ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-01-14 / 3. szám

XVII. évfolyam. Esztergom, 1912. január 14. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. megjeieniK minaen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 ko: Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv könjvkereskedésében. Esztergom, 1912. január 13. — Mi bajuk van még?! Tegyük le alantot s ha még a saját sirversünket akarjuk is megkomponálni, ne vessük papírra, hanem hangtalan, néma rigmusait egyedül szivünk belsejében forgassuk, mondogassuk. Kegyetlen cenzúra karjai szorongatnak bennünket ! A modern közvéleményé! Ez a közvélemény ugyan amilyen modern, époly törvénytelen származású s nagyon magán viseli az illetéktelenség jeleit, mert olyan dolgokba üti az orrát, amikhez egyáltalán semmi

0 köze sincs. Régen megszidta a „falu papját" a „falu zsidaja," ha idegennek adta el az állatjait. Ráfogta, hogy illetlenül kufárkodik. Na igen, mert egy kevés haszon idegen útra került. Ma már nem is kell kereskedni, de még csak szövetkezetet alapítani sem. Elég, ha a papok összegyűlnek egy csendes, ájtatos kolostorba, hogy hozzáértő zenészektől az ősi gregorián éneket megtanulják. Ez aztán a szellemi torna! A gregoriánt és az üzletet összeboronálni ugy, hogy alóluk végtére is a pap kerüljön ki véres fejjel. S ez meg is történik a „Világ"-ban ilyen formán: A papok észrevették, hogy énekes könyvek kiadása által nagy hasznot lehet a papzsákba beseperni. No most már! Nehogy a szegény kántorok és a civil zenészek jussanak e haszonhoz, a papok „három napos kurzuson" annyit tanulnak meg a gregorián énekből, hogy ők adhassák ki a szükséges énekes könyveket. Persze, itt nincs más baj, minthogy csakis ütni akartak s az ütés hevében elfelejtették, hogy másnak is lesz annyi józan esze, hogy nem fogja elhinni, hogy a gregoriánt a furfangos papok három nap alatt is meg tudják annyira tanulni, hogy mindjárt „saját szerzeményekkel" is állhassanak elő. múr isren srvakorlott zenészek e^ész életükön át fejlesztik e nemű tudásukat, még sem merik önmagukat mestereknek tartani. De azért mégis fogunk énekelni tanulni, sől még énekelni is fogunk, csak ugy szünet közber. megkérdezzük : — Mi bajuk van még?! Kaján. Az őszinteség határai. Mintha csak a rémregények legizgatóbb fejezeteit válogatnák ki, oly izü és színezetű közlemények jelennek meg időről-időre a liberális ésaszabadkömives sajtó hasábjain. „A feketék szervezkednek!" „A feketék bankja." „A fekete sajtó-gyülés!" Ilyen és ezekhez hasonló cimek alatl adják elö azután azokat a rettenetes eseményeket, amelyekről olvasás közben kiderül, hogy nem is olyan veszedelmesek, hiszen ha szervezkedésről van szó: jelen volt a hatóság képviselője, a szolgabíró is az ö csendőreivel, nem lehetett tehát a haza épségét, sem pedig a polgárság élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztetni. De hát nem is az a baj, hogy a gyülésezök fekete szinben tündököltek, inkább azért lármáznak, hogy a keresztény világ egyáltalán meg mer mozdulni, szervezkedni akar, nem röstelli szétvágni a számára emelt csapdákat és cseleket. Az ellenséges sajtónak magatartásából megtanulhatjuk azt is, hogy bár a keresztény alapon való szervezkedés sok bajjal, sok akadállyal s a vezetőkre mérhetetlen keserűséggel jár, még sem hiábavaló, mint azt a lusták s a nemtörödök a saját kényelmük érdekében állitiák, hanem igen is szemet szurnaK minaazoKnaK, AUIK a vnag iejioaeset, az emberek gondolkodását ránk nézve veszedelmes és erkölcstelen irányba akarják terelni. Eleinte — még nem is régen — a szabadkömives sajtó a megjelent tömegek számarányának leszállitása és meghamisitása mellett Ízetlen kacagással, lesajnálással honorálta az egyik, Budapesten tartott szervezkedő gyűlést és annak neves állású s előkelő politikusokból álló szónokait. E lapnak hasábjain is megkérdeztük, a kellő argumentumok elsorolása s a tényeknek igazi szinbe való feltüntetése után, hogy vájjon mindezek után és ezek dacára „szabad-e nevetni?!" És már nem is nevetnek, hanem komolyan figyelmeztetik a saját seregüket, hogy a „klerikális" hadnak ezen vagy más mozdulatában „nagy veszély" rejtőzik. Hogy azután a veszedelem felfedezése után megfújják a harci kürtöt: társadalmat, minisztert, zsidókat, bankokat stb. alarmiroznak ellenünk, attól egy cseppet sem kell megijednünk. Ám lármázzanak, emeljenek akadályokat, ha tudnak! Egy bizonyos ! S ez a bizonyos nem más, minthogy sikerült végre az elevenjükre tapintani. Odaértünk tehát, hogy a lárma nagyságának a foka az eredmények nagyságát, értékét mutatja, bizonyitja. A keresztény szervezkedésnek az eddig túlságosan is ismert akadályain kivül még egy nagy hibája, még egy nagy veszedelme van, amelyet csupa szemérmetességböl nem vettünk észre, de most, amikor ezen vészeAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Betlehem. (Vége.) Időzzünk kicsit a bazilika mostani állapota nál. Előtte egy hatalmas térség, melyet hajdan a; őskeresztény bazilikáknál szokásos atrium, előudvai (42 m. hosszú, 30 m. széles) díszített. A tere jelenleg északról az örmények hatalmas kolostori határolja, délről pedig a latinok v. i. a roma katholikusok sírkertje, kelet felé pedig a bazilika homlokzata. De mily igénytelen! Eredeti háron kapuja közül csak a középső'maradt, a többi E környező épületektől van elfödve. Ez a középsc is háromszoros elfalazás után oly kicsinyre zsugorodott össze, hogy csak egészen meggörnyedve jutni be rajta a narthexbe, az előcsarnokba. E2 három részre van elfalazva. Az északi (jobb) a2 örménykolostorhoz tartozik, a déli (bal) az őri álló török katonák állomásává van átalakítva, mii 1873- és 1893-ban a latinok és görögök közötl felmerült zavargások tettek szükségessé. Az előcsarnok középső részén keresztül egy az előbbinél valamivel nagyobb ajtó vezet a hajóba, hossza 33 m., szélessége 26 m. Négy oszlop-soi öt hajó-sorra osztja. A középső hajó szélessége valamivel több két mellékhajó szélességénél. A középső hajó oszlopsorán 9 m. magas fal emelkedik fel. A tetőzetet, mint az őskeresztény bazilikáknál szokásos, egy látható gerendázat képezi. Köröskörül látnk festmények és mozaikok nyomait. Az egésznek hatása nagyon szegényes és lehangoló. De ezt még inkább fokozza a kereszthajó nyugati oldala mentén végighúzódó fal, mely egészen elzárja tekintetünk elől az apsziszt az oltárral. Csak 1842 ben építették e falat a görögök, hogy támadás esetén jobban megvédhessék a birtokukba vett templom főrészét. Három kapu vezet át a falon a hajóba. A középsőhöz lépcsők vezetnek fel. A középsöj hajónak a folytatása a kereszthajón át ugyanis félméterrel magasabban fekszik, mert alatta a szt. születés barlangja, felette a főoltár a hosszú hajók közül csak a középső végződik apsziszben, félkör alakban. A kereszthajó mindkét vége apsziszben záródik, ennek északi szárnya az örmények birtokában van, mig a bazilika többi része a görögöké. Magának a bazilikának déli oldalához támaszkodik a görög kolostor, délihez a latin, a Ferenciek Katalin-temploma és kolostora. A szt. születés barlangjában a kereszthajó északi és déli szárnyából van lejárat; az északi 16 lépcsőn vezet le és a latinoké, a déli 13-on és a görögök birtokát képezi. A barlang maga 12 m. hosszú, 3 m. széles. Alja és falai fehér márvánnyal kirakva, tetejét egy mesterséges boltozat alkotja. Keleti oldalon egy üregben a szent születés hagyományos helyén egy oltár, a görögök birtokában, aljában a márvány lapon egy kerek alakú arany lemez latin felirattal: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est." A latin felirat hangos tiltakozás a görögöknek bitorlásával szemben. Azért a görögök 1847-ben ezt egy görög felirásúvai cserélték ki, mig 1852-ben újra vissza kellett állitaniok a régit. Innét egy négy lépésnyire nyugatnak vissza, az északi fal mentén három lépcsőfokkal a barlang szintje alatt egy másik üreg. Ennek nyugati részében a szt. jászoly helye márvánnyal befödve, szemben a keleti részén a három királyok oltára. Ez a két szentély és a barlang többi fala a latinok birtoka. A régi zarándokok által emiitett fajászolyt a XII. században Rómába vitték, hol a Maria Maggiore templomban őrzik. A mágusokról azt mondja a szentírás, hogy egy házban találták az Üdvözítőt (Máté 2, 11). Érkezésük az Egyptomba való futással együtt kitolható vagy két évre, amely időn alul levő gyermekek megöletését Heródes elrendelte. (16. v.) így történetileg nagyon bizonytalan a szt. születés és a mágusok imádásának helyét azonosítani. De már a régi egyház is mindkét eseményt ugyanott ünnepelte, mert az epifánián (vízkereszt) mindkettőnek emlékét is együtt ülte. A barlang északnyugati sarkában egy ciszterna. A középkori hagyomány szerint ide tünt el a három királyok csillaga és csak tiszta szívűek láthatják meg benne. A délnyugati saroknál pedig egy ajtó egy további barlangsorozatba visz. Ezek terjedelme és alakja idővel sokat változott. Jelenleg az elsőben szent József oltára, mely 1621-ben állíttatott fel annak emlékére, hogy az angyal szt. Józsefet az Egyptomba való menekülésre intette (1. Meistermann, i. m. 266. oldal). A következőben