ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-25 / 39. szám

* Könyvtárak kongresszusa. A muzeumok s könyvtárak országos szövetségének szeptember 26—27-diki szegedi kongresszusára a főegyházi könyvtár képviseletében a fökáptalan Kemény fy K. Dániel főegyházi könyvtárőrt küldte ki. * Köszönetnyilvánítás. Ö Eminenciája Vaszary Kolos bibornok-hercegprimás kegyelmes főpásztorunk 300, továbbá Kohl Medárd dr. püs­pök és özv. Szapáry Béláné grófné (Pozsony) 100—100 koronát voltak kegyesek adományozni a vezetésem alatt álló esztergom-szentgyörgymezői kath. kör felszerelésére. Fogadják a nemesszivű mecénások mindnyájunk hálás köszönetét. Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán, a kör elnöke. * Megtámadta az alispánt. A múlt hét egyik estéjén dr. Perényi Kálmán alispánt a Kis­duna partján egy rozsdás pisztollyal ellátott suhanc megtámadta és pénzt akart tőle kicsikarni. Azon­ban hamarosan nem csak pisztollyal, hanem po­fonokkal is el lett látva, mire tőle telhetőleg el­iramodott. Szépen haladunk. * A legények dühöngése. Nem túlozunk, ha elismerjük a közvélemény azon Ítéletét, hogy szept. 18-án, vasárnap éjjel valóságos betyárvilág volt Esztergomban. Egy éjjeli mulatóhelyen három mesterlegény revolverrel támadt 5 katonára. Dol­gozott a bajonett és a kövek is repültek, a revol­veres iparosok : Debnár, Szokob és Szecskár azon­ban győzelmet arattak a katonák felett. A győz­tesek és a legyőzöttek is elfutottak a harctérről Klebuschitz János 76-os baka kivételével, aki súlyos, sőt halálos sebbel maradt a harctéren. A rendőrség a gyilkos jelölteket elfogta. A nagyvárosi legények minden ok nélkül neki tá­madtak a Simor- és az Angyal-utca sarkán két szentgyörgy mezői polgárnak : Pásztor Jánosnak és sógorának Tóth Andrásnak s a földre teperve össze-vissza verték és rugdosták őket. Pásztornak az agyveleje is kiloccsant. Állapota igen súlyos. A rendőrség közeledtére a dühöngő legények el­futottak, útközben azonban még Szedmer Ferenc belvárosi lakost szurkálták meg, szintén minden ok nélkül. A főcinkosokat elfogta a rendőrség. * Tűz az erdőben. Nem az erdő égett, hanem a városi erdőnek a kesztölci oldalán levő vadász­kunyhó lett a lángok martalékává. A kunyhó tel­jesen fából volt és azért teljesen elégett. A vizs­gálat megindult, de a tűz okát még nem derí­tették ki. * Eltemették a kolera áldozatát. A kole­rának első áldozata, Vilsicz Pál múlt vasárnap délután meghalt. A halottat csendben, a közönség kizárásával, hatósági felügyelet mellett temették el. Hozzátartozóit még mindig felügyelet alatt tartják. * Kemenezei kálvária. Szép ünnepség szín­helye volt Kemeneze község szeptember 18-án. Dr. Kohl Medárd püspök osztotta ki a bérmálás szentségét délelőtt. Fogadtatása impozáns volt. Diadalkapu volt a falu elején felállítva, hol a község jegyzője üdvözölte a püspököt, ki szívé­lyesen köszönte meg a kedves fogadtatást. Bandé­rium kisérte, a falu apraja-nagyja sietett a tem­plomba, a templom virágdíszben úszott, a bejáratnál Steinhübl Ambrus esperes-plébános üdvözölte a püspököt; azután az „Ecce sacerdos magnus" éneklése mellett, melyet Grátzer Irma bazilikái énekesnő énekelt, vonult be a templomba. 1060-at részesített a püspök a bérmálás szentségében. E kimerítő munka után nem pihent a buzgó püspök, hanem délután három órai nagy munkát végzett, ekkor volt az új kálvária szentelése. Alig, hogy fölkelt az asztaltól, a jelenlevő papság asszisztenciája mellett a templomba ment, hol másodszor lépett a szószékre és szent beszédet mondott, azután maga a püspök infulában, orná­tusban a nagy porban majdnem félóráig tartó gyaloglással az ezrekre menő csapatot a kálváriára vezette. Öröm volt nézni a főpapot a nyáj közt énekelni! Minő hatást, minő lelkesedést öntött szivünkbe az ő szép példája, ezt csak szivünk tudná megmondani. Az egész vidék ott volt; ezrek és ezrek kisérték a föpásztort. A stációk szép virágkoszorúkkal voltak földíszítve és lámpákkal koszorúalakban kivilágítva; remek látvány. Jelen­voltak a papság köréből, a helybeli lelkészeken kivül: dr. Pompéry Aurél szakállasi plébános, Nagy Géza pereszlényi esperes, Foltin János bajóti plébános és a szakállasi káplán. Épülésére volt a népnek Totovich Kálmán, a szentsir lovagja, az ő remek egyenruhájában. Miután a püspök mind a 14 stációt benedikálta, rövid beszéddel buzdí­totta a népet e kálvária szeretetére. Újból vissza­vezette a processziót a templomba, hol Te Deumot tartott és püspöki áldását osztotta ki a nép között. * Rudnai Alajos, a közismert bajmóci „Lojzo", mint halljuk, egy nagyváradi irodalmi kanonoki stallumot fog kapni jutalmul, hogy a privigyei mandátumot elhódította a néppárttól. Látszik, hogy Nagyváradon interregnum van, különben lehetetlennek tartanok ily ember elő­léptetését. * Küldöttség a nyitrai főispánnál. (Bekül­detett.) Folyó hó 22-én tisztelgett a nyitraeger­szegi körjegyzőség küldöttsége a főispánnál, a midőn azon indokolt kérését szóbelileg is elő­terjesztette, mely szerint Kraszna Imre főjegyző más körzetbe helyeztessék át. A főispán jó­indulatulag és hosszú ideig tárgyalt a küldöttséggel és nagy figyelemmel hallgatta az egyes panaszokat. Hiú állitásnak bizonyult az, mintha a lelkész agitálna a nép között, mert a küldöttség kijelen­tette, hogy a lakosság nyugtalankodik és addig kéri és nem hagy békét a plébánosnak, mig a jegyzőt át nem helyezi a vármegyei hatóság. Számtalanszor kérve kérik a lelkészt, hogy egyes sérelmes esetekben fogja a lakosság pártját és ne engedje őket egyes önkénykedő tisztviselővel elnyomatni. Sajátságos kórtünet a nyitrai járásban, hogy minden bajok okozójául a plébánost szokták a főispán előtt feltüntetni. Á küldöttség azonban felvilágosította a főispánt arról, hogy a nyitra­egerszegi lelkész még soha sem vett sem tollára, sem ajkára magán és személyes érdeket; ilyen eseteket senki nem tud felhozni; — de ha fel­szólalt, akkor csak a közérdek védelmére és — ami legfőbb törvény — a nép javáért szállt sikra. A nép és közérdek védelmezését tehát hiába akarják egyesek a főispán előtt a lelkész bű­néül felróni. A múlt eseményeit is igazságtalanul emlegetik az egerszegi plébános ellen, hála illeti őt meg, hogy a múltban is mindenütt söprött, mert volt elég söpörni és javítani való. Úgy a múltban, mint a jelenben való működésével hogy mennyire vannak megelégedve, azt a megye főnöke a küldöttség szavaiból és elszánt viselkedéséből világosan megérthette, de kinyilvánították azt is a küldöttség tagjai, miszerint egyeseknek — a közérdek rovására illetéktelen beavatkozásait soha sem fogják tűrni, még akkor sem, ha emiatt a minisztériumhoz vagy az országgyűléshez kell is fordulniok. — Mióta bevirradt a munkapárti világ, egyes jegyzők — nem mind —- valóságos, kis „magyar Canalejas"dk lettek, akiknek összes tevékenysége a papnak boszantásában és az egy­házközséggel való kellemetlenkedésben merül ki. Igy lehet ez Nyitrában, de igy van ez Esztergom melletti egyes falvakban is — még pedig megyei felsőbb parancsra. * Kolera a megyében. Esztergomon kivül még Nyergesújfalun és Dunamocson fordultak elő kolerás megbetegedések. A hatóság mindkét helyre kiszállt és az ázsiai kolerát megállapította. Nyer­gesújfalun Mekler Márton kedden meghalt ko­lerában. * Pazsitka Vilmos, nagytapolcsányi karnagy és igazgató október hó folyamán nyitrai városi tanítónak lesz megválasztva. Jövedelme vagy 50 százalékkal kisebb lesz; de ő a többi között, fő­leg a nagytapolcsányi disgusztáló viszonyok miatt is, elhatározta magát e lépésre dacára annak, hogy ö Nagytapolcsányban háztulajdonos. * Meg van oldva. Az igazi írói érzékkel biró lelkek mélységes botránkozással észlelik, lát­ják, hogy már a szépirodalom is csak cégér, amely alatt bűnös elveket árulgatnak, és piszkos üzle­teket ütnek nyélbe az irodalom kalózai, a közön­ség pedig — amint igen jól mondja a „Kritika" — „ha olyan folyóirat akad a kezébe, amely­ben kizárólag önbecsű, értékes, mély írások vannak, végig fut a címeken és azt mondja : nincs benne semmi. Folyóirataink pedig hozzá torzulnak a közönség természetéhez, ahelyett, hogy azt nemesítenék. Ijedten csúsznak le az ujság-jelleg felé, hogy üzleti érdekeik veszélyeztetve ne legyenek". Ez a kritika igaz és jogos 1 Az bizonyos ! De az is bizonyos, hogy van már egy folyóirat, amely nem üzlet, nem ujság-jellegű, hanem önbecsü szépirodalom, amelyre azt mondja az olvasó, hogy „benne van min­den"! Ez a folyóirat az „Élet" kitűnő képeivel és bájos közleményeivel. Kiadóhivatala: Budapest VII. Damjanich-utca 50. Ára egész évre 20 korona. * Túlhajtott kolera-védekezés. Mióta Nyer­gesujfalun három kolera-eset fordult elő és ezek közül kettő halálozással végződött, az egészség­ügyi hatóságok lázas tevékenységet fejtenek ki a kolera elleni védekezésben. Az alispán a Dunát a megye egész hosszában csendőrökkel őrizteti, ne­hogy ez inficiáltnak vélt vizből valaki igyék vagy merítsen; az országos vásárokat és bucsújáráso­kat, tudvalevőleg eltiltotta. Mindezen intézkedések eléggé indokoltak. Kevésbbé indokoltnak látszik azonban az esztergomi hetivásárok korlátozása, a mi félremagyarázásokra szolgált alkalmul és a városnak közgazdasági tekintetben nagy hátrá­nyára szolgált. Az alispán eltiltotta e hetivásá­rokra való állatfelhajtást, amit a párkányi járás­ban olykép értelmeztek, hogy a hetivásárt láto­gatni egyáltalán nem szabad. Innen van, hogy a tegnapi hetivásár kongott az ürességtől. Már pedig iparosainkra, és sok tekintetben kereskedőinkre is, életkérdés a vásári forgalom. Egészségügyi szempontokból nem lehet a mindennapi élet fel­tételeit elvonni még azon esetben sem, ha Esz­tergom tényleg inficiált terület volna is. Pedig nem az. Egyetlen eseten kivül több nem fordult elő, a szerencsétlen Vilsicz Pál elhalálozása óta is egy hét mult el, a zárlatnak tehát absolute semmi értelme, amiként nincs értelme az egye­sületi mulatságok eltiltásának sem, akár Eszter­gomban, akár Párkányban. Ily intézkedésekre csak az inficiált helységekben van szükség. Vegyék zárlat alá Nyergesujfalut, de ne az ott előfordult esetek miatt Esztergomot. Nekünk élnünk is kell, mielőtt a kolerában meghalnánk. * Csendőrök a rendőrségen. Az elmúlt vasárnap éjjelén lezajlott véres verekedések arra indították a város rendőrkapitányát, Peterdy Kál­mánt, hogy a kevés számú rendőrség erősítésére csendörséget kérjen. Az ügyet a polgármesterhez terjesztették fel, akinek kérelmére a segély csapat 10 csendőr személyében pénteken meg is érkezett. A II. számú rendőrőrs helyiségei fognak a csend­őröknek laktanyául szolgálni. A csendőrök a vá­rosban is inkább a Duna partján fognak cirkálni és az igy felszabadult rendőrségnek a közrend fentartásában csak akkor fognak segédkezni, ha az erre képtelen lenne. Azt hisszük azonban, hogy már jelenlétük is lelohasztja a városi banditák harci kedvét. * Soha sincs vége a vigságnak. Csodála­tos ország az, amelyben tündöklő egyének járnak­kelnek: királyok, királyfiak jönnek fényes sere­gektől környékezve; szelid tündérek libbennek ide s tova a holdfényes éjszakában és a napsu­garas erdőkben; az emberek: férfiak, asszonyok, kis lányok, kis fiúcskák mind-mind örülnek, vi­gadnak, kacagnak — még a fájdalmuk is vigasz­taló fényességtől van környezve; az állatkák: nyulak, csibikék, mókusok, őzikék önmagukhoz való furfangosságokat követnek el, de a goromba, az illetlen viseletű még közöttük is megbűnhődik. Ez a csodálatos ország létezik s betűkbe szedve nyugszik-alszik, de ha egy kis fiúcska v^gy le­ányka a kezébe veszi a „Kis Pajtás"-t s azt elolvassa — életre kél az a csodálatos világ s nevetteti, mulattatja, tanítja, oktatja a családok ezüst kacagású apróságait, csemetéit, azért a jó szülők csakis a „Kis Pajtást" rendeljék meg, amelynek kiadóhivatala Budapesten VII. ker. Tö­köly-ut 16. sz. alatt van. Egész évre csak 6 korona. * Költözködés. (Párbeszéd.) Hová hurcolkod­tok Misi? — Esterházára. — Mi a csudának oda? — Ott terem az Esterházy cognac. — Csacsi, hiszen az nem terem, azt Pesten gyártják! — Hát akkor Pestre hurcolkodunk. * Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1910. szeptember 18—25-ig. Születtek: Deahor János r. k. földm. fia, — Tóth András r. k. földm. fia, — Fodor Mária Berta ref. varrónő leánya, — Verbóczky Gizella Terézia r. k. kőmivessegéd leánya, — Molnár Fe­renc r. k. napszámos fia, — Prekánszki Julianna r. k. vájár leánya, — Szenczi Terézia r. k. földm. leánya, — Knisch Imre izr. főpincér fia, — Viszo­lai Teréz r. k. cserepes leánya, — Meszes Erzsé­bet r. k. kazánfűtő leánya, — Nyári Julianna r. k. vasúti munkás leánya. Házasságot kötöttek: Papp Péter r. k. földm. és Kollár Veronika r. k. házi cseléd Eszter­gom, — Szenczi István r. k. 26. gy. e. őrmester és Hugyecz Mária r. k. Esztergom, — Liszi Sán­dor r. k. szűcs és Csincsura Anna r. k. Esztergom. Meghaltak: Verlich János r. k. 29 éves gulyás (gerinctörés), — Vilsitz Pál r. k. 35 éves földm. (cholera), — Mitykó Erzsébet ág. h. ev. 2 éves (agylob), — Német Lajos r. k. 12 hónapos (gyermek­aszály), — Dobrazka János r. k. 41 éves cipész­segéd (tüdőgümőkór), — Kövesdi Géza ref. 42 éves molnár (hasba hatoló szúrt seb), — Daróczi /

Next

/
Oldalképek
Tartalom