ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-18 / 38. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. szeptember 18. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Esztergom, 1910. szeptember 17. — Rongyszedés és balekfogás. Szenzáció mindig és minden téren van. A sok reklám csak úgy dönti a világba a szenzációkat; ma egy új box-kenőcsöt, holnap egy új szérumot, Palma gumrnisarkot, kolerabacillusölő mérget, gyógybalzsamot stb. Sőt sokszor maga a reklám is, annak alakja s tartalma óriási szenzáció! Most is ily szenzációs reklámokat, plakátokat lehet látni majdnem minden város és nagyobb község falain. A „Világ", a szabadkőművesek lapja, reklamiroztatja önmagát. Természetes, hogy a reklám nem a szabadkőművesek régi, kopott frázisainak halmaza, mert nagyon jól tudják, hogy a közönség már megcsömörlött a nagyon is vizizű frázisoktól. Egy kis realitás kell a közönségnek, egy kis csalétek a horog végére, mellyel az előfizető közönséget halásszák. S a csalétek? Egy előfizető kap 1000 koronát, 2 kap per 500 koronát s igy tovább. A nyertesek neveit sorshúzás útján állapitják meg. Legtöbben talán csak ügyes reklámfogásnak tartják e plakátot, de gondolkozzunk csak kissé a dolog fölött s mindjárt másképp fogjuk a dolgot megítélni. A „Világiról, a magyar szabadkőművesek hivatalos lapjáról van szó. Arról a „Világ"-ról, mely a magyar szabadkőművesség lelki-tükre, amelynek izzó, társadalomromboló gondolatai a szabadkőművesek lüktető érverései. Ennek a „Világ"-nak elterjesztéséről, e szellemi szörnyűségek nagybani elárusitásáról van szó. A dolog talán rendén lenne, hisz mindenki, még az ördög is, birodalma elterjesztésén fáradozik, de hogy a „Világ" s a mögötte rejlő magyar szabadkőművesség ily határozottan elitélendő reklámeszközhöz forduljon, azt már még sem hittük volna. Azt hisszük, ez az eljárás nem nevezhető eszmeterjesztésnek, hanem a legalsóbb üzleti fogásnak. Számítanak az anyagiakra éhes emberek gyöngéjére, hogy a hitvány pénznyereség reményében áruba bocsátják tiszta meggyőződésüket s akarva, nem akarva beállnak az újság előfizetői és támogatói közé. Ez az a híres szabadkőműves humanitás? Ez a tiszta, érdeknélküli szabadkőműves kultúra terjesztése ? Mikor megvesztegetik az emberek erkölcsi érzékét, hogy a tiszta helyett a piszkot válasszák ! Azt hisszük, hogy a tiszta erkölcs szempontjából egy újságnak sincs joga az ily úton való terjeszkedéshez. De legyen akárhogy is, ez az eljárás óriási szegénységi bizonyítvány a magyar szabadkőműves sajtóra, ez az eljárás azt bizonyítja, hogy a szabadkőművesség nem tudja a maga tiszta (?) eszmei tartalmával megnyerni magának a lelkeket s kénytelen ily alantas eszközökhöz fordulni. Akinek csak egy szikrányi erkölcsi érzéke van, az megvetéssel fordul el a „Világ" e csúf reklámfogásától. Tudjuk, lesz a fogásnak eredménye is, az előfizetők száma felszökik s a „Világ" kiadóhivatala a kezét fogja dörzsölni örömében. De ez az öröm szomorú öröm lesz, mert az az előfizetői gárda, melyet ily úton szerez a „Világ", csak szellemi proletárok tömeghada lesz. Gratulálunk a sikerhez s előre is üdvözöljük a dicső gárdát. A „Világ" pedig folytassa továbbra is üzletét, folytassa továbbra is a rongyszedést és a balekfogást. Nyil. A pártok felett álló katholikus napilap fantomja. Körülröppent a bizarr eszme, melyet — mint látszik — az idei kath. nagygyűlés elé akarnak vinni. Egy a politikai pártok felett álló, tehát politikailag színtelen kath. lapot kell alapítani, legalább 10,000 előfizetővel. Sőt a lap ne is legyen kifejezetten katholikus, csak boulevardosan — bravúrosan szerkesztve, de ne sértse a kereszténységet és olykor-olykor szálljon sikra is a keresztény érdekekért. A főcél a nagy elterjedés és ennek révén mennél nagyobb befolyás legyen. Mindez azért kell, mert „nincs egyetlenegy igazán helytálló napilapunk." A Balkán-félsziget „nemzetei"-n kivül alig van nemzet Európában, melynek könyv- és újságirodalma oly kevés publikummal dicsekedhetnék, mint a magyar könyv- és újságírás, a fajmagyarok kicsiny száma miatt. Ha német ember ir könyvet vagy újságot, nemcsak 50 millió belföldi németre számithat, hanem 10 millió osztrák, 8 millió amerikai németre, sőt egész Európa intelligenciájára; ha francia ember ir könyvet: a belföldi 40 millión kivül Belgium, Hollandia s egész Európa intelligenciája lebeg „publikum" gyanánt szeme előtt. Igy az angol sajtóterméket is olvassák Anglia határain messze túl az egész kontinensen, sőt Amerikában, Indiában, Ausztráliában. A magyar „olvasóközönség" ezzel szemben legjobb esetben 7—8 millió (románok, tótok, horvátok stb. elvből és fanatizmusból nem olvasnak magyar sajtótermékeket). És mégis azt mondják, hogy egy világvárosnak sincs több napilapja, mint Budapestnek! A kis magyar olvasópublikum nagy megoszlása mellett elképzelhetjük, hogy hány budapesti napilap áll a maga lábán, hány él meg a maga becsületéből? vagy pláne előfizetőiből? Brilliáns exisztenciával úgyszólván egyedül a „Budapesti Hirlap" dicsekedhetik, ez tudna megélni tisztán az előfizetőkből. S ez is nagy elterjedtségét teljes szintelenségének köszöni. Politikailag a mindenkori kormányok szekerét tolja s azonkívül az ellenzéki pártoknak is gazsuliroz; vallási szempontból indifferens, egyik számában vérig sérti a katholikus vallást és ajánlja a Szanint, következő számában kath. püspöktől hoz vezércikket. Karakteresség szempontjából az ilyen szintelenségnél szinte többre becsülhető a szabadkőműves „Világ" színvallása. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Tilos a csók. Csak nemrégiben közöltük lapunkban a newyorki füzőkirály véleményét a magyar nőkről, aki azt állította, hogy azok a legszebb teremtései a földtekének, A szóbanforgó vélemény megjelent a nagyobb amerikai lapokban és igy egy vállalkozó szellemű jóképű amerikai fiatal ember, a St. Louisban lakó Michael Lawith is tudomást vett róla és elhatározta, hogy személyesen fog meggyőződni a dolog felől. Mr. Lawith ismételten átfutotta a „St. Laois Herald"-ot, amelyben a közlemény foglaltatott és feltette magában, hogy mindenáron meg fog csókolni egy útjába kerülő magyar leányt, mert hiszen annak, — bárki leánya is legyen — okvetlen szépnek kell lennie, az olvasottak alapján. A modern kor kívánalmainak megfelelőleg kiöltözködött és kémszemlére indult a North 9-ik utcába. Utja véletlen a 3408. számú ház előtt vezetett el, ahol egy feltűnő szépségű, végtelen elegáns fiatal leány éppen a ház előtt lévő kert virágait öntözte. Lawith megállott egy pillanatra és szinte leszögeződött a bámulattól, amikor a leányka éjsötét szemei közé tekintett. Mintegy megvarázsolva és megbűvölve nézte a mit sem sejtő leánykát és néhány pillanat múlva, megemelve a kalapját, e szavakkal köszönté őt: „Are you a Hungarian?" — Yes Sir! — hangzott a felelet, amely valósággal lázba hozta a kalandvágyó fiatal embert, aki néhány zavaros bók után bemutatkozott. A beszélgetés folyamán megtudta, hogy a leánykát Miss Sugárnak hívják, amit azonban az amerikai „suger"-nak ejt ki és ami magyarul cukrot jelent. Ez a felfedezés azután végképp elvette az eszét! Gyönyörű is, bájos is, ennivaló is és hozzá még cukor is — gondolta magában — és a másik pillanatban hátulról átkapta a leányka derekát és egy csókolt lehelt a — levegőbe. Igen, a levegőbe, mert a leányka ügyesen kisiklott a fiatal ember karjai közül és a másik pillanatban felkapta a kezeügyébe eső kanna vizet és nem várva be a jövő évi húsvétot, alaposan nyakon öntötte a csókszomjas lovagot. Mr. Lawithot szörnyen kiábrándította ez a váratlan lehűlés, amely dacára a nagy melegnek, szokatlanul, kellemetlenül érintette. Sokkal kellemetlenebbül érintette azonban a vállát a következő pillanatban Edward Lenkemeier rendőr, — akit időközben odahívtak — és aki Lawithot a North Market Streeti rendőrállomásra kisérte. Másnap reggel azután egy komor tekintetű, szigorú arcú biró, Mr. Jefferson Pollard kihallgatta és 200 dollár lefizetésére ítélte azzal a kikötéssel, hogy ha ezen összeget nem fizeti le, akkor a dologházba szállítják, ahol tudvalevőleg nem leányokkal, hanem legfeljebb csak a priccsel lehet csókolódzni. Ez a szomorú története Mr. Lawith csókravágyó kalandjának, amely azonban végtelen szomorú akkorddal végződött reá nézve. Akiknek sok az idejük, most kiszámíthatják, hogy mennyit kellene fizetni Mr. Lawithnak, ha véletlenül meg is csókolta volna a bájos leánykát és igen közel járnak az igazsághoz azok, akik azt mondják, hogy azt ki sem lehet mondani. üti. emlékeim. > fr*~ Vájjon hogyan,írjam le -te-^berammergauir. páratlan passiójáték

1 lefolyása^? Nem találok szavakat a játék kimerítő leírására; hasábokat,köteteket, foliánsokat kellene összeírnom, hogy csak némikép is méltassam azt a művészi előadást, mely itt végbement. Teljesen tehetetlennek érzem magam az egyes részletek méltóképeni lefestésére, mert amit láttam, amiben gyönyörködtem, ami szivemet és lelkemet teljesen elragadta, ami szemeimből a könnyeket kicsalta, azt papírra vetni soha sem fogom tudni. Csupa fenség, csupa érzelem, csupa magasztos jelenet . . . s mindez oly hűségesen, oly páratlan sikerrel, oly megható módon előadva! Szomszédjaim — férfiak, hölgyek egyaránt — könnyeznek, zokognak. Egyik kezükben a szöveget tartalmazó könyv, a Textbuch, a másikban a 'zsebkendő. Még a keményszívű férfivilágot is meghatják az egyes scénák: látom amint sorban törülik szemeiket. Előttem vagy 3 sorral, ott ül a pro-