ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-11-13 / 46. szám

iskola, mely 1 tanteremben (de szintén katholikus épületben!) volt elhelyezve, megszűnt. (Tehát a régi iskola nem volt felerészben felekezeti és felerészben községi, mint azt Esztergomban mondják.) Mivel az állami iskolát 7 osztályra tervezték, azért 7 tanteremről kellett a politikai község elöljáróságának gondoskodni, mig az épülő állami iskola el nem készül. E célra 4 osztályt a katholikus iskolaépület 4 termében akarták elhelyezni. Számítottak arra, hogy a főegyházmegyei hatóság jelen iskolai évre ingyen fogja nekik átadni a katholikus iskola helyiségeit. Ezen kedvezmény elnyerésére a nyergesuj falusi aljegyző vezetése alatt küldöttséget menesztettek Rajner püspökhöz ki a küldöttségnek nem adhatott meghatározott választ. Tehát Nyergesuj falu elöljárósága akkor hivatalosan elismerte, hogy az iskolaépület, melyet a primás épittetett, mely a telekkönyvben a róm. kath. egyház nevén áll, nem a politikai községé, ha mindjárt ő tartotta is fenn benne az iskolát, hanem az egyházé. Akkor, mikor a küldöttség ment a püspökhöz, nem tekintettek az elbirtoklás elvére, valamint azt sem emlegették, hogy az egyik tantermet a politikai község épitette, hiszen egyházi telekre épitett, már pedig aki idegen telekre épit, másnak épit. Persze ezekről nem szólt az illetékes értesitö ugy-e? Később Nyergesújfalu jegyzője Ridly István és birája Lohner István mentek Rajner püspökhöz kérésükkel, adná oda az egyházi hatóság — csak a jelen iskolai évre — az állami iskola elhelyezésére a volt r. kath. iskolaépületet és pedig ingyen. Az egyházi hatóság azt válaszolta, hogy ingyen nem adja, mert nem akar ily példát statuálni, hanem tantermenként annyit kér, amennyit a privát házakban elhelyezett tantermekért fizet a község. Közben megjelent Nyergesújfalun a koleraréme, mely miatt az előadások meg sem kezdődhettek. Október végén hivatalosan kijelentették, hogy Nyergesújfalu kolera-mentes, tehát a gyermekek megkezdhetik az iskolábajárást. Az állami iskolagondnokság sürgetésére a községi elöljáróságnak hamarosan tantermeket kellett szereznie. Összeült a képviselőtestület, hogy határozzon. Az áll. iskolagondnokság elnöke javasolta: szavazzon meg a képviselőtestület tantermekként az egyházi iskola 4 terméért haszonbérre 10—10 koronát. Erre elhangzott egy második indítvány, mely szerint minden egyházhatósági engedély nélkül, mindenféle haszonbér megtagadása mellett egyszerűen foglalja el a politikai község a volt iskola tantermeit. Ezt az inditványt a képviselőtestület nagy szótöbbséggel meg is szavazta. Ez történt nov. 2-án. Aznap délután a plébános a kath. iskola ajtait lakattal lecsukta, mert ő a felelős a kath. iskoláért. A községi elöljáróság nov. 3-án a lakatokat leszedette és az előadásokat megkezdette. Igy szól a hecc eddigi története, melynek természetesen komolyabb következményei is lesznek. Esztergom közönsége sajnálhatja, hogy nem ily objektive értesítették. Nem csoda, hiszen bizonyára olyan helyről nyerték a híreket, ahol mindenáron botrányokat akarnak és Nyergesújfalut híressé tenni az egész országban. Hogy egész Nyergesújfalu lakossága fel volna háborodva, erről épen Nyergesújfalun semmit sem tudnak. A higgadt gondolkozásuak elitélik a községi elöljáróság eljárását, izgatók természetesen vannak, valamint olyanok is, akik az izgatásra beugranak. Hogy már templomba sem járnak: az nem igaz! Tessék kijönni Nyergesújfalura és olyanokat is fognak a templomban találni, kik azt a nevezetes nov. 2-ki inditványt megszavazták. Ami pedig azt illeti, hogy vasárnap már kétszer is beharangoznak, azért hogy jöjjön több hivő a templomba, meg hogy a kis csoportnak a pap a szokásos vasárnapi prédikációt sem mondotta el, szintén nem igaz, mert nov. 6-án Nyergesújfalun csak 1-szer harangoztak be, a plébános igenis prédikált és nem azért volt kevesebb ember a templomban, mert a lakosság fel van bőszülve a papság ellen, hanem mert sáros, lucskos időjárás volt. Okt. 30-án igenis 2-szer harangoztak, de tévedésből, mert az első beharangozáskor a plébános a falu végén egy haldoklót gyóntatott, ahonnan fél 11-kor visszaérkezvén, másodszor is beharangoztak, de prédikáció akkor is volt a mise végén. Ez a vasárnap pedig amúgy is még a nov. 2-ki események előtt volt. Nem áll, hogy már 20 család jelentkezett a kath. egyházból való kilépésre. Eddig a nyergesújfalui plébánián egy lélek sem jelentkezett hitehagyás bejelentésére, pedig ezt meg kellene tenni, ha ki akarnának lépni. Bizonyára az sem fog bekövetkezni, hogy még számosan fognak a jövőben is kilépni az egyházból. Végre a templomunk ügye is befejezést fog nyerni a külső és belső restaurációval. Mindezek után csak arra kérjük a tisztelt közönséget, hogy a hazudozó nyergesújfalusi híradónak ne üljön fel. Ez a téma semmiképen sem alkalmas az egyház püfölésére, miután itt csakis arról lehet szó, hogy a jog és törvény szerint kinek van igaza. Aki a tulajdonjoghoz ért, tudja azt is, hogy az elbirtoklást lakbér fizettetésével és kilakoltatással szokták megelőzni és megakadályozni. Tudósitó. HIREK. Karcolat. A tanár. Mikor az iskola padjait faragtuk (kérem, ne tessék ezt a direktoromnak megmondani) olyan szent áhítattal néztem a pápaszemes tanáraimra, miként a hindu Buddhára. Valami köd imbolyogta körül őket, ami azt a tiszteletreméltó személyt tanárrá, tekintéllyé tette előttem. — Nos és most? —A Nemzeti Múzeumba vitték őket . . . kongresszusra. Ketten-hárman beszéltek, tapsokat kaptak s a végén határozatot olvastak fel. Azután haza — akartak menni. Csak akartak. Mert előállt egy debreceni tanár úr és „érzelmektől menten" előadta azon tisztes (bizonyos debreceni páthosszal) nézetét, hogy a tanárokat tanárok kormányozzák, ne pedig holmi jogászok (talán épen Barkóezy?). Nos és lett erre viharmag! Vért szagoltak. Inni akartak. A minisztertől követelni akarták, hogy „azonnal" tegye el ezeket a „jogászokat," mert a pedagógiai ügyosztályba csak pedagógusok valók: pl. a debreceni tanár úr. Csinos kis jelenetek után sikerült a vérszomjat úgy módosítani, hogy „kérik" (alázatosan?) a minisztert, hogy „adandó legközelebbi alkalommal" csapják el a jogászokat. Volt a dolognak egy nem tanár szemlélője, aki azt a nézetét kockáztatta (súgva), hogy „azt hittem, a tanárok csak az iskolában kiabálnak." A végén abban sikerült megállapodni, hogy azt az embervért „adandó legközelebbi alkalommal" isszák meg. Pár perc múlva üres volt a múzeum . . . csak a régi kultúra csontvázai, régi pénzei hallgatták a 48-as öreg honvéd rogyó lépteit. Az új kultúra nyomorgó apostolai pedig borral csillapitgatták vérszomjukat „adandó legközelebbi alkalomig." Az emiitettem nem tanár szemlélő — mikor a múzeum előtt nézte a kivonuló kultur apostolokat — azt a nézetét kockáztatta (súgva:) A dologból még az hiányzik, hogy kimenjenek a Rákóczy-utra és a Teleki-térre: tüntetni. — Azután sztrájkoljanak. Egy j

elenvolt tanárjelölt. Krónika. — Oszi strófák. — I. — „Bizony hűvösek már az esték És hűvösek már a reggelek ..." — „Igen hideg van ..." gyönge ajka Szavamra csak ennyit rebeg. Boáját össze-összehúzza, Diderg, hogy mellettem halad . . . (De még jó félórát beszéltünk Később — a kapujok alatt.) II. — „Egy udvarlóm gyöngéd figyelme ..." — „Igen? hát gratulálhatok?" (Szép nagy csokor, csupa krizantém, Jó pár hatost kóstálhatott.) — „Óh még korán van," — válaszolt Ő És elpirult és néma lett. . . — „Ki tudja azt? (a mama szólott,) Hiszen még egészen gyerek." Nem látni a ködös jövőbe . . . S az év megint már haldokol . . . (Ilyenkor rendesen feltűnik , Egy-egy krizantémum csokor.) III. „Jöjjön öcsém, az ebadta, Jó ujborra, kóstolóra, Jó élet van ám minálunk . . . (Próba ide . . . oda próba!) Van-e anyjuk még pogácsa, Mit tegnap sütött a lányunk? Tégy ide a pincetokba, Ne félj, soká nem kószálunk. Nézze öcsém ezt a pincét! Amikor a házat vettem, Kétezerért ideadták S már én négyért sem engedtem. Nem akarok nyerészkedni, (Hisz van elég közzel-hellyel. . .) Jó lesz ide járogatni Víg kedéllyel, őszült fejjel. Nyugalmasan játszadozom Majd az unokákkal itten, (Föltéve, ha unokákat Enged a jóságos Isten.) (-.) * Személyi hirek. Dr. Rajner Lajos püspök a mult hét folyamán több napig Budapesten tartózkodott, ahol részt vett a kongrua-tanácsülésen. Dr. Andor György Budapestre utazott. Haliczky Z. Béla főszentszéki jegyző a mult hét elején hazaérkezett nagyobb szabású külföldi útjáról. * A polgármester nevenapja. Vimmer Imre polgármestert névünnepe alkalmával úgy a hatóságok, mint a közönség, versengve üdvözölték. A névnapnak méltó befejezése volt az a meleghangulatú társasvacsora, amelyet a Polgári Egyesület rendezett tiszteletére a „Magyar Király"-ban. Beszédet mondottak: Dóczy Ferenc, Vimmer Imre, Nagy Antal igazgató, Meszleny Pál főispán, O'sváth Andor főjegyző, dr. Perényi Kálmán, Dirndorfer Mihály 26 os kapitány, Peterdy Kálmán r. kapitány, Draxler Alajos az egylet alelnöke és dr. Fehér Gyula, akit Dóczynak hozzáintézett üdvözlő szavai késztettek szólásra. Végre még Magyary László köszöntötte Molnár Sulpic főgimnáziumi igazgatót. A közönség kitűnő kedélyben volt annál is inkább, me*rt az ételek és italok kitűnőek voltak, ami Meizler János vendéglős érdeme. * Űj pozsonyi kanonok. Dr. Miksó István szomori plébánost a király pozsonyi kanonokká nevezte ki. A kitüntetett egyházi férfiú 1835-ben született Budapesten augusztus 2-án. Hittudományi tanulmányait Bécsben végezte és ugyanott avatták doktorrá. 1858-ban szenteltetett pappá. Ezután tanár lett a nagyszombati érseki gimnáziumban, majd budapesti káplán és 1874-ben Szomoron plébános lett. 1896-ban neveztetett ki alesperessé. Őfelsége 1906-ban érdemei jutalmául cimzetes esztergomi kanonokká/ a közeli napokban pedig valóságos pozsonyi kanonokká nevezte ki. A kitüntetett irodalmi műveivel is méltó feltűnést keltett, azért természetes az az érdeklődés és öröm, amellyel előrelépését az egész egyházmegyével együtt mi is üdvözöljük. * A reáliskola sorsa. Az utóbbi időben gyakran hallottunk aggódó híradásokat, beszédeket a helybeli reáliskola felől, amelyeknek értelme az volt, mintha a jelenlegi kormány — a kortesszolgálatok fizetéseként — el akarná temetni az iskola felső osztályainak a nyilvánossági jogát és meg akarná vonni az államsegélyt. Alkalmunk volt beszélgetni az intézet érdemes igazgatójával, aki felvilágositott bennünket, hogy az állami és községi iskolák már természetüknél fogva sem lehetnek másfélék, mint nyilvánosak. Az államsegélyt pedig a kormány nem tagadta meg, hanem a folyó évre még nem utalhatja ki, miután az állam költségvetésébe még nincs felvéve. Az érettségi vizsga előtt álló fiúk szüleinek tehát kár aggódni, bár megsúghatjuk, hogy valami kis furfang volt odafent a minisztériumban, mert a kérvényeket sok keresés után csodálatos fiókokból szedték elő annak idején. * Főegyházmegyei hirek. Hegedűs János bussai és Lőrik Béla csábi plébánosok kambiáltak azaz plébániát cseréltek. Florek Antal lábi adminisztrátor ugyanott plébános lett. Biró Gyula állomásán, nemcsényi kápláni állásán meghagyatott. Obert Sándor garamszentbenedeki káplán nagyülési adminisztrátor lett. Országh Elek máriavölgyi káplán Szentbenedekre került hasonló minőségben. * A tanárok társas összejövetele. Az esztergomi középiskolák tanárai elhatározták, hogy barátságos összejövetelek által fűzik szorosabbra a kollegialitás szálait. Az első összejövetel tegnap volt a „Magyar Király "-ban, amelyen a jelenleg itt tartózkodó főigazgató Spitkó is részt vett.