ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-02-13 / 7. szám
képpen kérdezik tőlünk : mi van eladó ? Ma nem szabad senkit sem megtéveszteni, mert ez nemzeti veszedelmet okozhat. Ma már nyilt kártyával kell játszani mindenkinek, kit a Gondviselés vezető szerephez juttatott. Ez az oka, hogy a király legújabb bizalmasa Khuen, az iglói banketten nyilatkozik, hogy ö azért vállalkozott a herostratesi munkára, mert „nem akarta ott hagyni jó öreg királyunkat s szégyenben hagyni a nemzetet." Dr. Ágai Béla a Gajári „Ujság"jában ezt súlyos mondásnak minősiti nemcsak, de sőt szomorú mondásnak tartja, melyet el se kellett volna mondani. Hát igazán nem volna Khuenen kivül nálunk a mi jó öreg királyunknak embere ?! Nagy szégyen volna ez nemzetünkre. Mi azt hisszük, hogy ez is csak taktika, mert a királyi palást mögé bújni szellemes dolog. Mi veszedelmes vállalkozásnak tartjuk. Megérzik rajta az ó-liberális iz és hangulat. A közvélemény —• ugy tetszik nekünk — egy uj pártalakulástól reméli a kibontakozást. — Mi ugy látjuk, hogy ez létre is fog jönni. Ma még személyi akadályok vannak, mert a megváltó (?) liberalizmusnak minden pártban vannak emberei. Azért mi talán másoknál helyesebben a kibontakozás akadályait abban találjuk, hogy a politikában ismét a személyi kultusz és a pártérdek vezet. A mandátumokat féltik a t. képviselő urak, nem az országot; a kanapé kérdés szintén nehéz dió, melynek ügyes megtörése fogja biztosítani a komoly munkát. Az, hogy az uj t. házat micsoda elvek, eszmék, reformok, munkaterv és programm alapján fogják munkába állítani, nem lényeges dolog. Először az ország nyakára kell ülni; azután mikor már a kormányzó párt biztosan ül a nyeregben, könnyű lesz megzabolázni a nemzeti aspirációkat. És ez nem ó-liberális izü hangulat és törekvés? * i * * Andrássy és pártja az uj irányt pártolja. A rozoga szekérbe be is engedi fogni magát, de azt óhajtja, hogy a kocsist ne Khuennek, hanem Tisza Pistának hívják. — Khuen nem akar a szolgálatból kilépni, mert a legfelsőbb gazda bizalmával dicsekedhetik. Nem akarunk maliciozusok lenni, azért nem mondjuk, hogy Khuen legelső sorban a saját fejét félti és védelmezi, hanem elismerjük, hogy ő a korona bizalmára helyez mindent s elismerjük, hogy ő e megtisztelő bizalmat az uj választással akarja revanchirozni. Azt kérjük csupán Khuentől, hogy ne kívánja tőlünk annak az elhivését sem, hogy ő nem félti a saját fejét és nem is akar a nemzet kocsisa lenni. * A geszti remete aggodalma is belevegyül a játszmába, ki nem akar Andrássyék kedvéért kötélnek állni és nem akarja ujabb politikai pályafutását azon gondviselésszerű nagy alak megbuktatásával bevezetni, kinek a főrendiház ülésén az ország szine előtt bejelentette, hogy tücskön-bokron keresztül követni fogja őt. Ázt mondják a maliciózus újságírók, hogy ez nem Hédervárynak szólt, hanem feljebb. Mi nem hiszünk ebben, mert a történelmi lomtárba került Tisza-aera arról győzött meg bennünket, hogy a geszti família tradíciója a felkinálkozást minden időre egyenesen kizárta. A „Pesti Hírlap" erre rádupláz, mert kimondja, hogy „a magyar politika legtöbb balsikerét az őszinteség hiánya okozta. A politikusok egy része folyton hazudott fölfelé, a másik része lefelé. Sőt voltak olyanok is, a kik egyszerre hazudtak koronának és nemzetnek." A közönséges embert, ha hazudik, arcul csapják vagy kigolyózzák; a politikusokat, ha ügyesen tudnak hazudni, díszpolgárnak választják. Skiz. HÍREK. Krónika. Elrepült a Farsang is, Nyakunkon a böjtje . . . Esztergomnak van immár Honatya jelöltje. Ha lezajlott egy választás Kezdődik a másik, Bár a mi kerületünkre Nem sok foga vásik . . . No de akadt egy jelölt — Került valahonnan; A kortesek a munkát Megkezdhetik nyomban. Már is látom, miként tüzel Mindegyiknek arca, Készülődnek nagy serényen A honmentő harcra. Megmenteni a hazát Szép dolog is kérem; Mentették is, óvták is Verítéken, véren .. . Régen volt az . . . hej azóta Jobb idő jár sokkal — Többre megyünk vérnél, könnynél A szép frázisokkal. Jön, jön újra az idő : Izgalmak pár napja, Melyben aki honfi, hát Büszkén kimutatja. Rajta, rajta jó kortesek, Van s lesz jelölt rendre S böjt végén nem bálba megyünk, Hanem bankettekre ! (—.) A „Katholikus Kör" estélye. Mikor értesültünk róla, hogy lesz — örültünk neki, mint a gyermek a bekövetkezendő családi ünnepélynek s a mikor oda indultunk, ugy éreztük magunkat, mint a ki haza megy örülni, őszinte szívvel szórakozni. Nem is csalatkozott senki sem, mert valóban mindenki otthon érezhette magát, miután a szivélyesség s a barátság ülte ünnepét ez estén a kör termeiben ; a mit pedig láttunk és hallottunk, az valóban dístinguált, kedves élvezet és gyönyörűség volt. — Dombay Nárcisz titkár buzgóságának a gyümölcse. Városunknak s a vidéknek kath. intelligenciája találkozott ez alkalommal a barátságos falak között, még pedig oly nagy számban, hogy, ha valaki csak ismerőseinek látásán örvendezett is, mire a végére érhetett, már egy kellemes órát töltött. Mikor a zajos társalgásba belesivitott a rendező csengőjének szava, minden figyelem az emelkedő függöny mögött feltárult jelenetre irányult. Mórász Mariska kezdte előadni a „Bekvártélyozás" c. monológot s természetes kedves előadásával épúgy behízelegte magát a közönség szivébe, mint a többi sikeres szereplései alkalmával. Azután Nemesszeghy István énekelt kabaré-dalokat kellemes lágy hangjával, a melyhez az illő kíséretet Nemesszeghy Gizike játszotta a zongorán nagy ügyességgel. A következő szám a „Hóhányók" nótája volt. Janzer István, Sebők Ferenc és Táky Gyula oly sikerűit maszkban jelentek meg a színen, hogy, ha mit sem szóltak volna is, nagy mulatságára lettek volna a közönségnek. Nem lehetett eldönteni, hogy torzonborz alakjuk, avagy bumoros nótáik, vagy pedig stílszerű mozdulataik okozták-e az óriási derültséget. A zongorajátékot Kovács Irma szolgáltatta. Azután jött az egyfelvonásos vígjáték: „Ö nem féltékeny." Schönbeck Stefiké feltűnő színészi tehetséggel játszotta szerepét. Mack Paula kedvesen adta a naivat, a ki semmit sem ért meg. Bárdos Sándor és Csányi József teljes rátermettséggel oldották meg feladatukat. — Údvardy Zsigáné remek hangjával az estnek valóságos fénye volt s Táky Gyulával együtt szépen mutatták be, hogy a gazdag hanganyagot mily mesésen lehet érvényesíteni a szereplés különféle változatai között. Béthei-Prikkel Mihály tréfás énekekkel vegyitett monológot adott elö kimeríthetetlen humorral s a „Dobutcai zsúrt" egymagában zajos derültség között állította elénk. Kitűnő tehetségű és biztos fellépésű szereplő. A zongorán Zsiga János kisérte. A „Csók után" cimű bohózat keretében ismét sok élvezetben volt részünk. Mack Micike ügyes alakításával, kedves, modoros játékával a legteljesebb hatást biztosította magának. Biztos fellépése és kellemes megjelenése sokban előmozdította a sikert. Udvardy Zsigáné itt is fényeskedett jeles tehetségével. Énekben és játékban egyaránt dicséretes erő. Dr. Némethy és a többi szereplők is nagy elismerést érdemeltek ki. A műkedvelő énekkar, mely már máskor is mutatta magát, bezárta a műsort. Azután tánc következett s a mulatság igazi családias otthononossággal és jókedvvel folyt a hajnali órákig. R. * A hercegprímás születésnapja. Az esztergomi főszékesegyházban nagy ünnepélyességgel ülte meg a főkáptalan a főpásztor 78-ik születésnapját. A hajnali órákban a nagy harang zúgása és az ágyúlövések hirdették a nap ünnepélyességét. Az ünnepélyes nagy misét dr. Horváth Ferenc prelátus-kanonok mondotta. Az udvari papság, élén dr. Andor Györgygyei, leutazott Budapestre tisztelgés céljából. * Adomány. A kath. Polgári Kör saját helyiség szerzésén fáradozik s tekintve, hogy mindig akadnak jószivü adakozók — reménnyel néz a jövőbe. Legújabban dr. Koperniczky Ferenc prelátus-kanonok adományozott a kör házalapja javára 50 koronát. * Ki lesz az uj nuneius ? A sok találgatás, tervezgetés egészen zavarba hozta az embereket, ugy hogy sem Bécsben, se más helyen nem tudtak az ügy állásáról tiszta képet alkotni. Most azután hiteles bécsi források alapján jelenthetjük, hogy azok a tervezgetések, a melyek Verrasini toledói püspököt és gróf Gálen-t állítják előtérbe mint jelölteket, teljesen alaptalanok. A konzisztoriumot ugyanis, a melyben az eddigi bécsi nuneius, Granito di Belmonte a bíbornoki kalapot el fogja nyerni, csak április első napjaiban tartják meg, igy tehát addig bármiféle tervezgetés csak az egyesek érzelmeinek a viszhangja lehet. A szegény soviniszta osztrákoknak pedig sajnálattal jelentjük, hogy bizony ismét idegen fogja a méltóságot megkapni, miután római híresztelések szerint az uj nuneius egy pápai diplomata és pedig itáliai születésű lesz. * Főispánválság. A hivatalos lap már hozta a felmentést, a melynek értelmében a király a legfelsőbb elismerés kíséretében Gyapay Pál esztergomi főispánt állásától végleg felmentette. Gyapay a közeli napokban megteszi bucsúlátogatásait s a mig a válás fölött elmélkedünk, felmerül lelkünkben az a természetes aggodalom, hogy vájjon kit kapunk az eddigi helyett s ugy politikai, mint vallási és társadalmi szempontból biztosítva lesznek-e a beláthatatlan és megérthetetlen jövőben a jogaink és reményeink. Egyelőre ugyan fel vagyunk mentve az aggódás alól, mert, ugy halijuk, Perényi Kálmán vezető alispánná lesz kinevezve s mint ilyen, a mi megszokott módunkon, zavar nélkül vezeti a vármegye ügyeit. Végül még tartozunk megjegyezni, hogy Gyapay Pál távozása alkalmából tisztelői és a vármegye tisztikara ma, vasárnap este 8 órakor bucsubankettet rendeznek tiszteletére. * Főegyházmegyei hirek. Cserháti János nógrádóvári plébánost nyugdíjazták s helyébe Kanyó József felsőtúri adminisztrátort tették hasonló minőségben. — Tóth Ignác, az eddigi szobi adminisztrátor Felsőtúron lett helyettes plébános. — Sankovits László dunaszentpáli plébánost a főkáptalan a febr. 12-én tartott konzisztóriumban csiffári plébánosnak választotta meg és bemutatta a hercegprímásnak kinevezés és beiktatás céljából. * A főegyházmegye legifjabb borostyánkoszorúsa. Zsigovits Béla III. éves egyetemi hittudomány hallgató f. hó 4-én a budapesti kir. magy. tudományegyetemen a biblikus tudományokból és négy keleti nyelvből jeles eredménnyel tette le a szigorlatot. * Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. Ma vasárnap, f. hó 13-án este 6 órakor Prikkel Marian dr., főgimnáziumi tanár Ady Endréről és irodalmi termékeinek értékéről tart előadást. * A tanítói államsegélyek kifizetése. Ebben a kérdésben Esztergom vármegye közigazgatási bizottságának e heti, szerdai rendes ülésén Schwetz Vilmos kir. tanfelügyelő meginterpellálta a kir. pénzügyigazgatót s egyúttal hathatós intézkedést követelt, hogy a tanítóság idejekorán jusson államsegélyéhez, mivel úgy a sajtó útján (1. az Esztergom utóbbi számát), mint közvetlenül is érkeztek hozzá e tárgyban komoly panaszok. A kir. pénzügyigazgató igen előzékenyen bírálta el a felszólalást, kijelentette, hogy a kir. tanfelügyelő kérése és kérdése jogosult, mert az államsegélyt élvező tanerőknek joguk van minden hó 1-én az ő pénzükhöz épen úgy, mint a többi tisztviselőknek a fizetésükhöz s éppen ezért szívesen megígérte, hogy ez irányban kielégítő intézkedés fog tétetni, hogy a jövőben az államsegélyek pontosan expediáltassanak s a tanítók idejekorán kapják azokat kézhez. Most már csak a tanítókon múlik az ügy teljes rendezése; mert ha nyugtatványaikat a rendes időben küldik be az adóhivatalhoz likvidálás végett, akkor pontosan lesznek