ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-28 / 31. szám

tünési viszketegség, a toalett-verseny, a pávavirtus. Mindenki több akar lenni önönmagánál. Sok uri feleség ma már nem a természettől rendelt segítőtárs, nem szive, karja, őre, anyja a családnak, hanem here pipere-báb. A férj keresménye sokszor kölcsönnel együtt, még ha éhezik is a család, strucc-tollra és a színházra vándorol. Igy aztán a házasság nem örömet, hanem könynyet, nem boldogságot, hanem Golgothát igér. S nem csoda, hogy ilyen Ígéretek elriasztják az ideálisabb férfit is attól, hogy a kávéházak helyett otthont, tilos örömek helyett a családnak való élést keresse. De megrendült a modern korban a férfi részéről az asszonyi hűségbe vetett bizalom is. Sok nő a házasságot csak révpartnak nézi, ahol tovább lehet folytatni azokat a kalózkodásokat, amelyeknek annakelötte a komolyabb következményektől való félelem gátat emelt. Ellen Key „váltó-szerelme" az intelligens körökben ijesztő módon kezd tért hódítani. Sok helyütt nem a felelősségérzet, nem a hűségeskü, nem az erkölcsiség komolysága, hanem a vér pillanatnyi érzései fűzik össze a házasfeleket. S ha a vérnek lobogó tüze kialszik, akkorj^násutt keresnek tápláló anyagot a test ingereinek. Uj morált állítanak föl, mely azt mondja, hogy „a szerelem nélkül való házasság erkölcstelen". S ez az uj princípium uj utakra viszi a nőt, megmételyezi a fogadott szerelmet, letiporja az igért hűséget, megtöri a házasságot, a matronákból heterát, a szüzekből perditát nevel. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy minden nő rossz nő és minden feleség rossz feleség, de a modern férfivilág konvencionális megyöződésében él az a hol túlzott, hol igazságos pesszimizmus, hogy a nő csal. A házasság intézményének alapjait döngeti az a léha agglegényi felfogás, amely azt mondja, hogy a házasságon kivül való nemi élet „olcsóbb". Drasztikus kijelentés, de sajnos elég sokszor halljuk ezt azok ajkáról, akik az ember definíciójánál a homo rationalis-ból a jelzőt következetesen elhagyják. A nemi ösztön isteni akarat szintúgy, mint a látás vagy a hallás. De ez az isteni akarat nem akarja azt, hogy valaki az élet erőit mocsarakba csapolja és az élet virágait rongyokká tépje. A méh szabadon száll arra a virágra, amelyikre akar és szabadon szívja ki a kelyhek mézét. De az embert nem viheti vak ösztön szárnya, mert a természeti és isteni törvények adnak irányt és lökést minden funkciójának. Az ember addig marad ember, mig követi és megcsókolja vérét vaskordában tartó természeti és- isteni törvényt. S ez a törvény azt akarja, hogy a nemi élet ne kéjre, hanem életre vezessen, hogy a házasság ne kötött vagy szabad formája legyen — az alsóbb testi vágj^aknak, hanem állandóan szem előtt tartsa, hogy neki kell a jövő tiszta és erőteljes nemzedékét megteremnie. A szabadszerelem, akárminő nagynevű prókátorai is legyenek neki, nem embernek való. Az emberi életet sokkal mélyebb alapok s sokkal listából, hogy lehet rendelni halat (Fishball), Omelet-et, Rumpsteak-ot és Boef-t. No de nézzük csak micsoda fura ételeket főzött az angol szakács : Whitebait. Mackerel. Fried Soles.

1 Fried Whiting. Grilled Halibut Fishball Haddocks Kippers. Bloaters. Tomatoe Omelet. Poached Eggs. Fried Eggs. Terrine of Goose Liver. Cold Meat. Cold Veal and Ham Pie. Pressed Beef and Tongue. Tripe and Onions Calf's Liver Chicken's Liver Grilled Kidneys. Sausages and Bacon. *) Veal Cutlets. *) Grilled Mutton Chump Chops. *) Pork Cutlets. *) Grilled Rumpsteak. *) Mutton Cutlets. 10 minutes notice is required for dishes marked thus. *) messzebb nyúló érzések építik fel, mint a minden jelentőség, okság, erkölcsiség fogalmát nélkülöző állatvilágot. A szabadszerelem a lelkiismeretre teszi a kését és a nőt a teherhordó állat szintjére szállítja. Az állatból soha sem lesz ember, hát hogy akarhatja akkor akárminő pornographikus irodalom, vagy sexual-pedagógia az embert az állatok közé állítani? A házasélet ökonómiai és ethikai Gsimborasszóját egyformán van hivatva az állam és az egyed az útból eltávolítani. Segítse elő az állam azok megélhetését, akik kenyérszükség miatt nem gyarapíthatják házasság révén a nemzet erötöbbletét. De tanulja meg a magyar nővilág is a zongora és a francia nyelv helyett vagy mellett azt a házias modort, mely a férjet leköti az otthonnak, azt a munkálkodást, amellyel pénzt lehet kímélni és leginkább azt a takarékosságot, amely szerez és nem pusztít. Régi igazság az is, hogy vallás nélkül nincs erkölcsiség. De az is igaz, hogy a laza erkölcsök nem kötik össze, hanem széttépik a házaséletet. Sok szeretet, sok megértés, sok megbocsátás és leginkább erős, ránevelt akarat kell ahhoz, hogy valaki a társaséletet nem lekötő bilincsnek, ne véres kálváriának, ne a szabad-jogok korlátjának, hanem a természeti és isteni rendelésnek, a sziveket érdek nélkül egybekötő szent frigynek tartsa. Aki ilyen intenciókkal indul a házaséletnek, az önmaga életén tapasztalja a hires pedagógusnak Foerster szavait: „az életfogytig tartó házasság, mely látszólag annyira ellenmond a konkrét ember igényeinek, a mélyebb tapasztalatnak a a legtermészetesebb következménye". DF. Porubszky Géza. „Pesti Napló" leleplezései. 1. Az arany óra. Tomanek Flórián tótajkú és érzelmű pozsonyi főszerkesztőről azt irta a P. N., hogy a szeredi tót népbank törött lábú bútorzatának liferálása körül szerzett bokros érdemeinek elismeréséül attól a bizonyos „cseh cégtől" arany órát kapott. E magas kitüntetés után igazán nem marad más hátra, mint hogy a geszti pápa Ő Erőszakossága — a paktum értelmében — fizetéses udvari káplánjává nevezze ki. 2. Közönséges vidéki orvos. Ily vakmerőséget irni Blaho Pál doktorról és a prágai „lekáf" szövetség dísztagjáról még se járja. Úgy látszik, hogy a P. N.-nak dunsztja sincs arról a nagy fürdői prakszisról, melyet a ngos doktor ur Luhacsovicon folytat. Mi ugy tudjuk, hogy ezen kies fekvésű morvaországi fürdőt világfürdővé akarja tenni s naponta két tejes kocsit indíttat oda a szakolcai nemzetiségi tejcsarnokból. 3. Árvamegyei gyolcsos. Na ilyet! Egy, az ált. szavazati jogért nem obstruáló képviselőről: Szkicsák Ferkóról csak A pincér kérdi mit parancsolok az étlapon elősorolt ételekből. Nézem, nézem, szomorúan nézem az étlapot és. .. meg sem értem. Fejemet kezdem csóválni és kérem a fürge kis fickót, hogy magyarázza meg nekem németül az egyes ételeket. Szivesen megteszi, sőt nagyobb biztonság kedvéért még irónt is nyom a kezembe, hadd húzzam alá azokat az ételeket, amelyeket rendelni fogok, s amelyeket legjobban szeretek. Helyes. Megkezdődik a magyarázat és én szaporán huzigálom alá a finom ételeket. Kisült, hogy mindent szeretek. Mikor már a végére jutottam, mosolyogni kezd a pincér. — No miért mosolyog barátom? — kérdem kiváncsian. — Hogy az úr tizenegy ételt húzott alá! — mondja nevetve a huncut német. —• Tizeneee .. . gyeee-t ? A kutyafáját, ez nem rossz, csak gyomor kellene hozzá! — S kezdem sorban törülni a kevésbé jókat. Négyet törültem csupán és hetet meghagytam, gondolván, ha egyszer Londonban vagy, izleld meg sorban az angol ételeket. Rövid fél órán belül hozza egymásután a finom halat, a különböző pecsenyéket, szószokat, körözött húsokat, salatokat, kompotokat s a végén a süteményt és a gyümölcsöt. Sőt tetejébe még olyat is hozott, a mi nem volt az étlapon. Először a körözött marhahúsra került a sor. A paradicsom mártást egészen odatette az asztal szélére. Már utána akarok nyúlni, mikor egy másik úgy per „gyolcsos" irni, igazán Ízléstelen dolog. Hát a P. N. nem tudja, mily kultúrmissiót teljesít ez a ngos ur? Hisz az ö gyolcsosai bejárják egész Muszkaországot s terjesztik a Bohemiából származó „honi" ipartermékeket! ? Ezen kiváló szolgálataiért — a paktum értelmében — legközelebb az „udvari gyolcs és köszörűkő szállító" címét kapja díjmentesen. 4. Megtört martyr. Hogy martyr volt ngos Juriga Ferdis ur, az kétségtelen. De hogy az a csak részben „leüdült" két évi martyromság megtörte volna, az ellen élénken tiltakozunk. Történelmi följegyzéseink vannak róla, hogy midőn a váci állomáson a pozsonyi gyors egyik II. osztályú fülkéjébe ült, „hazafias" felbuzdulásában imígy szavalt: . . . „Megfogyva bár, de törve nem." . . . HIREK. Karcolat. Az uborkaszezonról. Beköszöntött immár a nagyérdemű Kánikula uram az ő ijesztgető mennydörgéseivel és tüzes istennyilaival. Az emberek ájuldosnak a leheletétől, olyan forrón és tüzesen tud pillantani a gyarló földi halandóra, hogy annak a homlokára kiül a verejték és nyelve szinte megszárad a szájüregben. Akik tehetik, azok elszaladnak a Kánikula uram forró pislantásától és izzadságot sajtoló ölelésétől. Nyaralni! Szegény családapa! Te vagy a földkerekség legszánandóbb balekja! Eljött ime a te végső órád is, midőn a sorvadásban szenvedő bugyellárisodból a te leghűségesebb oldalbordád és hőn szeretett leányaid kizsarolják a legutolsó rézgarasokat is. Mert én Istenem ! Hát csak kell menni nyaralni! Mit szólnának az ismerősök, mit a pletykázó kebelbarátnők! Csak tűrjél édes családapa! És üritsd ki bugyellárisodat, mert a pénz kell nyaralni. Csak nem akarod a világ csúfjára, az ismerősök gúnyhahotájára itthon tartani a te egyetlen nődet leányaidat! Ujjal mutogatnának drága itthon maradt öveidre és híresztelnék úton-útfélen. íme a Tulipánok is már leteszik a csöngetyüt. Nem fognak többé kolompolni, mert már az utolsót járják. — A végrehajtó is több izben vizitelt náluk. S több efféle gyilkos rágalom nyilaival fogjak drága öveid sértetlennek gondolt jó hírnevét meglövöldözni. Nos hát semmi gondolkozás szegény családapák ! Van még elég váltó a világon s van még sok uzsora bácsi a környéken, akik ugyan adnak 200 forintot, de abból százféle cimén csupán summa summárum 50 forintot fognak le. Igy a megmaradt 150 forint elég két hétre drága családodnak valamiféle „Unikum"-fürdöhelyen, ahol szépen meg lehet lapulni két hétig. Onnan számtalan anzikszkártyát kell küldeni az ismerősöknek, nehogy kétségbevonják a nyaralást; két hét után pedig az összes még létező nagybácsit, nagynénit, puszifecskefarkú és fehérbegyű pincér oly gyorsan halad el asztalom mellett, hogy frakkjával leveri a szószos csészét . . . A vendégek felsziszentek, én pedig rettenetesen resteltem a dolgot. Egyszer étkezem Londonban és akkor is ilyen pechem volt! Bár nem ón voltam az oka a nagy katasztrófának, mégis én rám volt irányitva minden szem. És hozzá épen a paradicsom szósz festette pirosra a parkettpadlót takaró finom szőnyeget! És, édes Istenkém, még a szomszédban ülő francia hölgy krémszínű „bukj el" szoknyájának egy kis részét is befreccsentette! . . . Szörnyen pirultam és boszankodtam. Hja, igy jár az, aki este V29 órakor ebédel! Az ügyetlen pincér rögtön visszafordult ós

f egy kanállal szedte fel a szószt a szőnyegről. Én pedig észrevétlenül elosontam a teremből s átmentem a szomszéd kis terembe, a hol mindössze vagy húszan ülhettek csupán. A pincér odahozta azután az Ízletes angol ételeket. A harmadik húsból már nagyon keveset ehettem, a többit pedig csak megízleltem. Oly nagy porciókat adtak, hogy már az első kettővel is jóllaktam. Az „ebédhez" finom rüdesheinii rajnai bort rendeltem (egy 4 decis üveg 3 schilling, tehát több mint 3 korona!) s a zamatos rajnai nektár mellett vigasztaltam bús szivemet ... Az az átkozott paradicsom szósz !.. . Mennyi galibát okozott szegény fejemnek !. .. Nem egyhamar fogom elfelejteni e nevezetes „esti ebédet!" Vacsorám árát a borral együtt a 348-ik