ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-12-11 / 50. szám

ben szerkesztett lapok el nem érnék céljukat: a katholikusok állandó rágalmazását. Mennyire elharapódzott ez irány és mily óriási mértékben érvényesül a gyakorlatban, azt a szomorú tapasztalat mutatja legjobban. Nincs nagyobb szerepet játszó kath. férfia e hazának, akit meg ne hurcoltak volna; nincs az a fontosabb keresztény mozgalom, amelyre legalább is ^az ultramontanizmus és hazafiatlanság vádját rá ne kenték volna. Nincs szóval az a kath. ügy és intézmény, amelyet avatatlan tájékozatlansággal, de annál nagyobb rosszakarattal meg ne bolygattak volna. Valóban azt kell mondanunk: Multa licent stultis pictoribus atque poetis et liberalibus. Hja, mikor a hatalom árnyékában oly biztosak a retorzió heve ellen. Vagy talán nem mondunk 'igazat ? Aki nem hisz tapasztalatra támaszkodó állításainknak, olvassa csak át a liberális és szabadkőműves lapok vasárnapi számait. De minek bizonyítanék olyat, amit úgyis mindenki tud. Csak az a kár, hogy a tudás dacára, nem akarunk okulni. Kath. papok, kath. körök tartják, istápolják előfizetéseikkel e lapokat! Keblünkön neveljük a kath. szellemet irtó viperát! A liberális és színtelen napilapoknak van 30—60 ezer előfizetőjük, mig a kath. szelleműek 10 ezerre sem tudják felvinni. Nem szomorú valóság ez ? Ha minden lelkes kath. ember, aki újságot olvas, csak egy előfizetőt szerezne a kath. lapoknak, máskép állanánk, egészen más volna Magyarország levegője. Nem terjedne benne oly nagy mértékben a zsidó szellem. A modern pogányságot, amely bűnösebb a réginél, ugyanazon sors érné, amely érte Németországban. Hiába mondja valaki, hogy ő maga is tud gondolkodni, neki a lap szelleme és iránya nem árt. Ha igaz az, hogy barátairól ismerjük meg az embert, akkor az is áll, hogy a lapokról, amelyeket valaki olvas, ismerjük meg az illetőnek felfogását és gondolkodását. Ha tehát egy kath. férfiúnak, legyen az pap, vagy világi, a reggeli postával kath. ellenes lapokat küldenek, avagy mindenféle bulevard, revolverlapokat dugdosnak bizonyos napokon reggel a kapuja alá, az ilyennek gondolkozásmódjával, felfogásával és kath. szellemével tisztában lehetünk. Jól mondotta nem rég egy tekintélyes állású világi férfiú ez utóbbi szennylapokról, hogy akik ezeket járatják, akik ezekre előfizetnek, azoknak rendesen valami takargatni valójuk van, mert ha nem volna, nem támogatnák az állandó rágalmazó rovattal tündöklő kloakás férclapokat. Krisztus mondta, hogy aki nincs vele, az ellene van. Gondolkodjunk mi is úgy, hogy amely lap nem harcol a kereszténységért, az a kereszténység ellen van, az a katholicizmus legnagyobb ellensége. Támogassuk tollal és pénzzel a mi kath. sajtónkat. Most még nem késő. Ne dédelgessük ellenségeinket, ne pénzeljük a rágalmakat szóró zsidó lapok szerkesztőit, ne fizessünk elő az egyházunkat s annak szolgáit gyalázó sajtóra, p HIREK. Karcolat. A hivatal és az ész. Forog a világ kereke. Forog-forog, de jóformán többet nyikorog, mint halad. Pedig akad ám ember tucat számra, aki forgatja, avagy legalább is szeretné forgatni. Hiszen oly édes a közbizalom hátán a hatalomhoz felkapaszkodni. A kormánykerék mellett édesebb lehet a heverés és a lustálkodás, mint a roskadt ruganyú divánon és a nyirkos fűzfa alatt. Erről az alkotmányos világ képviselői és a közigazgatás falusi birái többet tudnának regélni. A világ kereke pedig forog tovább és nyikorog éktelenül. Persze, persze! Sok a vállalkozó ember, de nagyon kevés a csodás kenőcs, a józan ész, amely egyedüli orvosság a világ kerekének nyikorgása ellen. Itt jön azután a csodálatos fordulat! Tudja a bajt, hallja a zajt úr és paraszt egyaránt. Mégis jóformán alig akad ember, aki az orvosságot keresné. Ha lesz hivatal, ád az Isten észt is hozzá ! Ezt hiszi minden vállalkozó, törekvő és kapaszkodó és jobban hiszi mint a kis, avagy a nagy katekizmust. A hivatalt nézik annak a csodálatos szelencének, bádog skatulyának, amelyből kikenhetni vélik azt a csodálatos kenőcsöt, amelynek az volna a hivatása, hogy a kedvezőtlen születésnek és a lumpolásban és dorbézolásban eltöltött ifjúságnak a hiányait pótolja. Lesznek tehát miniszterek, főispánok, képviselők és falusi birok és mindnyájan büszkék a hivatalukra. Ő rájuk azonban nem mindig és nem mindnyájan büszkék. Sajnos, szomorú, sőt talán tragikus is lehet a dolog, de megtörténik. Az észnek és a hivatalnak egymáshoz való viszonyáról máskép gondolkodnak a miniszteri titkár, a vármegyei hajdú és a fehérneműben cifrálkodó falusi kisbíró, mint a miniszter, a főispán, a képviselő és a falusi biró. Van tehát agyvelő panama is, nemcsak vasbeton panama. Az nem nagy baj, ha néha kivétel is akad. A közmondásnak is legyen igaza néha. „Varietas delectat!" Kaján. Krónika Mint mikor a tudós szobájában ülve Járatja elméjét mélyen elmerülve, S mikor végre azon eredményre jutott, Hogy az még mind semmi, amit eddig tudott; Ugy érzem én is ma, e kháoszhoz nékem Nagyon gyönge erőm van tulaj donképen. Hiszen ezen béten a krónika-téma Ugy dőlt, mint megrakott szekérről a széna; Krónikára anyag akadt minden másnap, Elég lett volna az vagy tiz krónikásnak. Jaj, melyikbe kezdjek? Talán igen abba, Hogy volt a munkapárt óriás zavarba, Mikor nem volt sebol helye a gyűlésre, Persze a baj után későn kapott észre. Nékik szállást adni vendéglő nem akadt, Szerencse, hogy eső aznap ép nem szakadt. Végül a színházban húzódtak meg s ottan Intézték el a nagy politikát nyomban. Nyájas vidéki, ha krónikámat hallod, A színházat erre tán méltónak tartod, De ha egyszer lábad arénánkba menne, Augiász úrról jobb fogalmad lenne. Mint fejes salátát midőn leforráznak, Olyan képe volt ott benn a munkapártnak. A színpadon hosszú fehér asztal rítt ki, (Ilyet alig pingált Linardo da Vincsi). A körül ültek az apostolok sorba, Péter, Jakab, János ... (s Júdás egy sarokba ...) Keseregtek nagyban... de Kálmán ur mondta : „Én ámbár elmegyek, azonban naponta Gondolok tirátok s itt is hagyom nektek Gróf Széchenyi Emilt szeretett követnek." Nem volt rá taps, éljen ... elszomorodának... Ugy néznek elébe most a választásnak!... Szeretett olvasóm, ne lásd e sorokban, Hogy én talán durván gúnyolódtam mostan. De ha azt a képet te is láttad épen, Bizton reáismersz s igazat adsz nékem. (-•) Gróf Széchenyi Emil Esztergomban. Megérkezés. A helyi munkapárt vezetősége már szerdán este széthordatta a zászlókat és mindent előkészített arra nézve, hogy a csütörtöki fogadtatás és bevonulás a nagynevű grófnak tetszését minél inkább megnyerje. Csütörtökön reggel azonban ködös, nedves időre ébredtünk. A kövezet csupa latyak, csupa sár. Felvonulásra, ünneplésre egyáltalában alkalmatlan idő. A zárt és nyitott kocsik vitték a csokrokkal ellátott fehérruhás leányokat és az egészen bizalmas korteseket az esztergomi állomáshoz. A vonat kilenc óra tájban érkezett meg. A vonat végéhez volt csatolva a szalonkocsi, amelyből gróf Széchenyi Emil a várakozó vezetők éljenzése között kiszállott. Három csokros leány mondott rövid köszöntöt, majd Janits közjegyző fejezte ki az önmaga és a társai örömét. A főispánunk Meszleny Pál a jelölt elé utazott Budapestre. Kivüle a kíséretben részt vettek: Haller József gróf, Teleky József gróf, Kazy József földm. államtitkár, Pál Alfréd képviselő, Reiner egyetemi m. tanár, dr. Gonda Henrik, dr. Kálmán Dezső és végre a lemondott képviselő, Kálmán Gusztáv. Bevonulás. Vaszary Mihály a hercegprímás képviseletében köszöntötte Széchenyi grófot, majd az előkelőbb egyéneket a hét kirendelt hercegprimási fogaton a palotába szállíttatta. A palotában dr. Csárszky István érseki titkár és dr. Breyer István levéltáros fogadták a vendégeket, akik rövid beszélgetés után dús villásreggelihez ültek. A villásreggelihez hivatalosak voltak a helyi munkapártnak főbb emberei is: Adorján János, Tátus János, dr. Weisz Sándor ügyvéd, Janits Imre, Bleszl Ferenc, Palkovits László stb. Széchenyi gróf, a jelenlévő katholikus újságíró előtt, örömét fejezte ki azon szép jelenség felett, hogy semmi kínos incidens — tüntetés nem történt. Mire az újságíró kifejtette, hogy a gróf személye iránt a legnagyobb tisztelettel van mindenki a városban. Elvi harcról van szó, amelyet az ellenség tisztességtudóan és illedelmesen fog megvívni, még ha a munkapártba belecsimpaszkodó és előnyére nem váló gyanús alakok papgyalázással iparkodnak is hangulatot kelteni inkább a saját érdekükben. A gróf örömét fejezte mindezek fölött. Programbeszéd. A villásreggeli után levonultak a Kisduna melletti színkörbe, amely 11 órára telve volt érdeklődőkkel. A jelölttel együtt az asztalnál foglaltak helyet: Bogisich Mihály v. püspök, dr. Roszival István és Pór Antal prelátus-kanonokok. A gyűlés elnöke Pór Antal prelátus-kanonok volt, aki Kálmán Gusztáv lemondó és búcsúzó beszéde után elmondta a Széchenyi család történetét. Előtte ugyan még Hegedűs Józsi szónokolt programmon kivül. Élénk kitételeivel zajos derültséget keltett. Ezek után gróf Széchenyi Emil, a jelölt beszélt megnyerő lágy, de kissé gyenge hangon, amiért néhány türelmetlen ^haltjuk"-ot kapott a távolabb állóktól. Logikus sorrendben adta elő, hogy miképen kellene Magyarországban összehangzólag fejleszteni mindenekelőtt a földmivelést, az ipart és kereskedelmet. Azután a választójog reformjáról tett feltűnő elvi kijelentést, továbbá az iskolákról igy szólt: „Az iskolák jelenlegi irányán változtatni kell/" Egy liberális közbekiáltott: „Az államosítást!" Széchenyi gróf beszédét azonban tovább folytatva kimondotta, hogy az ipari és kereskedelmi szakiskolákat sürgeti. A buzgó közbekiáltó tehát felsült annál is inkább, mert a gróf azért hogy munkapárti politikus, nem szűnt meg tisztességes és becsületes katholikus lenni. Végre még Kazy államtitkár beszélt a jelölt atyjáról, annak hazafiságáról és vallásosságáról. A közönség ezek után rendben szétoszlott. A „Szerecsen^-ben és a Porgesz-féle nagy teremben Kálmán búcsú bankettje volt. Mindezek után nagyon örvendünk affölött, hogy semmi sem történt, ami a nagynevű katholikus főurat bánthatta volna. Bár egyes túlbuzgó munkapárti urak, no meg egy közismert Ízetlen egyén provokálták a tüntetést. A rendre maga Peterdy Kálmán rendőrfőkapitány ügyelt fel és előrelátásból nagyobb számú csendőrséget kért. Mig tehát a nagy Kossuth Lajosnak a fiát inzultálták, addig a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István unokájának semmi bántódása nem történt s ez az ellenzék érdeme és mindnyájunknak jóleső öröme és megnyugvása. * Ö Eminenciája Vaszary Kolos érsekké prekonizáltatásának 19-ik évfordulóján, azaz f. hó 13-án d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz a bazilikában, melyet Bogisich Mihály v. püspök celebrál. * A megválasztott városi képviselők. Szerdán délután 4 órakor ért véget a városi képviselőválasztás. A szavazatok összeolvasása után a következők jelentettek ki megválasztott városi képviselőknek: I. kerületben: (Városház) Mátéffy Viktor, Szölgyémy Gyula, dr. Szilárd Béla, Pelczmann László, Kiss István, Mészáros József, dr. Prikkel Márián. Póttagok: Etter Ödön, Waldvogel József. — II. kerületben: (Deák F.-u. isk.) Horváth Mihály, Dombay Nárcisz, Draxler Alajos, Helcz József, Kiffer Mihály, Dóczy Ferenc, Szabó Géza. Póttagok: Szenczi István, Király Mór. — III. kerületben: (Kossuth L.-u. isk.) Számord Ignác, Tóth Imre, Brutsy János, Kiffer János, Adorján János, Laiszky János, Adorján József, Tölgyesy Ferenc. Póttagok: Tóth Major József, Gerendás József. — IV. kerületben: (Szenttamás) dr. Wipplinger Ödön, Kósik Ferenc, Fritz György, Török József, Szmatlik Antal, Bártfai Géza, Trex-