel. Zlatnyánszky Ernő és dr. Varga Dezső kerületi esperesek, dr. Pacséri Károly kir. tan­felügyelő, Majer Imre pápai kamarás, Székes­váry Imre szentszéki tanácsos, Pelczer Lipót esperes, Ziskay Imre, dr. Kún István, Erdősy István kerületi plébánosok; a jubiláns testvér­öccse Kudora Ferenc és Alkir Antal uradalmi intézők, a két község jegyzői és tanítói kara, kép­viselő-testülete és iskolaszéke. Az ebéd lefolyása alatt számos felköszöntő hangzott el. Az első, melyet Meszleny Pál főispán mon­dott, a következőkép hangzik: „A római katho­likus ember életének, meg a magyar ember éle­tének minden percét arra használja fel, hogy az Istent, a hazát, és embertársait tisztelje és akkor igazán elégülten tehinthet arra a négy évtizedre vissza, amelyet eltöltött, ezután pedig az emberek áldása kiséri a jövőben lépteit. A fejedelmi kegy egy sugara már elhatott ahhoz a férfiúhoz, aki ezt természetesen igen jól megérdemelte, és meg is fogja érdemelni a jövőben. Nagyon nagy örömet szerezhetett neki a jelenet, melynek máma tanuja, de még nagyobb, a legnagyobb hálával, tisztelet­tel környezték öt és a legfényesebb elégtétel az, hogy mi, kik itt csak rövid idő óta ismerjük, már is abban az igen ritka kitüntetésben részesítve láttuk, hogy díszpolgári oklevelet nyújtottak a ne­mes szívnek. Én, Esztergomvármegye és a törvényhatóság nevében, átadom örömöm kifejezését: kívánom, hogy törhetetlen akarattal, valódi szeretettel, s szent meggyőződéssel szolgálva Istent, a hazát és a közérdeket, őt Isten a legtöbb egészséggel ju­talmazza még igen-igen sokáig éltesse a mi nagy örömünkre. A helyből pedig, amelyet sziveinkben elfoglalt, öt senki ki nem mozdíthatja, s azt meg­kísérelni is minden erő gyenge volna. Isten soká soká éltesse!" Ezután Czobor László országgyűlési képvi­selő nyug. hontmegyei alispán mondott hatásos beszédet, a jubilánshoz kötött 46 éves barátsága és Hontvármegye törvényhatóságában töltött 30 éves életére és működésére nézve ; majd a kerületi esperes szólalt fel. Haliczky Béla, mint az esz­tergomi aula kiküldötte, tartott érzelmes és hatá­sos szónoklatot, mely az üdvözöltet könnyekig meghatotta, a jelenlévőket pedig örömteljesen fel­villanyozta. Eitner Á. Elemér, a Ferenc József­rend lovagja, üdvözölte kollégáját, egy egyaránt elmés és komoly, tréfás és ötletes, tüzes, mélyen megható, s közben vígkedélyű kiszólásokkal fű­szerezett beszédet. Keményffy K. Dániel egy szépen átgondolt, értelmes beszében fejtegette a papságnak az irodalom terén való működéseit, s méltatta a jubiláns irodalmi. érdemeit, remek stí­lusát és nagy szolgálatait. Végül pedig maga a házigazda megható be­szédben megköszönte a jókivánatokat, s poharát a jelenlevő vendégekre, mint jó barátaira és jó ismerőseire emelte. Mélyen meghatotta Ö Eminen­ciája a bíboros hercegprímás és dr. Kohl Medárd püspök ur üdvözlő távirata, s arra kérte a jelen­levőket, mint Ő Eminenciája hálás tanítványait, papjait, tisztelőit, hiveit és szolgáit, hogy innen 0 Eminenciája házából feliratban üdvözöljék ke­gyelmes Főpásztorukat, biztosítsák őt szeretetük, hivségük és ragaszkodásukról; a felirat átnyujtá­sára Vaszary Mihály igazgató urat kérték fel, aki azt elfogadván, a felirat nyomban elkészült és aláíratott. Gallovich Ambrus. * Személyi hirek. Vimmer Imre polgár­mester e hó 30-án érkezik haza Gasteinből. — Máté ffy Viktor belvárosi plébános a würzburgi kongresszus lezajlása után megtekintette Német­ország nevezetességeit s a napokban visszaérkezett. — Dr. Paeséry Károly kir. tanfelügyelő és Guzs­venitz Vilmos főegyházmegyei segédfötanfelügyelö üdülés céljából a Balaton mellé utaztak. —Peterdy Kálmán rendőrkapitány szabadságideje Jeteit s át­vette hivatalának vezetését. — Dr. Aldori Mór tanácsorvos Marienbadban befejezte 3 hetes kúrá­ját. — Dr. Gönczy Béla kórházi igazgató-főorvos 6 heti szabadságát megkezdte. * A pápaválasztás évfordulója. Jövő hó 4-én lesz ő szentsége X. Pius pápának pápává való választásának évfordulója. Ez alkalomból a főszékesegyházban d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó fog mondani. * A nemzetközi eucharisztikus kongresz­szus.. A bibornok hercegprímás XI. körlevelében hivja fel az esztergomi főegyházmegye papjait, tanítóit és hiveit a szeptember hó közepén tar­tandó kongresszusra. A körlevél elsősorban közli a kongresszus általános rendjét, azután a magyar csoport külön értekezleteinek tárgysorozatát, végül pedig az Országos Katholikus Szövetség, mint a csoport középponti bizottsága által kiadott rész­letes tájékoztató szószerint idézett szövegét. Ugyan­csak most jelent meg Fischer-Colbrie Ágost kassai püspöknek, a magyar csoport egyházi el­nökének VIII. körlevele, melyben a magyar bizott­ság által kibocsátott felhívás lelkes bevezető részét közli, azután kifejezi azt az óhajtását, hogy a kassai egyházmegye minél tekintélyesebb számban legyen ott a kongresszuson, figyelmezteti a papságot az Országos Katholikus Szövetség által kiadott és országszerte szétküldött terjedelmes ismertető fü­zetre, végül tudatja azok névsorát, akik a kassai egyházmegyében az előkészítésnél közreműködnek. * Krizsán Mihály temetése. A Bad Gaste­inben oly váratlanul 69 éves korában elhunyt Krizsán Mihály pápai titkos kamarás, apát-plébá­nos, III. oszt vaskoronarend lovagja és székes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom