ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-04-07 / 15. szám

* Húskimérő csarnokot kell építeni. A piaci húsárusitók érdekeikre nézve sérelmeseknek találták a földmivelésügyi miniszternek egyes rendeleteit, mint pl, hogy a húst nem szabad úgy kiakasztani, hogy arra a piac pora rászállhasson. A miniszter szigorúan eltiltja az oldal nélküli sátrakat s követeli a zárt bódéknak, vagy épen a húskimérö csarnokoknak felállítását. Nálunk Esztergomban az aszfaltozott piactéren nem lehet a bódékat felállítani s igy, ha a miniszter rendeletét respektálják, a húsárusitóknak másfelé kell költözniük, vagy pedig a város kénytelen lesz valamelyes húcsarnokot létesíteni, mint az már nemrégiben szóban is forgott. A mostani kis sátrak semmiképen sem felelnek meg a miniszter kívánságának, mert bizony szeles időben jócskán porosak lesznek a húsdarabok. Ezen rendeletnek szorítása folytán egy ujabb pénzügyi nehézség küszöbén áll a város. A miniszter azt várja, hogy -az alkalmi húsárusitók a sok zaklatás folytán el fognak tűnni a piacokról. Szép várakozás! * Utolsó ebéd a népkonyhán. A szent Erzsébet jótékony nőegylet által fentartott népkonyhán húsvét hétfőn kapnak utoljára ebédet a szegények. Az egyesület elnöke Bogisich Mihály v. püspök ez uton kéri az egyesület tagjait, hogy •ez alkalommal minél többen megjelenni szíveskedjenek a szegényházban. * Pisztrángra éhezett. Kernenden történt #z eset, hogy Kohn József korcsmáros, tekintettel a keresztény üzletfeleknek nagyböjti idejére éléskamráját keményen felszerelte mindenféle konzervhalakkal. A nagy szállítmány megérkeztéről tudomást szerzett Hoffmann Mihály asztalos-segéd s minthogy anyagi körülményei más módot nem helyeztek kilátásba, délután 3 és 4 óra között, tehát világos nappal feltörte az éléskamrát s onnan 2 doboz pisztrángot, 11 doboz szardiniát s 5 doboz ringlit ellopott. A hatóság azonban hamarosan nyomára jött a tolvajnak és a finom eledelek elfogyasztásában kegyetlenül megzavarta. * Adományok. Kitzinger József helybeli jónevü iparos 40 korona értékű sodronykeritésdrótot ajándékozott a szentgyörgymezői kath. körnek. — Egy esztergomi hölgy 10, Kielmansegg Ede lovag pedig 5 kor. adományoztak a körnek. Mely kegyes adományokért ezúton mond hálás köszönetet a kör nevében az elnökség. * Faóriás a háztetején. Az amerikai lapoknak hihetetlen történetei jutnak eszünkbe, amidőn a városunk határában történt igen ritka sőt egyedül álló szerencsétlenségről kívánunk beszámolni. A rideg tény ez. A szent-János-kápolna szomszédságában levő és Reusz Józsefné tulajdonát képező diszes nyárilakra, kivágás közben, rádőlt egy 30 méter magas termetes fa s a tetőt porrá zúzta, a falakat pedig megrepesztette. A pusztulás láttára, vagy pedig hírére mindenkinek az a kérdés ötlött az eszébe: Ki felelős az esetért? Kié az anyagi felelőség? Ezt azonban nagyon nehéz eldönteni. A hegyi vizek levezetésére szolgáló csatornát a kápolna mellett fogják elvezetni. A földmunkálatoknál útban állottak az ott terpeszkedő öreg jegenyék, a város tehát kimondotta rájuk a halálos ítéletet, melynek foganatosítására felszólittatott egy füstös képű, teknőcsináló oláh csapat. A teknősök meg is birkóztak a faóriásokkal s minden baj és kár nélkül a földre fektették őket. A legnagyobb fa a Reuszné területén, vagyis inkább a kerítésében állott. A belseje teljesen ki volt korhadva s minden erősebb szél alkalmával nyögött, recsegett-ropogott s kísértetiesen inogott az öreg fa, ugy hogy a kiránduló közönség rémülten menekült árnyai alól. A tulajdonos féltvén a házát, már régóta keresett embereket, akik anyagi felelősség mellett kivágták volna a fát. Amint halljuk, hajlandó lett volna 100 koronát is fizetni, de mindig csak szegény emberek vállalkoztak a veszedelmes munkára, akikben Reuszné semmi anyagi biztosítékot nem látott, épen azért a városnál is tett lépéseket a fa kivágatása iránt. Valószínűleg ezen lépések eredménye volt az, hogy a többi fa után a város ráküldötte embereit az öreg fára is, bár a szakértők véleménye szerint azzal kellett volna kezdeni az irtó munkát, mert a többihez lehetett volna láncolni a korhadt törzsüt és igy semmiesetre sem állott volna elő a veszedelem, amelyet a kötelekbe kapaszkadó emberi erő nem háríthatott el az elitélt nyárilaktól. A helyszíni szemle megmutatta, hogy a fa törzse teljesen el volt korhadva a villa felőli oldalon s igy mindenesetre arra az oldalra kellett dőlnie a fának. Ezt a kötelekkel dolgozó emberi erő oly tömeggel szemben nem bírta megakadályozni, bár, arra még a szakértő, füstös teknősök sem gondoltak. Reggel nyolc óra tájban, mikor elérkezett a döntő pillanat, vad sejtelem szállotta meg a dolgozók és a bámészkodók lelkét. Egy asszony, névszerint Kotolácsiné, gyermekét tartotta a karján s kijelentette, hogy ő nem mer a helyszínén maradni, hanem elbuvik a villának másik oldalára, mert oda csak nem jön a veszedelem. Alig ért oda megingott a faóriás és hatalmas koronájával a házon áthajolva épen az asszony mellett korbácsolta végig a földet. Az anya gyermekével épen a két ág közötti hézagba került s igy megmenekültek a biztos szétroncsoltatástól. Egy hivatalos személyiség, aki jelen volt, azt állította, hogy a füstös teknősök tiszta fehérek lettek az ijedelem hatása alatt s az ő tulajdon nyelvükön vad kiáltásokat hallattak, amelyek teljesen kifejezők voltak s megértés nélkül is vázolták a pillanat szörnyűségét. A hegyőrök egyike, hogy nagyobb erőt tudjon kijefteni, a derekára kötötte a kötelet s igy a veszély pillanatában nem birt a hurokból kiszabadulni, miután azonban a fa másfelé dölt, egy jókora rántáson és hurcoltatáson kivül más baja nem történt. A ház ugy 16 méter hosszú. A fa 30 méter lehetett s fent a magasban fekszik a falak tetején, mint egy nagymestergerenda. Egyik végén az óriási törzs vagy 5 méternyire mered ki a falak közül, a másik végén lecsüng a korona. A mezőn dolgozó népek a túlsó oldalon futó vonatokat nézték a szörnyű zaj hallatára: azt hitték, hogy összeütközés történt. A mult vasárnapon özönlött ki a város népe gyalog és kocsin. A dolog valószínűleg pörre kerül a város és a tulajdonos között. f Csak Mauthner-féle magvakat vásárolnak helyesen gondolkodó, számító gazdák és kertészek még akkor is, ha mások olcsóbbak volnának, mert tapasztalatból tudják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges. * A hálószobák réme, a poloskák kiirtása eddig a lehetetlen dolgok közé tartozott. Mióta azonban a „Löcherer Cimexinnel" történtek próbák, beigazolódott, hngy a Gimexin hatása folytán a peték rögtön kiszáradnak és többé ki nem kelnek. A Cimexin mindenütt használható, szövetet, bútort, falat vagy festést nem piszkít; nyomot vagy foltot nem hagy. Moly ellen egyedül biztos szer. Kapható : Kerschbaummayer K. gyógyszertárában és a készítőnél Löcherer Gyula gyógyszertárában Bártfán. Tanügyi hirek. Roszipál Antal erzsébetkápolnai plébános, szenczi egyházkerületi alesperes-tanfelügyelő, mint részvéttel értesülünk, tüdőgyulladásban betegen fekszik. Halálozás. Makk Ignác érsekújvári r. kath. elemi népiskolai főtanitó, f. hó 1-én életének 72-ik és áldásos tanítói működésének 52-ik évében, rövid szenvedés után, Érsekujvárott elhunyt. Temetése az egész város osztatlan részvéte mellett e hó 3-án volt. A tantestület külön gyászjelentéssel tudatta a mindenki által nagyrabecsült tanférfiúnak s az érsekújvári tanítói kar Nestorának elmúlását. Nyugodjék békében! Uj iskola. Vágújhelyen gróf Pongrácz Adolf v. püspök és prépost nemeslelkü alapítványának felhasználásával elemi leányiskola fog felállíttatni. Értesülésünk szerint Guzsvenitz Vilmos egyházmegyei s. főtanfelügyelő, a püspök úr meghívása folytán a mult héten Vágújhelyen járt és felvilágosításával közrehatott, hogy a kalocsai szegény iskolás nővérek magyarországi tartományi főnöknője s a püspök úr között a leánygyermekek oktatására alkalmazandó tanitónővérek elhelyezésére és a zárda fentartási költségeire nézve a szerződés eredményesen létrejöjjön. Lemondás. Minárik Ferenc zonedunatornyi tanitó állásáról leköszönt. Kinevezés. Chytil Pált, az eperjesi „Tanitók háza" gondnokát a vallás- és közokt. magyar kir. miniszter Nagyszombat város területére és ottani székhellyel 1912. évi szeptember 5-től kezdődő joghatállyal tanfelügyelőségi iskolalátogatóvá nevezte ki s erről az egyházhatóságot értesítette. Megerősítés. Eller Józsa oki. tanítónő a nagysúri kath. elemi iskolához osztálytanitónőnek megválasztatott s az egyházhatóság öt állásában megerősítette. Államsegélyek. A vallás- és közokt. m. kir. miniszter a pozsonyi Orsolyák tanítóképzőjének tanszer- és butorfelszerelésére ötszáz korona államsegélyt engedélyezett. Továbbá fizetéskiegészitő államsegélyt engedélyezett Smeringa Antal pozsonyvörösvári, Hörmann István vittenci és Krchnyák Anna gidrafai tanítóknak, kiket az egyházhatóság állásukban már előzőleg megerősített. Irodalom és művészet. 5000 szabadkőműves névsora. — Huszár Károly könyve. — A napokban hagyta el a sajtót Huszár Károly képviselő könyve, amely a magyar szabadkőművesek lajstromát tartalmazza. A sötétség lovagjaira bombaként fog hatni ez a leleplezés. A 94 oldalra terjedő munka értékes adatokat tartalmaz a magyar közélet kellő megbirálásához. A szenzáció erejével ható nevek fordulnak elő benne tömegesen. Letűnt és ma is aktiv szerepet játszó politikusok, fontos pozíciókat betöltő állami tisztviselők, birák, minisztériumi hivatalnokok, pénzügyi közegek, orvosok, ügyvédek százával fordulnak elő. Megdöbbentő a tanárok s a tanitók nagy arányszáma. Feltűnő jelenség, hogy protestáns lelkészek is tömegesen szerepelnek a listában. Ez a névsor azonban fényes bizonyíték arra nézve is, hogy a magyarországi szabadkőművesség szociális z^idó érdekszövetkezet. Aki tisztában akar lenni ennek a földalatti társaságnak hatalmával és meg akarja védeni az államot, az egyházat és a nemzeti társadalom érdekeit ezen maffiával szemben, annak nélküfcizhetetlen fegyvere Huszár Károly könyve. A történetíró szempontjából kiválóan értékes lesz az is, hogy a szabadkőművességnek azon nevesebb tagjai is szerepeinek- a listában, akik már elhunytak, de tényezők voltak a páholyok munkájában. Melegen ajánljuk ezt a teljesen hiteles adatok alapján készített müvet mindazoknak, akik a páholyok destruktiv törekvéseivel szemben a kereszténységet meg akarják védeni ebben az országban. A füzet megrendelhető a pénz előzetes beküldése mellett, a Kath. Népszövetség Központi Irodájában (Budapest, Ferenciek tere 7.). Ára két korona. Viszontelárusitóknak 30 százalék engedmény. Az „Élet" szépirodalmi hetilap 14-ik száma a következő tartalommal jelent meg: Vasárnapi levél. Királyi gesztus. Lendvai István. — Lélekmegujulás és tisztulás. Prohászka Ottokár. — Ifjúkori emlékeimből. Rákosi Jenő. — Ceruza jegyzetek. Gárdonyi Géza. — Látogatás Gárdonyinál. — y i — — Hajnali kaland. Kosztolányi Dezső. — Interieur. (Költemény.) P. Pál Ödön. — Dal a tavaszi utcákon. Erdős Renée. — A Balzac-ház. Szakács Andor. — Sóhajtás napfényes táj után. (Költemény.) Harsányi Lajos. — Én örök éjjek vándora. (Költemény.) Ánka János. — Aho János. Bán Aladár. — A belülvalók mécse. (Költemény.) Sík Sándor. — Roppant nagy szerelem. (Regény.) Kanizsay Ferenc. — Zichy Nándor emlékezete. Kiss Menyhért. — Tengeren. (Költemény.) Kiss Menyhért. — Munkácsy Mihály néhány ismeretlen képe. — Panu. (Regény.) Aho János. - Levelek egy ifjú paphoz. (Költemény.) Erdős Renée. — Világnézet és irodalom. Izsóf Alajos. — Napoleon bukása. Cholnoky Viktor. — Uj talicska irányában. Tömörkény István. — Az ördögmalmos földesúr. Jókai Mór. — Könyvek. — Mozgóképek. — A német császár útja. — Számosz fejedelme. — Szerkesztői üzenetek. — Szerkesztőség : Budapest, VII., Damjanich-utca 50. sz. a. Életbátorság. Irta Poós Rezső, Máriaremete plébánosa. Szent-István-társulat kiadása. 1912. Ára 3 korona. Ismerteti: dr. Vass József. Valahol a vidéken vézna középiskolai diákemberrel beszélgettem. Azért jött hozzám, hogy bevallja hitetlen mivoltát. Bevallja? Nem vallott, hanem éneket mondott a szabadgondolkozásról. Szemei a láz tüzében égtek, mikor befejezte mondókáját : Ah, tisztelendő ur, csak már künn volnék az életben! Majd én megmutatom, hogyan kell mozgalmakat csinálni!