ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-12-11 / 50. szám

ben szerkesztett lapok el nem érnék céljukat: a katholikusok állandó rágalmazását. Mennyire elharapódzott ez irány és mily óriási mértékben érvényesül a gyakorlatban, azt a szomorú tapasztalat mutatja legjobban. Nincs nagyobb szerepet játszó kath. férfia e hazának, akit meg ne hurcoltak volna; nincs az a fonto­sabb keresztény mozgalom, amelyre legalább is ^az ultramontanizmus és hazafiatlanság vádját rá ne kenték volna. Nincs szóval az a kath. ügy és intézmény, amelyet avatatlan tájékozatlansággal, de annál nagyobb rosszakarattal meg ne bolygat­tak volna. Valóban azt kell mondanunk: Multa licent stultis pictoribus atque poetis et liberali­bus. Hja, mikor a hatalom árnyékában oly bizto­sak a retorzió heve ellen. Vagy talán nem mondunk 'igazat ? Aki nem hisz tapasztalatra támaszkodó állításainknak, olvassa csak át a liberális és szabadkőműves lapok vasárnapi számait. De minek bizonyítanék olyat, amit úgyis mindenki tud. Csak az a kár, hogy a tudás dacára, nem akarunk okulni. Kath. papok, kath. körök tartják, istá­polják előfizetéseikkel e lapokat! Keblünkön neveljük a kath. szellemet irtó viperát! A liberális és színtelen napilapoknak van 30—60 ezer előfizetőjük, mig a kath. szelleműek 10 ezerre sem tudják felvinni. Nem szomorú valóság ez ? Ha minden lelkes kath. ember, aki újságot olvas, csak egy előfizetőt szerezne a kath. lapoknak, máskép állanánk, egészen más volna Magyarország levegője. Nem terjedne benne oly nagy mértékben a zsidó szellem. A modern pogányságot, amely bűnösebb a réginél, ugyanazon sors érné, amely érte Németországban. Hiába mondja valaki, hogy ő maga is tud gondolkodni, neki a lap szelleme és iránya nem árt. Ha igaz az, hogy barátairól ismerjük meg az embert, akkor az is áll, hogy a lapokról, amelye­ket valaki olvas, ismerjük meg az illetőnek fel­fogását és gondolkodását. Ha tehát egy kath. férfiúnak, legyen az pap, vagy világi, a reggeli postával kath. ellenes lapo­kat küldenek, avagy mindenféle bulevard, revolver­lapokat dugdosnak bizonyos napokon reggel a kapuja alá, az ilyennek gondolkozásmódjával, fel­fogásával és kath. szellemével tisztában lehetünk. Jól mondotta nem rég egy tekintélyes állású világi férfiú ez utóbbi szennylapokról, hogy akik ezeket járatják, akik ezekre elő­fizetnek, azoknak rendesen valami takargatni valójuk van, mert ha nem volna, nem támo­gatnák az állandó rágalmazó rovattal tündöklő kloakás férclapokat. Krisztus mondta, hogy aki nincs vele, az ellene van. Gondolkodjunk mi is úgy, hogy amely lap nem harcol a kereszténységért, az a keresz­ténység ellen van, az a katholicizmus legnagyobb ellensége. Támogassuk tollal és pénzzel a mi kath. sajtónkat. Most még nem késő. Ne dédelgessük ellenségeinket, ne pénzeljük a rágalmakat szóró zsidó lapok szerkesztőit, ne fizessünk elő az egy­házunkat s annak szolgáit gyalázó sajtóra, p HIREK. Karcolat. A hivatal és az ész. Forog a világ kereke. Forog-forog, de jóformán többet nyikorog, mint halad. Pedig akad ám ember tucat számra, aki forgatja, avagy legalább is szeretné forgatni. Hiszen oly édes a közbizalom hátán a hata­lomhoz felkapaszkodni. A kormánykerék mellett édesebb lehet a heve­rés és a lustálkodás, mint a roskadt ruganyú divá­non és a nyirkos fűzfa alatt. Erről az alkotmányos világ képviselői és a közigazgatás falusi birái többet tudnának regélni. A világ kereke pedig forog tovább és nyiko­rog éktelenül. Persze, persze! Sok a vállalkozó ember, de nagyon kevés a csodás kenőcs, a józan ész, amely egyedüli orvosság a világ kerekének nyikorgása ellen. Itt jön azután a csodálatos fordulat! Tudja a bajt, hallja a zajt úr és paraszt egyaránt. Mégis jóformán alig akad ember, aki az orvosságot keresné. Ha lesz hivatal, ád az Isten észt is hozzá ! Ezt hiszi minden vállalkozó, törekvő és kapasz­kodó és jobban hiszi mint a kis, avagy a nagy katekizmust. A hivatalt nézik annak a csodálatos szelen­cének, bádog skatulyának, amelyből kikenhetni vélik azt a csodálatos kenőcsöt, amelynek az volna a hivatása, hogy a kedvezőtlen születésnek és a lumpolásban és dorbézolásban eltöltött ifjúságnak a hiányait pótolja. Lesznek tehát miniszterek, főispánok, kép­viselők és falusi birok és mindnyájan büszkék a hivatalukra. Ő rájuk azonban nem mindig és nem mind­nyájan büszkék. Sajnos, szomorú, sőt talán tragikus is lehet a dolog, de megtörténik. Az észnek és a hivatalnak egymáshoz való viszonyáról máskép gondolkodnak a miniszteri titkár, a vármegyei hajdú és a fehérneműben cifrálkodó falusi kisbíró, mint a miniszter, a fő­ispán, a képviselő és a falusi biró. Van tehát agyvelő panama is, nemcsak vas­beton panama. Az nem nagy baj, ha néha kivé­tel is akad. A közmondásnak is legyen igaza néha. „Vari­etas delectat!" Kaján. Krónika Mint mikor a tudós szobájában ülve Járatja elméjét mélyen elmerülve, S mikor végre azon eredményre jutott, Hogy az még mind semmi, amit eddig tudott; Ugy érzem én is ma, e kháoszhoz nékem Nagyon gyönge erőm van tulaj donképen. Hiszen ezen béten a krónika-téma Ugy dőlt, mint megrakott szekérről a széna; Krónikára anyag akadt minden másnap, Elég lett volna az vagy tiz krónikásnak. Jaj, melyikbe kezdjek? Talán igen abba, Hogy volt a munkapárt óriás zavarba, Mikor nem volt sebol helye a gyűlésre, Persze a baj után későn kapott észre. Nékik szállást adni vendéglő nem akadt, Szerencse, hogy eső aznap ép nem szakadt. Végül a színházban húzódtak meg s ottan Intézték el a nagy politikát nyomban. Nyájas vidéki, ha krónikámat hallod, A színházat erre tán méltónak tartod, De ha egyszer lábad arénánkba menne, Augiász úrról jobb fogalmad lenne. Mint fejes salátát midőn leforráznak, Olyan képe volt ott benn a munkapártnak. A színpadon hosszú fehér asztal rítt ki, (Ilyet alig pingált Linardo da Vincsi). A körül ültek az apostolok sorba, Péter, Jakab, János ... (s Júdás egy sarokba ...) Keseregtek nagyban... de Kálmán ur mondta : „Én ámbár elmegyek, azonban naponta Gondolok tirátok s itt is hagyom nektek Gróf Széchenyi Emilt szeretett követnek." Nem volt rá taps, éljen ... elszomorodának... Ugy néznek elébe most a választásnak!... Szeretett olvasóm, ne lásd e sorokban, Hogy én talán durván gúnyolódtam mostan. De ha azt a képet te is láttad épen, Bizton reáismersz s igazat adsz nékem. (-•) Gróf Széchenyi Emil Esztergomban. Megérkezés. A helyi munkapárt vezetősége már szerdán este széthordatta a zászlókat és mindent előké­szített arra nézve, hogy a csütörtöki fogadtatás és bevonulás a nagynevű grófnak tetszését minél inkább megnyerje. Csütörtökön reggel azonban ködös, nedves időre ébredtünk. A kövezet csupa latyak, csupa sár. Felvonulásra, ünneplésre egyáltalában alkal­matlan idő. A zárt és nyitott kocsik vitték a csokrokkal ellátott fehérruhás leányokat és az egészen bizal­mas korteseket az esztergomi állomáshoz. A vo­nat kilenc óra tájban érkezett meg. A vonat vé­géhez volt csatolva a szalonkocsi, amelyből gróf Széchenyi Emil a várakozó vezetők éljenzése kö­zött kiszállott. Három csokros leány mondott rö­vid köszöntöt, majd Janits közjegyző fejezte ki az önmaga és a társai örömét. A főispánunk Meszleny Pál a jelölt elé utazott Budapestre. Kivüle a kíséretben részt vet­tek: Haller József gróf, Teleky József gróf, Kazy József földm. államtitkár, Pál Alfréd kép­viselő, Reiner egyetemi m. tanár, dr. Gonda Henrik, dr. Kálmán Dezső és végre a lemondott képviselő, Kálmán Gusztáv. Bevonulás. Vaszary Mihály a hercegprímás képvisele­tében köszöntötte Széchenyi grófot, majd az elő­kelőbb egyéneket a hét kirendelt hercegprimási fogaton a palotába szállíttatta. A palotában dr. Csárszky István érseki titkár és dr. Breyer István levéltáros fogadták a vendégeket, akik rövid beszélgetés után dús vil­lásreggelihez ültek. A villásreggelihez hivatalosak voltak a helyi munkapártnak főbb emberei is: Adorján János, Tátus János, dr. Weisz Sándor ügyvéd, Janits Imre, Bleszl Ferenc, Palkovits László stb. Széchenyi gróf, a jelenlévő katholikus új­ságíró előtt, örömét fejezte ki azon szép jelenség felett, hogy semmi kínos incidens — tüntetés nem történt. Mire az újságíró kifejtette, hogy a gróf személye iránt a legnagyobb tisztelettel van min­denki a városban. Elvi harcról van szó, amelyet az ellenség tisztességtudóan és illedelmesen fog megvívni, még ha a munkapártba belecsimpasz­kodó és előnyére nem váló gyanús alakok pap­gyalázással iparkodnak is hangulatot kelteni in­kább a saját érdekükben. A gróf örömét fejezte mindezek fölött. Programbeszéd. A villásreggeli után levonultak a Kisduna melletti színkörbe, amely 11 órára telve volt ér­deklődőkkel. A jelölttel együtt az asztalnál fog­laltak helyet: Bogisich Mihály v. püspök, dr. Roszival István és Pór Antal prelátus-kanonokok. A gyűlés elnöke Pór Antal prelátus-kanonok volt, aki Kálmán Gusztáv lemondó és búcsúzó beszéde után elmondta a Széchenyi család tör­ténetét. Előtte ugyan még Hegedűs Józsi szóno­kolt programmon kivül. Élénk kitételeivel zajos de­rültséget keltett. Ezek után gróf Széchenyi Emil, a jelölt beszélt megnyerő lágy, de kissé gyenge hangon, amiért néhány türelmetlen ^haltjuk"-ot kapott a távolabb állóktól. Logikus sorrendben adta elő, hogy miképen kellene Magyarországban összehangzólag fejlesz­teni mindenekelőtt a földmivelést, az ipart és ke­reskedelmet. Azután a választójog reformjáról tett feltűnő elvi kijelentést, továbbá az iskolákról igy szólt: „Az iskolák jelenlegi irányán változtatni kell/" Egy liberális közbekiáltott: „Az államosítást!" Széchenyi gróf beszédét azonban tovább folytatva kimondotta, hogy az ipari és kereske­delmi szakiskolákat sürgeti. A buzgó közbekiáltó tehát felsült annál is inkább, mert a gróf azért hogy munkapárti politikus, nem szűnt meg tisz­tességes és becsületes katholikus lenni. Végre még Kazy államtitkár beszélt a je­lölt atyjáról, annak hazafiságáról és vallásossá­gáról. A közönség ezek után rendben szétoszlott. A „Szerecsen^-ben és a Porgesz-féle nagy terem­ben Kálmán búcsú bankettje volt. Mindezek után nagyon örvendünk affölött, hogy semmi sem történt, ami a nagynevű katho­likus főurat bánthatta volna. Bár egyes túlbuzgó munkapárti urak, no meg egy közismert Ízetlen egyén provokálták a tüntetést. A rendre maga Peterdy Kálmán rendőrfőkapitány ügyelt fel és előrelátásból nagyobb számú csendőrséget kért. Mig tehát a nagy Kossuth Lajosnak a fiát inzultálták, addig a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István unokájának semmi bántódása nem történt s ez az ellenzék érdeme és mind­nyájunknak jóleső öröme és megnyugvása. * Ö Eminenciája Vaszary Kolos érsekké prekonizáltatásának 19-ik évfordulóján, azaz f. hó 13-án d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz a bazilikában, melyet Bogisich Mihály v. püspök celebrál. * A megválasztott városi képviselők. Szerdán délután 4 órakor ért véget a városi kép­viselőválasztás. A szavazatok összeolvasása után a következők jelentettek ki megválasztott városi képviselőknek: I. kerületben: (Városház) Mátéffy Viktor, Szölgyémy Gyula, dr. Szilárd Béla, Pelcz­mann László, Kiss István, Mészáros József, dr. Prikkel Márián. Póttagok: Etter Ödön, Wald­vogel József. — II. kerületben: (Deák F.-u. isk.) Horváth Mihály, Dombay Nárcisz, Draxler Alajos, Helcz József, Kiffer Mihály, Dóczy Ferenc, Szabó Géza. Póttagok: Szenczi István, Király Mór. — III. kerületben: (Kossuth L.-u. isk.) Számord Ignác, Tóth Imre, Brutsy János, Kiffer János, Adorján János, Laiszky János, Adorján József, Tölgyesy Ferenc. Póttagok: Tóth Major József, Gerendás József. — IV. kerületben: (Szenttamás) dr. Wipplinger Ödön, Kósik Ferenc, Fritz György, Török József, Szmatlik Antal, Bártfai Géza, Trex-

Next

/
Oldalképek
Tartalom