ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-07 / 28. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. július 7. 28. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1912. június 28. — Nines béke. Az alkotmányrombolók, a törvénytiprök, az erőszakoskodók most békét akarnának. Most, hogy a bérencek lelkiismeretlenségével végrehajtották a . bécsi parancsot s igy meghosszabbították életüket, egyszerre eszükbe jut, hogy az erőszakoskodás áldatlan állapot és hogy a csendörszuronyos törvénycsinálást nem lehet állandósítani. Gyalázatosságaikra most már a feledés fátyolát szeretnék ráborítani s a megcsúfolt, jogaitól erőszakosan megfosztott nemzetet a nyári szünet tikkasztó hősége alatt édes álomba sülyeszteni. De csalódni fognak! Az alkotmányunkon ejtett sebek sokkal mélyebbek, semhogy az idő begyógyíthatná azokat. A legsúlyosabb hiba volna a nemzettől, ha kibékülne azokkal, a kik szentségtörő kézzel nyúltak legdrágább javaihoz. Tiszáékkal egyezkedni, őket a hatalom birtokában hagyni annyi volna, mint szentesíteni a törvényszegések, a jogfosztások hosszú sorozatát. Nem, ezt nem lehet, ezt nem szabad megtenni! A magyar nemzet nem fog megbékülni Tiszáék tirannizmusával. Jogos haragját nem fogja csillapítani sem az idő, sem a hivatalos protekció, sem a judáspénz. Ez a harag él és forr a szivek mélyén s nem fog gyengülni, csak egyre jobban felháborodni, mig csak el nem érkezik a leszámolás órája. Világosítsunk fel mindenkit a parlamenti szörnyűségekről, élesszük mindenkiben a felháborodást nemzeti javaink sírásói ellen, hogy hazánk AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJAT Uti emlékeim. Közli: Pauer Károly. IV. ^ Köln egyéb nevezetességei. A minoriták templomának megtekintése után Köln legszebb ós legértékesebb múzeumára: a Wallraf-Richartz-Museum-ra, került a sor. A múzeum bejáratánál Wallraf ós Richartz, a múzeum két alapitójának karrarai márványból készült hatalmas szobra látható. A földszinti termekben nagyobbrészt ó- és középkori régiségek, római és görög leletek, szobrok, edények, stb. foglalnak helyet. Az I. emeleten Német- és Poroszország festőinek művészies képeiben gyönyörködtünk, a II. emeleten pedig az idegen festők remekeit csodáltuk. Ott van többi között Munkácsy Mihálynak is két igen szép képe: Der Dorfheld (A falu rossza) és Die Weinlese in Tokaj (A tokaji szüret). Mindakettőnél sokáig időznek az idegenek. FŐleg az utóbbi tájkép ragadja meg az ember figyelmét. Rendesen a terem közepén elhelyezett pamlagra ül a közönség, mikor jeles magyar festőnk eme hatalmas alkotásában gyönyörködik. A kép 4 méter hosszú és 2 x

\% méter magas. Nem végzek felesleges munkát, ha egy kissé ismertetem. Háttérben látható a Hegyalja s előtte a véghetetlen rónaság, melyen keresztül a halFelelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. minden fia azt tartsa legfőbb vágyának, legszentebb kötelességének: leszámolni a Tisza-Lukács-huszárokkal! A „Budapesti Hirlap" köpönyegforgatása. — Olvasóinak figyelmébe. — Az utóbbi napok viharai jócskán megtépázták a „Budapesti Hirlap" fején a babért. Az a lap, mely a nemzeti állam kiépítésének hangoztatásával a Rökk Szilárd-utcai pompás palotát felépítette, most besározott ruhával kénytelen kerteléslimonádét és gyanusitásmaszlagot beadni olvasóinak. Értjük a közvélemény felháborodását. Elvégre hidegen nem lehet tűrni, hogy ez a lap támogasson most olyan kormányzatot és védjen oly parlamenti szörnyűséget, amely kormányzatot és parlamenti szörnyűséget még csak egy-két hét előtt keményen ostorozott. Ez nem tiszta dolog. Magára vessen hát a B. H., ha az érthetetlen pálfordulást a közönség — közte sok papi olvasó is — elhiszi és azokat a vádakat is, amelyeket a B. H. sajtőpörrel tisztázni vonakodik. A magyar újságolvasó közönségben egy különösen kifejlett hatodik érzék működik, amit lóláb megérzésnek mondhatnánk. És épen a B. H. tudja legjobban, hogy a mostani politikai állásfoglalása jó néhány lólábot rejteget. Nem csoda tehát, ha a lólábleleplezök ellen dühre gerjed. ban dús Tisza hömpölyög. A folyó mentén futó út porát felrázza egy ökrös szekér, tele üres hordóval. A béres nógatva bök ostora hegyével az állatok felé, mert érett a szőlő, hajlik Isten bő áldásától a vessző, sietni kell — hisz itt a szüret. A Tisza bal partján két vadász ül, s mig az egyik szivarát rágcsálva, a lövés hatását figyelte meg s nézte, miként röppennek fel a mocsári vadmadarak zajongva rejtekhelyeikről, addig a másik kényelmesen plaidjére feküdt és édesen pihente ki a hétköznapi élet fáradalmait. Balra Tokaj városa, jobbra, a Hegyalja tövében szőlőskertek láthatók s ezek egyikében az érdekes szüret. Jönnek a puttonyos asszonyok s viszik a sok fürtöt. A csaplyukon csurog a mustló, az apró likacsokon gyorsan szűrődik a zamatos * nektár, a sajtóprés csurgója alá oda tartja poharát a három szál cigányból álló „banda primása is. A venyige között pajzánan bújósdit játszik a gyereksereg. Balra a présháztól bográcson fortyog a gulyás, oldalt a gazdasszony hinti csuszára a pörcös töpörtyűt, mig alant egy terebélyes fa árnyékában egy leányka, meg egy sudár alakú legény állnak egymással szemben és csevegnek a boldog jövőről. A képen látható alakokat Munkácsy oly hiven állítja a szemlélő elé, hogy a közönség nem győzi eléggé dicsérni a kép művészi voltát. — Ach, das ist ein herrliches Bild — mondja egy cilinderes úr feleségének. — Die Weinlese in Tokaj, von Michael Munkácsy! Wunderschön

! Ja, das war ein berühmter Meister

! No, végre valahára hallom a magyart is dicsérni. A plébános mosolyog reám és kérdezi: Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv köny vkereakedésóben. Nem kell védenünk az „Alkotmány"-t, mely erélyesen tette szóvá a B. H. kaméleonpolitikáját, az helyt áll Írásáért. De igenis megütköztünk azon a „Népszava"-féle stíluson, mely a B. H. válaszát oly undorítóvá tette. Támadása azon az úton halad, mely bámulatos raffínériával alkalmasnak látszik a katholikusoknak fel nem ébredt részét az alkotmánytiprók ellen küzdők táborából kiszakítani. A B. H. ugyanis úgy állítja be a dolgot, hogy ö a radikális, felforgató irányzatokkal szemben a nemzeti eszmét és a keresztény társadalmat védelmezi. Rásüti az „Alkotmány "-ra, hogy mikor a radikális ellenzékkel harcol, akkor megtagadja a keresztény politika elveit. Végeredményében odáig megy, mintha ö volna a keresztény és magyar álláspont hirdetője s mintha az „Alkotmány" annyira irigyelné a B. H. előfizetőit, hogy csakis azért még keresztény alapelveiről is kész lemondani. Risum teneatis amici! Teljes elismeréssel kijelentjük, hogy a kérdésnek ilyen beállítása amilyen perfid, ép oly zseniális. S ha van még mód rá, hogy az úgynevezett náthás és limonádés katholikusok s a lapot bálványozó kath. papok bekapják a legyet és tovább is küldjék a kedves előfizetést, ez a mód versenyen kivül áll. Csakhogy nem sokáig. Mi szegény vidéki újság bátorkodunk a B. H.-nak figyelmét egy nagy-nagy tévedésre felhívni. Azt a politikát tovább csinálni, amit a Zichy Aladárról szóló vezércikkében — Hallotta mit mondott ? — Oh igen — felelém — s örülök, hogy a magyart is megdicsérik itt, ahol oly keveset hall az ember a mi hazánkról. Lám, Munkácsy Mihály még Kölnbe is elvitte a mi jó hírünket. Munkácsy képein kívül különösen Murillonak „St. Franciscus in der Poi'tiuncula" című gyönyörű képe lepett meg bennünket. Ezt is sokan csodálják, úgyszintén Boeclin Arnold: „Burg am Meere von Piraten erobert" című remek képét. Ármúzeumból sz. Gereon templomába siettünk. Érdekes alakzatai és díszítései miatt a legsajátságosabb templomok egyike. Azon a helyen áll, melyen 287-ben sz. Grereon és társai a thébai légióból Krisztus hitéért vértanúi halált szenvedtek. Az első templomot itt sz. Ilona építtette. A mostani templom külseje majdnem teljesen román stílű, kivéve a körépület emeleti magas ablakait. Belseje első pillanatra elárulja, hogy ős műépitménnyel van dolgunk, mely eredetileg román stilű volt, de később gótikussá fejlődött. A későbbi toldások és átalakítások már tiszta gót stílben történtek. A hajóból 2G lépcső vezet fel a szentélybe. A templom e része alatt van a három hajójú kripta a XI. századból. A kupolát igen szép freskó képek díszítik. Azután a XII. századból eredő sz. András és a XI. századból származó sz. apostolok templomát tekintettük meg; mindenütt épültünk a nagy tisztaságon, mely ezeket a templomokat jellemzi. Igen jó benyomást tett ránk még az ősrégi