ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-27 / 9. szám

bői, kik gazdák levén, dolgoznak, ellátják földjeiket s marhájukat, tehát nemcsak a boltból húzzák jövedelmüket s igy olcsó, tisztességes haszon mellett szolgálnak a közönségnek. Nyilt, korlátlan italmérés, úgynevezett korcsma, már két éve, hogy nincs a községben, és azért a lakosok igen egészségesek, hitelt nem kapnak, részeg embert két év óta nem láttam a faluban. Ki inni akar, elmegy a szövetkezeti boltba, hol kaphat hamisítatlan tiszta italt, melyet odahaza megihat, miután a szövetkezeti boltnak csak korlátolt italmérési joga levén, üllő és őgyelgő ivótársak nem versenyezhetnek a kidülésig való szeszesitalok élvezetében; hozzá a fő az, hogy ha valaki már a kelleténél többet ivott valahol, az itt pénzért sem kap italt. Tehát a községünkben nincs is vérbeli kereskedő csak egyetlen egy család, mely 3 tagból áll: az apa, anya s egy 30 éves leányukból; ez utóbbi varrás által keresi meg kenyerét öreg szülei s önmaga részére, de a boltot és korcsmát egyszerű földmivesek kezelik. Igy azután minden zsellér, aratáskor haza viszi az arató részt, nem mint eddig : a korcsmároshoz ! Egy tag. A lustaság meg a népszövetség. (Végén az ostor.) Omnia restaurare in Christo. Ez azt is jelenti, hogy a templom, iskola, szószék nem elég. Űgy kell most talpon lenni, mintha az apostolok idejét élnénk. Akkor nem volt annyi templom. Az apostolok tehát jártak-keltek, utána mentek a népnek. Fáradtak, talpaltak, csak újságot nem irtak. De hát akkor nem kellett, ha szükséges lett volna, azt is megtették volna. Nem volt meg az a kényelmük, ami megvan most egy-egy papnak. Ki se kell mennie a községből. Otthon, hivei körében teheti meg a magáét. De szemmel kell tartani, kézbe kell fogni a népet a templomon kivül is. A hitnek, a vallásnak, a lelki és anyagi romlásnak ellenségei nem jönnek prédikációt és katekizmust hallgatni. Máshol kell fülön fogni őket. A mai kor levegője a szövetkezést, a közös erőt kívánja minden téren. Az ellenség sem áll egymagában. Aki nem lép a közös harcba, talán épen az, kinek vezetnie, irányítani kellene a jóféle szövetkezéseket, az magára marad, elveszti a talajt, az embereket és mindent. Lógni fog a levegőben, mint Habakuk, mikor az angyal üstökön ragadta és vitte. Hogy az Isten meg mások rossz néven ne vegyék, megmondom, hogy nem a káplánokról szólok. Hisz ezek értik a dolgot. Haragszik is rájuk ördög-pokol. Mert igazán úgy néznek ki, mintha nekik más Anyaszentegyházuk lenne, mint az öregebb papoknak. De kezdjük a dolgot. Még pedig a javából. Hogy mi a népszövetség? Mi fán terem, mitől jó az? Kell-e ezt itt magyaráznom. Tudtára van az adva azoknak, akiket épen illet. Furcsa mégis, hogy pap, néplelki vezető közömbös, vagy húzódozik tőle. Hogy se hideg, se meleg. Pedig ez a szentírás szerint se valami jó állapot. Mondjon kádenciát erre, aki tud. Ha csak nem olyas anyámasszony félét, hogy télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincsen jó idő. Hétköznap van, munkaidő van, délelőtt van, délután van. Szóval nem akarásnak nyögés a vége. A sátán is tud ötölni-hatolni, de kicsit különben; mert ő kegyelménél nincs nagyobb munkakerülő és kényelemszeretö. A róla szóló litániába, mit nem népszövetségi korifeusok fognak megírni, okvetlen beveendő eme fölkiáltás: „példája minden restségnek!

0 De hagyjuk még a sátánt. Hadd szundikáljon ebéd után pipa mellett. Nagyokat szusszant. Valami jó sikerült délelőtti gyűlés nehezedik a gyomrára. Sokáig úgy se fog piszmogni. Délután kettőkor megint gyűlés. Hamar fölébred. Van még káplán a világon. Hogy miért nem is száll meg egyik-másik öreg bácsit is, holmi gyönge káplánszellem ! Hogy el ne hagyta volna őket az a lélek! Persze most már többet gondol és képzel, hogy ö tanultabb mester. A kath. ügyeket, szövetkezeteket szívvel-lélekkel mozgatni kell. Mit fog mozgatni, ha ezt nem?! Persze egy kis fáradtság, munka, törődés is van vele. Meg abból a kényelemből és a saját ügyéből is fel kell valamit áldozni. De nem sokat akkor sem. Bizony zavarba jövök én jámbor, mikor látom, hogy egyik-másik helyen nem kell, vagy nem lehet megcsinálni a népszövetséget. De az Istenért, kinek nem kell és miért ?! Hiszen a népnek teste lelke kívánja. Hiszen azt látja, hogy törődnek vele. Ezt pedig még a kis gyerek is szereti. Pedig, hogy van valami abban a népszövetségben és jó lenne vele törődni, azt a sátán bizonyítja legjobban. Ha azelőtt sohsem káromkodott volna és sohse ette volna a méreg ő kegyelmét, hát most eszi és ki-ki fakad, amúgy istenigazában szelíden mondván igy: „hogy az Isten akárhová tegye azt a népszövetséget!" Neki persze se nem árt, se nem használ, ha még úgy magyarosabban is rákezdené. Egy furcsa van a dologban, és ez az, hogy miként is vagyunk egy és ugyanazon dologgal — mint a népszövetség — amire az ember azt mondja, hogy az ördög vigye, az ördög meg, hogy az Isten akárhova tegye 1 ? . . No de mindegy. Elég, ha a sátán mérges. A többit úgy is tudjuk. Pattog, dühöng, sokat nem beszél ő kegyelme, de annyit mégis, hogy ez már sok! Mindig kell valami hecc. Mintha csak káplánokból állna a világ. Szivar, pipa, szundikálás, kártya meg a többi, ez semmi ?! De nézd már megint. Nehéz csizmalépések. Gyűlés. Délután 2 órakor. Persze a káplán! Hát ki lenne más?! Hogy lenne minél előbb plébános, vagy esperes. Tudom nem lenne olyan méregfoga. Nem mindnek, de egyik-másiknak rögtön megzápul. Segítse hát az Isten. Minek is van káplán és népszövetség a világon! És mit is fészkelődnek? Micsoda kórság ez már megint az emberekben? Mi bajuk? Ki bántja őket ? Hol az az ellenség ? De ezekkel nem lehet okosan beszélni. Ennyit monologizál mégis és megy a gyűlésre. Mert ellene tenni nem tud, elmaradni szegyei, pedig jobban menne a „Népszövetség" kocsija, ha többen volnának, akik tolják, mint akik csak a kerekeket igyekeznek megkötni!! W. HÍREK. Krónika. Volt szénhiány, kenyérhiány, Bor-, sör- és pénzhiány, Hiányzott sokszor, — amit az Ember mindig kivan. Most jött még egy újabb hiány, Mit dalom emleget, Nem volt hideg e télen, hát Nem kaphatunk jeget. Ah jéghiány! Ah jéghiány! Ránk mily gondot hagyott, Hiszen e télen még talán A sarkon sem fagyott. Ki tudja ezt megmondani? Coock nem, Peáry sem, — Nem járt a sarkon az idén Mitőlünk senkisem. No, van ötlet nálunk azért, Ki sem vitatja el, A nagy világon e kivül Nincs számára jobb hely. Példa rá a többek között Az idei is már, — Ha nincsen jég, hát majd aszal A gyár, a gyár, a gyár. Látom is már előre, hogy Épül, növekszik, él; Sok nagy kéményén dől a füst, Hogy pukkad majd a tél! Sok nagy kéményén dől a füst. . . És lesz majd kivitel, Két összekötő vasút sem Győzi szállítni el. Nincsen panasz, a jég, a jég Nálunk gyártatni fog! Olcsó leszen a friss sör és A sebünk nem sajog. Meglesz minden, mit ember csak Egy jégtől megkíván; Megadja majd a gyár, a gyár . . . Ha nincsen — pénzhiány! (—.) * Személyi hirek. Dr. Andor György hercegprimási irodaigazgató hivatalos ügyben pár napra Budapestre utazott. — Dr. Rott Nándor és dr. Koperniczky Ferenc prelátus-kanonokok a máriavölgyi birtok tüzetes megvizsgálására elutaztak. * Primieiák. Czapalay István ujmisés pénteken reggel hat órakor a Bakács-kápolnában mondotta első miséjét, amely alkalommal az oltárt virágdíszbe öltöztették, a hivek sokasága pedig nemcsak a kápolnát töltötte be, hanem a bazilika közelebbi részeit is. A manuduktori tisztet Brühl József prelátus-kanonok töltötte be, az ujmisés jóbarátai pedig segédkeztek. A jószívű manuduktor értékes ajándékkal lepte meg az ujmisést és társaival együtt megvendégelte. — A „vöröskereszt" kórház kápolnájában ugyanazon napon V29-kor volt Komlósy Miklós első miséje. A jó apácák afölötti örömükben, hogy egyszer náluk is van már primicia, valóságos paradicsommá varázsolták át házikápolnájukat ügyesen és dúsan alkalmazott díszítésekkel. A manuduktor Lőrincz János papneveidei alkormányzó volt. * Nagyprépost helyettes. A főkáptalan vezére, Blümelhuber Ferenc nagyprépost súlyosabb természetű lábbajából folyó gyöngesége által indíttatva felkérte a főkáptalan tagjait, hogy a hivatalos teendők akadálytalan lebonyolítása végett válasszanak helyettest. A főkáptalan erre a hercegprímás jóváhagyását és engedélyét megnyervén, e hó 19-én tartott főkáptalani rendes tanácsülésben Graeffel János prelátus, éneklőkanonokot választotta meg nagyprépost-helyettessé, aki már végzi is a hivatalos teendőket. * Papszentelés. A nagyböjti időben leginkább érezhető paphiány, amint már emiitettük, arra indította a hercegprímást, hogy megengedje, miszerint az esztergomi papnevelde negyedéves hittanhallgatói közül a nyolc legidősebb pappá szenteltessék. Dr. Rajner Lajos püspök ennekfolytán e hó 19-én az alszerpapságot, 20-án pedig a szerpapságot adta fel a kijelölt ifjaknak, végre a mult csütörtökön a bazilika főoltáránál áldozópapokká szentelte őket. A felszenteltek névsora a következő: Czapalay István, Kelemen Mátyás, Kianicska Gáspár, Komlósy Miklós, Mucha József, Stampf Rezső, Szloboda Lajos és Újhelyi Vilmos. Megható volt a felszentelési szertartás, amely alkalommal a még bennmaradó osztálytársak a felszenteltekkel együtt járultak a szent áldozáshoz. Rajner Lajos dr. püspök ugyanazon napon délután fél egy órakor díszebédet adott az uj áldozópapok tiszteletére, amely ebéden a püspökön és a felszentelteken kivül részt vettek: dr. Horváth Ferenc rektor, dr. Andor György, Brühl József, dr. Rott Nándor prelátus-kanonokok, Bakos János c. kanonok, érsekvadkerti plébános, dr. Krammer György theol. tanár, Guzsvenitz Vilmos igazgató, Eitner Elemér Ákos sekrestye-igazgató, dr. Török Mihály theol. tanár, Haliczky Z. Béla főszentszéki jegyző, dr. Breyer István primási levéltáros, Pauer Károly és Rolkó Béla karkáplánok. Dr. Rajner Lajos ebédközben éltette a hercegprímást, mint aki lehetővé tette e szép ünnepélyt és üdvözölte az uj papokat, dr. Horváth Ferenc pedig méltatta a püspök buzgóságát s mint követendő példát állította a fiatal papok elé. * Népakadémia. Ma este 6 órakor Szölgyémy Gyula igazgató-tanító tartja a népakadémiai előadást. Hoffmann Ellike szavalata, Jedlicska Mariska zongorajátéka és Táky Gyuláné éneke fogja azt est műsorát kitölteni. * Főegyházmegyei hirek. Kriegs-Au Emil esztergom-belvárosi és Pomothy Gábor kéméndi káplánok Budapestre küldettek hitoktatóknak. — Séllyey János kistapolcsányi káplán adminisztrátor lett Ürmincen. — Fekete Vince esztergombajnai káplán esztergom-belvárosi káplánná neveztetett ki. — Az újmisések közül: Kelemen Mátyás Kistapolcsányba, Stampf Rudolf , Esztergom-Bajnára, Mucha József Kéméndre, Újhelyi Vilmos Pozsony-Nádasdra, Komlósy Miklós Köhidgyarmatra küldettek segédlelkészi minőségben. * A nagyszombati társaskáptalan gyásza. Már hónapokkal ezelőtt szomorú hirek keringtek Veisz Ferenc kanonok egészségi állapotáról. Utóbb azonban mind e híreket megcáfolták jóbarátainak és tisztelőinek nagy örömére, annál váratlanabbul jött tehát az a hir, hogy február 18-án elhalálozott. Az érdemes egyházi férfiú Nagyszombatban született 1838 szept. 16-án. Pappá szentelték 1861. október 24-én. Segédlelkész volt Alsókorompán és Szomolányban; helyettes plébános Alsórécsényben és Egyházfalván. Plébánossá nevezték ki Oszuszkóra (Aszós), azután Bohunicra, majd 1879-ben Zavarra ment át hasonló minőségben. 1904-ben nagyszombati kanonok lett és mint ilyen nagy buzgóságot fejtett ki az apácák lelki ügyeinek vezetése körül, mig csak a halál munkaköréből ki nem ragadta. R. i. p.! * Adományok az új szentgyörgymezői kath. körre. Legújabban a következők adakoztak az új szentgyörgymezői körre: Oltósy Lajos 50 kor., Mátéffy Viktor 30 kor., Oltósy Rezső 25 kor., Eitner Elemér Ákos 20 kor., Névtelen jótevő 18 kor., dr. Csiba Ferenc, Ferenczy Kálmán, özv.