ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-18 / 38. szám

kerületnek egy-egy egész, tagbaszakadt, duzzadó tárcájú képviselője van. addig az ö képük viselésére csak 73 mennyiségű képviselő esik, amely 7a még akkor is kevés a három város művelt népének képviselésére, ha az az 73 egy valóságos államtitkárnak a harmada is. Mi már azt hisszük, hogy az államtitkár nem is mond le egyikről sem, hiszen ez a dolog csak addig látszik oly rendellenesnek, amig a munkapárt még különösebb ügyletekkel meg nem lepi az önérzetes magyar választóközönséget. F. A párbér megváltása. ii. Ha az országos rendezésnek ezen módozatai kivihetetlenek lennének, akkor az egyházközségenkénti megoldás terére kellene lépni. Ez a megoldás úgy történhetnék, hogy pontosan megállapittatván minden egyes plébániának jogszerinti követelése, külön a termény és külön a munkabeli szolgáltatások; ezeknek a folyó-árszerinti értékelése folytán létrejött összeg a lelkész által részletesen kimutatva, törvényhatósági rendeletre a politikai község költségvetésébe évről-évre beillesztendő lenne s a politikai háztartás keretében a többi közadók módjára adókulcs alapján kivettetnék és pedig csak a róm. kath. hívekre az esetben, ha a visitátióban a szolgáltatásokra a „íidelesek" kötelezvék. Ha pedig a „communitas" a kötelezett alany, akkor valláskülömbség nélkül az összes adófizetőkre volna kivetendő. Törvényhatósági jóváhagyással és felügyelettel ezt a politikai község szedné be és kezelné a többi adók módjára és szolgáltatná ki a lelkész kezeihez, hivatalos községi illetve megyei elszámolás mellett. Azonban véleményem szerint a községek szerinti megváltás csak részben orvosolná a bajokat s alig hiszem, hogy ez esetben a lelkészek jövedelmüket hiánytalanul kapnák meg. Az bizonyos, hogy a javadalmasok ez esetben a hatóságok önkényének lesznek kiszolgáltatva, amelyek az új végrehajtási törvényekre támaszkodva a behajtás alól az adófizetők egy részét mindig kibújni engednék. Például hozok fel egy esetet, mely Esztergom-vármegyének egy nagy községében megtörtént. Egy gazdag fűszer-kereskedőn — akinek 10-—12 ezer koronát jövedelmező üzlete van s egyben háztulajdonos- is, — 2 koronát kellett volna behajtani, de mert a kereskedő renitenskedett, a kellemetlenségektől szabadulni vágyó elöljáróság, hogy az ügyet aktaszerűleg mégis elintézze, nemleges zálogolási jegyzökönyvet vett fel, mely szerint a gazdag füszerkereskedőnek „e célra lefoglalható vagyona nincs." És ez igen gyakran megtörténik, s azért mondom, hogy a községek szerinti megváltás nem szanálná a bajokat, legkevésbbé akkor, ha a canonica visitatio a párbér szolgáltatást nem a communitas terhére irja elő, hanem kizárólag a „fideleseket" — a hiveket — terheli meg ezzel. Ilyenkor meg pláne könnyen végeznek a közigazgatási hatóságok a lelkésszel. Pozsonymegyében megtörtént, hogy midőn egy lelkész a főbírót felkérte, hogy párbérjárandóságait behajtsa : „Plébános úr, én behajtom a járandóságait, de magát meg kihajtják a faluból." Erre valóban azt lehet mondani medicine peior morbo. E téren szabad az izgatás, ellentállás és minden gáncsvetés, melyekkel szemben a lelkész, — aki utóvégre is csak azt követeli, ami öt de jure et ex justitia megilleti s ami megélhetésének a legtöbb esetben alapját képezi —• többnyire tehetetlenül áll. Ez az oka, hogy számtalan beneficiumon a párbér természetű jövedelmek vagy minden recompensatio nélkül megszűntek, vagy pedig a lelkész a béke kedvéért kénytelen-kelletlen nevetségesen csekély megváltási összeget fogadott el. És az igy megszűnt, vagy egyszer már a jogérvényes megváltás által előállott csonkitást reperálni sem lehet, mert azok részben elévültek, részben pedig egyházilag jóváhagyva többé már meg nem másíthatok. Hiába vannak meg e jogok a canonica visitátióban, irott malaszt az s a javadalmas e jövedelme már csak papiron létezik! De nem is volna ajánlatos a megszűnt, különösen munkabeli szolgáltatásokat felújítani, mert ez a robot még ott is gyűlöletes, ahol a nép megszokta és. most is végzi, gyűlöletesebb az, mint azon közmunka, melyet negyvennyolc előtt földesura részére végzett. Kétséget nem szenved, hogy a párbérszolgáltatások eddigi módozatai nemcsak elavultak, hanem sok tekintetben igazságtalanok. Számtalan helyen a szegény béres, napszámos emberek meglettek adóztatva, mig a gazdag földbirtokosok, nemesek, honorátiorok párbérmentességet élveztek. Föltétlenül szükséges, hogy ezen igazságtalanság megszűnjék s hogy a párbérszolgáltatások megváltása alkalmával az adózási kötelezettség az eddigi kiváltságos osztályokra is kiterjesztessék, annál is inkább, mert épen a honorátiorok azok, akik a paptól, templomtól, ha nem is kiváltságokat, hanem kiváltságos elbánást, különös előzékenységet követelnek.' A templomban jogot formálnak külön helyre, a kánonok ellenére a szentélyben külön padot tartanak fenn maguknak, sőt igen gyakran ők azok, akik a templomban hygienikus intézkedéseket sürgetnek. Követelik a templom gyakori szellőztetését, folytonos takarítását, tisztogatását, köpőcsészék elhelyezését stb. Hát ebben igazuk van, ezt a közegészség érdekében mindenütt meg kellene tenni. De ök tovább mennek. Azt mondják, hogy még a templomba se mehetnek egészségük veszélyeztetése nélkül. Állandóan léghuzammal van bajuk, télen hideg a templom s ezért annak fűtését, vagy legalább is" jó vastag szőnyegekkel való ellátását követelik. Sőt ujabban kifogásokat emelnek a közös szenteltviz-tartók ellen is, mint amelyek a ragályos és fertőző betegségek terjesztői. Ilyen s más követelésekkel lépnek fel, de azt nem gondolják meg, mily nagy anyagi áldozatába kerülne ez az egyházközségnek, melynek a vagyonát ők nem hogy OL <£uX>U^'fj rt- I ^ megmisézve. Reichenhall fürdőbe érkeztem. Az esztergomiak közül itt üdültek: Fehér Gyula dr. prelátus-kanonok, Magos Sándor kir. Ítélőtáblai bíró fiával, Lajossal és Babura László dr. theol. tanár. Fehér Gyula dr. prelátussal találkozván, elmeséltem neki röviden utam lefolyását, főleg az oberammergaui passiójátékot, majd Magosék társaságában megtekintettem a fürdőhelyet s annak mindennemű nevezetességét és orvosi berendezését. A biró úr szívélyesen kalauzolt mindenfelé és megmagyarázta a fürdőhely legnevezetesebb részeit. Délután Salzburgba rándultunk ki, hogy Y. résztvehessünk az ottanijoiemzetközi Máriakongregációi nagygyűlésen, mely fényesen sikerült. Ott láttam a 22 püspök között Kohl Medárd dr. püspök úr ő Méltóságát is, ki 20-án az Egyetem-téren álló szűz Mária szobor előtt -ibí»ek\szép beszédet mondott. «Msvsj Salzburg székesegyháza ünnepélyes diszt öltött e napokban. Vagy 15—20.000 idegen érkezett ekkor a város falai közé. Az ünnepi szónokok mindnyájan erős meggyőződéssel hangoztatták a Máriakongregációk szükséges és fontos voltát s érdekesen vázolták ellenségeink aknamunkáját [\ minden ellen, ami keresztény. Képviselve voltak e j nagygyűlésen Európa majdnem összes nemzetisébe Még a délelőtt folyamán, az ünnepélyes processzió után hagytam el a kedves Salzburg városát és még délben Ischl ben termettem. A fürdőhelyet különösen egészséges klímája, gyönyörű vidéke és kitűnő forrásai emelik az elsőrangú világfürdők és üdülőhelyek közé. A szelektől védett pormentes völgy fenyő- és lomberdői s a sziklák közt csergedező hegyi patak a levegőt ózondússá s kellemes hűvössé teszik. Délután sikerült Ö Felsége nyaralóját is megtekintenem. Egy kapitány szívessége folytán részesültem e nagy kegyben, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a nyaralóhoz senkit sem bocsátanak fel. A villa a fenyőerdő tövében, gyönyörű parkban terül el. Maga az épület egy emeletes és elég egyszerű. O Felsége — a tiszt állítása szerint — éppen íróasztalánál ült és hivatalos ügyeket intézett el. Megtekintve a fürdő egyéb nevezetességeit, másnap a steierországi Aussee-be érkeztem. Gyönyörű kiránduló helyek, élénk társas élet, jó és mérsékelt árú ellátás, kellemes tartózkodási hellyé teszik e kedves, vadregényes fürdőhelyet^ Délután a Grundlsee-hez tettem kirándulást. Szép', kékvizű tó ez, elég magas hegyek által környezve. Alkonyodott . . . Aussee csinos templomának harangja rázendített az Ave Máriára. A lenyugvó nap tüzővvel vette körül a fürdő tőszomszédságában levő dombokat. Sárga, majd bíborvörös, majd violás fényjátéka visszatükröződött a házak ablakain. Másnap korán reggel Selzthalon és Bruck aid Mur-on keresztül Alsó-Ausztria egyik igen edves fürdőjébe, Baden-be érkeztem, ahová minen évben szoktam ellátogatni rokonaim viszontlátása céljából. Két napot töltve e fürdőhelyen visszakívánkoztam szülőfalucskámba, a morvamenti Magyar faluba. Itt töltöttem szabadságom utolsó napjait édesatyám körében, amig néhány nap múlva el nem jött a búcsúzás szomorú órája . . . -Pauer Károly. gyarapítanák, hanem ellenkezőleg még az adózási kötelezettségek terhe alól is sokhelyütt fölmentvék. Az egyenlő teherviselés korában ez egy anomália, mely még fönnmaradt a negyvennyolc előtti időkből, midőn kimondatott akkor az egyenlő teherviselés elve állami téren, ki kellett volna terjeszteni egyházi térre is. Ezt a hibát most kell reparálni, amidőn a párbérügy rendezését Ö Felsége a kormánynak kötelességévé tette. Szűnjék meg tehát ez az anomália, ami annyi jogos panaszra adott okot a szegény nép részéről s a felsőbb körök a sapientis est consilium mutare elvét követve, most ezt változtassák meg. A párbér-ügy rendezését célzó kérdőívnek 4-ik pontja igényel valamennyi kérdés közül a legnagyobb körültekintést, annál is inkább, mert a közvélemény is ezt tartja a legveszedelmesebb kérdésnek. Ez igy hangzik: „a megváltás egyszersmindenkorra történjék-e, avagy csupán kulcs állapittassék meg, a váltságösszegnek előre megállapított időszakok szerinti helyesbítésével?" Kimondhatlanul káros lenne a javadalmasokra nézve az egyszersmindenkorra való megváltás, amely nemcsak a jelenlegi javadalmasokat sújtaná, hanem még az utódokat is, akikkel szemben ezáltal jogfeladást követünk el. Hogy mily felette kényes és veszedelmes dolog az egyszersmindenkorra való megváltás, azt egy eklatáns példával akarom illustrálni. Érsekújvári káplán koromban felejthetetlen jó principálisom Fábián J. jelenleg pozsonyi kanonok súlyos betegsége miatt 1 hónapig vezettem a plébánia szellemi és anyagi ügyeit s ez utóbbiakba betekintve győződtem meg arról, hogy a megváltás nagy körültekintést kivan. Az emiitett helyen megtörtént ugyanis, hogy a XVIII. században egy plébános 160 hold kiterjedésű földnek megmunkáitatását 81 forinttal; 15 öl fát 18 forinttal, és 300 pm. búzát pedig 80 forinttal váltott meg, összesen 179 forintot fizet a város a mindenkori plébánosnak a fenti címeken, holott ma ennek az értéke 2700 frt = 5400 korona, íme az egyszersmindenkori megváltásnak hátránya. És ez nemcsak Érsekújvárott van úgy, hanem mindenütt, ahol a XVIII. és XIX. században történt a megváltás s igy lesznek a legjobb plébániák tönkretéve. Ha azután ehhez még hozzáveszszük a népesedés folytonos szaporodását, akkor annál szembeötlőbb az állandó megváltás káros volta. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy — eltekintve a kivándorlás lakta vidékeket — a lakosság száma rohamosan emelkedik. Például Nánán a legutolsó népszámláláskor 900 volt a lélekszám s ma meghaladja az 1200-at. Érsekújvárott az előbb említett megváltás idején a hívek száma 4667 volt, most pedig 12 ezren felül van, tehát azóta megháromszorozódott s miután a párbér a lélekszám arányában emelkedik, most ott nem 300, hanem 900 pozsonyi mérőt kapna a javadalmas, ha az a szerencsétlen megváltás egyszersmindenkorra útját nem szegi vala a jövedelmi emelkedésnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a most említett javadalom, az egyszersmindenkorra való megváltás következtében évenként 7—8000 kor. kárt szenved. Ezen és hasonló példákon okulva határozottan elleneznünk kell az egyszersmindenkorra való megváltást, sőt erre ex conscientia köteleztetünk azon eskünél fogva, mely szerint a beneficium jövedelmének megcsonkításához sohasem szabad hozzájárulnunk. Nemcsak önmagunknak, hanem még utódainknak okoznánk ez által kiszámithatlan károkat. Tehát arra kell törekednünk, hogy csupán kulcs állapittassék a váltság összegnek 5—10 évenkénti helyesbítésével. És nem kell attól félnünk, hogy az időszakonkénti helyesbítés nehézségekkel és kellemetlenségekkel fog járni. Az 1896-iki összeírásban a munka és terményben' járandóság mennyisége meg lévén állapítva, az érték helyesbítését elvégezheti a hatóság a hivek közbejötte nélkül és erre még azt sem mondhatják de nobis sine nobis, mert hisz a munka és terménybeli járandóságok értékelésénél nem kívánunk mi többet, mint amennyiért ök adják el termésüket a gabonapiacon és mint amennyit ők kapnak a munkaerőért, ha másoknak dolgoznak. Tétessék tehát a hatóságoknak kötelességévé az 5 évenkénti újra értékelés a piaci árfolyam szerint s akkor el fog tűnni minden nehézség. Ami pedig a behajtás módozatait illeti, az eddigi házi kezelés az egyházközségek részéről semmi esetre sem tartható fenn, mert épen ez a legtöbb bajnak a forrása. Ha a lelkész maga szedi be, ép ez, ami egyrészt reá nézve lealázó és veszélyezteti a tekintélyét, amelyet állása megkíván, másrészt pedig, ha nem fogad el bármely silány terményt, hanem a párbérkövetelést szigo-