ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-02-20 / 8. szám

menni, mert az újszülöttet idegennek fogja tekinteni a nemzet. Az ötödik ajánlja, hogy az új párt vegye fel a Békepárt cimet és elnevezést. A társaskör erre a pilléreket is megrengető hahotába tört ki. Harcot akarunk és mégis Békepárt-nak nevezzük magunkat. Ez talán mégis sok volna. Ezt ne tegyük. A hatodik ugy járt, mint Archimedes, ki felfedezte a derékszögű háromszög törvényét és félmeztelenül végig szaladt Szirakuza utcáin és mint az őrült azt kiabálta: Heureka! Heureka! (Megvan! Megvan!) Heureka! Heureka! Reformpárt az ő neve. Csakhamar leintették ezt is, értésére adván, hogy az újszülött nem akar reformokat, hanem csak rendet csinálni. No hát akkor ne sokat tanácskozzunk tovább a szőnyegre került kérdés fölött, vág közbe Tisza Pista gróf; legyen az újszülött neve Munkapárt vagy Polgári párt. Ez a mi nagy föladatunknak leginkább megfelel és azonkivül eléggé népszerű is. Azóta alleluja és hozsanna hangzik felénk a politika sürü berkeiből. De talán mégsem ez lesz a neve a gyereknek. skiz> Reváns. A Sajnálkozás és véginditvány azt mondja, hogy miután a főegyházmegyei iskolai közigazgatási szakközlöny áthidalhatatlan nehézségek miatt életre nem kelthető s mert az iskolai közigazgatási ismeretek szétszórására feltétlenül szükség mutatkozik, a kérdés olyaténképen is megoldható volna, hogy a szükséges ismeretek a főegyházmegyei körlevelek keretében sokszorosittassanak. Ezen esetben a főegyházmegyei körlevelek az iskola ügyének bővebb tárgyalására is kiterjeszkedhetnének. Itt már előlegezi a kibővitéssel járó kiadásokat és feltételezi, hogy a szükséges szellemi erő is meg volna. Mi nem igy képzeljük az iskolai közigazgatási szakközlönyt, mert el kell ismernünk, hogy olyan nagy egyházmegyében, mint amilyen a miénk, a pasztoráció körül rengeteg adathalmaz adja elő magát, melyet a papság előtt leközölni kell. Azzal a néhány rendelettel, melyet a Körlevelek-ben a főhatóság leközöl, csak a legfrissebb rendeletek nyernek szétszórást. Nézetünk az, hogy a körlevelek nem elegendők arra, hogy a papságot az iskolai közigazgatás rengeteg erdejében tájékoztassa. Mi ezzel az egyházmegyei központi kormányzatot, mely úgyis csaknem roskadozik a munkateher alatt, megterhelni nem szeretnénk, azért a főegyházmegyei körleveleknek ilyen módon való kibővitését célravezetőnek nem is tartjuk. A közszükséglet által provokált ideiglenes megoldás lehet, de semmi más. Az ideális állapotot csak a szakközlöny teremthetné meg. A Központi legjobbnak tartaná azt, hogy ezen kérdés megejtésénél kombinációba kerüljön az Esztergom. Elismerem, el kell ismerni, hogy az Esztergom az iskolai közigazgatási kérdésekben már eddig is sokat tett, mert figyelemmel kisérte az ezen téren fölmerült tanügyi kérdéseket, de mi ezen kombinációt sem tartjuk kifogástalannak, mert végső elemzésben az Esztergom mégis első sorban politikai lap és az a hivatása, hogy a politikában a keresztény irányt megjelölje, képviselje és tekintélyével irányitsa is. Az Esztergom tehát iskolai kérdésben mégsem foglalkoznánk olyan intenzív formában, mint kellene, mert ha ezt tenné, megfeledkeznék tulaj donképen való rendeltetéséről, elhanyagolná igen könnyen azon talaj művelését, mely életét fenntartja és melyért létezik. Azt tehát, hogy az Esztergom jelen terjedelmében és alakjában a főegyházmegyei iskolai közigazgatási kérdésekkel a közszükségleteknek megfelelő módon foglalkozzék, egyenesen kizártnak tekintem, sőt éppen az Esztergom által körvonalazott programúira rendkívül károsnak tartom. Az Esztergom mint olyan fusson a megkezdett pályán tovább és toborozzon minél több lelkes hazafit a keresztény politikai közfelfogás zászlója alá. Ez az ő hivatása, élete és kötelessége. Mihelyt sokat akar markolni, elveszti létjogát, mert keveset szőrit, különösen keveset ott, hol mozognia kell. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy az Esztergom politikán kivül semmi mással ne foglalkozzék, mert ez ismét a másik szélsőség volna, mi ujabb hiba lenne, hanem igenis azt akarjuk mindenkivel megértetni, hogy az Esztergom jelen kereteiben nem foglalkozhatok az iskolai közigazgatási kérdésekkel olyan intenzív formában, milyenre a sokoldalú tájékozatlanságból kialakult kapkodás miatt szükség mutatkozik. Egyetlen megoldási mód még kínálkozik: az, hogy az Esztergom-hoz csatoltassék hetenkint mellékletképen Iskolai közigazgatási rendeletek tára címen egy kis irányt jelző tudósítás. Ez még valamennyi elmélet között leginkább megközelitné, ha már a szakközlöny eszméjét megvalósitni nem lehet, az ideális állapotot. Én azonban ennek sem jósolok valami hasznos életet, mert nagy valószínűség szerint az Esztergom ezen melléklete másodrendű kérdéssé zsugorodnék össze, pedig, ha már lesz valami, annak a maga nemében elsőrendűnek kell lenni. Tudja Isten, az ilyen mellékletek kérdésekor mindig az egykori Magyar Állam Szépirodalmi Kert-je jut eszembe. Mennyit ért ez éppen a szépirodalom szempontjából? Minden értelmes lélek tudta akkor és mosolygott felette. Azt mondogattuk minden vasárnap akkor, hogy ha a kath. szellem ilyen szépirodalmi kertet tud létrehozni és nap nap után megművelni, akkor sokkal jobb, ha nem is próbálkozik meg, mert hiába, egy olyan szerkesztőség, mely kellőleg szervezve nincsen, mindenre nem is képes. Száz szónak is egy a vége, az ideális állapot az iskolai közigazgatási kérdésben csak teljesen önálló, egyedül csak az iskolai közigazgatással foglalkozó szakközlöny által közelíthető meg a közszükségleteknek megfelelő módon. Mi a mi véleményünk az iskolai közigazgatási szakközlönyről, miképen volna az szerkeszthető, miképen volna a kiadással járó költség előteremthető, miért nem helyeseljük, hogy a szakközlöny munkája az Esztergom-hoz esetleg csatolandó melléklet alakjában körvonalaztassék ? E kérdésekre a jövő számunkban szeretnénk még megfelelni, ha a Szerkesztőség még nem unta meg szárnypróbálgatásainkat és helyet enged. Budapestről. Senki, aki csak egy kissé nyitott szemmel nézi a világot, nem fogja tagadni, hogy az a lelkiekben való katholikus restauráció, amelyért nemzetünk legjobbjai, már évtizedek óta oly lelkesen küzdenek, hogy ez a szép és nagy fáradozás, a modern ember hideg és büszke lelkének a keresztény szeretettel és alázatossággal való átitatása — a legjobb uton halad és legszebb reményekre jogosít. A magyar katholikusok kezdenek belsőbb lelki életet élni és napról-napra jobban terjed a meggyőződés, hogy hit és tudomány édes testvérként osztozhatik a lelkeken. Másként azonban minden okos ember belátja, hogy egy nekilendülésnek, legyen az akár erkölcsi, akár tudományos, akár társadalmi téren, nem elegendő, hogy egy-két csatát nyerjen — ha fennmaradását biztosítani, állandó győzelméről gondoskodni akarunk — akkor ezt a nekilendülést intézményekkel kell ellátnunk. A vallásos érzés megerősítése a mai nemzedékben kettős irányban halad ; az egyik, hogy a felnőttek szivében a hitéletet megszilárdítsa, őket hitüknek megfelelő életmódhoz szoktassa; a másik pedig arra törekszik, hogy ifjúságunkat a modern életnek katholikus vallásos szempontból való tekintésére az iskolás tudománynak a hitelvekkel, az élet küzdelmeinek karakterrel való megegyeztetésére nevelje és szoktassa. Erre a célra legalkalmasabbnak a kongregációk bizonyultak. Szociális korunkban eme társadalmi kérdés legjobb megoldója a kongregáció; maga is egy sokaktól meg nem értett, még többtől pedig félreértett társadalmi tényező. Hogy ezen társadalmi tényező milyen szerepet játszik és hogyan hat ép az ország központjában, azt minden vidéki ember észrevette már, aki az utóbbi években Budapesten megfordult. Budapesten zsúfolva vannak a katholikus templomok, mig vidéken úri, férfi embert alig lehet templomban látni. Mert a „romlott" Budapesten nem divat a templomba járás, hanem lelki szükség. Mert a „felvilágosodott" Budapesten már magánügy a vallás, annyira magánügy, hogy senkisem üti abba az orrát, ha a másik templomba megy; annyira magánügy a vallásosság, hogy amikor a katholikus urak a főváros utcáin nyilvános körmenetben illusztrálják vallásosságukat, akkor a többiek tisztelettel kalapot emelnek és úgy mennek tovább, mert tisztelik a mások privát meggyőződését. És a vidéki ember ezeket látva, elgondolja magában: „Hát ebben is Budapestnek kell vezetni! ?" Bizony ebben is a főváros vezet és ezt kongregációinak köszönheti, amelyekben száz meg száz intelligens ember szívja magába az igazi vallásos érzést, a mindenkit megbecsülni tudó keresztény türelmet és amellett a katholicizmusnak férfias, önérzetes és tudatos megvallását. Ezen kongregációk oly látogatottságnak örvendenek és a fővárosban annyi a kor szavát megértő intelligens férfiú és ifjú, hogy a sok kedves emléktől meghitt, családias otthonukból immár kiszorulnak. Most tehát a tőlük már megszokott energiával és praktikus érzékkel új otthont, az öntudatos katholicizmusnak egy új magyar várat akarnak építeni és ezzel virágzásnak, fejlődésnek indult szép eszméket intézményszerüen megszilárdítani törekszenek. Ezúttal felhívjuk olvasóink figyelmét a budapesti egyetemi hallgatók „kongregációi felhívására" és reméljük, hogy a művelt katholikus szivekben visszhangra találnak azoknak szavai, akik minden magyar katholikusnak szent és kedves ideálokért küzdenek. HÍREK. Krónika. Egyszerűen ment e hét el, Vége a sok bálnak, Kik báloztak, pihennek most — S pihenést találnak. Városunkban nincsen semmi, Mi zavarná őket, Vissza-vissza álmodhatják Az elmúlt időket. Nincsen porunk, nincs panamánk, A kezeink tiszták, Egy nap alatt elfeledtük Haverda Mariskát. Mi csak békén éltünk-élünk . .. Nem hevít fel persze Egyelőre, — hogy képünkkel Ki megy parlamentbe. Hanem majd, ha ki kell állni A csülökre, gátra, Az országos zajban mi sem Maradunk ám hátra. Kibontjuk a selyem zászlót, Kigurul a hordó S olyan kormánypárti követ Lesz minálunk, hogy — no! (—.) * Népszövetségi értekezlet. A belvárosi . plébánia területén vasárnap d. e. 11 órakor a belvárosi kath. olvasókör helyiségében a földművesek, délután fél 5 órakor a kath. legényegyesület nagytermében az iparosok részére értekezlet lesz, amelyen a csoportvezetők választatnak meg és a január-február havi füzetek osztatnak ki. * A hercegprímás II. sz. körlevele. A bibornok-érsek február 8-án bocsátotta ki ez évi második számú körlevelét, amelynek elején közreadja a papi nyugdíjintézet kp. bizottsági ülésének jegyzőkönyvét. Majd felhívja a papságot, hogy a biztosítási dijakat pontosan fizessék be. Közli az ingyenes elemi népoktatásról szóló miniszteri rendeletet és az Országos Kath. Kongruatanácsra vonatkozó legfelsőbb kir. elhatározást és a vallás- és közoktatásügyi miniszternek ezzel kapcsolatosan intézett átiratát. Következnek az egyes személyi változások és a Varga féle alapítvány kamatainak felosztása, majd a pozsonyi oltáregyesület, siket-néma intézet és a görzi szent József papi egyesületnek pártolására való felhívások. Végre egy-két kisebb fontosságú dolog ismertetése. * Primiciák. Az újonnan felszentelt ifjú áldozárok a következő helyeken fogják bemutatni az első szentmise áldozatot: Czapalay István a Bakács-kápolnában folyó hó 25-én reggel 6 órakor. Manuduktor Brühl József prelátus-kanonok. — Komlósy Miklós a Vöröskereszt-kórházban f. hó 25-én délelőtt fél 9 órakor. Manuduktor Lőrincz János szemináriumi alkormányzó. — Kianieska Gáspár folyó hó 27-én Zsolnán, az irgalmas nővérek templomában, délelőtt 8 órakor. Manuduktor Podivinszky Ferenc apátplébános. — Újhelyi Vilmos folyó hó 27-én Nagyszombatban, a dóm templomban délelőtt 9 órakor. Manuduktor dr. Halmos Ignác apátplébános. Szónok Raufstein Antal karkáplán. — Mucha József folyó hó 26-án reggel 6 órakor az érseki papnevelő házi kápolnájában. Manuduktor dr. Krammer György spi-