ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-16 / 3. szám

* Adomány. Seyler Károly bajcsi esperes­plébános a Kath. Kör céljaira a mult napokban 100 koronát küldött a kör elnökségének. Az ada­kozó esperes jószívűségét már sok szegény egye­sület örvendetesen tapasztalta. * Főegyházmegyei hip. Molnár János bán­keszii adminisztrátor ugyanoda plébánossá nevez­tetett ki. * Birálószék a főkáptalanban. Már napok óta tart és előreláthatólag még több napig fog húzódni a főkáptalani birálószék ülése, amelyben a főkáptalan tagjai a központi tisztséggel egye­temben szigorúan átvizsgálják és megbírálják az egyes gazdasági kerületek számadásait és munkás­ságát. Ugyanis a főkáptalan törekvése odairányul, hogy birtokain a leglelkiismeretesebb, modern színvonalon álló gazdálkodás folyjék, hogy igy mind az egyházi, mind a nemzetgazdászati érde­kek a legteljesebb mértékben érvényesüljenek. * A főigazgató látogatása. Spitkó kir. tan­kerületi főigazgató a mult hét elején városunkba érkezett. A főgimnáziumban és a főreáliskolában végezte az ellenőrző évi látogatását. Itt tartózko­dása alatt a bencések vendége volt. DP. Földváry István halála. A halál pusztító munkája a borzalom érzetét kelti fel az emberi lélekben, bármily kicsinyes és szük körben moz­gott legyen is az az egyén, aki legújabb áldoza­tul volt kiszemelve. Könnyen érthető tehát, hogy egy fényes pályán mozgó, s a társadalmi és köz­életi munkában fontosabb szerepet betöltő férfiú hirtelen vége a közrészvétnek szokatlan és nagyobb mértékű megnyilatkozását képes okozni. Városunk­nak nem oly egyszerű fia fekszik most a kopor­sóban, akinek sorsa fölött pár rövid szóval napi­rendre térhetnénk, mert hiszen akár származásának jelességét, akár férfiasan kiküzdött állását, akár mindvégig hiven és tisztességgel betöltött szerep­körét tekintjük, az őszinte elismerés adóját tőle igazságosan és józanul gondolkodva meg nem vonhatjuk. Dr. Földváry István, mikor mint jeles képzettségű fiatal ügyvéd a város ügyeinek szolgá­latába szegődött, nem ismeretlen nevet vitt be a város tisztviselőinek gárdájába, mert hiszen édes­atyja mint városi árvapénztáros a Földváry név­nek már nagy becsületet szerzett. S a 25 évig tartó főügyészi munkálkodása által fényesen be­bizonyította, hogy a közbizalom nem méltatlan felé irányult, miután úgy itt a városban, mint a társadalom szélesebb körében állásának fényét kiváló tulajdonaival csak gyarapitotta, emelte és nagyobbította. A hivatalos munkásságon kivül időt tudott magának szakítani, hogy jeles tehetségét az irodalom terén is ragyogtassa. Ódáit ország­szerte lelkesedéssel szavalták s nem volt olyan lap, amely költeményeit szinte versenyezve ne igyekezett volna közölni. Versgyűjteményét két kötetben tette közzé s általuk a lírikus költök so­rában előkelő helyet vivott ki magának. Vallásos tárgyú költeményei folytán a katholikus költők sorába is bátran beleigtathatjuk. Mi sem bizo­nyítja jobban, hogy városunk rokonszenvét meny­nyire birta, minthogy a polgármester, Vimmer Imre által a halál hírére összehívott városi tanács a család engedélyével a városház nagytermében helyeztette ravatalra az érdemes férfiú tetemeit. Ugyancsak a város tanácsa a „Jó Pásztor" kápol­nában egy díszsírhelyet ajánlott fel temetkezési helyül az elhunyt főügyész hamvainak. Bár hossza­sabb gyöngélkedése : asztmatikus rohamai és elfú­lási rohamai előre jelezték a közeledő veszedelmet, a hirtelen beállott halál mérhetetlen fájdalmat okozott gyászoló özvegyének. Gyászjelentést adott ki a város és az Eszter­gomi Takarékpénztár, melynek igazgatósági taná­csosa volt, továbbá az esztergomi ipartestület, melynél 25 évig mint iparhatósági biztos működött. A gyászoló özvegy és a család a következő gyászjelentést tette közzé: Özv. dr. Földváry Istvánné szül. Rudolf Etelka mint feleség, özv. Földváry Imréné szül. Niedermann Anna mint édesanya és Földváry Imre mint testvér, feleségével és gyermekeivel az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a hűséges élettárs, fiú és testvér: földvári Földváry István dr. ügyvéd, Esztergom sz. kir. város tiszti főügyésze, Eszter­gom vármegye törvényhatósági bizottságának választott tagja, stb. folyó év január 13-ik nap­ján hajnali 2 órakor életének 54-ik évében, rövid szenvedés után visszaadta lelkét Teremtő Urának. A drága halott földi maradványai f. évi január hó 15-ik napján (szombaton) d. u. 3 órakor fog­nak Esztergom sz. kir. város székházában beszeh­teltetni és onnan örök nyugalomra kisértetni. Az engesztelő szent mise-áldozat ugyanazon nap dél­előtt 10 órakor fog a belvárosi plébánia templom­ban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1910. január 13 án. Nyugodjék békében! Áldás emlékére! A temetési szertartás tegnap, szombaton délután volt a városháznak udvarán. Már előzőleg mintegy kétezerre tehető tömeg tolongott a Szé­chényi téren. Bent az udvarban s a folyosón a megye és város előkelőségei, a főkáptalan tagjai s a körök és egyletek küldöttségei foglaltak helyet. A tanitóképző-intézet növendékei a teljes tanári kar vezetésével zászló alatt jelentek meg. Pont­ban három órakor lehozták az udvarra az érc­koporsót az emeleti nagyteremből a diszbe öltözött rendőrök s a koporsót egyik oldalról a város leg­főbb tisztviselői, a másik oldalon pedig az ügyvédi kar tagjai vették körül égő fáklyákkal. A teme­tési szertartást dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok végezte papi segédlettel. A szertartás végeztével Vimmer Imre polgármester a város nevében, Ziskay Antal a győri ügyvédi kamara elnöke pedig a kamara nevében intéztek búcsúbeszédet a halotthoz. A temetőben dr. Katona Sándor érzékeny szavakkal búcsúztatta el „a kartársat, barátot és mestert" s az énekkar megható éneke közben a szülőföld hantjai eltakarták a nemes férfiú tetemeit. * Táncmulatság. Az „Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete" 1910. évi január hó 23-án a „Fürdő" vendéglőben műkedvelői előadás­sal egybekötött táncmulatságot rendez. Az előadás este 8 órakor kezdődik s miután nagyobbrészt a város közismert műkedvelői lépnek fel, a hét pontból álló műsor nagy élvezetet helyez kilátásba a közönségnek. * Maszlaghy Ferenc adománya. A Katho­likus Kör céljaira, tiszteletbeli taggá történt meg­választatása alkalmából, 100 koronát adományozott Maszlaghy Ferenc prelátus-kanonok. * Temetések. Meleg részvét kisérte utolsó útjára csütörtökön délután 3 órakor idb. Kollár István primási uradalmi kocsist, ifj. Kollár István primási urad. gazda édesatyját. A kötelességtudó derék férfiút sokan szerették, mutatta az a rész­vét, mely a temetésén megnyilvánult. A herceg­primási urad. tisztikar Vaszary Mihály jószág­igazgató vezetése alatt jelent meg, azonkívül meg­jelentek az uradalmi alkalmazottak és a cselédség is. A temetési szertartást Pauer Károly karkáplán végezte. — Ugyancsak őszinte részvéttel temették el ugyanaznap délután 4 órakor Pathy István kereskedőt is. A szép érckoporsót körülállották a bánatos rokonok és városunk kereskedővilága. A temetési szertartást Majer Imre dr. pápai kama­rás, párkányi plébános végezte papi segédlettel. A megboldogultban Pathy Gyula főegyházi könyv­táros édes testvérét gyászolja. Rövid időn belül ez már a második nagy csapás, mely a családot érte. Adjon az Isten erőt nekik annak elviselésére. * Ünnepség az érseki tanitóképezdében. Az elmúlt hétfőn volt a névnapja Guzsvenitz Vilmosnak, az intézet igazgatójának s ezen alka­lomból a tanári kar és az ifjúság jól sikerült ünne­pély által mutatták ki meleg ragaszkodásukat. Az ifjúság zenekara Nemesszeghy István tanár ve­zetése alatt szép zeneszámokat adott elő. Az ön­képzőkör elnöke hangulatos beszéddel üdvözölte az intézet fejét, majd ének, szavalat és zene következett, melyek után az igazgató köszönetet mondott a megható figyelemért és üdvözletért. * TÖPténelmi előadás a primási palotában. Akik az utóbbi hónapokban a primási képtárt és gyűjteményeket megtekintették, láthatták azt a zseniális domborművet, amelyet a tudós Stephanie kapitány készített s amely a régi Esztergom és Szenttamás várakat ábrázolja a várak körül elte­rülő várossal együtt. A mult vasárnap a kapitány városunkba érkezett s hétfőn este a palotában a régi Esztergomról nagyszabású tudományos előadást tartott, amelyre Andor György prelátus­kanonok a „Katholikus Kör" közgyűlésén hivta meg a jelenvoltakat. Az alapos tudású régész a várost ábrázoló domborművet sokszorositlatni fogja s a közel jövőben az érdeklődők meg is szerez­hetik Brutsy Gyula üzletében. * A legényegylet farsangi mulatsága. Az Esztergomi Kath. Legényegyesület február hó 2-án (szerdán) a „Fürdő" szálloda nagytermében szinielöadással egybekötött táncestélyt rendez. Szinre kerül: „Mozgó fényképek." Bohózat 3 fel­vonásban. Magyarosította: Heltai Jenő. Személyek: Kapor Kálmán: Sördén Jenő; Mariska, a felesége: Kapus Juliska; Göncs Bálint, az apósa: Vörös Antal; Róza, a felesége : Szerkál Aranka; Kazár Vilma: Miklósy Juliska; Kaján Tóbiás: Halász Pongrác; Menszky Borisz: Fazekas Dezső; Ladányi: Schweitzer János; Gombos, könyvvezető: Bozsik Endre; Julis, szobaleány : Miklóssy Matild. Tör­ténik Budapesten. — Kezdete este 8 órakor. Belépti-dij : Személyjegy 2 korona, családjegy (3 személy) 3 kor. 20 fillér. Jegyek előre válthatók Laiszky Jenő egyesületi pénztárosnál. Felülfize­téseket köszönettel fogadnak. * Közgyűlés. Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör január hó 16-án d. u. 5 órakor tartja évi rendes közgyűlését. Tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári évi jelentés. 3. Pénztárnok évi jelentése. 4. Zárszámadás és költségvetés bemutatása. 5. Számvizsgálók évi jelentése. 6. Könyvtárnok évi jelentése 7. Tisztikar lemondása. 8. Az uj tisztikar megválasztása. * Az iparostanoncok ünnepe. Az igaz, hogy egy kicsit későbben jutott ki nekik a karácsonyi ünnepélyből, de azért már érezniök kell, hogy nem azok a megvetett páriák a társadalomban, akik eddig voltak és ennek az érzésnek a nemes tettek alapjául kell szolgálnia az ő szivükben. Az iparos­tanoncok vasárnapi ünnepélyén a város tanácsának képviseletében megjelent Osváth Andor főjegyző, aki Maros Antal ipariskolai igazgató megnyitója után alapos beszédet intézett az egybegyűltekhez. Szölgyémi Gyula igazgató-tanító vezetése alatt énekeket adtak elő a tanoncok, Torna József, Farsang Mihály és Henczi Béla tanulók pedig sikeres szavalatokat adtak elő. Barmos József tanuló köszönetet mondott a közönségnek, Osváth Andor a város tanácsa, Mészáros József pedig az ipartestület nevében fejezték ki hálájukat az Otthon vezetőjének, Szoleczky János igazgató-tanítónak. Az ünnepélyen nagyszámú és díszes közönség vett részt. * Fogy a gomba hitele. ízletes, csalogató eledel a gomba, de manapság már a halállal ját­szik, aki gombát eszik. Hogyan kerül a mérges gomba a jók közé? Csak két oka lehet! Az egyik a lelkiismeretlen kapzsiság, a másik a tudatlan­ság. Az első ellen nincs más orvosság, mint a börtön, a másiknak azonban van ellenszere annak a mintájára, hogy „aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul": aki nem ért a gombákhoz, az ne menjen gombázni. A halálfejes patikasze­rekkel nem szokás tréfálni, már pedig a mérges gombák versenyeznek a patikai mérgekkel s a halálfejet csakis a beavatottak látják rajtuk. Külö­nösen figyelemmel kell kisérnie a hatóságnak a gombaárusokat, nehogy mások is úgy járjanak, mint ifj. Kratz Ferenc órásmester, aki család­jával együtt a gomba élvezése közben rosszul lett és csakis Vándor Ödön orvos gyors közbe­lépése mentette meg őket. * Katholikus bál. A katholikus világ nagy­jainak fővédnöksége alatt fogják megtartani a szokásos „katholikus bál"-t január 25-én a Royal­szálló termeiben. Az elnökök: Majláth György és Zichy János grófok, akik hatalmas tisztikarral és a rendezők nagy seregével végzik a rendezés nagy munkáját. Személyjegy 10 korona, amint a meghívókon látható, amelyeket a vidéki előkelő­ségeknek már megküldték. * A tokodi bányaszerencsétlenség. Az Ó-Tokodon lévő „Tokod altárná"-ban négy munkás dolgozott január 8-án a tárnafalak alátámasztása^ val. A veszedelmes munkát a megszokot hideg­vérrel végezték a munkások. Azonban egyik ve­szedelmes helyen, amelyre már előre figyelmez­tették őket, elmulasztották a kellő vigyázatosságot, aminek következtében a tárnafalat feltámasztó egyik gerenda helyéből kicsúszott s hatalmas széntömegekkel együtt rázuhant az alatta fogla­latoskodó három munkásra. Az egyik munkás Prokesch János, miután reá csak kevés törme­lék hullott, hamarosan kiszabadította magát s lár­májával odahívta az aknában dolgozó munkáso­kat, akik megértvén a helyzetet, úgyszólván kör­meikkel ásták ki Schuchta Mátyást, akiben még volt élet s a levegőn az orvosi segély által ma­gához jött. Ezalatt Hosmann Béla bányagondnok nagy csapat munkással leszállott a tárnába és személyesen vezetett lázas munka után ülő hely­zetben megtalálták a harmadik munkást, Tilles Istvánt is, aki azonban már halott volt. Szájürege és orra tele volt széntörmelékkel s látszott rajta, hogy irtózatos lehetett haláltusája. A másik két munkást a bányakórházba szállították és állapo­tunk nem aggályos. Reviczky Gábor szolgabíró megejtette a hatósági vizsgálatot s az életben maradt két munkás vallomásából kitűnt, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom