ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-06 / 6. szám

y) Az esztergomi főegyházmegye területén az esztergom-bakács-kápolnai, a sasvári, a nagytapolcsányi, a péliföldszentkereszti, a máriavölgyi, a csallóköz-szentantali, a szentkúti lelkészek kérettek fel, mint búcsújáróhelyek lelkészei, gyűjtő-perselyek felállítására. A központi bizottság úgy határozott, hogy pótlólag még a márianosztrai lelkész is kéressék fel ily gyűjtő-persely felállítására. Erre a püspöki kar tagjaihoz intézett s fentebb hivatkozott felterjesztésre érkezett válasziratok kerültek sorra: 1. a kalocsai érsek úr megköszönve a főegyházmegyéje területére juttatott 1500 kor. összeget, szívből kívánja, hogy az Egyesületnek általa is remélt megerősödése a gyermekvédelemnek országszerte keresztény szellemben való gyakorlását tegye lehetővé. A helyi viszonyokra való figyelemmel nem tartja célravezetőnek, hogy a kalocsai főegyházmegyében a keresztény gyermekvédelem céljaira az iskolákban és templomokban ujabb gyűjtés rendeltessék el, gondja lesz azonban, hogy az elmaradt gyűjtés eredménye másképen biztosittassék. 2. a veszprémi püspök úr az Egyesület céljaira a templomi gyűjtést körlevélileg a sz. Erzsébet napját megelőző vasárnapra tűzte ki, s ezenkívül az iskolai gyűjtést és a búcsújáróhelyeken az Egyesület javára perselyek fölállítását is megengedte. 3. a rozsnyói püspök úr az 1910. évre halasztja a templomi gyűjtés megtartását; az iskolai gyűjtés iránt körlevélileg intézkedik, valamint a gyűjtő-perselyek felállítását is engedélyezi. 4. a pécsi püspök úr az Egyesület kívánalmainak a közel jövőben kivan körlevelei útján megfelelni. 5. a besztercebányai püspök úr azt az értesítést küldi, hogy egyházmegyéjének sajátlagos viszonyai nem engedik meg, hogy az Egyesületet óhajtott módon és mérvben támogathassa. Elnök úr örömmel jelenti, hogy az egyesületnek ez idő szerint 21,880 K 84 f tőkéje van, melyből 17,051 K alapitványi jellegű. Az alapító tagok száma 135. Örvendetes tudomásul szolgál, hogy a főegyházmegye területén Ö Eminenciájától elrendelt gyűjtés 3861 K 28 í összeget eredményezett. Az egyházmegyei igazgatók jelelentésére kerülvén a sor, 1. Számord Ignác, az esztergomi érsekhelynökség területére kinevezett igazgató a következőket adja elő : Örömmel jelenti, hogy a matinék ügyében szép sikerre van kilátás. Matiné fog rendeztetni az esztergomi óvónőképző és az esztergomvizivárosi felső leányiskolában is. Hasonlóképen a városi elemi iskolában s esetleg a tanítóképző-intézetben. Javasolja, hogy kéressenek fel katholikus íróink, hogy az egyesület célját elősegítő művekkel járuljanak hozzá a matinék sikeréhez. A központi bizottság tagjai különösen Kincs István, Domonkos István, Erdősi Károly, Tyukoss János és Epölyi Ferenc nevét hozzák javaslatba. A központi bizottság ily értelemben határoz is. A múltkori központi bizottsági gyűlés kapcsán fölveti a kérdést, vájjon abban a kimutatásban, melynek célja föltüntetni, hogy az egész országban a katholikus intézmények hány elhagyott gyermek fölkarolásával szolgálják jelenleg a gyermekvédelem ügyét, felveendök-e az óvó-intézetek is. A központi bizottság úgy határoz, hogy ezen kimutatásban az óvodák mellőzendők. Az esztergomi érsekhelynökség területén gondozásba vett gyermekek a következők: 1. Halászka Róza (Esztergom) 9 éves, atyja nem törődik vele, anyja elhalt; gondozzák Tóth János és neje Bábszky Juli (Esztergom). A segély havi 10 korona. 2. Mihók Gyula (Bajcs) 10 éves, atyja meghalt, anyja 7 árvával maradt és egyik szemére vak. A fiú anyjánál van, aki 10 koronát kap havonként ez egyesülettől. 3. Vadász Imre (Esztergom) 11 éves. Anyja szolgál. A fiú iskolába jár s anyjánál lakik. 4. Patkó Julianna (Esztergom) 3 éves; nagyanyja, özv. Patkó Ferencné gondozza. A két utóbbiért is havi 10 koronát kapnak a gondozók. Számord Ignác fölveti még egy egyesületi lapocska kiadásának eszméjét. A központi bizottság megbízza, hogy ide vonatkozólag a legközelebbi gyűlésig konkrét javaslatot dolgozzon ki. 2. Povischil Richárd kalocsai főegyházmegyei igazgató a következőket irja: „A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve c. egyesület által a kalocsai egyházmegye rendelkezésére bocsátott 1500 korona összegből, kegyelmes főpásztorom jóváhagyásával, a következő gyermekek kapnak segélyt: 1. Füstös László . . . . évi 288 kor. 2. Opitzer Béla . . . » 120 » 3. Opitzer Ilona . . . 144 4. Majoros Anna . . _ 180 » 5. Merk Dezső . . . » 120 6. Barabás Erzsébet . . V 120 7. Zvekán Ödön . . . s 120 » 8. Zvekán Piroska . . . 120 9. Dreher Péter. . . . 120 10. Graf Magdolna . . . » 120 Összesen: 1452 kor. Marad még 48 korona, mely összeget a helybeli takarékpénztárban helyeztem el. Ezek a segélyezett gyermekek részint saját özvegy édes anyjuk szárnyai alatt vannak még, részint derék katholikus családoknál vannak elhelyezve. Négy közülük kalocsai, egy bajai, kettő zombori, egy jánoshalmi, egy palánkai és egy boróci. Mindannyian főegyházmegyénk területéről valók." Végül megemlíti még, hogy a kalocsai főegyházmegye három búcsújáróhelyén: Hajóson, Doroszlón és Vodicán (Baja mellett), egyesületünk céljára, perselyek fognak felállíttatni. Fiedler István jan. 25-én kelt jelentése szerint a csanádi egyházmegyében még nem indulhatott meg a mozgalom. Legközelebb megkísérli a népszövetségi felolvasó estélyeken előadást tartani az Egysületről. A csanádi egyházmegye területére juttatott 600 korona hovaforditására vonatkozólag a megyés püspök úr tanácsára úgy intézkedett, hogy egyelőre febr. hó 1-töl két leánykát az árvaházban helyez el havi 20 korona tartásdíj fejében, mert ezt Temesvárott célszerűbbnek találja. Zalka László január 24-én jelenti, hogy győregyházmegyében még nincs az Egyesület által gondozott gyermek. Jelentése kapcsán megküldi a győri megyéspüspök úrnak mult hó 10-én kelt főpásztori körlevelét, mely igen meleg hangú ajánlásban részesiti Egyesületünket. Csúcs István székesfehérvári igazgató folyó hó 24-én 15. sz. a, kelt jelentésében arról értesít, hogy most van folyamatban egy budapesti özvegy asszony két gyermekének felvétele, akiket saját felügyelete alatt akar Sukorón egy jó kath. családnál elhelyezni egyenkint havi 12 korona tartásdíj ellenében. A központi bizottság tagjai az egyházmegyei igazgatók jelentését megnyugvással s köszönettel vették tudomásul. Az egyesületi tisztikarban Számord Ignác egyházmegyei igazgatónak történt kineveztetése folytán megüresedett egy számvizsgálói tisztség. A központi bizottság az egyesületi alapszabályoknak megfelelően Rózsa Vitái szentbenedekrendi áldozárt s főgimnáziumi tanárt kéri fel a számvizsgálói tisztség elfogadására. Rott Nándor központi igazgató Czaykowszky Evariszt egyházmegyei igazgatónak az Egyesület elnökéhez intézett levelei kapcsán egy ügyviteli szabályzat megszerkesztésének szükségességét bizonyítja. Rámutat azokra a nehézségekre, melyek a védencek felvételénél mutatkoznak s azért az ügyviteli szabályzat megalkotását igen sürgős feladatnak tekinti. Kiemeli azt a szempontot, hogy az egyesület a szülők pótlására van hivatva, hiányozzanak a szülők akár ténylegesen (árvák, félárvák), akár erkölcsileg (ha nevelésre képtelenek a szülők). Minél elhagyottabb az a gyermek, vagyis minél inkább érzi a szülőknek akár tényleges, akár erkölcsi hiányát, annál inkább számithat az Egyesület felkarolására. A védencek korát illetőleg nem látja szükségesnek annak kimondását, hogy kisebbek, vagy nagyobbak vétessenek fel. Ezt az egyházmegyei igazgatók bölcseségére kell bizni. Adott esetekben tanácsos a havi segélyösszeget magának a családnak fizetni, melynek az az elhagyott, szegény gyermek tagja; ily esetekben a gyermek szülőinél —• kik szegénységük miatt egyébként képtelenek volnának gyermeküket felnevelni — marad gondozásban. A legfontosabb ilyenkor is az marad, hogy -a gondozásba vett gyermeknek katholikus neveltetése kellő ellenőrzés és felügyelet alatt legyen. Segélynek havi 10 — 15 korona teljesen elég. Végül még azt hangsúlyozza, hogy védenceit az Egyesület csak oly községekben helyezze el, ahol orvos is van. A központi bizottság magáévá teszi a központi igazgató által javasoltakat s a mult központi bizottsági gyűlésen hozott határozat megváltoztatásával felkéri, hogy a mult ülésen kiküldött tagokkal az ügyviteli szabályzatot megbeszélje s a legközelebbi ülésen elkészítse. Több tárgy nem lévén, Elnök köszöni a jelenvoltak szives figyelmét s az ülést azzal zárja be, hogy a legközelebbi központi bizottsági ülést május hó elején a közgyűlés előkészítése céljából fogja összehívni. K. m. f. Rajner Lajos püspök, érseki általános helytartó, egyesületi elnök. Breyer István egyesületi titkár. HÍREK. Krónika. — Farsangi strófák. — Mily nagyszerűen ment a „négyes", Ügyes is volt a rendező ! . .. Egymás mellett izzadva jártunk Én és te . . . Férfi és a nő . . . Te csipkés, tarka legyeződdel Űzted a harmatcsöppeket . . . Én türelemmel vártam, míg egy Pohár sörre megszökhetek . . . Legkedvesebb Ő volt. . . Ő volt. . . Szőke haja, pirult arca, — Mosolygott, hitt, kacérkodott Tüzes szeme, bibor ajka. „Szabad kérnem a négyesre . . Léptem hozzá nagy szerényen S ő igy szólott szellemesen: „Foglalkozva vagyok, kérem! . , ." A társalgás ekkép kezdődött: „Nagysád, ön kitűnően táncol, Tán bosztonra járnók a csárdást ? . . „Jó lesz, a zene épen pászol!" Majd beszéltünk a kabarérői, Az üstökösről, az időről, A cukrászról, a bálteremről, Anzixkártyákról s a hőségről. A divatról is szó került már, A művészetre is rátértünk, Csak épen (— mai fiatalság!) A szerelemről nem beszéltünk ! (—.) A legsikerültebb bál. Mindenesetre a kedvező körülmények szerencsés találkozásának számlájára kell Írnunk a sikernek egy jó adagját, azonban azt sem lehet letagadni, hogy a kitűnő műsor, a jó nevű fellépő erők, a Szenttamás-Vizivárosi Kath. Körnek eddigi eredményes működése, no meg a'mi nagy dobunk hangja valósággal varázshatással voltak a közönségre s aki csak tehette — minden más mulatási tervet és szándékot félretéve — sietett a Fürdőszállodába a mult vasárnap estéjén. A nagyterem teljesen megtelt közönséggel már jóval a kitűzött idő előtt és türelmetlenül lestek az uj színpad függönyének felemelkedését. A színpad előtt hatalmas zongora díszelgett, a karmesteri állvány előtt Schönwälder Kálmán állott s a függöny felhúzása után látható és hallható lett az énekkar is, amely két számát nagy igyekezettel adta elő. Az estélynek fénypontja a „Leánysztrájk" cimü alkalmi vígjáték volt, amelyet Sipos Antal Félix hittanár, a kör alelnöke irt. A vígjáték nagy leleményességgel és erőteljes humorral van felépítve és tagadhatatlanul sok benne az élethűség. A szerző különben szerencsésen választotta meg a szereplőket is, akik minden lehetséges helyzetet a legnagyobb hűséggel állítottak elénk. Kedvesen játszotta szerepét Grátzer Irma, aki mint mama eltalálta a méltóságos fellépést és egész kitűnően dorgált és perlekedett. Növendékei és leányai Bakos Mariska, Hagara Mariska, Herr Mariska, Uhlár Erzsike, Kántor Margitka és Rózsika helyesen tudtak zúgolódni és békétlenkedni, de azt sem lehet letagadni tőlük, hogy a cincogáshoz, vagyis a suttyomban rendezett mulatsághoz még jobban értettek. Csupa elevenség, csupa élet volt mindegyik. Nagyon kedves képet alkottak együtt a színpadon. Még egy határozottan jeles színpadi tehetséggel kell foglalkoznunk, ki nem más mint Mórász Mariska, a sike-