ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-18 / 38. szám

Juliska, Muzsik Annus, Uhrik Ilonka, Krizsán Róza, Molnár Juliska, Süveges Maca, Véber Etelka, Uhrik Aranka, Szölgyémy Annuska, Varga Annuska, Mihalik Annuska. Jegyző: Vörös Antal. Kántor: Gutray János. Árendás zsidó: Schweiczer János. Cigányok: Rieperger József, Meng Kálmán. Tótlegény : Dánó József. 1. A szüreti szabályok kihirdetése a kisbiró által. 2. A szüret megkezdése, ugyanakkor az általános és kötelező szabadlopás megkezdése (lopni szabad mindenkinek, de fizetni muszáj, ha a pásztor-leányok és legények rajtacsípik.) 3. Szabadlopas. 4. Tánc. Tudnivalók: 1. A község érdemes bírósága által tudtára adatik mindenkinek, akiket megillet, hogy a szőlőskertben és gyümölcsösben szabad a lopás; de ha a pásztor-leányok és legények által rajtacsipetnek, megbirságoltatás irányában a község tek. bírósága elé lesznek vezettetve, ahol az első lopásért 10 fillér, a második lopás alkalmával 20 hamisítatlan fillér azonnali fizetésére lesznek ítélve. •—• 2. A lopás kezdete dobszóval lészen mindenkinek tudtára adva, tehát addig mindenki csendesen viselje magát, mert aki lopni addig nem átallana, kétszeres büntetésben lesz részesítve. A szabadlopás kezdete újra dobszóval lészen kihirdetve. — 3. Cáfolat: Ázon igaztalan híresztelésekkel szemben, mintha mi ez alkalommal felülfizetéseket viszautasitanánk: határozottan kijelentjük, hogy ez nem igaz I Mi a felülfizetéseket nemcsak, hogy önzetlenül, hálával fogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk, de érte még a tisztelt felülfizetőknek a legmelegebb köszönetünket is nyilvánítjuk. — 4. Aki éjfél után 6 órakor a maga csendes családi tűzhelyére hazakívánkozik, hogy az egészségében meg ne háborittassék, minden külön fizetés nélkül haza bocsáttatódik. — 5. A pántlikával felcifrázott legények kívánságára a meghívót vagy belépti-jegyet mindenkinek elő kell ám mutatni. Belépődíj : Személyjegy 1 kor., családjegy 2 kor. 50 fill. Kezdete este 7 órakor. * Adományok az uj szentgyörgymezői kath. kör felszerelésére. Legújabban a következők ajándékozták meg az uj szentgyörgj^mezöi kath. kört egyes tárgyakkal: Singer és Leimdőrfer cég 25 kor. értékű faanyagot ajándékozott az egyesület uj színpadjához, úgyszintén Komáromy Ferenc fakereskedő is adományozott több szükséges faalkatrészt a színpadhoz 13 kor. értékben, Pfalcz Józsefné urnő pedig 40 kötet könyvet és sok folyóiratot küldött ajándékba a körnek. Mely szives adományokért ez uton mond hálás köszönetet a kör nevében az elnökség. * A püspök és a jégeső. (A pápa anekdotája.) Mikor egy magyar püspök az idén a pápánál kihallgatáson volt, ö Szentsége jó kedvvel társalogva mondotta el saját életéből e tréfás történetet : Mint mantuai püspök bérmauton volt. Egy plébánia felé közeledett. Á szegény plébános a nagy készülődésekben azt se tudta hol áll a feje, mikor beront hozzá a harangozó s kérdi, hogy ha a püspök megérkezik, melyik harangokat húzza, hogyan harangozzon? Come contro la grandine (Mint a jégeső ellen) — válaszolt septiben a plébános. * A szentkereszti búcsúsok. A kolerára való tekintettel a csendőrség szétoszlatta a búcsújárókat és a falukba küldték vissza őket. * Egészségtelen állapotok. Egyesek azt híresztelik, hogy a helybeli érseki tanítóképzőben túlzsúfoltság miatt egészségtelen állapotok uralkodnak. Ez lehet igaz is, meg nem is. Újság is, meg rossz vicc is. Azt azonban mi is tudjuk, h«gy a képző légkörét egészségtelennek tartják azok, akik a fegyelmet és szorgalmat nem kedvelik. * Talált pénztárca. Az augusztus hó végén tartott egyházmegyei lelkigyakorlatok alkalmával az esztergomi papnevelő intézetben felejtette valaki pénztárcáját 13 kor. 80 fillér tartalommal. Átvehető kiadóhivatalunkban. * A felúszott csónak és a leúszott tutaj. A rendőrség nagyon érdeklődik azon furcsa jelenség irányában, amely a Löwinger-féle faraktár tulajdonát képező és az egyik közeli éjszakáig a Dunán nyugodtan horgonyozó csónakkal történt. Az egyik közeli reggelen ugyanis azt vették észre, hogy a lakat, amely pedig kifogástalan erősségű vasból volt — nem ám csak valami gúzs — le van ütve, a csónaknak pedig hült helye, ameddig a szem ellát. A rendőrséget is segítségül hívták, hogy segítsen a talányt megoldani. Á rendőrség azután kellőleg megállapította, hogy a csónak felfelé úszott, de hogy merre, azt még a rendőrség sem tudta mindeddig kideríteni, mert akik úsztatták — bár azóta már valószínűleg kikötöttek •— senkinek íse kötötték az orrára. A leúszott tutajnál szintén hasonló körülmények fordulnak elő, azonban azzal a kis külömbséggel, hogy ezt már nem birták felfelé úsztatni. Sorsáról azonban teljesen hallgat a krónika. Ki tudja, hogy valamelyik műkedvelő „Jano" melyik istállóba kötötte be az abrakra nem szoruló paripát ?! * Hadjárat a kolera ellen. A dunaalmási és az Izsa melletti gyászos végű koleraesetek hatalmasan felrázták és munkára serkentették a hatóságokat. Nálunk egyre-másra szaladgálnak a doktor bácsik kocsin és gyalog a veszélyeztetett helyek felé, mialatt a közönség szenvedélyesen issza a Duna vastag levét, amely még a szokottnál is telitőbb és táplálóbb, amint a szakértők vallják. A rendörök megszállták a Duna partját, de azért nem egy-két vizes-kanna a tilosban kotorász, mert hát nagyon hosszú a Duna partja. A vármegye is leócsárolja a Duna vizét, hogy a hozzá való gusztust kiölje az emberek szivéből. Perényi Kálmán dr. alispán szeptember 13-án a következő rendeletet adta ki: „Miután tapasztalati tények alapján beigazolást nyert azon tudományos feltevés, hogy a folyóvíz a kolerabacillus kedvelt tenyészhelye, annak élvezete a kolerabetegség gyakori okozója és természetes terjesztője, ennélfogva minthogy részben a hírlapi közlemények, de másrészt a tatai járás főszolgabirájától folyó hó 13-án este vett távirat értesítése szerint a komárommegyei, megyénk határán fekvő Dunaalmás községben két ázsiai kolera következtében beállott haláleset lett bakteriológiáikig megállapítva és igy a behurcolás veszedelme imminens, felhívom különösen a Dunamelléki községek elöljáróságait, hogy gyakoribb dobszó útján a lakosságot figyelmeztesse, hogy a Dunaviz ivásától saját érdekében szigorúan tartózkodjék, a kútvizet is lehetőleg csak forralás után, lehűtve élvezze. Általában pedig a lakosság tartózkodjék a gyümölcs és egyáltalán a nyers ételek, úgymint forralatlan tej, vaj, turó, sajt stb. élvezetétől, táplálkozzék főtt étellel..A tisztaságra, a test, lakás, ruhanemű tisztántartására a legnagyobb gondot fordítsa és ne mulassza el étkezés előtt kezét szappannal és vizzel jól megmosni, mert a tisztaság, rendes és mértékletes életmód azon eszközök, melyek segítségével ezen veszedelmes járvány fellépte ellen legjobban lehet védekezni. * Az ebedi szabadg-ondolkodás folytatása. A szorgalmasabb olvasóink még emlékezhetnek azon híradásunkra, amelyben az „ebedi szabadgondolkodók" búcsúi véres csatáiról számoltunk be. Újabban a szabadgondolkodás nem a verekedésben nyilvánul meg, hanem az öngyilkosságban, bizonyságul, hogy ez a métely a falusi ifjúság között is terjed. Ebeden Kardos Mihály 18 éves fiú lőtte magát főbe. A halál rögtön beállt. Inkább ajánljuk a gyengéd pofozkodást, ha már az erkölcsök iránt az ebedieknek nincs érzékük. * Vesztegzár a kolera miatt. A kolera borzalmas jelenség a haláltól borzadozó emberiség szemében. Azonban a kolera nemcsak azokra nézve veszélyes, akik azt tényleg meg is kapják, hanem azokra is, akik bármiképen érintkeznek a megfertözöttel. Ugyanis a városi hatóság okosan, indokoltan és előrelátólag úgy intézkedett, hogy a koleragyanus jelenségek közt megbetegedett Vilsicz Pál szentgyörgymezei lakos lakótársai bizonyos ideig „vesztegzár" alatt legyenek. Vilsiczet dr. Berényi, kerületi orvos feleségével és három gyermekével együtt a járványkórházba vitette, ahol fertőtlenítették őket és elkülönítve öt napig megfigyelés alatt lesznek. A szentgyörgymezei kolerás ház előtt egy rendőr áll őrt és senkit se bocsát se ki, se be. Á lakóknak a város küld eleséget, amelyet a rendnek hivatott őre nyújt át a kolera miatt rabságra kárhoztatottaknak. * János apostol kalandja. A bajorországi Oberammergau lakossága — mint mult heti számunkban ismertettük — nyaranta a passiójáték nagyarányú előadásával gyönyörködteti a világ minden részéből összesereglett közönséget. A városka lakói a szereplők, akik hajukat, illetve bajuszukat és szakálukat szerepüknek megfelelően növesztik s a mindennapi életben is ugy viselik, mint a passiójátékban. E miatt kellemetlen kalandban volt része Beierling Jánosnak, aki a passiójátékban János tanítványt szokta személyesíteni. A bibliai János tanítványt tudvalevőleg hoszszúhajú, bajusztalan, szakáltalan ábrándos ifjúnak ábrázolják a festők, ennélfogva Beierling is szakasztott ilyen volt. A napokban bajor paraszt ruhájában belátogatott János tanítvány Münchenbe. Hogy feltűnést ne keltsen, hosszú haját befonta s feltűzte feje tetejére, akárcsak az amerikai kínaiak. De épen e miatt került bajba. A müncheni rendőrség ugyanis lázasan nyomoz egy gyilkos nő után, akiről azt hiszik, hogy férfinak öltözve bujkál a városban. Több se kellett az egyik rendőrnek, mint Beierling gyanúsan összefont haja. „Meg vagy mákvirág!" — kiáltotta Beierlingre s nyakon csípte a meglepett színészt. János tanítvány hamarosan a kapitányságon találta magát, ahol lezárták addig is, mig az épen távollevő illetékes rendőrtiszt megérkezik. Szerencsére azonban ez nem késett soká s János tanítványt udvarias bocsánatkérés után szabadon bocsájtották. * Szabad az utazás. A párkányi járásban, mig az embereknek fene jó dolguk van s dühöng az alkotmányos jólét, addig a négylábúak sanyarú sorsban leledzenek, mert úgyszólván alig van napja az esztendőnek, amelyen le nem zárnák őket érvényesen, hivatalosan, közigazgatóságilag. Legújabban nagy feloldások voltak. A hivatalos lap szerint Karván megszűnt a lépfene, a zárlat feloldatott. Béla és Farnád községekben megszűnt a sertésvész, a röfögő, hájas had tehát szabadon költözködhetik. A faluk végéről pedig eltűnnek a furkósbotokkal felfegyverzett „zárőrök", akik még közelről is jobban hasonlítottak a madárijesztőkhöz, mint az igazi közigazgatási közegekhez. * A bényi vasúti állomás borzalmai. A szóban levő Bény község nem a legsötétebb Afrikában, nem is a még sötétebb határszéli megyékben fekszik, hanem itt Esztergommegyében a Garam kies völgyében. Nem eldugott kis falucska, hiszen a bányavárosokhoz vivő országút vezet keresztül rajta, a temploma az Árpád-ház idejéből való világhírű műemlék, amelyet idegenek is megtekintenek, bár korántsem oly számban, mintha valamelyik idegen országban létezne. Az ottani nagy uradalom élénk kereskedelmi forgalmat és szállításokat hoz létre, tehát vasúti állomása is egyike a legforgalmasabb vidéki állomásoknak, amelyen felszálló és leszálló utasok mindig vannak annál is inkább, miután az összes környékbeli falvak intelligens emberei és kereskedői itt érik el legközelebb a vasutat. Ennek a nevezetes községnek azonban minden előnyei dacára is borzalmas állomási várótermei vannak a máv. jóvoltából. Egyetlen egy váróterme van, amely nem egyéb, mint az állomási előljáró hivatalos helyiségéhez vezető kis előtornác, amelynek szélessége és hosszúsága 3—3 méter lehet. Ez a nevezetes terjedelmű terem képezi a bényi I. II. és III. osztályú várótermet, amelyben — ritka kivétellel — zsúfolva állanak az utasok. A falunak egyik szomorú nevezetessége, hogy a vörheny és más gyermek-járványok évről-évre kevés szüneteléssel dühöngenek benne: Most tessék elképzelni, hogy mily nagy veszedelem az, hogy a szegény munkások, akiknek családjában állandó a ragály s akik munka végett igen gyakran utaznak, össze vannak zsúfolva e kis „várózugoly

"-ban mindenféle idegen utasokkal. Kiválólag a mai kolerás világ indította arra a környékbeli intelligenciát, hogy ezt az ügyet nyilvánosan is szellőztessék, remélve, hogy a megye egészségügyi hatósága a nagymérvű munkapárti buzgóság dacára is szakit ez egyszer magának időt arra, hogy a vidék egészségügyére is kiterjessze mindenható kezét. * A poloskák alapos kiirtását a petéivel együtt csakis Cimexin poloskairtóval eszközölhetjük, mert a Cimexinnel érintkező poloskák nyomban elpusztulnak, petéik pedig a Cimexin hatása folytak kiszáradnak s többé ki nem kelnek. A Löcherer Cimexin mindenütt használható; szövetet, bútort, falat vagy festést nem piszkít; nyomot vagy foltot nem hagy. Kapható Kerschbaummayer Károly gyógyszertárában Esztergom, valamint a készítőnél: Löcherer gyógyszerésznél Bártfán. * A kékszakállú zsidó. Szakállának történetét a következőképen adják elő az amerikai lapok: Lubowszky Móric, egy tisztességben megőszült hetven éves orosz zsidó az uton tudta csak meg, hogy az Egyesült Államok nem bocsájtják partra az ilyen koros embereket. Valahogyan tehát fiatalítani szerette volna magát, hogy túljárjon a szemfüles hivatalnokok eszén. Lengő fehér szakállát, egyedüli büszkeségét sajnálta leborotválni, inkább befesti a pompázó arcdiszt feketére. Lubowszky Móric podgyászából hiányoztak a modern piperecikkek, a hajfestőszerek s egyéb hiányában egy ceruza belsejét törte porrá s abból kevert magának festéket. Az éj sötét leple alatt aztán bemázolta a festékkel fehér szakálát, ugy tervezve, hogy reggel majd ezüstszínű haj fürtjeire fog kerülni a sor. Reggelre kelve azonban rémülettel vette észre, hogy szakálla nem fekete, hanem kék.