ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-06-23 / 26. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. június 23. 26. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. Esztergom, 1912. június 22. — Igazság* és opportunizmus. Még sokáig rossz érzéssel fog visszagondolni mindenki az 1912. június 15-iki főrendiházi szavazásra. Nemcsak az ország és az ellenzék, de a kormányt támogató főrendek is, talán maga Tisza István is! Nem a Tisza-Lukács-féle erőszak szankcionálása hagyja maga után e maradandó rossz érzést, mert hisz azt a mi karakterhiányban szenvedő közéletünk mellett előre megjósolhatta mindenki. Hanem a szédületes nagy többség, amellyel az erőszakosan keresztülhajszolt javaslatok a főrendiházban is keresztül mentek, az opportunizmus óriási térfoglalása, úgy, hogy az igazságnak a GüntherHadik-Dessewííy-n kivül alig akadt szószólója. Kinos megdöbbenést keltett az a körülmény is, hogy a főrendeknek legfüggetlenebb testületéből is, hol az igazságnak és az erkölcsi momentumoknak leginkább és talán kizárólag kellene dominálnia, vállalkoztak az odiózus szerepre, hogy a hatalom számára a forró gesztenyét kikaparják. A véderőjavaslaton kétségkívül túlesni óhajtott már mindenki, még maga az ellenzék is. A kisebbség erőszakát sem lehet végletekig tűrni, mert hisz ez a legjobb többség kormányzását is ép oly lehetetlenné teheti, mint a pénzen vásárolt többségét. Hogy Justhék a 4000 főből álló szabadkőművesség, söt a budapesti csőcselék uralmát akarták francia módra oktrojálni az országra s hogy azt tűrni nem lehet — az is bizonyos. Ámde június 15-én a főrendiházban minderről nem volt szó. Nem a véderőjavaslatról, nem a monarchia nagyhatalmi állásáról, hanem a főrendiház legeminensebb hivatásáról: hogy az alkotmány és a törvényalkotás tisztasága feletti ellenőrzés, továbbá a képviselőház és a korona közti közvetítés jogát és kötelességét gyakorolja! Mert Günthernek, a Kúria elnökének kételyei a jelen törvényjavaslatok eredete körül ugyancsak nem privát nézet, hanem objektív és súlyos alaki hibák. A lex dubia non.

obligat elve ez esetben visszafelé AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Közli: Pauer Károly. II. a) A remscheidi missió. Mielőtt a missió leírásához fognék, tudnunk kell, kik azok a remscheidi tótajkú munkások s hogy kerültek e porosz városba ? Mindnyájunk előtt ismeretes a magyarországi szegény munkásember ama törekvése, hogy ha hazájában nem tudja megkeresni mindennapi kenyerét, külföldre vándorol, ahol nagyobb a munkabér s mikor már szorgalmas s kitartó munkája után egy pár garasra szert tett, ismét visszavándorol édes hazájába. Itt tölti boldog megelégedésben életének hátralevő napjait. Leányait férjhez adja s megvonja magát gyermekeinek viskójában. Igy tesznek a remscheidi munkások is, kik a nyitramegyei Privigye és Oszlány vidékéről valók. Tiz-tizenöt-husz évre is kivándorolnak Poroszország hatalmas gyárvárosaiba s mik^r már sikerült megtakaritaniok néhány ezer márkát, visszatérnek a családi otthonba s a megtakarított tőke kamataiból élnek. Remscheidben körülbelül 700 tót s vagy 600 lengyel munkás dolgozik. Ez utóbbiaknak két óv előtt volt missiójuk. Nagyobbrészt férfiak, kik havi keresetüket hazaküldik feleségeiknek, családjuknak. Egyesek családostul is kivándorolFelelös szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. sül: kétes eredetű törvény sohasem birhat igazi tekintéllyel s a főrendiháznak nem szabad kétes eredetű törvényhez hozzájárulni és azt a felség elé terjeszteni szankció végett. A képviselők szabad tanácskozási jogát nyilt erőszakkal elnyomták és a harmadik olvasás formalitásának szabályait is megsértették. Tehát a főrendiháznak — bármennyire hangoztassák a „felülbírálási illetéktelenség" udvariassági frázisát — ujabb tárgyalás végett vissza kellett volna küldenie a javaslatokat a képviselőházhoz. A kormányt támogató főrendek szónoklatai azért csak ugy csikorogtak a mesterséges okoskodástól. Álláspontjuk megindokolására motívumokban ugyan nem volt hiány, mert hisz az opportunizmus igen szemes a motívumok keresésében, de ezek a motívumok csak pillanatnyi eredményeket latolgatnak, ellenben a jövőbe látó szolid törvényhozási bölcsesség életerejét — mely a jog és az igazság —• nélkülözik. Magyarországi latinszertartású katholikus püspök mindössze csak hat szavazott a kormánnyal; a főpapság intransigens alakjai nem jelentek meg a június 15-iki ülésen. Mégis az utókor könnyen a magyar főpapságra fogja hárítani a mérlegnek ily túlerös lebillenését a hatalom és az erőszak javára. Bár ez nem felel meg a valóságnak, mindazonáltal mégis szivesebben hallottunk volna néhány bátor és nyilt főpapi szót az erőszak elitéléséről, amint a történelem is szivesebben emlékszik a Széchenyi Pál érsekekről, kik még az uralkodóknak is szemébe merték mondani az igazságot. A Lukács-kormány igen ügyesen kombinálta a véderőjavaslatot a tisztviselők családi pótlékának javaslatával, sőt a hitvallásos tanitók és a lelkészek korpótlékának ígéretével. És a kormányt támogató főpapok bizonyára e szociális vívmányokat is szem előtt tartották állásfoglalásukkor. De e vívmányoknak — minthogy nagyon a do ut des, az opportunizmus színezetét viselik — oly nehezen tudunk örülni, annál kevésbé, mert tartunk a nevezetes június 15-iki szavazás káros gyümölcseitől. Censor. tak, ezeknek a száma körülbelül 100-ra tehető. A férfiak 6—8 márkát keresnek naponkint a vasgyárakban, a nők pedig sokkal könnyebb munkáért 3—4 márkát. Vannak köztük olyanok is — főleg az intelligensebbek és ügyesebbek közül — akik már kissé németül is beszélnek, ezek 7 sőt 8 márkát is szereznek mint munkafelügyelők és vezetők. Természetesen az ezüst márkák csillogása és csengése másokat is kicsal a külföldre, igy esett meg az, hogy Privigye és Oszlány vidékéről a legutóbbi 3—4 év alatt már 700-an vándoroltak ki Remscheidbe. Mint szegény, földhözragadt zsellérek hagyják el hazájukat, alig van tisztességes ruhájuk, de mikor már egy kissé jobb s kedvezőbb helyzetbe kerülnek, első dolguk természetesen: az iparos osztálynak megfelelő ruházat beszerzése. A férfiak elegáns öltözetben járnak. Fejükön puha- vagy szalmakalap, nyakukon ízléses, csinos nyakkendő, kezükön kézelő. A nők közül a szegényebbek kendőben, iparosruhában, a tehetősebbek kalapban, blúzban, szóval modern toilettben s keztyűben járnak. Gyermekeiket iskoláztatják s igy ezek megtanulják egyúttal a német nyelvet is. Ezeknek a derék, kedves embereknek tartottam missiót a remscheidi templomban. Pünkösd előtti szombaton, este 8 órakor volt az első szentbeszéd. Már 6 óra után kezdtek nagy csoportokban -bevonulni a templomba, mindegyiknek kezében imakönyv vagy olvasó volt. Ajtatosan letérdeltek s buzgón imádkoztak. Egyeseket már 6 óra után meggyóntattam, a többiek a következő napokra maradtak vissza. Pont 8 órakor mentem fel a szószékre s legKéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Politikai becsület — egyéni becsület. Károlyi Mihály gróf kijelenti, hogy ugy a házban, mint a házon kivül Tisza István gróffal szemben tett nyilatkozatai kizárólag a ház elnökének politikai eljárására vonatkoznak, de semmiképen sem Tisza István gróf személyére. Az a felfogás, amely e nyilatkozatnak alapjául szolgál, politikai életünkben általános. Minden esetben bő alkalmazásra talál, amikor a túlfűtött honatyai kedélyek szenvedélyes kifakadásokban keresnek könnyebbülést. A szenvedély erejét ismerjük, kitöréseit ért* jük, azt a törekvést is értjük, amely sok esetben mérsékelni kívánja a kitörés hatását vagy jelentőségét. De azt a logikát, amely ezt a fentidézett kijelentéssel, vagy ahhoz hasonlóval intézi el, azt már nem értjük. Pedig számtalan esetben hallottunk, olvastunk ilyen nyilatkozatot s megállapíthatjuk azt is, hogy a közelebbről és távolabbról érdekeltek e nyilatkozatokat teljesen komolyan veszik, azoknak tartalmat és súlyt tulajdonítanak. Csodálatos dolog. Annyira csodálatos, hogy annak mását a modern emberek gondolkodásában alig leljük. Igaz ugyan, hogy ismerünk egyéb értelmetlenségeket is, amelyek tágabb vagy szűkebb körök felfogásában még mindig kényszerítő erővel működnek, — ám ezeknek ereje nem azért maradt fenn máig, mintha bennök bárki is tartalmat vagy logikát lelne, hanem fenmaradt logikátlanságuk ellenére is, más okokból, melyek fejtegetése nem célja e cikknek. Igy számtalan férfi ma is habozás nagyobb örömömre vagy 700 munkást láttam magam előtt térdelni a padokban. Képzelhetik kedves olvasóim, mily nagy kedvvel és lelkesedéssel fogtam a missióhoz, mikor a Remscheidben dolgozó összes tót munkásokat láttam a templomban összegyűlve ! A templom hátsó részében és az oldalhajókban álltak a remscheidi német hivek. ELiváncsiságból jöttek el vagy négyszázan — köztük intelligens hölgyek és urak is — hogy meghallgassák a tót prédikációt. Bár nem értették meg beszédemet, mégis élénk figyelemmel kisérték minden mozdulatomat, mikor pedig 9 óra előtt néhány perccel befejeztem a beszédemet s az utána következő szentséges litánia után kivonultak a templomból, sorban kérdezték a tótokat: hogy hát miről is volt szó ? A szentélyben ott térdelt minden egyes prédikációm alatt a buzgó plébános: Lingnau Bernát, három káplánjával. Hat szentbeszédet tartottam a munkásoknak s mindig nagyon sok hallgatóm volt. A munkások mindvégig lelkesen kitartottak. Alig hiányzott közülük egy-kettő. Beszéltem nekik a bűnről, a négy utolsó dologról, a bűnbánat szentségéről, főleg a bánatról és a szent gyónásról. Azután figyelmeztettem őket a kath. ember kötelességeire; szivükre kötöttem főleg az imát, a tiszta életet, a hitvestársi hűséget és szeretetet, a mértékletességet és a becsületességet. Több beszéden keresztül buzdítottam őket a kath. hit bátor megvallására s hitünknek főleg jó cselekedetekben való megnyilvánulására