ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-01 / 1. szám

pénzösszeg. Hatalmas adományok érkeznek be a kezelő bizottsághoz s a nagyképű sóhajtások helyett szellemes epizódokkal kisérik a csodálatos bőkezűséget. Legújabban egy linzi úrinő e cimen: „a Jézuska ajándéka" 10,000 koronát, egy tudományos társaság 2000 koronát ajándékozott. Egy igazán nagylelkű úrinő pedig, csakhogy a jó célra jelentékenyen adakozhassék, eladta gyémánt ékszerét 1550 koronáért s ezen nagy, sőt hősies áldozatért csak arra kérte az egyetem-bizottságot, hogy nevét titokban tartsák. Óh szép önzetlenség ! mikor jön el hozzánk is a te országod ? 1! * Szemére Miklós díszelnöksége. Az esztergomi ^Széchenyi Kaszinó" Szemére Miklós cs. és kir. kamarást, a köbölkúti kerület országgyűlési képviselőjét, mint Széchenyi elveinek hazafias követőjét, a közélet terén szerzett nagy érdemeiért diszelnökének választotta. * Városi közgyűlés. Esztergom sz. királyi város képviselőtestülete csütörtök délelőtt közgyűlést tartott. A közgyűlésben a város tanácsa bejelentette az örvendetes eseményt, hogy t. i. a városoknak szánt 2 millióból 22.000 koronát kapott Esztergom sz. kir. város. Riadó éljennel fogadták a városi képviselők ezt a kellemes jelentést, mert bizony a közgyűlési teremben, hol sokszor erős viták vannak, 100 — 200 korona megtakarításáért is, ez nem kis örömet keltett. A 22.000 korona hovafordításáról azonban még nem gondoskodhatott ez a közgyűlés, mert azt a kormány olyan alaposan világos rendelettel küldte be, hogy nem lehet hozzányúlnunk. A kisérő miniszteri levél ugyanis azt mondja, hogy a 22.000 koronát elsősorban is a városi tisztviselők fizetéskiegészítésére használja fel Esztergom, egyúttal pedig egy törvénytervezetben szabályozza, hogy mennyi lehet a tisztviselők fizetése. Eszerint pedig a mi tisztviselőink már semmitsem kaphatnak, mert — és ez Esztergom város közönségének belátó gondolkozását mutatja — már eddig is több a jövedelmük, mint az a törvényekben elő van irva s a mily összegek erejéig volnának kiegészitendők a fizetések. Tisztviselőink ugyanis kétféle fizetéskiegészitést is élveznek rendes fizetésük és lakbérükön felül drágasági és lakbérpótlék cimén s ezen kivül — ki nem tudja — attól sem zárkózik el a közgyűlés, hogy itt-ott jutalmakat adjon tisztviselőinek. Mi sem természetesebb tehát, hogy a 22.000 koronát egyszerűen a költségvetésbe kellett volna mint bevételt felvenni s a túlmagas pótadó rögtön apadna valamit, ámde a miniszter kimondotta azt is, hogy az összeg a pótadó apasztására nem fordítható. Igy tehát a közgyűlés elhatározta, hogy az összeget nem mint segélyt, hanem mint a város által végzett állami munkák megtérítését elfogadja és letétbe helyezi s később határoz afelett, hogy hová fordítja. A képviselőtestület megnyugodott abban, hogy akármily célra, de végérvényben a város javára lesz az fordítva. A közgyűlés ezután még több ügyet tárgyalt, melyek között hosszabb vitát indított a vendéglői és kávéházi szabályrendelet módosításának kérdése. Többek hozzászólása után abban állapodtak meg, hogy a kis korcsmákat este 11 órakor kell bezárni s ezen felül csak rendőrhatósági engedéllyel tarthassanak nyitva. A kávéházakban pedig reggel 3 óráig lehet zenélni s azontúl pedig csak külön rendőrkapitányi engedéllyel. Több virilisi megbízás tudomásul vétele és illetőségi ügyek elintézése után a 10 órakor kezdődött gyűlés 12 órakor véget ért s Vimmer Imre polgármester boldog újévet kivánt a képviselőknek, miért melegen megéljenezték. * Szives kérelem. Minden családban s egyesületben ünnepeltek karácsonyt, az inas „Otthon" szegény iparostanulóinak azonban csak f. hó 6-án azaz Vízkereszt napján hozza meg a karácsonyfa örömeit. Mély tisztelettel kérem a nemes város áldozatkész nagyérdemű közönségét s különösen az iparosmester urakat, hogy szegény iparosinasaink karácsonyfájára szánt kegyes ajándékaikat hozzám (Deák Ferenc utca 30. sz.) vagy a Deák Ferenc utcai iskolához küldeni kegyeskednének, hogy azoknak, akiknek legkevesebb öröm jut egész éven át, szintén részük lehessen a kis Jézus ajándékaiban. Midőn kérésemet a jószívű adakozók kegyeibe ajánlom, a legcsekélyebb ajándékért is a leghálásabb köszönetet mond, a szegény iparostanulók nevében Szoleczky János, az inas „Otthon" vezetője. * A belga király és az egyház. Az elhunyt II. Lipót belga királyról nem a legjobb véleményt táplálta az öreg Európa, sőt még az újvilág polgárai is sokszor mulattak, vagy boszankodtak az öreg gavallér kalandjai és erkölcsi baklövései fölött. Különösen az amúgy is izgatott alattvalók resteíték az öreg úr furcsa szeszélyeit s nem igen bánták volna, ha Brüsszelből áttette volna kalandos királyi székét birodalmának afrikai részébe, a Kongó államba s hagyta volna a trónörököst helyébe lépni, akit már kezdettől fogva kedvelt az egész ország. Minden kalandossága dacára is voltak azonban jellemének kiváló oldalai, amelyek folytán nem jő zavarba, aki „de mortuo nihil, nisi bene" akar szólani. Legújabban Vanutelli Seraphin bibornok tett közzé érdekes nyilatkozatot II. Lipót belga királyról. A bibornok, aki a 70—80-as években nuncius volt Brüsszelben, nemcsak ismeri az ország akkori eseményeit, hanem azokra tettleg is befolyást gyakorolt. Vanutelli állítja, hogy az elhunyt királynak a Szentszék iránti viselkedése mindig korrekt és kifogástalan volt s ezen időknek nagy harcaiban, amikor a liberálisok erőszakos vezérük, Frére Orbán vezetése alatt, minden erejükkel nyomták a kath. egyházat, II. Lipót higgadt politikájával és őszinte eljárásával nagy csapásokat hárított el az egyháztól s kicsorbitotta az ellenség éles pengéit. Sajnos, hogy egyéni körülményei fotytán erköicsellenes utakra tévedt. Hibáit jóvá nem hagyhatjuk, még csak nem is mentjük, de jellemének, életének jó oldalait bemutatjuk, mert az elitéltről is jól esik jót hallani és mondani. * Istenkáromlás a rendőrszoba előtt. Bár teljesen belefészkelődött a néptudatba, hogy a káromkodás engedélyezett mulatság a dühöngő alakok számára, a hatóságnak nem volna szabad ezen álláspontra helyezkednie és mintegy szentesíteni a túlságosan lábrakapott Istengyalázást. Privátembernek kissé meg kell gondolnia, hogy beleártsa-e magát a dologba, a rendőr azonban, mint hivatalos közeg rövidesen befoghatja a botránkoztató száját. Dec. 29-én a szenttamási rendőrszoba előtt rögtönzött egy iparossegéd és egy falusi asszony rugdalódzásból és förtelmes káromkodásból álló csúf jelenetet s a déli harangszó idején elég népes utcán kivált sok gyerek hallgatta még vagy félóráig a falusi néne cifrábbnál-cifrább szellemi röppentyűit, aki azután maga maradt a színen, miután az iparossegéd a szégyentől hajtva és az ajtón kiszóló rendőrtől megijedve eltűnt a jobb fenéken. Azt hisszük, nem ártott volna a nénit bevinni s a tisztességről kissé kioktatni, mert mégis csak törvény volna, hogy tilos a közönséget förtelmes kiszólásokkal megbotránkoztatni, vagy mi? * Vadhajtás. Köbölkuton egy Tobicser József nevű bojtárgyerek, bár még csak 15 éves volt, kétes helyzetbe sodorta a vidék vagyonbiztonságát. Hosszú idő óta a legagyafurtabb lopásokat követte el több fiatal társával együtt, akik szintén csak 13—14 évesek. Nem messze járunk az igazságtól, ha feltételezzük, hogy e derék csemeték holmi „-Kis Újság" és más szemét elbeszéléseken nőtték ki magukat ily erkölcsi szörnyetegekké. A mult héten a fötolvajt három béres az éjjeli munka közben megcsípte s a hatóság javító-intézetbe fogja adni. * Népszövetségi gyűlések. A katholikus Népszövetségnek nagytapolcsányi szervezete karácsony másodnapján tartott gyűlésén Gramantik Ágoston IV2 órás beszédben számolt be a Népszövetségnek ez évi úgy országos mint helyi terjedéséről és működéséről. Nagytapolcsányban a tagok száma 230-ról 375-re emelkedett. Szóló a katholikus lapok terjesztését tartotta a legelső feladatnak, azért behozta az „Uj Lap"-ot, amely naponkint átlag 70 példányban kelt el, továbbá — a helybeli tót nemzetiségi bank üzelmeinek ellensúlyozására — terjesztette a hazafias „Krestan"-t, amelynek helyben 90, a közeli falvakban 74 uj előfizetőt szerzett, — A régi tagok és előfizetők a jövő évre is megmaradtak és igy a jövő évben megint nagyobb előhaladásra van kilátás. * Az Isten keze. Akkora már az ember elbizakodottsága, hogy a tanítás, az intés, a jó szó semmi hatást sem gyakorolnak a lelkekre. Igy azután csakugyan nincs más hátra, mint hogy a csapások súlya törje meg a túlságos nagy rosszakaratot. Rémülve olvastuk a Spanyolországból és Portugáliából jövő szörnyű vizáradások hírét, amelyek az ország összes lapályait betöltötték, felszaggatva a vasúti síneket, eltörülve a műveltség és haladás nyomait. Iszonyú nagy a szerencsétlenül járt emberek száma. Maga Madrid, Spanyolország fővárosa, fönsikon feküdvén, teljesen el van zárva a köröskörül háborgó viztenger által. Hozzá még a megzavart egyensúlyú levegőben a rettenetes ciklon garázdálkodik annyira, hogy az emberek élete, vagyona, folytonos veszélyben forog. Az emberi lélek vadsága nyomán fakadt vért még alig itta be a föld, még a Ferrer és cinkosai által felpörkölt templomok és kolostorok romokban állanak, máris újabb csapás és nyomor szakadt rá az országra. Ki tagadhatja, hogy ez csakugyan az „Isten keze?!" * Hallatlan hóviharok. Nem nálunk, nem a mi világrészünkben, de mégis olyan helyen, ahol sok magyar küzd miatta a halál veszedelmével. Amerikából jött jelentések szerint a világrész északi részében, Kanadában eddig még nem tapasztalt mennyiségű hó hullott le és esik még folyton. Sok helyen az utcákon 12 lábnyi a hó, úgy hogy a házakból csak óriási munka árán s úgyszólván a hóba vágott alagutakon tudnak kijutni. A gyöngébb házak teteje össze is roskadt a szörnyű nagy teher alatt. Eddig el se lehet képzelni, hogy mennyi áldozata lehet ezen itéletidőjárásnak, amely után szintén csak nagymérvű áradások következhetnek. A kár eddig is több millió dollárra rúg. * Kilencedik cionista kongresszus. A cionisták, akiknek a főfészkük Kölnben van, örvendetes hűséggel ragaszkodnak ahhoz az üdvös ideához, hogy egyszer felkerekednek a zsidó seregek s visszavándorolnak az ősi hazába, Palesztinába. Most legújabban Hamburgban tartották meg világkongresszusukat, amely nagy reményekkel tárgyalta az ügyet, miután az ifjú törökök között sok a cionista zsidó. Csak az a baj, hogy nálunk Magyarországon nagyon népszerűtlen a cionizmus eszméje. * Ferrer cinkostársai. Az európai macskazene, amelyet a forradalmi tömegek műfelháborodás alapján kiszorítottak a méltó halállal lakolt Ferrer sírja fölött, egyszerre elült az akkori kormány megbuktatásakor. Az új liberális kormánytól ugyanis biztosan várták, hogy a Ferrer elitéltetését barbár zsarnokságnak fogja bélyegezni. S most mi történt?! Az összes európai lapok — kivéve a keresztény irányuakat — hallgatása és tapintása közben a madridi törvényszék az új kormány alatt öt tanítót ítélt el hosszabb fegyház-büntetésre, akik a Ferrer szabad iskoláiban tanítottak s 400-nál több lopást, zsarolást és lopást bizonyítottak rájuk, nem tekintve a szörnyű izgatásokat, melyek által tömérdek embert, falvakat, városokat döntöttek gonoszságba, nyomorba és romlásba. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1909. évi december hó 24—3 t-ig". Születtek: Erős István r. k. földm. fia, — Kósa (fiú) földm. halvaszül. fia, — Szendrei Julianna r. k. földm. leánya, — Tóth (fiú) cipész halvaszül. fia, — Sógor Gizella r. k. bognár leánya, — Wittek Klára r. k. földm. leánya, — Bognár István r. k. földm. fia, — Bognár Julianna r. k. földm. leánya, — Kishonti Anna Erzsébet r. k. szíjgyártó leánya, — Csipke János r. k. cserepessegéd fia, — Willi Anna r. k. füszerkereskedő leánya. Házasságot kötöttek: Schenauer Károly r. k. kőművessegéd és Steinhauser Katalin r. k. szobaleány Esztergom. Meghaltak: Özv. Dauner Jánosné sz. Oszvald Anna r. k. 96 éves (aggaszály), — Bognár Julianna r. k. 2 napos (veleszül. gyengeség), — Menárik Mihály r. k. 85 éves (aggaszály), — Nagy Krisztina ref. 16 éves (hasi hagymáz). Irodalom és művészet. Uti rajzok. Irta Pauer Károly. Ha végigjárja az ember a téli képtárlatokat, mintegy egészen kikapcsolódik ebből a sáros téli szomorúságból és néhány órára felújul a lélekben a tavasznak, a nyárnak, a napsugárnak édes hangulata még mélyítve az emlékezésnek elmosódott, fantasztikus patinája által. Mindenkor, de zord, szürke időben még jobban esik a napsütés után vágyó léleknek a művészet, mely tudja a lelket édesen megrezegtetni. Mikor Pauer Károly karkáplán és szerkesztő könyvét, melyet kedves karácsonyi ajándékul szánt rokonainak, jó barátainak, ismerőseinek, végigolvastam : úgy éreztem magam mint egy ilyen téli tárlatnak napsugaras, változatos hangulatos képei között. Pauer szavakkal, tollal lefesti az ő nyári