ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-11-13 / 46. szám

ESZTERGOM 1910. november 13. nek, melyet az Isten, az Egyház, saját hivei lelki érdeke és a társadalom kivan tőle. Ez pedig rettentő nagy baj! Az anyagi gondok, a megélhetés nehézségeinek rabságában sinylődik több ezer érettségit és felső iskolákat végzett úri ember és a kenyér miatt el van vonva hivatásának kellő, méltó (congrua) betöltésétől. Nem vagyunk mi túlkövetelők, szerénytelenek. Hálás köszönettel veszünk minden törekvést, mely legcsekélyebb mértékben is javit a helyzetünkön. Ha azonban arról van szó: milyen kongrua kell nekünk? a leghatározottabban azt feleljük: olyan, amely mellett hivatásunkat kellően betölthetjük, igazi papi életet élhetünk, minden jogos követelménynek, melyet a pappal szemben támasztanak, megfelelhetünk. Csak ha ezt elérjük, akkor mondhatjuk, hogy a kongrua kérdése jól, helyesen van megoldva. Ebben minden becsületes gondolkozású ember igazat fog nekünk adni. Mit ér nekem a jó étel, jó ellátás, ha nem élhetek igazi papi életet, ha nem élhetek hivatásomnak ! ? Hiszen nem azért lettem pap, hogy jó dolgom legyen, hanem azért, hogy papi hivatásomat jól betöltsem. A jövedelem, az ellátás, a kongrua nem cél a papnál, hanem csak eszköz, szükséges előfeltétel ahhoz, hogy hivatását jól tölthesse be. Ha pedig ezt meg nem teheti, ha őt ebben a kenyér-kérdés akadályozza, akkor helyzete nagyon rossz, akkor még nagyon-nagyon sok javítani való van rajta. Pedig sajnos, manapság még igy van nálunk. Sok falusi plébánosnak teljes lehetetlenség anyagi nyomorúsága miatt hivatását kellőképen betöltenie. Bebizonyítom állításomat. Maior (főtétel): A pap hivatását csak akkor tölti be becsületesen, ha 1. saját lelki életét ápolja breviáriumozás, napi elmélkedés, lelki olvasmány, sz. miséhez készület s utána hálaadás, Szentséglátogatás stb. Ezt követeli X. Pius is jubiláris körlevelében. Ámde mindez a napnak egy jó részét mindennap lefoglalja 1 2. ha tudását fokozza és naponkint legalább 1—2 órát fordit tudományos foglalkozásra, mert enélkül elmarad, elbutul, elparasztosul; 3. ha lelkipásztorsága minden ágát buzgón teljesiti, az iskolában buzgón katekizál, a sz. beszédekre alaposan készül, sokat ül a gyóntatószékben, a betegeket ellátja és gyakran látogatja, sorról, hogy nagyobb legyen a lárma, a hangzavar. Megy a nóta egymásután. „Régen járom e világot, keresem a boldogságot ..." „De ki tudnám panaszolni magamat!" „Tele van a város ..." Á legrégibb és a legújabb nóták váltogatják egymást. Szünet ritkán van. Nagyon zakatolhat a bús vendég szive, külső lármával, zajjal akarja elfojtani, elnyomni a fájó dobogást. Ezalatt kisebb tömeg tűnik fel az utca végén. Lassan haladnak. Nem sietős az útjuk. Az utolsó útra visznek egy halottat. A korcsma előtt visz az út a temetőhöz. Mikor a menet odaér, épen csend van. A cigányok a falnak dűlve próbálnak szunyókálni. A fiatal úr tenyerére hajtja a fejét s belebámul a levegőbe. Kivül felzúg a gyászének: „Könyörülj, Istenem, én bűnös lelkemen V Az idegen felriad merengéséből: Mi az? Temetnek? „Jól van! Temessünk hát együtt." Odaszólitja a korcsmárost, kifizeti az adósságát, majd a cigányokhoz fordul: „Tegye le mindenki a szerszámát! Jertek utánam !

tt S az úr, akit senki sem ismert, aki egy éjjel egy nappal folyton mulatott, a szomorú menethez csatlakozik a cigányokkal együtt. Eleinte megbámulják őket; idegenül néznek rájuk. A fiatal papocska is felriad ájtatosságából s gyanakodva várja a történendőket. Az idegen azonban kalapját levéve halad, a haldoklóknál assistál, a házasulókat oktatj a, az első szentségfelvételre előkészít stb. Mindez ismét mily rengeteg időt vesz igénybe! 4. elengedhetlenül megkívánja a mai kor hitbuzgalmi, társadalmi egyletek, körök, szövetkezetek létesítését, vezetését, ami szintén roppant sok időt igényel, pláne, ha még készülni is kell az egyes szereplésekre, ami elkerülhetetlenül szükséges. 5. lapokat is kell olvasnia, egy kis szórakozás is szükséges, ezt — gondolom — senki el nem vitatja. Mindez a pap hivatásához tartozik szorosan. Még hozzá vehetnem, hogy a tollat is illik néha forgatnia, ami ismét tanulást feltételez és sok időt kíván. No meg az irodai hivatalos teendők is elvesznek igen sok napból 1—1 órát. Ezekben vázoltuk nagj

r

jában, mily sok irányban van a pap ideje lefoglalva, ha hivatását egészen be akarja tölteni. (Minor, altétel): Ámde teljes lehetetlenség, hogy a falusi plébános ilyképen betölthesse hivatását a mai 800 forintos jövedelem mellett. Ezt saját tapasztalása tényekkel bizonyítom be. 1. Ha az a 800 frt jövedelem készpénzben adatnék meg! (Szándékosan beszélek forintokban, mert az 1600 K. nagy szám, igen félrevezető.) De most az a 800 frt csak akkor van meg, ha kisebbik részét idmisézem, Jdkeresztelem, Idavatom magamnak és .kitemetem. Még ebből is mily sokat kell elengedni a nyomor miatt és mily sokat elengednek maguk a hivek, mikor elmulasztják a sz. ténykedést a fizetés miatt! Másik és nagyobb részét — a főjövedelmet — úgy kell a papnak kikaparnia abból a nyomorult 10—15 hold földből, melyet kapott! És itt vagyok tulajdonképeni tárgyamnál. Ha azt akarom, hogy 800 frt erejéig kikaparhassak földemből, pap létemre teljesen parasztgazdává kell lennem, hivatásomat pedig el kell hanyagolnom. A főtétel alatt vázolt működést, mint lehetetlent egyszerűen keresztül kell húzni és elvetni. „Senki két úrnak nem szolgálhat" mondja az Úr Jézus és ez itt áll főképen. A gazdálkodás egész embert kivan. Oly körülményes, oly nehéz, annyi gonddal, utánjárással függ össze, hogy azt mellékesképen nem lehet folytatni, csak szórakozásképen, mert akkor semmi sem lesz belőle, meghalunk éhen. Csak akkor hozza meg jövedelmét, csak akkor sikerül, ha egy hozzáértő ember csendben, szótlanul. Senkire sem tekint, csak az utca porát nézi. A menet a temetőbe ér. A pap elmondja az utolsó imádságot. A kántor elénekli az utolsó gyászéneket: „Elmegyek a sirba, Sötét gyászos boltba . . ." A gyászoló rokonok kisírják a még meglevő könnyűiket; a sírásók ráhúzzák a hantot a koporsóra, amely mindig tompábban és tompábban döng. Végre megtelik a sírgödör, lassankint a sírdomb is elkészül. A kereszt melléje kerül, amelyen irva van: „Itt nyugszik. Kovács Mária." „Élt 18 évet." „Az örök világosság fényeskedjék neki." A közönség mindjobban fogy. A gyászolók és a sírásók is eltávoznak, csak az idegen úr térdel a sárga hantoktól bepiszkított gyepen és sír keservesen, mintha az ő halottja feküdnék odalenn. A négy szál cigány zavartan áll a háta mögött. Naivan forgatják kalapjukat s tanácstalanul pislognak egymásra. Végre is feláll az idegen, megtörüli a szemét, pénzt ád a cigányoknak s kiadja a jelszót: „Most már menjetek haza! Együtt temettük el azt, aki még él, de az én számomra meghalt, mintha nem is született volna". * * * A cigányok eltávoztak s a kíváncsi kérdezősködőknek csak annyit tudtak még mondani, hogy amint hátranéztek, látták az idegen urat a város felé vivő uton menni . . . fáradtan, görnyedten, mintha koporsót cipelt volna a hátán. egészen annak él. Tessék egy 15—20 holdas gazdát megnézni! Teljesen, nyakig elfoglalja őt gazdasága, alig van szabad ideje! Lehetne-e annak e mellett még más állást is betöltenie, pl. plébániát vezetni és papi életet élni?! Azt a főtétel alatti életet végig élni ?! Csak kérdezze meg őt valaki! Azt feleli: semmiesetre! Egész embert kíván a gazdálkodás, teljes nekifekvést. Ezért látjuk, hogy amely papnak nincs gazdálkodó apja vagy fivére, az vagy ráfizet a gazdálkodásra, vagy maga foglalkozik vele, de akkor a papi életét — sajnos — elhanyagolja. Nem csodálkozom most már — min hajdan csodálkoztam — hogy fiatal plébános azt mondotta, midőn a meditációról beszéltem vele: „Barátom, van nekem reggel elég meditálni valóm, midőn felkeléskor azonnal a cselédeket kell felkeltenem az istállóban, egész napra kiadnom a tennivalót, ha azt akarom, hogy legyen valami belőlük! Fölér ez a gond akármily nagy meditációval !" Egy másik plébános — kit ismerek — civilben, lábait a szekérről lelógatva végezte a Breviáriumot gabonahordáskor, mert különben bitangmódra kárba ment volna. Ismét egy másikról tudom, hogy sz. miséje közben felhőket látva az ablakon át, onnét az oltártól dirigálta a cselédeket, hogy azonnal siessenek behordani a drága szénáját . . . De minek folytassam és soroljam fel e siralmas eseteket?! Aki ismeri a kis plébánián működő plébános helyzetét,'az úgyis tudja, belátja, hogy lehetetlen hivatását becsületesen betöltenie a gazdálkodás mellett. „Akkor adja bérbe földeit!" Nagyon helyes! Akkor még száraz kenyeret sem ehetünk! Mert először is a bér egy részét roppant nehezen lehet megkapni a bérlőktől, másodszor a rettenetes drágaság miatt lehetetlen megélni belőle! A lisztet drágán venni a boltból, tejet, vajat, tojást, cipőt, ruhát méregdrágán fizetni . . . Ma, amikor egy cselédnek több fizetést kell adni, mint egy káplánnak van, lehetetlen 800 forint készpénzből élni. Épen ezért borzasztóan elhibázottnak tartom az új congrua-rendezésnél, hogy mig a kápláni congrua 500 frt, a plébánosé 800 frt. Ha a kápláné 500, a plébánosénak legalább háromszor annyinak kellene lennie, tekintve a gazdálkodás, iszonyú nehézségeit, a drágaság roppant nagy voltát a háztartásnál és a cselédkérdés iszonyú kényes voltát és drágaságát. Mindezekből következtetésül álljon ez: akik komolyan és becsületes jóakarattal foglalkoznak a kath. papság congrua-kérdésével, azok ezt ne gyomor-kérdésnek nézzék csupán, mert igy megoldva semmit sem fog érni; hanem tekintsék első sorban lélek-kérdésnek és úgy oldják meg, hogy a falusi pap ne legyen kénytelen gyomra miatt paraszt-életet élni, hanem hivatásának él

m hessen. Csak az a congrua lesz jó, mely ezt a lehetőséget megadja és pedig a mostani nagy drágaságnak és nehéz cselédviszonyoknak is figyelembe vételével. Úgy kell a congruát megoldani, hogy a falusi pap ne legyen kénytelen gazdálkodni akkor, ha ez hivatása teljesítésében akadályozza. Hány helyen van a húsvéti gyóntatás elsietve, elkapkodva a lelkek nagy kárára, mivel a plébános a tavaszi paraszt-munkák miatt délután nem gyóntathat!! Akkora jövedelmet kell a plébánosnak biztositanunk, hogyha haszonbérbe adja is földeit, abból is tisztességesen megélhessen, még pedig a nagy drágaság mellett is. Akkor lesz a sustentatio valóban congrua, ha mellette a pap élete is sacerdoti condigna lehet. Barbár állapot az nálunk, hogy annyi művelt és képzett ember a nyomor miatt kénytelen paraszt foglalkozást űzni és önmagát, sokszor hiveit is elhanyagolni! Ma már vége annak a világnak, hogy egy teljes képzettségű úri ember reggeli miséje után egész nap a szántó lovak farka után