ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-14 / 29. szám

élő része a nemzetnek: a kiskorú ifjak, a szavazó joggal nem biró polgárok, a még mindig nem emancipált nök, ezek mind valósággal született ellenzéki politikusok s mint a nemzetnek nagy zömét képező elem nemcsak elitéli Tiszát és a munkapártot, de ha rá volna bizva, hamarosan, gondolkodás nélkül és egészen kegyetlen formában végre is hajtaná ezen Ítéletet. Erre a seregre a felsőbb helyeken azt mondják, hogy forradalmi csőcselék, melynek Ítélete nem számit. Pedig ez az igazi „felséges nép", a jelenlegi népjogoknak a népe, amely az absolutizmustól kicsikarta az alkotmányos jogokat a pénzes bankárok és a hízott gyárosok részére. A nemzetnek azon kisebb fele, amely jogokkal bir — a fegyveres erőszak korlátjáig — az alkotmány sáncaiban, nagyon kedvezőtlenül oszlott meg s igy tőle sem várhatjuk a nemzet igazának kivívását. A törvényhatóságoknál valóságos dicsőítő himnuszokat zengedeznek Tiszának, a detektívek szép virágszálának és ha sikerül is az ellenzéknek a kormány elleni bizalmatlanságot kiszorítani, az csak három-négy szavazat többséggel sikerül. Ez is győzelem ugyan, de valami különös diadalnak aligha nevezhető. Az ország különböző részeiben tartott népgyűlések korántsem jelentik az uj alkotmányosság hajnalának a felvirradását és a begubózott mungőlelkeknek őszinte és a könnyekig töredelmes megtérését, mert hiszen ott is az a bizonyos, mérték nélkül lelkesedő, de jogokkal nem rendelkező nemzet alkotja a számot, amelyről ugy szokás beszámolni, hogy az ellenzéki újság húszezret ir s ezt a számot a kormány lapja hivatalból kétezerre szállítja le. Az adót felemelik, a népet pedig leszállítják. Ez a helyes kormányzási módszer. Az agitáló ellenzék egyes részeinek sem tudnánk kiállítani az erkölcsileg vámmentes bizonyítványt, de csupa ügybuzgóságból és lelkesedésből mondjuk és higyjük, hogy „mind hősök ők, mind férfiak", hiszen nagy szükség van rá, hogy élesszük ne pedig oltogassuk egymásban a lelkesedés lángját. Ha összegezzük az összes eseményeBrüssel. A szálló nem lévén messze a Ste Gudule (teljes neve: Eglise de SS. Michel et Gudule) fő székesegyháztól, első utunk tehát oda vezetett. Ez a hatalmas, fenséges dóm Brüssel műépitményei közt kétségkívül első helyen áll. Grót stílben épült, tornyai azonban nem végződnek csúcsban, hanem tompák, messziről olyan benyomást tesznek a nézőre, mintha valaki levágta volna csúcsukat. Három hajója van, a középső hajó a szentéllyel együtt 108 méter hosszú, a templom szélessége 50 méter. Tizennyolc hatalmas oszlopon nyugszik a boltozat, melyet az alapfalakkal együtt 1220-ban kezdtek építeni. Feltűnő szép faragászati mű. az evangéliumi oldalon levő gót stilű Oltáriszentség-kápolna s a középső hajóban a remek szószék, mely a jezsuiták régi löweni templomából került ide. Altalános csodálat tárgya. Mint Poroszországban, úgy itt sincsenek padok a templomban, hanem csak térdeplőszékek. A fal mellett körös-körül szebbnél-szebb szobrok láthatók, melyek a székesegyház egyes főpásztorait és a belga nemzet kath. vezórférfiait ábrázolják. Ez utóbbiak között több belga tábornok szobra is foglal helyet. Különben sok király és érsek szarkofágja is disziti a dómot. Az Oltáriszentsóg-kápolna ablak-üvegfestményein látható a templomra adakozók névsora. Köztük van Lajos magyar király és neje Mária, V. Károly nővére is. Legjobban hatott meg e hatalmas dómban — melyben majdnem 2 órát töltöttem a német bácsival — a lourdesi Szűz Mária kápolnája. ket és az alkotmányunk jelenlegi állapotát, be kell látnunk, hogy tulaj donképen arról van sző: van-e még ezen országban törvény, jog és igazság, amelyet az idők folyamán meg ne csúfoltak volna?! Kaján. — Nyúzzák a magyart. Telhetetlen kizsákmányolók kezébe került az ország. Alighogy élni tudott hazájában a szegény magyar nemzet s odaát a Lajtántulról ezt a nyomorúságos vergődést sem nézhették jó szemmel. Bérencekkel kifosztottak bennünket s nemcsak zsebeinkből ag utolsó filléreket, szánkból az utolsó falatot vették ki, hanem még ráadásul olyan súlyos terheket raktak vállainkra, hogy alatta görnyedve mozogni se tudunk. Mikor igy roskadozik, vergődik a nemzet, akkor odaát, kimondják a határozatot, hogy itt az alkalom, most vagy soha, vegyük el a lélegzetét is, fojtsuk meg teljesen. Most, vagy soha! Mert eddig nem volt s józan ésszel nem tehető fel, hogy lesz még valaha olyan kormány és ennek vezetése alatt olyan összevásárolt mungó bérenchad, amelyik annyira vetemedik, hogy képes lesz bilincsekbe vert testvéreinek ereit felvágni, hogy a vérszomjas osztráknak -—• jó pénzért — elég italt szállíthasson. A becsületes magyarságnak még ökölbe van a keze. Tisza Pista múltkori gyalázatos bűne miatt s máris egy még nagyobb kést tartatnak a „hőssel" Magyarország nyaka elé. Ismét 250 milliós katonai követeléssel jön a hadügyminiszter s már 1913-ban 30 millióval többet kell fizetnünk annál a rémséges összegnél, amit a mungó parlamentben is csak szuronyokkal tudott Tisza megszavazottnak kihirdetni. Mungók! Még most sem undorodtok! Mikor a bécsi banda megkötötte a magyar testvérgyilkosokkal vérünkre az üzletet, azt Ígérték Bécsben, hogy ha ezt keresztülviszik, akkor 5 éven belül semmit sem fognak kérni a feketesárga, német vezényszavas hadsereg számára. Most fütyülünk erre az Ígéretre, kinevetnek bennünket és ujabb milliókat követelnek. Most lehet, gondolják ők s ha Tiszát nem éri a nyáron napszúrás, talán tényleg lehet is. Ezzel az ujabb követeléssel olyan hatalmas pofont kaptak a mungók, hogy a kétfejű sas karmainak nyomán csúfosan feldagadt az ábrázatuk. Most mutasd meg Tisza, hogy milyen legény vagy. Add vissza ezt a pofont. De ugye nem birod magad erejével megmozgatni otromba kezeidet. Bécsi puskapor és katonaság kellene hozzá. Mungók, mi belátjuk, hogy nagyon, de nagyon szégyenlitek magatokat, tőletek mást nem is várhatunk, minthogy szégyenletetekben sülyedjetek a föld alá, pusztuljatok. Hanem ti, mungóválasztó szerencsétlen polgárok, hozzátok volna még néhány szavunk. Ti eddig nem tudtatok másról, minthogy odafönn Pesten veszekedtek, a jobbpárt győzött, de hát mit törődtetek ti azzal, hogy fogadtak-e el A karrarai márványból készült gyönyörű oltár felett van a lourdesi szent Szűz embernagyságú szobra. Kegyesen néz le a kápolnát megtöltő ájtatos közönségre, mintha mondaná : Forduljatok csak hozzám bizalommal s én meghallgatom könyörgésteket! . . . A szobor felső részét a háttérben levő sárga ablaküvegen keresztültörő napsugarak állandóan megvilágítják s igy a művésziesen kidolgozott szép arcot még kedvesebbé teszik. Aki csak ránéz, világos fogalmat szerez a szent Szűz eszményi szépségéről. A szobor lábánál nagy félkörben a következő aranybetűs felirat t

olvasható : Je suis lmmaculée Conception. (Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.) Oh mily sokan imádkoznak itt naponkint a Szűz Anya e végtelenül kedves szobra előtt! Mily sokan kérik az ő közbenjárását, pártfogását nehéz, fájdalmas percekben! . . . Oltára előtt állandóan gyertyák égnek, a kápolna falai pedig tele vannak aggatva szent képekkel és hálaajándékokkal. És a bűnösök mily töredelmes szívvel Ígérnek neki javulást, sirnak, zokognak, hogy a jó édesanyát annyira megbántották, hogy az ő szent Fia haragját magukra vonták. A szent Szűz pe?lig mintha vigasztalná és bátorítaná eltévelyedett gyermekeit, kegyesen tekint le rajok s I ők megértik a szavát. Tudják, hogy mindenekelőtt a bűnök sírjából kell feltámadniuk, ha ismét az ő szerető gyermekei akarnak lenni. Oh, kedves olvasóim, oly élvezettel lehet itt imádkozni! Előkelő hölgyek és urak elmélkednek itt órák hosszat, mikor pedig litániát törvényjavaslatot vagy sem. Ti megkaptátok a magatok 5 vagy 10 forintját a voksotokért és örültetek neki. A gyürüs szivar cuclizása közben azonban nem gondoltatok arra, hogy azért az 5 vagy 10 pengőért 100-at kell visszaadnotok adó alakjában. Hogy milyen javaslatot fogadtatok el, azt majd most tudjátok meg ősszel, akkor néztek majd nagyot s akkor esik le az állatok. Tudom, hogy könnyeitek belecsepeg majd szüretkor a mustba s keserűvé forralja az ujbort, amelyet gyorsan el kell majd adnotok, hogy legyen pénzetek adóra. Mikor majd préselitek a szőlőt, nem lesz, aki a prést hajtani segítse, mert fiaitokat viszik katonának. — Ti nehezen préseltek, de bezzeg könnyen préselik majd belőletek az adót. — Nem marad itthon legfeljebb kettő-három nyomorult, mert felemelték a létszámot, minden épkézláb ifjút mundérba bujtatnak. Nem lesz, aki az adót megkeresni segítse. Majd akkor fogtok szomorúan, bambán a levegőbe nézni és könnyhullatások között gondoljatok akkor a potyapörköltre, meg a következő választásra. Az általános egyenlő és titkos választójog. Irta: Bertalan Vinee. II. Ha a választói jog gyakorlásának mikéntje azon óhajban, vágyban vagy igényben, követelésben nyer kifejezést, hogy az titkos legyen, akkor semmiféle tekintetből sem tűrhető, hogy az bizonyos körülmények között nyilvános is lehessen, sőt törvényszerűen az legyen. Nem tűrhető pedig nemcsak az általánosság és egyenlőség jogelvénél fogva, hanem azért sem, rnert egyrészről a titkos szavazás, másrészről a nyilvános szavazás egy és ugyanazon személyre nézve, de különben is a titkosságban, vagy ellenkezőleg a nyilvánosságban leledző célt illuziorussá,magyarán mondva nevetségessé teszi. Ha tehát az állami kormányzásban való részesedésnek joggyakorlását az általános egyenlő és titkos választási jogelv alapján hamisítatlanul akarjuk keresztül vinni, akkor minden néven nevezendő megszorításról, korlátozásról és kivételezésről le kell mondani, kivátképen oly esetekben és körülményekben, mikor a választó nem tehet arról, hogy irni és olvasni nem tud, vagy hogy a magyar nyelvet szóban és írásban nem birja, mert esetleg bizonyos körülmények között, ha megszerezte is, de elfelejtette. De! —• mondják az aggódó hazafiak — az általános egyenlő és titkos választójognak a fentebb kifejtett jogelméletnek megfelelő és kivétel nélkül való gyakorlatba vitele tekintettel a különféle nemzetiségek és munkás elemek magatartására, amelyek közül az elsők idegen állami, az utóbbiak nemzetközi, szóval államfelforgató irányzatokat, tartanak a Szűzanya tiszteletére, egészen megtelik a templom az ájtatóskodók tömegével. Valóságos kis Lourdes ez a kápolna a belgák fővárosában. Sokan zarándokolnak e szent helyre és ami a legmeghatóbb : a gazdagok nem irtóznak, nem idegenkednek a szegényektől, a cilinderes úr örömest térdel a szegény munkás mellé és a fátyolos, selyemruhás hölgy szívesen foglal helyet a kopott ruhás szegény özvegy mellet. Itt mindnyájan egyformák. Nincs rang-, kor- és nem-különbség a Szűz Anya előtt! . . . Amint a kápolnában imádkozunk, egyszerre csak nagy zaj támadt a templomban. Vagy 200 francia kiránduló tódult be a székesegyházba. Lármáztak, kíváncsian ide-oda tekintgettek, élces megjegyzéseket tettek az egyes tárgyakra, szóval zavarták az ájtatoskodókat. íme, az Istentől elszakadt szerencsétlen Franciaország gyümölcse! . . . Lakói eljönnek az Isten házába, hangos megjegyzésekkel kisérik a templom nevezetességeit, , de egynek sem jutott eszébe, hogy a Szűz Mária szobra előtt egy kis imát mondjon, avagy az Oltáriszentsóg-kápolna előtt térdet hajtson. Mintha valami múzeumban, vagy vásáron lettek volna. Egészen hidegen és érzóktelenül járkáltak a templomban, látszott, hogy nincs hitük. Meg is szólták őket a hithű belgák. Főleg a hölgyek botránkoztak szörnyen I e csapaton, amelyben több intelligens hölgyet is láttunk. Istenem, mily nagy különbség van a vallásos belga- és a szabadkőműves érzelmű modern francia nemzet között! A francia intelligenciának már alig van hite, sőt bátran mondhatjuk, hogy egészen hitetlen. A templomban való viselkedé-