ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-13 / 7. szám

képpen kérdezik tőlünk : mi van eladó ? Ma nem szabad senkit sem megtéveszteni, mert ez nem­zeti veszedelmet okozhat. Ma már nyilt kártyával kell játszani mindenkinek, kit a Gondviselés ve­zető szerephez juttatott. Ez az oka, hogy a ki­rály legújabb bizalmasa Khuen, az iglói banketten nyilatkozik, hogy ö azért vállalkozott a herostra­tesi munkára, mert „nem akarta ott hagyni jó öreg királyunkat s szégyenben hagyni a nemzetet." Dr. Ágai Béla a Gajári „Ujság"­jában ezt súlyos mondásnak minősiti nemcsak, de sőt szomorú mondásnak tartja, melyet el se kellett volna mondani. Hát igazán nem volna Khuenen kivül nálunk a mi jó öreg királyunknak embere ?! Nagy szégyen volna ez nemzetünkre. Mi azt hisszük, hogy ez is csak taktika, mert a királyi palást mögé bújni szellemes dolog. Mi veszedelmes vállalkozásnak tartjuk. Megérzik rajta az ó-liberális iz és hangulat. A közvélemény —• ugy tetszik nekünk — egy uj pártalakulástól reméli a kibontakozást. — Mi ugy látjuk, hogy ez létre is fog jönni. Ma még személyi akadályok vannak, mert a meg­váltó (?) liberalizmusnak minden pártban vannak emberei. Azért mi talán másoknál helyesebben a kibontakozás akadályait abban találjuk, hogy a politikában ismét a személyi kultusz és a párt­érdek vezet. A mandátumokat féltik a t. képviselő urak, nem az országot; a kanapé kérdés szintén nehéz dió, melynek ügyes megtörése fogja biz­tosítani a komoly munkát. Az, hogy az uj t. há­zat micsoda elvek, eszmék, reformok, munkaterv és programm alapján fogják munkába állítani, nem lényeges dolog. Először az ország nyakára kell ülni; azután mikor már a kormányzó párt biztosan ül a nyeregben, könnyű lesz megzabo­lázni a nemzeti aspirációkat. És ez nem ó-libe­rális izü hangulat és törekvés? * i * * Andrássy és pártja az uj irányt pártolja. A rozoga szekérbe be is engedi fogni magát, de azt óhajtja, hogy a kocsist ne Khuennek, hanem Tisza Pistának hívják. — Khuen nem akar a szolgálatból kilépni, mert a legfelsőbb gazda bi­zalmával dicsekedhetik. Nem akarunk maliciozusok lenni, azért nem mondjuk, hogy Khuen legelső sorban a saját fejét félti és védelmezi, hanem elismerjük, hogy ő a korona bizalmára helyez mindent s elismerjük, hogy ő e megtisztelő bizal­mat az uj választással akarja revanchirozni. Azt kérjük csupán Khuentől, hogy ne kívánja tőlünk annak az elhivését sem, hogy ő nem félti a sa­ját fejét és nem is akar a nemzet kocsisa lenni. * A geszti remete aggodalma is belevegyül a játszmába, ki nem akar Andrássyék kedvéért kö­télnek állni és nem akarja ujabb politikai pálya­futását azon gondviselésszerű nagy alak megbuk­tatásával bevezetni, kinek a főrendiház ülésén az ország szine előtt bejelentette, hogy tücskön-bok­ron keresztül követni fogja őt. Ázt mondják a maliciózus újságírók, hogy ez nem Hédervárynak szólt, hanem feljebb. Mi nem hiszünk ebben, mert a történelmi lomtárba került Tisza-aera arról győzött meg bennünket, hogy a geszti família tradíciója a felkinálkozást minden időre egyenesen kizárta. A „Pesti Hírlap" erre rádupláz, mert ki­mondja, hogy „a magyar politika legtöbb bal­sikerét az őszinteség hiánya okozta. A poli­tikusok egy része folyton hazudott fölfelé, a másik része lefelé. Sőt voltak olyanok is, a kik egyszerre hazudtak koronának és nem­zetnek." A közönséges embert, ha hazudik, arcul csapják vagy kigolyózzák; a politikusokat, ha ügyesen tudnak hazudni, díszpolgárnak választják. Skiz. HÍREK. Krónika. Elrepült a Farsang is, Nyakunkon a böjtje . . . Esztergomnak van immár Honatya jelöltje. Ha lezajlott egy választás Kezdődik a másik, Bár a mi kerületünkre Nem sok foga vásik . . . No de akadt egy jelölt — Került valahonnan; A kortesek a munkát Megkezdhetik nyomban. Már is látom, miként tüzel Mindegyiknek arca, Készülődnek nagy serényen A honmentő harcra. Megmenteni a hazát Szép dolog is kérem; Mentették is, óvták is Verítéken, véren .. . Régen volt az . . . hej azóta Jobb idő jár sokkal — Többre megyünk vérnél, könnynél A szép frázisokkal. Jön, jön újra az idő : Izgalmak pár napja, Melyben aki honfi, hát Büszkén kimutatja. Rajta, rajta jó kortesek, Van s lesz jelölt rendre S böjt végén nem bálba megyünk, Hanem bankettekre ! (—.) A „Katholikus Kör" estélye. Mikor értesültünk róla, hogy lesz — örül­tünk neki, mint a gyermek a bekövetkezendő családi ünnepélynek s a mikor oda indultunk, ugy éreztük magunkat, mint a ki haza megy örülni, őszinte szívvel szórakozni. Nem is csalat­kozott senki sem, mert valóban mindenki otthon érezhette magát, miután a szivélyesség s a ba­rátság ülte ünnepét ez estén a kör termeiben ; a mit pedig láttunk és hallottunk, az valóban dís­tinguált, kedves élvezet és gyönyörűség volt. — Dombay Nárcisz titkár buzgóságának a gyü­mölcse. Városunknak s a vidéknek kath. intelligen­ciája találkozott ez alkalommal a barátságos falak között, még pedig oly nagy számban, hogy, ha valaki csak ismerőseinek látásán örvendezett is, mire a végére érhetett, már egy kellemes órát töltött. Mikor a zajos társalgásba belesivitott a rendező csengőjének szava, minden figyelem az emelkedő függöny mögött feltárult jelenetre irá­nyult. Mórász Mariska kezdte előadni a „Bekvár­télyozás" c. monológot s természetes kedves elő­adásával épúgy behízelegte magát a közönség szivébe, mint a többi sikeres szereplései alkal­mával. Azután Nemesszeghy István énekelt ka­baré-dalokat kellemes lágy hangjával, a melyhez az illő kíséretet Nemesszeghy Gizike játszotta a zongorán nagy ügyességgel. A következő szám a „Hóhányók" nótája volt. Janzer István, Sebők Ferenc és Táky Gyula oly sikerűit maszkban jelentek meg a szí­nen, hogy, ha mit sem szóltak volna is, nagy mulatságára lettek volna a közönségnek. Nem le­hetett eldönteni, hogy torzonborz alakjuk, avagy bumoros nótáik, vagy pedig stílszerű mozdulataik okozták-e az óriási derültséget. A zongorajátékot Kovács Irma szolgáltatta. Azután jött az egyfelvonásos vígjáték: „Ö nem féltékeny." Schönbeck Stefiké feltűnő szí­nészi tehetséggel játszotta szerepét. Mack Paula kedvesen adta a naivat, a ki semmit sem ért meg. Bárdos Sándor és Csányi József teljes rátermettséggel oldották meg feladatukat. — Úd­vardy Zsigáné remek hangjával az estnek való­ságos fénye volt s Táky Gyulával együtt szépen mutatták be, hogy a gazdag hanganyagot mily mesésen lehet érvényesíteni a szereplés különféle változatai között. Béthei-Prikkel Mihály tréfás énekekkel ve­gyitett monológot adott elö kimeríthetetlen hu­morral s a „Dobutcai zsúrt" egymagában zajos derültség között állította elénk. Kitűnő tehetségű és biztos fellépésű szereplő. A zongorán Zsiga János kisérte. A „Csók után" cimű bohózat ke­retében ismét sok élvezetben volt részünk. Mack Micike ügyes alakításával, kedves, modoros játé­kával a legteljesebb hatást biztosította magának. Biztos fellépése és kellemes megjelenése sokban előmozdította a sikert. Udvardy Zsigáné itt is fé­nyeskedett jeles tehetségével. Énekben és játék­ban egyaránt dicséretes erő. Dr. Némethy és a többi szereplők is nagy elismerést érdemeltek ki. A műkedvelő énekkar, mely már máskor is mutatta magát, bezárta a műsort. Azután tánc következett s a mulatság igazi családias otthono­nossággal és jókedvvel folyt a hajnali órákig. R. * A hercegprímás születésnapja. Az esz­tergomi főszékesegyházban nagy ünnepélyesség­gel ülte meg a főkáptalan a főpásztor 78-ik születés­napját. A hajnali órákban a nagy harang zúgása és az ágyúlövések hirdették a nap ünnepélyességét. Az ünnepélyes nagy misét dr. Horváth Ferenc prelátus-kanonok mondotta. Az udvari papság, élén dr. Andor Györgygyei, leutazott Budapestre tisztelgés céljából. * Adomány. A kath. Polgári Kör saját he­lyiség szerzésén fáradozik s tekintve, hogy min­dig akadnak jószivü adakozók — reménnyel néz a jövőbe. Legújabban dr. Koperniczky Fe­renc prelátus-kanonok adományozott a kör ház­alapja javára 50 koronát. * Ki lesz az uj nuneius ? A sok találgatás, tervezgetés egészen zavarba hozta az embereket, ugy hogy sem Bécsben, se más helyen nem tud­tak az ügy állásáról tiszta képet alkotni. Most azután hiteles bécsi források alapján jelenthet­jük, hogy azok a tervezgetések, a melyek Ver­rasini toledói püspököt és gróf Gálen-t állítják előtérbe mint jelölteket, teljesen alaptalanok. A konzisztoriumot ugyanis, a melyben az eddigi bécsi nuneius, Granito di Belmonte a bíbornoki kalapot el fogja nyerni, csak április első napjaiban tartják meg, igy tehát addig bármiféle tervezge­tés csak az egyesek érzelmeinek a viszhangja lehet. A szegény soviniszta osztrákoknak pedig sajnálattal jelentjük, hogy bizony ismét idegen fogja a méltóságot megkapni, miután római hí­resztelések szerint az uj nuneius egy pápai diplo­mata és pedig itáliai születésű lesz. * Főispánválság. A hivatalos lap már hozta a felmentést, a melynek értelmében a király a legfelsőbb elismerés kíséretében Gyapay Pál esztergomi főispánt állásától végleg felmen­tette. Gyapay a közeli napokban megteszi bucsú­látogatásait s a mig a válás fölött elmélkedünk, felmerül lelkünkben az a természetes aggodalom, hogy vájjon kit kapunk az eddigi helyett s ugy politikai, mint vallási és társadalmi szempontból biztosítva lesznek-e a beláthatatlan és megérthe­tetlen jövőben a jogaink és reményeink. Egye­lőre ugyan fel vagyunk mentve az aggódás alól, mert, ugy halijuk, Perényi Kálmán vezető alis­pánná lesz kinevezve s mint ilyen, a mi megszo­kott módunkon, zavar nélkül vezeti a vármegye ügyeit. Végül még tartozunk megjegyezni, hogy Gyapay Pál távozása alkalmából tisztelői és a vármegye tisztikara ma, vasárnap este 8 órakor bucsubankettet rendeznek tiszteletére. * Főegyházmegyei hirek. Cserháti János nógrádóvári plébánost nyugdíjazták s helyébe Kanyó József felsőtúri adminisztrátort tették hasonló minőségben. — Tóth Ignác, az eddigi szobi adminisztrátor Felsőtúron lett helyettes plébános. — Sankovits László dunaszentpáli plé­bánost a főkáptalan a febr. 12-én tartott konzisz­tóriumban csiffári plébánosnak választotta meg és bemutatta a hercegprímásnak kinevezés és beiktatás céljából. * A főegyházmegye legifjabb borostyán­koszorúsa. Zsigovits Béla III. éves egyetemi hittudomány hallgató f. hó 4-én a budapesti kir. magy. tudományegyetemen a biblikus tudományok­ból és négy keleti nyelvből jeles eredménnyel tette le a szigorlatot. * Ismeretterjesztő előadás a főgimnázi­umban. Ma vasárnap, f. hó 13-án este 6 órakor Prikkel Marian dr., főgimnáziumi tanár Ady Endréről és irodalmi termékeinek értékéről tart előadást. * A tanítói államsegélyek kifizetése. Ebben a kérdésben Esztergom vármegye közigazgatási bizottságának e heti, szerdai rendes ülésén Schwetz Vilmos kir. tanfelügyelő meginterpellálta a kir. pénzügyigazgatót s egyúttal hathatós intézkedést követelt, hogy a tanítóság idejekorán jusson állam­segélyéhez, mivel úgy a sajtó útján (1. az Eszter­gom utóbbi számát), mint közvetlenül is érkeztek hozzá e tárgyban komoly panaszok. A kir. pénz­ügyigazgató igen előzékenyen bírálta el a fel­szólalást, kijelentette, hogy a kir. tanfelügyelő kérése és kérdése jogosult, mert az államsegélyt élvező tanerőknek joguk van minden hó 1-én az ő pénzükhöz épen úgy, mint a többi tisztviselők­nek a fizetésükhöz s éppen ezért szívesen meg­ígérte, hogy ez irányban kielégítő intézkedés fog tétetni, hogy a jövőben az államsegélyek ponto­san expediáltassanak s a tanítók idejekorán kap­ják azokat kézhez. Most már csak a tanítókon múlik az ügy teljes rendezése; mert ha nyugtat­ványaikat a rendes időben küldik be az adóhiva­talhoz likvidálás végett, akkor pontosan lesznek

Next

/
Oldalképek
Tartalom