ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-02 / 40. szám

Tanügyi hirek. Leányotthonok felállítása. Fehér Gyula dr. prelátus-kanonok, az esztergom-vidéki róm. kath. népnevelök egyesületének illusztris elnöke, a közgyűlés határozatából a napokban bocsátotta ki felhívását a vármegyében levő róm. kath. iskolák iskolaszékéhez, hogy hatáskörükben hivják fel a tanítónőket a leányotthonok felállítására, amint azt Reisz Paula bajnai tanítónő oly dicséretes buzgósággal megcselekedte. Reméljük, hogy tanítónőink a kérés elől nem fognak elzárkózni s nemük hivatásánál fogva is a legnagyobb készséggel gondjaikba veszik az annyi kísértésnek kitett leányokat. Kinevezések. A Cséven szervezett uj állami elemi iskolához a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a következő tanerőket nevezte ki: Stefkó Károly igazgató-tanító, Szemerédi Ágoston, Krivanek Rezsőné sz. Eröss Karola és Krivanek Rezső. A uj tanerők már letették az esküt s megkezdték működésüket. A kántori teendőket továbbra is Szemerédi Ágoston fogja ellátni. Elutasított kérelem. Sárisáp község áll. iskolájában alkalmazott tanerők az ottani gondnokság utján azzal a kéréssel fordultak a vármegye közigazgatási bizottságához, hogy magasabb lakbérosztályba soroztassék a község, amint az néhány évvel ezelőtt Piszkével is történt. Most arról értesiti a közoktatásügyi m. kir. miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy a pénzügyminiszter kijelentette, mikép a „kérelmet nem teljesítheti." Indok, nincs! Tandijkárpótlás. Tömegesen érkeznek Esztergom vármegye közigazgatási bizottságához az egyes felekezeti és községi elemi iskolai fenntartóknak olyan kérvényei, amelyek azon tan- és felvételi dijakért kérnek kárpótlást, amelyek nem tartoznak a tanítói javadalomhoz. Igaz, hogy az elemi oktatás ingyenességéről szóló 1908. évi 46. t.-c. 5. szakasza erre nézve azt mondja, hogy a tandijkárpótlás iránti segélykérvények az iskolafenntartók által legkésőbb 1910. évi szeptember hó 30-ig nyújtandók be s azok az iskolafenntartók, akik e határidőig államsegély iránti kérvényüket be nem nyújtották, elvesztik az állami kárpótláshoz való igényüket, ámde a törvény azt is mondja, hogy az eljárás módozatait a közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg, ami mindeddig nem történt meg s igy nincs ok az aggodalomra. Miután a törvény által megkívánt rendelet ki nem adatott még, ez egyúttal felfüggesztő hatálylyal bir a szóban forgó határidőre nézve is. Iskolaszentelés Magyardiószegen. Szép ünnepség keretében folyt le szeptember 18-án az uj iskolaépület beszentelése. Impozáns tömegben vonult a falu lakossága a palotának is beillő uj iskola elé, amelyet Jedlicska Pál nagyszombati vikárius avatott fel a kultúra, a haladás és az elemi tudományok templomává. Mert a kultúra temploma az uj iskola és — amint dr. Hertsuth kir. segédtanfelügyelő lelkes toasztjában megjegyezte — „a magyarság bástyája a nagy szláv tenger határán." Az ünnepélyen jelen voltak: Kisfaludy Zsigmond pozsonyi kanonok, Báthy Lajos esperes; a világi hatóságok részéről: Jandly-Döbrentei Sándor galántai főszolgabíró, dr. Hertsuth kir. segédtanfelügyelő, Kovács Simon diószegi jegyző és mások. Sok nehézséggel és akadállyal kellett a falu esperes-plébánosának, Kisfaludy Vincének megküzdeni, mig az uj épületet létrehozta. Munkájában erős támasza volt a diószegi iskolaszék, továbbá Kovács Simon jegyzővel és Nagy Kelemen bíróval az élén a községi elöljáróság. Nem annyira az emléktábla fogja megőrizni nemes tettüket és nevüket, mint inkább az utókor, különösen pedig a tanítók és tanítványok hálás szive. Az uj iskola dicsőségére válik a falu népének is, amely óriási anyagi áldozatával testet adott a nemes eszmének és az elöljáróság szellemi áldozatának. Az ünnepség, amely „Veni Sancte"-vel kezdődött, ünnepélyes „Te Deum"mal ért véget. Délben a nagyszámú előkelőséget Kisfaludy Vince esperes-plébános látta vendégül. Ha az uj iskolát bástyának nevezte a kir. tanfelügyelő, akkor e társaság sziget, vagy valódi gyöngy volt a társadalom tengerében, amely — sajnos — inkább liberális, szabadkőrnives, zsidó, mint hazafias és katholikus. Korpótlék. A hét folyamán a következő egyházmegyei tanítók kapták meg korpótlékukat: Katona Ferenc ispácai tanitó és Nedbalek Ferenc nyitraegerszegi kántortanító az első; Ress Leontin féli, Stach Lajos csatái, Tuták Béla fűri, Cserny Margit kislévárdi, Horváth Imre hidaskürti, Piovarci Károly borii tanítók, továbbá Nádasdi József nagyabonyi, Huszár Géza vezekényi kántortanítók a második; Végh János gyermei és Manga Mihály perbetei tanítók a harmadik korpótlékot. Megválasztott kántortanítók. Boldizs Gyula csalári kántortanítóvá választatott. Uhlár István Tordomeszticen lett kántortanító. Uj tanítók. Ritter Antal zoncdunatoronyi tanítóvá választatott. Schmirala Paula a lábi, Engelhardt Franciska a gútai, Petrás Béla a nyitraludányi, Ujváry István az alsónyárasdi iskolák osztálytanítóivá választattak. Tanítók esküje. Az 1907. évi XXVII. t.-c.-ben előirt esküt legutóbb Kaszab Róza bajóti róm. kath. elemi népiskolai tanítónő tette le a kir. tanfelügyelő előtt. Bezárt iskolák. Esztergomvármegye területén ez időszerint a következő iskolák szünetelnek járványos betegségek miatt: Érsekkéty és Piszke (kanyaró), Nyergesújfalu (kolera). Fegyelmi eljárás. A párkányi iskolamulasztókkal szemben — ez már régi panasz — az ottani községi elöljáróság annyira enyhén és lanyhán jár el, hogy a most elmúlt tanév alatt az igazolatlan félnapi mulasztások száma már 12.927 volt. Ügy látszik,, erre a hallatlan rekordra már a közigazgatás is megmozdul, legalább erre enged következtetni a párkányi járás mostani főszolgabirájának az az intézkedése, mellyel Krizsán Vince biró és Ivanits Gyula jegyző ellen a fegyelmi eljárást megindította. Dinamitmerénylet egy tanitó ellen. Az elöljáróság mulasztása s lomha eljárása rettenetes következményeket szült Sárisápon, ahol az elmúlt héten Gabanitz József állami tanitó családostól a legnagyobb veszedelemben forgott. Eddig ismeretlen tettes dinamitot tett a tanitó ablakába s a már alvó családot csak az Úristen mentette meg a katasztrófától. Mindez miért? A hatóságok sürgetésére nekilátott az ottani elöljáróság a mulasztási bírságpénzek behajtására; persze ezt is fonákul csinálta. Ahelyett, hogy kéthetenként behajtotta volna a kis bírságpénzeket, engedte azokat az egész tanév folyamán felgyülemleni s most nem ritka az olyan szülő, akitől 60—70 koronát akarnak egyszerre behajtani annak dacára, hogy az utasítás a legvilágosabban meghagyja, hogy „magasabb fokú bírságpénzt addig, amig a megfelelő alacsonyabb bírság ki nem rovatott és be nem hajtatott, behajtani nem szabad." Reméljük, hogy a közigazgatási bizottság a legkomolyabb és legszigorúbb vizsgálatot fogja elrendelni az adott esetben s ha tény az, amiről lapunkat értesitik, a merénylet indítója is bűnhődni fog. HIREK. Karcolatok. Az anyós. Öreg, penészes vicceknek, ásatag adomáknak állandóan hálás alakja. Örökös és mindig új probléma. Eddig megoldatlan életkérdés. Sokaknak szomorú valóság, másoknak fájó emlék. Pedig gyönyörű tulajdonságai több megbecsülésre érdemesítenék. Mert ö az abnormálisan túlnőtt anyai szeretet, aki leánya iránti gondoskodását és „szerető" felügyeletét az emberi kor legvégső határáig szokta érvényesi teni. Innen magyarázható, hogy a fiataloktól őt elszakítani csak az ásónak és a kapának van elegendő tehetsége. Születésénél fogva ellenzéki. De a tanácsadásban és jóra intésben fáradhatatlan; mondhatnám, túlbuzgó. A családi viszályok elintézésében az „oroszlánrészt" magának foglalja le. Minta becsületesség. Ez utóbbi tulajdonsága különösen az ismeretlen múltnak homályában pompázott igazán. Mert ő a fiatalkori szorgalomnak, szendeségnek, illem- és tisztességtudásnak egyik fennmaradt utolsó díszpéldánya, aki azon csodálkozik igazán, hogy a mai fiatal asszonyokat nem nyeli el a föld férjestől, gyerekestől. Nincs is erény, amelyet ő annak idején túláradó mértékben nem gyakorolt volna. Nincs tévedés, nincs ballépés, amelynek elitélésében és ostorozásában ki tudna merülni. Különben soha sincs elég szava ahhoz, hogy valamit érdeme szerint megbélyegezhessen. Különösen készséges e bélyegzésben a saját vŐurával szemben, aki nem késik őt emiatt titokban egy szebb hazának örökösei közé kívánni. A modern gyógytudománynak „a rendzavaró tényezőkről a természetben" című kiváló fejezete nagyjában kétféle anyóst különböztet meg: A tágabb értelemben vett anyóst, mint férjianyóst — és a szoros értelemben vett anyóst, azaz feleségi anyóst. Ez utóbbi válfaj veszedelmesebb. Hogy vájjon a tiszteletreméltó ókorban léteztek-e anyósok, a szó leganyósibb értelmében, arról komoly tudósok sokáig eredménytelenül vitatkoztak. A pompeji ásatások megtörténte óta azonban e kérdés már többé nem vitás. Találtak ugyanis ott egy teljesen kifejlett ép asszonyi nyelvet, amelynek rendesnél hosszabb méretei, feltűnően hegyes végződése és a rajt megállapítható súlyos testi sértések nyomai arra engedtek következtetni, hogy ez csak anyósnyelv lehet, melyet annak idején külön kellett lebunkózni. Ez a bámulatra méltó szívósság különben az anyósnak egészében is egyik legjellemzőbb sajátossága. Nincs senki, aki az életnek terheit olyan nagy mértékben érezné, s oly gyakorta sóhajtoznék a megváltó elmúlás után, mint ö. S ha van valami, ami őt még ide köti, az csak az a mindenre kiterjedő figyelmessége, hogy kedves vej éhek tisztességes eltakaríttatásáról annak idején gondoskodhassék. Ujabban mindig többen akadnak, akik saját anyósukról elismerőleg kezdenek nyilatkozni. Amennyiben nyilatkozatuk nem viseli magán a felsőbb utasítás félreismerhetlen nyomait, hitelre és tiszteletre méltó. Ellenkező esetben azonban, az ősi anyósfogalom meghamisítását célzó tendenciózus törekvés a Bt. t.-könyv megfelelő paragrafusaiba is beleütközik. Az após. Úgy a költőktől, mint a bohém vicclapoktól teljesen mellőzött, szürke alak, akinek hírnevét kedves nejének mozgalmas szereplése egészen elhomályosítja. Legtiszteletreméltóbb tulajdonsága, hogy életben van s ezáltal mint anyóskötő tényező szerepel. Kimondhatlan hálára kötelezi a fiatalokat azáltal is, hogy kedves nejének „mulhatlanul sürgős" elutazásait lehető szűk korlátok közé igyekszik szorítani. Az anyóssal együtt — mint vendég — csak nagyritkán fordul elő. Ilyen esetben előszeretettel lovagoltatja térdein unokáit és negyvennyolcas hőstetteinek elregélésében kifáradhatlan, még akkor is, ha azok a történelmi alapot részben, vagy egészben nélkülözik. Unokáinak bizalmát és nagyrabecsülését a legteljesebb mértékben élvezi. Velük szemben állandó nagypapai mosoly ül az arcán. Még akkor is, ha a nebulóknak történetesen az jutna eszébe, hogy a hálósipkájából kiválóan alkalmas vízmérő készség válnék, vagy, hogy a legszebb tajtpipája nagyon megfelelő űrmérték volna a délutáni boltosjátékoknál. Gyakran jut abba a kellemes helyzetbe, hogy majd hátaslovat, majd morgó medvét, majd csaholó ebet s olykor még ordító oroszlánt is kell helyettesítenie, akire a „kedves" unokák egy szinindián hordának is becsületére valló kiabálással vadászgatnak. Mindezt elég szívesen teszi, bár nem ritkán kell találkoznia e miatt „kedves nejének" a magasabb paedagógiát is szem előtt tartó rosszalásával. Minthogy az apóskérdéssel — mint ilyennel — eleddig semmiféle tudomány nem tartotta szükségesnek hosszasabban foglalkozni, uj felfedezésekkel sajnálatomra nem szolgálhatok. De maga az a körülmény, hogy egész élte fogytáig egy hű anyósnak gondos szeretete alatt nyög, egy csapásra megszerzi néki mindnyájunk rokonszenvét. T Krónika. — Ünneprendezőknek ajánlva. — Ha ütöd a zsidót, aki bő kaftánban Kicsiny batyujával jön a faluszélről, Rá vágsz barázdás, sárga homlokára: Nem kell félned, csak a Jehova kezétől. . .