ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-03-27 / 13. szám

— Csúnya dolgok történnek a politikában. Tisza István Aradon az oláhoknak hízeleg, Justh Gyula Zornborban nyíltan szövetségre lép a szerb radikálisokkal a magyar pártok letörésére. A komoly politikus békét hirdet a nemzetiségekkel s különösen a románokat nagy rokonszenvvel emlegeti ; Justh a naiv demagógia tulipiros virágait szórja a szerbek közé. Tisza, mikor a románok felé kacsintgat, akkor meggyanúsítja Kossuth Ferencet és Apponyi Albert grófot, hogy magyartalan politikát követtek el, mert üszköt dobtak a magyar és a nemzetiségek közé; hogy politikai rövidlátásból felborították a horvát-magyar békét. Hát csakugyan szükség van Magyarországon arra, hogy a nemzetiségek pitvarának ajtajáig elzarándokoljon a nemzet békepolitikát kunyerálni ?! No ha ez nem humbug, hanem politikai szükséglet, akkor csakugyan szereljünk le és szervezzünk á la „Zionista ligá"-t, mely bennünket még idejekorán ép bőrrel vissza terelgessen a régi „Deutomogériá"-ba. Nem csoda, ha Ausztria olyan pompával, mintegy demonstrative temeti el a legnagyobb magyarfalót és olyan lelkesedéssel tartja be Lueger politikai végrendeletét, mikor Porser alpolgármestert Lueger örökébe helyezi. Nem csoda, ha a nemzetiségek szarva maholnap az égig ér, ha olyan politikus is, mint Tisza István gróf, Apponyi nyelvrendeletének visszavonásával korteskedik a nemzetiségi berkekben. Felekezeti szempontból már szét van tagolva a nemzet; nemzetiségi kérdésekben is szét kell tagolni a magyart, hogy az osztrák politikai alapgondolat: Divide et impera ! annál hatékonyabb legyen. Tudja az Isten, talán még a munkapártnál is jobb volna, ha egy gondviselésszerű férfiú találkoznék, ki kötélből font ostorral űzné ki a politikai arénából azokat a cirkuszi erőket, melyek a haza sorsát forgatják az ajkukon, pedig csak kukacpolitikusok, kik aszerint változtatják színeiket, a miképpen a táplálék szine változik, mellyel éhüket csillapíthatják. Skiz. Az új főispán. (d) Esztergom vármegye e héten fogja installálni új főispánját: meszleni Meszleny Pált. Ősi szokás, illem és a közjogi méltóság iránti lojalitás adja a beiktatások fényét, mely fény aztán lehet hideg, vagy meleg, de semmiesetre sem képmutatás. Esztergom vármegye közönségében tagadhatatlanul van erős ellenzéki párt is, mely párt meggyőződésének erejével ragaszkodik az ország boldogulásának a maga módja és eszközei szerint való előmozdításához. Esztergom vármegye két különböző pártárnyalata közül egyik sem vitte álláspontját soha a végletekbe. Mindenik fél meghallgatja az okos beszédet s az érvek súlya alatt a higgadt megfontolás utján halad. Ha akadnak is rikoltgató vélemények, ezek csak egyéniek s nem a megyei pártok harcmodorának képviselői. Mikor az ellentétek a legélesebben álltak egymással szemközt: a nemzeti küzdelemben sem volt a vármegye terme a fékevesztett indulatoknak színhelye, hanem a bölcs mérséklés és nyugodt hangulat adta meg méltóságát a megvívott harcoknak. Az új főispánt a kormány bizalmából az apostoli király kegyelme ültette Esztergom főispáni székébe. Tisztelettel kell tehát lennünk személye iránt akkor is, ha politikáját nem is valljuk, mert egyéniségének a megye kormányzásában való kibontakozása, működésének eredményei után mondhatunk csak Ítéletet arról, hogy áldást küldött-e megyénknek a királyi kéz, vagy nem. Nehéz, vagy legalább is nem könnyű vállalkozás mostanában főispánnak lenni. A vélemények és politikai irányzatok kavargása különösen Esztergom vármegyében teszi szükségessé a kormány dignitáriusának a feltétlen tapintatosságot, az ellenpártok véleményének megfontolását, azoknak tiszteletben tartását és az elvek legtisztességesebb fegyvereinek használatát. Ebben a tekintetben jóleső megnyugvással hallottuk már eddig is többször az új főispántól, hogy mások politikai meggyőződését tiszteletben fogja tartani s ez az őszinte szó teszi kötelességévé ellenfeleinek, hogy az ő politikai hitvallását is respektálják. De van még egy másik, sőt legfőképpeni és a politikai pártállás fölött mindenekelőtti követelménye az esztergomi főispáni állásnak. Ez az, amit — eltekintve attól az időtől, mikor Esztergom vármegye főispánjai az egyháziak sorából kerültek ki — Majláth gróf főispán óta utódaiban nem találtunk meg oly mértékben, mint azt szerettük volna. Ez a főispáni méltóságot viselő egyénnek igazi bensőséges katholikus meggyőződése. Ez egyike a legfőbb követelményeknek ebben a vármegyében, melynek örökös főispánja ma is Magyarország bibornok herceg prímása s amely vármegyének még címere is egy szent főpapnak képét viseli. És ha valamikor, úgy most kell e részből is szemügyre vennünk azt, aki a főispáni székben ül. E részben is csak jót hallottunk meszleni Meszleny Pálról. 0 maga néppárti képviselő volt. Mint ilyen exponált katholikus, nem tagadhatja meg most sem egyéniségét és régebben vallott férfias vallásbeli meggyőződését. Értesültünk arról is, hogy a kegyurasága alá tartozó templomok, plébániák, kath. iskolák és apáca zárda gondoskodásának és figyelmének nagy tárgyát képezik. Keresztény felebaráti szeretete a környék szegényeinek bőkezű segélyezésében nyilvánul s családja istenfélő keresztényi életet él. Ezeket örömmel irjuk és bizalomteljes várakozással tekintünk abbeli működése elé, hogy egyházi hatóságainkkal és szűkebb pátriánk katholikus mozgalmainak egyházi és világi vezetőivel együtt fog dolgozni a keresztény irányzatok és intézmények megerősítésén. A vármegyei közigazgatás szövevényes útvesztőiben tapasztalt és megbízható kalauza az új főispánnak vármegyénk tisztikara és ennek élén dr. Perényi Kálmán alispán. Ebbeli működéséhez, melyet a megye, a város és a községek felvirágzása tekintetében óhajt kifejteni, erős kitartás szükséges, de az eredmény dicsősége és az elismerés kárpótolni fogja a fáradságot. Pártatlan igazságosság; a vallásos meggyőződés ; a keresztény katholikus törekvések tiszteletben tartása és hasznos működés költözzön be a megyeházára az új főispánnal. Ez a mi óhajtásunk, mert ilyen főispán kell most Esztergomnak. — Emlékezzünk régiekről. Nem a magyarok bejöveteléről, hanem a liberalizmus 30 éves uralmáról Magyarországon. Kérdezzük: ezen uralom alatt rózsás volta magyar élete? Ideálizmusa kielégítést nyert? Önállósága erőteljes vonásokban, a 67-es törvények szellemében kidomborodott ? Függetlensége erősen körül lett bástyázva ? Aspirációit illetékes helyen komolyan mérlegelték? Ha igen, miért kell még ma is élet-halál harcot vivni törvényben gyökeredző jogaink védelmében? Miért nem ünnepelték ezen uralmi időközben a kormányhatóságok a március 15-ét és október 6-át azon nemzettel együtt, melyet most boldogítani sietnek? Miért kellett ezen uralom idejében egyik miniszterelnöknek lemondani, mert egy nemzeti ünnepen, egy válságos pillanatban megengedte, hogy fekete zászlót tűzzenek ki a . . . magyar királyi operaházra? Miért kellett a miniszterelnöknek elbújni a Kossuth Lajos temetése elől?! Miért kellett a székesfőváros budgetjének terhére eltemetni Kossuth Lajost? Talán azért, mert az ország azt magára vállalni nem akarta ? Ha ezen kérdésekre Herczeg Ferenc Aradon pohárköszöntőjében előzetesen megfelelt volna, akkor joga is lett volna mondani, hogy Tisza István gróf személyében Csaba királyfi megjelent, hogy az útból eltakarítsa a sok nemzeti piszkot, melyet a koalíció négy évi időtartam alatt szétszórt az országban. Igy azonban, mert ezen függő kérdéseket megoldatlanul hagyta, semmi joga sem volt lantját tegezzel felváltani. M. Hogyan áll az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság? Városunk és a vidék legtekintélyesebb polgáraiból álló részvényesek nagy érdeklődése mellett folyt le 1910. március 14-én d. u. 4 órakor a helyi pénzpiac vezető intézetének az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaságnak a mult üzletévet tárgyaló 65-ik közgyűlése. Munkácsy Károly közgyülési-elnök üdvözölvén az egybegyűlteket, előterjeszti az igazgatóság 1909. évi jelentését, mely szerint betét állag 12,892.000 kor., emelkedés 522.000 kor., jelzálogkölcsön állag 11,346.000 kor. emelkedés 530.000 kor., váltó kölcsön állag 1,215.000 kor., emelkedés 159.000 kor., előleg kölcsön állag 75.000 kor., emelkedés 21.000 kor., folyó számla betétek összege 160.000 kor., követelés 861.000 kor., a pénztár mult évi összforgalma 37,983.000 kor. volt, mérleg számla összege 16,670.000 kor. 1909. évi üzleti eredmény 234,061 kor. 87 fill., mely összeg következőleg osztatott fel: 1. Tartaléktőke 10%-a 23.406 kor. 19 fill. 2. Osztalék részvényenként 180 koronával 180.000 korona. 3. Igazgatói jutalékra 4.118 kor. 28 fillér. 4. Tiszti jutalékra 15.576 kor. 41 fillér. 5. Jótékonycélokra 8.453 korona. 6. Különleges tartalék-alapra 2.507 korona 99 fillér. Ezen felosztásban a tekintélyes összeggel szereplő jótékony célú adomány, viszont alábbi tételekre oszlik meg: Az Esztergomban létesítendő felsőbb kereskedelmi iskolára 1000 K. Az esztergomi főreáliskolának .... 200 „ Esztergomi városi tűzoltó egyletnek. . 200 „ Az esztergomi aggok házára .... 200 „ Pór Antal prelátus-kanonok esztergomi árvaházára 200 „ Az Esztergomban létesítendő vincellér képezdére 100 „ Az esztergomi főgimnázium diákasztala javára 60 „ Az esztergomi főreáliskolai segélyegyletnek 60 „ Az esztergomi érseki tanitóképezdei segélyegyletnek 40 „ A párkányi tűzoltó egyletnek .... 30 „ Az esztergomi Kolos közkórház takarékpénztári adományból emelt sebészeti és gyermek pavillonjának tatarozási költségeire . . . / 500 „ Az esztergomi helyi gőzhajó részvénytársaság kovácspataki vízvezetékére . 300 „ Az esztergomi kisdedóvodának . . . 200 „ A magy. orsz. orvosszövetség nyugdíjintézetének 200 „ A helybeli apáca zárda három növendékének neveltetésére rendelt Pethő Bormasztini vármegyei alap kamatainak kiegészítésére 162 „ Az esztergomi városi elemi iskolát látogató szegény gyermekek segélyezésére 120 „ Az itteni gazdasági egylet gyümölcsfa iskolájára . . . . , 100 „ Az Esztergom és vidéke szépítésére alakult egyletnek 100 „ A helybeli szent Vince egyletnek . . 100 „ Az esztergommegyei magyar nyelv terjesztő bizottság céljaira 100 „ A Nyomorék Gyermekek Otthonára . . 100 „ A szentgyörgymezői kath. Olvasókör házalapjára 100 „ József kir. herceg szanatórium egyesület esztergomi bizottságának pártoló tagsági díj 100 „ Sztojanovics Miklósné társasági pénztáros özvegyének 100 „ A vizivárosi apáca zárdát és a kir. városi apáca zárdát látogató szegényebb gyermekek segélyezésére összesen . 100 „ Az iparostanoncok munkakiállitására . 50 „ A helybeli gazdasági ismétlő iskolák kiválóbb tanulói jutalmazására ... 50 „ A helybeli jótékony egyesületnek . . 50 „ A helybeli óvónő-képző intézet szegényebb sorsú kiváló tanulói segélyezésére 40 „ Az Esztergom belvárosi kath. olvasókör segélyezésére . 40 „ A magyar vasutas szövetség árvaházára, a bécsi magyar egyletnek és a brassói székely társaságnak összesen ... 75 „ A helybeli ev. ref. egyháznak iskolai célokra . . * 20 „ Az intézeti jótékonycélú alapra . . . 3000 „ Évközben kiadatott . 656 „ Összesen: 8453 K. Az igazgatósági jelentés mély sajnálkozással emlékezik meg Kollár Károly ig.-tag és dr. Földváry István ig.-tan. tag gyászos elhunytáról és a társaság részvéte és hálája jegyzőkönyvbe iktattatott. Ugy az igazgatósági, mint a felolvasott felügyelő-bizottsági jelentés jóváhagyólag történt tudomásul vétele után Roszival István dr. prelátuskanonok, részvényes emelkedett szólásra és kifejtette a részvényesek nevében szólva azt a nagy és indokolt bizalmat, mely a társaság iránt, annak alaptőkéjének 2.000,000 koronára történt felemelése folytán az utóbbi időkben különösen nagy arányokban nyilatkozott meg. Egyben kéri az igazgatót, hogy tájékozza őt és részvényes társait a Héviz-fürdő telepen folyamatban levő fúrási munkálatokról.