ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-16 / 3. szám

összeolvastattak, már nem kellett aggódni affölött, hogy a közvacsorán nem kapunk helyet. Egyszerre megint megszólalt az elnöki csengetyü s a nagy terem ismét megtelt a szanaszét szórakozók csapatával. Az elnök legelőször is azt javasolta, hogy a kör válassza meg Maszlaghy Ferenc praelátuskanonokot tiszteletbeli tagnak. A javaslatot egyhangú lelkesedéssel tapsvihar kíséretében fogadták el. Az elnök azután felolvasta a megválasztott választmányi tagok névsorát, akiket a tagok lelkesen megéljeneztek. A választmányi tagok névsora. Bogisich Mihály, Brutsy Gyula, Brutsy János, Brühl József, dr. Gsárszky István, Fehér Gyula dr., Fekete Árpád, Frey Ferenc, Grósz József, Guzsvenitz Vilmos, Hollósi Rupert, dr. Janits Imre, Janser István, Kersch Ferenc, dr. Koperniczky Ferenc, Magos Sándor, dr. Major Ödön, Marosi József, Oberth Ágoston, dr. Perényi Kálmán, Rózsa Vitái, Schwetz Vilmos, Sebők Ferenc, Sinka Ferenc, Számord Ignác, Szecskay Kornél, Szölgyémi Gyula, Vaszary Mihály, Vimmer Imre, Zemplényi Gyula. A választmány névsorának felolvasása után az elnök megköszönte a megjelentek érdeklődését és egypár lelkes szóval bezárta a közgyűlést. A társas vacsora. Pár percnyi szórakozás után jelentették a tagoknak, hogy a teritékek rendben vannak s körülbelül százan foglaltak helyet a fehér asztalok mellett. Ott láthattuk városunk kath. társadalmának szinét javát. Jelen voltak: Mattyasóvszky Lajos lovag, dr. Andor György, dr. Fehér Gyula és dr. Koperniczky Ferenc prelátus-kanonokok, Frey Ferenc, dr. Janits Imre, Magos Sándor, dr. Perényi Kálmán, Szecskay Kornél, Vaszary Mihály és még sok más előkelőség és kiválóság. A pohárköszöntők a következő sorrendben hangzottak el: Mattyasóvszky Lajos lovag röviden, meleg szavakkal üdvözölte az egész közönséget, azután dr. Andor György mondott szívből jövő beszédet, amelyben kiemelte a tizenhatodszor megválasztott elnöknek, Mattyasóvszky lovagnak erős lelkét, mint aki nagy gyásza dacára sem feledkezik meg a társadalmi érdekekről. A beszéd hatása alatt zajosan ünnepelték a könnyekig meghatott elnököt. Dr. Janits Imre a kör célját fejtegette s eközben meglepő eszmékkel tartotta ébren a figyelmet. Beszédét az elnök és alelnök éltetésével zárta be. Azután még beszédet mondtak: dr. Fehér Gyula Perényi Árpádra a kör buzgó pénztárosára; Brutsy János az új választmányi tagokra; dr. Koperniczky megköszönte a feléje irányuló bizalmat, Guzsvenitz Vilmos pedig a kör érdemes titkárát, Dombay Nárciszt ünnepelte, mint aki lelkes fáradozásával önzetlenül szolgálja a kör érdekeit. A vacsora alatt általános volt a jókedv s bár utána egyesek elszállingóztak, a többség késő éjjelig együtt maradt, élvezve a határozottan ünnepi hangulatot. R . . ó. láló aggastyán ünneplésére az egész ország lelkes katholikussága. Itt a közgyűlésen fejezzük ki újra a tiszteletreméltó, nyolcvan éves pátriárka előtt hódoló ragaszkodásunkat és bámuljuk meg benne s tanuljuk meg tőle azt a sok bájos vonást és magasztos erényt, melyek egy embert igazi, erős jellemű férfivá, törhetetlen katholikussá és lángoló lelkű hazafivá tesznek. Körünk a kath. Népszövetség lelkes intézményét is figyelmére méltatta. Az elnökség indítványára taggyűjtést rendezett és rövid idő alatt 1000 tag sorakozott a ker. kath. összetartást hirdető zászló alá, melyek között körünk tagjai is igen szép számmal vannak képviselve. Egyesületünk nagyrabecsült elnökének jelentékeny része van abban, hogy a kath. Népszövetség Esztergom város egész területén megalakult és kellő módon szervezve lett. A jó Isten bő áldása kisérje e nemes törekvésű egyesület működését. Végül az „Országos Pázmány Egyesület" megtisztelő látogatásáról kell megemlékeznem. Az idén városunkban tartotta meg ezen egyesület szokásos vándorgyűlését. Igaz örömmel köszöntöttük városunkban a jó, a nemes irányú kath. sajtó lelkes munkásait s úgy a város, mint a kath. kör minden lehetőt elkövetett, hogy a lelkes csapat kellemes fogadtatásban részesüljön és vándorgyűlésének lefolyása sikeres legyen. Azon szívből eredő, őszinte hangú köszönő szavak, melyeket a Pázmány Egyesület nagyrabecsült elnöke körünkhöz intézett, azt bizonyítják, hogy a kath. kör a reábízott tisztes, rendezői szerepnek — A bécsi szemeteskocsik. Sok ilyenfajta járómü lehet az osztrákok fővárosában, de közülök öt darab történelmi nevezetességre emelkedett. A mult napokban ez az öt szemeteskocsi megállott a város egyik fényes utcájában egy fényes ház előtt, a melyen aranyos betűkkel volt felírva: „Könyvkereskedés." Kívül csillogott minden, belül azonban nagy bajnak kellett történni, hogy egyszerre öt szemeteskocsinak kellett megállania. Egyszerre hordani kezdték a sok díszes kötésű könyvet, a fényes kiállítású iratokat, mig csak fért a kocsikba s a kerekek panaszosan nyikorogtak a szokatlan teher alatt, mert a szemeteskocsik erkölcstelen, parázna, aljas tartalmú könyveket szállítottak rendőri fedezet alatt, miután a piszkos üzletet a hatóság tovább már nyugodtan nem nézhette. Mily boldog város az a Bécs, a hol a hatóság még az erkölcsi piszkot, szemetet is feltakarittatja ! Sajnos, nálunk az üzlet, a kereskedelem oly érinthetetlen takaró, amely alá minden gonoszság bebújhat s a hova a hatóság beszagolni sem mer. Pedig jól mondja a német sógor, a kit szidni tudunk, de tőle tanulni nem akarunk, hogy szinte furfangos leleményességgel védik a közegészséget: a hivatalokban, közhelyeken olvasható a figyelmeztetés: „Köpni tilos," hogy a tüdővész terjedésének elejét vegyék; tífusz, vörheny vagy más járvány idején erőszakkal dezinficiálnak, csak arra nem néz senki, hogy mi történik a lelkekkel. Tele vagyunk piszkos könyvekkel, nyomdatermékekkel, melyeket olvas gyermek, felnőtt, paraszt, iparos és ur egyaránt. Ezen a szellemi moslékon nevelődnek fel a bűnügyi regényekbe illő alakok, akik mint népvezérek, zsebmetszők, faluháboritók, betörők, sőt mint közbizalmat élvező politikusok bepiszkítanak mindent mindenütt, ahol csak megfordulnak. Véget kell vetni az irodalmi orgiáknak! Van minden városnak szemetes kocsija, abba valók a szennyiratok, nem a főutcák fényesen kivilágított kirakataiba. A német a hátunkra ült, hátraszorít bennünket, mert nem kéjeleg az erkölcstelen bakok utálatos irodalmának bűzös légkörében. Ha majd egyszer szemeteskocsin és karhatalmon kívül erkölcsös, józan észjárással is fogunk rendelkezni, nagyobb bizalommal tekinthetünk nemzetünk jövője elé is. Novus. Egy kis jóakaratú reflexió. i. Bertalan Vince A theologusok kioktatása a népiskolai közigazgatásból cimü közleményével e becses lap hasábjain egy ujabb sebet vágott fel, mely tényleg emészti a róm. kath. népiskolák egyöntetű közigazgatását. Valljuk be őszintén, hogy bennünket a tanügy vezetésére közigazgatási szempontból nem tanitott ki senki. Az általános műveltség, melyre lelkiismeretesen és teljes odaadással megfelelt. íme, m. t. közgyűlés, amennyire gyönge erőim engedték, iparkodtam lehetőleg hü képét adni körünk mult évi történetének és életműködésének. Az elsorolt tények fényesen hirdetik, hogy az esztergomi kath. kör a lefolyt évben is kivette részét a kath. öntudat ébrentartására és művelésére irányuló mozgalmakból; az elmondott események hangosan bizonyítják, hogy körünk nemes hivatását szem előtt tartva, az elmúlt évben is magasan és bátran lobogtatta előttünk azt a zászlót, amelyen a hit és a hazaszeretet magasztos elvei lengenek követendő jelszók gyanánt. Legyünk mindenkor hűek és kitartók e szent eszméktől megszentelt zászlóhoz 1 Küzdjünk alatta bátran, lelkesen, s akkor biztosan remélhetjük, hogy a kath. szellem s az ebből fakadó elvek termékeny talajra fognak találni az édes otthonban, a közéletben és a társadalom minden rétegében s igy végre elkövetkezik az a várva-várt boldogabb kor egyházunk és szeretett hazánk életében 1 Mély tisztelettel kérem a nagyrabecsült közgyűlést, kegyeskedjék ezen jelentésemet szives tudomásul venni. S most megköszönve eddig élvezett, értékes bizalmukat, azon hő kívánsággal zárom be titkári jelentésemet, hogy a jó Isten kegyelme tartsa fenn a mi nemes irányú egyesületünket és a jövőben szent áldása kisérje azt mindenkor nemes, magasztos munkájában! Dombay Nárcisz. a középiskola és főiskolai tanfolyam felsegített és az alanyi rátermettség, olykor a szerencse sokakat kvalifikál arra, hogy a tanügyvezetés a perifériákon reájok bizassék. Ha valaki aztán e téren a benne elhelyezett bizalom folytán őrt állani kénytelen, csak alanyi rátermettsége és magán szorgalma által lesz azzá, minek még mielőtt megbízatott volna, lennie kellett volna. Bertalannak abban igaza van, hogy sokat kell tanulni, sokszor keserű tapasztalatokon átesni annak, ki a perifériákon a tanügyi közigazgatás fölött hivatalból őrködni köteles. Fokozza ezt az is, hogy a tanulmányi és dologi közigazgatás csak másodrendű, mert elsőrendű a pasztoráció. Ne szégyeljük bevallani, hogy, tisztelet a kevés kivételnek, tényleg tanügyi hatáskörünkben sok esetben ok- és szabályszerűen mozogni nem tudunk. Sokszor, mikor körmünkre ég a dolog, kapkodunk ismeretek után, hogy bizton megállani vagy mozogni tudjunk. Ez egyszer igaz. Kendőzhetjük e dolgot, de azért mégis igaz, mert igaz. Egyöntetű ismeretekre tehát a lelkészkedő papságnak szüksége van. Egyöntetű működés nélkül a legjobb akarat sem tud kivánt eredményt felmutatni. Annál kevésbbé, mert Bertalannak abban is igaza van, hogy óriási halmazállapotot teremtettek a korszerű kívánalmak a népiskolai közigazgatás fejlődése körül. Kifogásunk csak a mód körül van, mellyel Bertalan ezt az égető sebet orvosolni óhajtja. Nézetünk szerint arra szükség nincsen, hogy a ker. esperes tanfelügyelök részére a központban iskolai közigazgatási tanfolyam létesíttessék, mert itt fel sem sorolható száz és egy ok miatt e tanfolyam nem biztosítaná a kivánt sikert. Az önmagára valamit adó pap igy is, ugy is holtig tanul. Az olyan papnak az elméje, ki a szemináriumi oktatással megelégszik és tovább önmagát nem műveli, ugy is begyepesedik és az ilyen, ha netalán a bizalom fény körébe jutna, ugy sem menne a tanfolyamra. Aki pedig tanulni akar, az tanfolyam nélkül is törekszik magát a tanügyi közigazgatás sürü erdejében tájékozni, ha megadódik neki erre a mód és alkalom. Azt mondhatná Bertalan, hogy a tanfolyam volna a mód és alkalom arra, hogy a tudvágyó lélek önmagát életszükségleteinek megfelelő módon kiképezze. És én mégis azt mondom, hogy ezen tanfolyam éppen a Bertalan által megszellőztetett indokok alapján nem hozná meg a kellő sikert, mert miként 1868—1907. között nagy mérvben fejlődött a magyar közoktatásügy s mert éppen ezen időközben valóságos őserdővé képződött ki az iskolai közigazgatás, ugy remélnünk kell, hogy közoktatásügyünk a tökélyesbülés legmagasabb fokát még ma sem érte el s hogy még talán a jövőben rohamosabban fog fejlődni s igy az is bizonyos, hogy az iskolai közigazgatás őserdeje még ezután sok parcellában ujraültetés képében nagyobbodni is fog. Ha ez igy lesz, mint ahogyan remélhetőleg igy is lesz, akkor a ker. esperes uraknak minden esztendőben néhány napi tanfolyamot kellene hallgatniuk, mi a zaklatás némi jelével birna, mert a tanfolyam folytonossá válnék. Tekintve, hogy az esperesek legnagyobb részben pasztorációval vannak elfoglalva; tekintve, hogy a reájuk bizott iskolákat évenkint legalább is egyszer meglátogatni kötelesek; tekintve, hogy az évzáró vizsgákon elnökölni tartoznak: nem tartom helyesnek, hogy még tanfolyamok hallgatásával is terheltessenek. Én a szükséges ismereteket másképpen szeretném általánosítani és ugy vélem, hogy több sikere is volna. A főegyházhatóságot föl kellene keresni, hogy egy hivatalos iskolai közigazgatási szakközlönyt alapítson, ennek vezetését bizza valakire. Az esperesi kerületek vigyék ki, vagy a főhatóság rendelje el, hogy ezen iskolai közigazgatási szakközlönyt minden iskola vagy plébánia, esetleg a templompénztár terhére megrendelni köteles. Ezen szakközlönyben, melyben az iskolai közigazgatáshoz értő szakemberek dolgoznának, időről-időre lehetne leközölni a múltra vonatkozólag a már eddig megjelent rendelkezéseket, a jövőre időrőlidőre közlendők volnának minden, az iskolai közigazgatásra vonatkozó miniszteri és főhatósági rendelkezések. Ezen szakközlönyben szakszerűen tárgyalni lehetne minden függő kérdést, mely az iskolai közigazgatást közvetlen érdekli. Igy a plébánosok, mint iskolaszéki elnökök és iskolai igazgatók éppen ugy, mint a ker. esperes tanfelügyelők megismerhetnék mindazt, mit