ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-17 / 16. szám

a tanítók fizetésrendezése, a hitvallásos iskolák védelme s a kongrua körül! A néppárt tevékenysége a közelmúltban. A jövőben: „kell, hogy ez országgyűlés legsürgősebb teendője a kath. autonómia legyen. A néppárt mint a múltban, ugy ezentúl is teljes erővel fog küzdeni a kath. autonómiáért" — mondja a párt felhívásában. A gazdasági és szociális politikája is figyelmet érdemel: A nemzeti élet fejlesztése erkölcsi erejének növelésével, gazdasági jólétének fokozásával. Amellett a választói jog méltányos kiterjesztésével az arra érdemesek politikai befolyását akarja szolgálni. íme rövid foglalatban a néppárt programmja! Aki keresi megtalálja, aki óhajtja láthatja benne a tiszta s becsületes keresztény elvek politikáját. És mégis sokan vannak, akik szemet hunynak a párt zászlajának láttára, vannak, akik nem átallják a vele szemben fellépő liberális párt zászlaját szolgálni. Próbálkoznak védekezni is: „A néppártnak nincsen létalapja", „Lejárta magát", „Programmjának egyházpolitikai oldala kivihetetlen" . . . És sok efféle kifakadás ifjú leviták s öregeknek szájából. Meggyőződéssé kell válnia a keresztény társadalomban annak a tudatnak, hogy a keresztény politika fontos követelménye a mai kornak, mert azt nem hangoztatni, nem követni s nem sürgetni önmagunk kivégzése. M. S. — Mire vetemednek már? A „Szombat" nevű lap a napokban oly merész cikket közölt a kath. sajtó terjesztőiről s apostolairól, hogy azt szó nélkül nem hagyhatjuk. Valóban nagy merészség és mondjuk csak szemérmetlenség kell ahhoz, hogy e zsidólap 10 millió kath. magyart mer kigúnyolni azért, mert a keresztény Magyarország érdekeit védő kath. lapok egyre nagyobb tért hódítanak az országban. No de halljuk csak a lap förmedvényét: ,,Uj sajtóvállalatok szele fújdogál az országban s hangoztatja a sajtó elzsidósodását. Dühöngnek ellenünk, mert képtelenek velünk lépést tartani a haladásban, felvilágosodottságban. Mindent a zsidó-liberális sajtóra fognak és mégis a liberális sajtó kormányozza, irányítja lépteiket. Mi büszkén, felemelt homlokkal állunk e támadásokkal szembe s örömmel jelentjük, igenis a sajtó elzsidósodott. A művelt zsidóság a haladás utáni vágytól serkentve észrevette a sajtó fontosságát s éppen azért meg is alapította azt, s nem szégyeljük megvallani, szülte nyomor mindig elriasztóbb ellentétet vált ki. Igy van ez manapság — sajnos — sok oldalon, s épen ezért olyan nagy a szükség, olyan nagy a testi-lelki nyomor.*Segítségért kiált s fájdalmának szava felhangzik az égig. És a szükség panaszos jajjára a szeretet Istenének parancsa a válasz: „Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat". És ez a szeretet Krisztus főparancsa. Ez magának az Isten fiának lényege és szükségszerű kisugározása: „Deus Caritas est". Szeretetből lett emberré értünk, hogy minket megváltson. Szeretetből szenvedett és halt meg. Szeretetből áldozott fel mindent. Épen azért minden erény között, melyeket hirdetett, melyeknek példáját elénk állította, nemcsak a legvonzóbb, hanem a legfontosabb is nála a szeretet. Ez volt a megváltás isteni indoka. „Ugy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adá" érte; ez a világ bajainak, az emberi nyomoraságoknak isteni gyógyszere. Igen a szeretet! de nem az a muló, meddő érzés, mellyel embertársainkat valahogy szíveljük, a szenvedőt csupán csak megszánjuk s a szegénynek minden jót kívánunk, hanem az a lelkek mélyén élő, tevékeny szeretet, mely az Isten szeretetén épül s épen ezért sohasem fonnyad el, mely a jó tettekben virágzik ki s áldozatra képes, s melynek édes, állandó gyümölcse a keresztény irgalmasság s ennek jó tettei a szenvedők testilelki szükségei szerint. Ezt kívánja tőlünk a Megváltó, s hogy szavának, parancsának szankciója s örök súlya legyen, kijelenti, hogy magán az utolsó ítélet félelmes napján is azt veszi majd Ítélete zsinórmértékéül, hogy az első nagy sajtóvállalatba a zsidóság fogott, zsidó pénz, zsidó szellem szülte a sajtót. A sötét reakció irigy szemmel nézi e sajtó terjeszkedését, már több évtizeden keresztül halljuk a klerikális macskazene cincogását, de hiába, a zsidósajtó haladását, terjeszkedését nem fogják meggátolni a reakciós apostolok. Mert mi szükséges a sajtóhoz? Két dolog. Először: Pénz, pénz, pénz. Másodszor: Ész, ész, ész. És a sötét lovagok mindezekkel nem rendelkeznek . . ." Igy gúnyol mibennünket egy zsidólap. A zsidó prepotencia legvilágosabb jele. De valljuk meg őszintén, hogy a sorok között nagy igazságot is találunk és pedig a mi indolenciánkat. Ha nem küzdünk a zsidósajtó ellen, idővel teljesen kiszorít bennünket az országból. Pedig fordítva kellene neki lenni!! — Dühöng a kormánypártban az egység. Hieronymi Kőbányán a mezei munkások részére korlátoltabb választójogot kontemplál, mint az intelligensebb városi munkás-osztálynak. Székely Ferenc Szombathelyen késznek nyilatkozott arra, hogy a népjogok kiterjesztésében a legszélsőbb határokig elmenjen. A választói lajstrom részére fel akar ölelni ,,minden dolgozó népelemet." Ezzel sokkal reakcionáriusabbnak mutatta magát, mint Hieronymi. Mind a két miniszter lehetőnek tartja, hogy az általa tett megnyilatkozás a kormány álláspontját fedi. A dolog tetejében Tisza a konzervatív választójog hívének vallja magát, a kontra választójogi meeting pedig a második politikai kabaretkor lehurrogja Tisza elméletét. Székely azt hiszi, hogy nem Shakespeare, vagy Herbert Spenczer tette naggyá a nemzetet, hanem a névtelen milliók munkája. Tisza et Comp pedig azt hiszi, hogy Garlyle, vagy Ralph Emerson vélekedése az igazi. Ezen káoszban Khuen mélységesen és bölcsen hallgat, mert vagy győz a választáson, vagy nem. Ha az első, akkor lesz idő kiegyenlíteni az ellentéteket. Ha a második, fölösleges előtérbe tolni a választójogi reform kérdését. Ezzel csak a ma még nagyon is bizonytalan kimenetelű politikai harc komplikálódnék. Igaza van. Justhnak is igaza van. Kijelenti, hogy addig nem lesz nyugodt tárgyalás, mig meg nem lesz az önálló magyar bank. Hogy kell ezt érteni ? Talán, mert obstrukció lesz? Nem. Az önálló magyar bank alatt a Justh-kabinetet kell érteni. Justhnak igaza van, hogy addig komoly tárgyalás nem lesz a „t. Ház"-ban, mig a király Justhot kabinet-alakitással nem fogja megbízni, mert a felbuzdult nemzeti önérzet az új ,,t. Ház"-ban is össze fog törni minden tintatartót és szét fog foliánsaira szedni. minden törvénykönyvet. Mily másképen fog festeni a ,,t. Ház" képe, ha az elnöki székben az önálló bankosok ülnek. Egy varázsütésre meg lesz minden; a nemzet aspirációi teljesülni fognak. Mi ezt elhinni nem tudjuk, mert a „t. Ház"-nak a kimúlt „t. Ház" jó példát hogyan gyakoroltuk a szerető irgalmasság cselekedeteit iránta a szegények képében. Bizony mondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek közül, nekem sem cselekedtétek." És ne higyjük, hogy ez a szeretet, s ez az irgalmasság valaha is tárgytalanná lehet. Amint a szegénység, a szükség s a nyomor soha meg nem szűnnek, amint a szenvedés, a baj, a fájdalom az embertől soha meg nem válnak, mig' e földön élünk, ugy a szeretet sem szünhetik meg soha. Erre a tevékeny, munkás szeretetre, erre a krisztusi, fájdalmat enyhítő, könnyeket szárító irgalomra van még ma is szükség, sőt ma kétszeresen, mikor a haladás s a modern kor óriási vívmányai mellett nőtten-nő a nyomor s vele azok száma, akik szárnyszegetten s megtörve a sorscsapások alatt gyötrődnek, kínlódnak. Feljajdul az érző ember szive mindezek láttára, mely a társadalon minden rétegéből feléje verődik. A növekvő inség fájdalmas szavára a nemes sziveknek meleg érzéséből váltja ki a választ Krisztus Urunk akkor, midőn szeretetet s irgalmat parancsol, mert ez a szeretet és ez az irgalom amilyen mély, ép oly általános. Igényt tarthat reá minden szűkölködő, első sorban mégis a legszánandóbbak: az árva, elhagyott és szegény gyermekek. Ezek azok, akikre az Üdvözítő első sorban gondolt: „Aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem fogad be" s a kiknek a krisztusi szeretet védő szárnyaira legtöbb szükségük van, mért magukról képtelenek gondoskodni, s ép ezért az elhagyottság és a vele együtt járó nyújtott. Kitanította az utódokat, miképen kelljen a bankosok torkára forrasztani a szót. A házszabály-revizió sem vezethet itt majd kellő eredményre, mert az a pártárnyalat, melynek politikai hitvallásában a korlátlan szólásszabadság áll, az klotürt nem alkalmazhat. Mit csinálnának, ha aztán a vett példán okulva, visszakapnák a revanchot? Pedig visszakapnák. Maróti Jegyzőkönyv. Felvétetett „A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve" c. Egyesület központi bizottságának 1910. április 7-én Esztergomban megtartott ülésén. Jelen voltak: Rajner Lajos püspök, érseki általános helytartó, egyesületi elnök, lovag Mattyasóvszky Lajos elnökhelyettes, Rott Nándor központi igazgató, Számord Ignác egyházmegyei igazgató, Magurányi József és Rózsa Vitái számvizsgálók, Hamar Árpád, Hollósi Rupert, Török Mihály, Walter Gyula központi bizottsági rendes tagok ; Aubermann Miklós, Gróh József, Majer Imre, Mátéffy Viktor központi bizottsági póttagok és Breyer István egyesületi titkár és pénztáros. Távolmaradásukat kimentették: Andor György, Beck Lajos, Czaykowszky Evariszt, Csúcs István, Fiedler István, Hinger Mihály, Jedlicska Pál, Rejtő Sándorné, Zalka László, Vaszary Mihály, Véner Pál központi bizottsági rendes tagok. Rajner Lajos püspök, érseki általános helytartó, egyesületi elnök szívélyesen üdvözli a lakásán egybegyűlt bizottsági tagokat s a következőket hozza tudomásukra : 1. A munkácsi püspöki helyettes január hó 25-én 14. sz. a. kelt soraiban arról értesít, hogy a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve a legközelebb kiadandó körlevélben az egyházmegye papságának különös figyelmébe fog ajánltatni s a megnyilatkozó érdeklődés után az egyházmegyei igazgató kinevezése s eképen ezen nagyfontosságú egyesületnek az egyházmegye területén való szervezése is kezdetét veendi. 2. Fülöp Mária Alexia, az érsekújvári apácák főnöknője Pergmayr József S. J. „Válogatott elmélkedések a keresztény tökéletességre törekvő lelkek számára" c. művét magyarra fordította. A budapesti Stefáneum-nyomdában megjelent munkából befolyó tiszta jövedelem felét nevezett főnöknő a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve javára ajánlotta fel. A nevezett főnöknőnek ezt a kedves figyelmét Elnök az Egyesület nevében megköszönte. 3. Az Országos Kath. Szövetség megkeresést küldött aziránt, hogy a Rómában rendezendő Szilveszter-ünnepségen egyesületünk is képviseltessék. Elnök felkérte az egyesület központi igazgatóját, hogy egyesületünket a római ünnepségeken képviselni szíveskedjék. Mire Rott prelátus szívesen vállalkozott is. nyomor testüket-lelküket a pusztulás veszélyével környezi folyton. Eme nagy szükségben örömmel látjuk hát ama mozgalmakat, melyek épen a gyermeklelkekI nek megmentését tűzik maguk elé. Mindnyája közt mégis legnagyobb örömmel azt az egyesülést látjuk és köszöntjük, mely épen a krisztusi szeretet örök forrásából pattant ki s fejlődik: a keresztény szeretet országos gyermekvédő művét. Az árva, elhagyott és vallás-erkölcsi nevelés nélkül szűkölködő gyermekek gondozására alakult emez egyesület — egyház- és kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal — immár harmadéve működik hazánkban. Az első évben befolyt szerényebb adományokból az esztergomi központ máris 600 koronát bocsátott rendelkezésre a pécsi egyházmegye területén élő elhagyott és szegénysorsu gyermekek gyámolitására. Időszerű tehát az egyesület törekvéseinek megvilágítása. A keresztény szeretet országos gyermekvédő müve egyesületnek célja kizárólag emberbaráti és közjótékonysági, mert: a) elhagyott és szegény gyermekeket ker. családoknál és nevelő intézetekben elhelyez és kath. módon neveltet; b) szegény gyermekeket, ifjakat és leányokat, megfelelő életpályákra segit; c) gondozottjaival az iskolai és tanulói évek után is összeköttetésben marad és nekik erkölcsi, anyagi önállóságuk elérésében segítségükre siet. Elhagyottak pedig azon 15 éven aluli gyermekek, akiknek, — eltartásukra és nevelésükre