ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-09-04 / 36. szám

chista, megnéztük a helyet, a harmadik fánál tör­tént a merénylet a genfi tó partján; itt király­nénk lelkiüdveért Kohl Medárd püspök gyászmisét mondott. Miséztek még : Gaibl Sándor és Foltin János Genfben. Genf igen szép és tiszta város. A tó remek látvány, visszajövet a zarándoklat a tavon rende­zett hajókirándulásban résztvett. 29-én érkeztünk Gette, a földközi tenger partján elterülő francia városba, hol többen a tengerben meg is füröd­tünk. 30-án reggel öt órakor érkeztünk Lurdba, hová szivünk vágyott. Leirni nem lehet, mit érez itt lélek. Itt a bold, szűz Mária pazarolja kegyelmeit, mintegy hálás, hogy e kedves kegyhelyén őt meglátogatják tisztelői. A barlang, hol Bernadettnek megjelent a kegyes Anya, tele van mankókkal, botokkal, rózsa­füzérekkel aggatva, a meggyógyult betegek viszik oda. 1000 meg 1000 gyertya ég egész nap a barlangban. Ott van egy oltár, hol csak a püspö­kök és azok misézhetnek, akik ezreket vezetnek. Mikor Lurdba érkeztünk jul. 30-án reggel 5 órakor, dr. Kohl Medárd püspök a barlangban misé­zett, aztán a szószékre lépett és az ott levő magyarokhoz lelkes magyar prédikációt tartott, mely beszéd szívből, szívhez szólt és mindnyájun­kat könnyekig megindított. Minő érzés Lurdban magyar prédikációt hallani. Itten Kohl püspök úr közbenjárása folytán mi is misézhettünk ezen oltárnál, melynek alapját a bold, szűz Mária érin­tette lábaival. Ki Írhatná le azon benső megin­dulást és lelki boldogságot, melyet az ember itt érez a szent mise alatt. A barlang előtt feküsz­nek hordagyaikon és beteghordó kocsijaikban a szegény bénák és súlyos betegek, kiterjesztett karjaikba olvasót imádkozva, könnyező szemekkel könyörögnek felgyógyulásukért. Az ágyak mellett ápolóik, kik a legelőkelőbb állásból, magasrangú urak és úrnők, felszentelt papok, mintegy verse­nyeznek a betegek ápolásában, és boldogok, hogy ágyaikkal a barlang elé, s onnét a kórházba vihe­tik. A betegek naponkint áldoznak; nagy részük a forrásban fürdik, miközben a lorettói litániát imádkozzák, kik a betegeket alámerítik. Az egész­ségesek is megfürödhetnek, meg is tettük többen. A barlang fölött áll a bazilika, hol a magyar zászlót is láttuk. Fala tele van aggatva a meg­gyógyult betegek hálájának kifejezése jeléül hozott drága emlékekkel. Alatta van a Rosarium tem­plom ; mozaikkal kirakott oltárképekkel, ábrázol­ván a 15 titkot. E két templomban 60 oltár van. A papok egymásnak ministrálnak, a ruha az ol­tárra van rakva, csak ostyát, purifikatoriumot, bort és vizet kell a misézőnek a sekrestyéből hoznia. Van eset, hogy délután 5 óráig miséznek, ha sok a papok száma. Szivreható a 472 órai Szentséges körmenet, melyet mindig valamely jelenlevő püspök végez, fényes asszisztenciával. Elől megy a papság égő gyertyákkal, szép sorban, utána a világiak kettős sorban; a betegek ágyaikon a templom-téren van­vannak lerakva; a püspök minden egyes beteg­hez megy és a szentséggel megáldja, ezt sirás nélkül végig nézni nem lehet; ilyenkor történik a legtöbb csodás gyógyulás. Megható jelenetek ját­szódnak itt le. Láttam édes anyát nyomorék gyer­mekével, ki zokogva csókolgatta, szivéhez szorí­totta édes fiát, midőn a püspök a szentséggel megáldotta. Láttam egy hordágyon két nyomorék ártatlan gyermeket, 5—6 évesek lehettek, a nagyob­bik lemászott az ágyról, térdeire esve, összekulcsolt kezeivel várta és fogadta az áldást. Sirnak a bete­gek, sírnak az egészségesek. Majdnem naponkint történnek csodagyógyulások. Mikor az összes be­tegek megkapják az áldást, a püspök a Rosarium templom előtt még egyszer benedikciót ád az összes betegekre. Ha csoda történik, az megható jelenet, hogy veszik körül a meggyógyultakat, kordonnal kell körülzárni őket, mert talán agyon is tipornák a boldogokat, örömükben a jelenlévők mindegyike látni óhajtja,, vagy legalább ruháját érinteni. Láttunk három csodás gyógyulást. Bemen­tünk az orvosi szobába, hol jelen voltak: a párisi érsek, egy britániai püspök, Kohl Medárd püspök és a lurdi püspök. Az orvos bemutatott nekünk három meggyógyultat, kettőnek a lába volt telje­sen béna, rák ette meg a lábát, egyik már közel volt halálához t. i. a gyomra semmit sem vett be s már mozdulni sem birt. A két béna előttünk járt, a halálos beteg sovány ugyan, de teljesen egészséges arckifejezéssel állt előttünk. Ez meg­ható látvány volt. Az orvosok igen szigorúan veszik a dolgot, ha beteg jelentkezik, azt lefényképezik, és jegyzö­könyvet vesznek föl, melyben konstatálják a gyógyit­hatlanságot, ha csodásan meggyógyul, újból meg- | vizsgálják, lefényképezik és jegyzőkönyvet vesz­nek föl a történt csodáról. Eddig 2000 csodás gyógyulás történt, de bele nem számítva azokat, kik lelki betegségeikből, vagy valami titkos betegségekből gyógyultak ki csodálatosan, és nem vetették magukat alá az orvosi vizsgálatnak. Az orvosi szoba falai tele van a meggyógyult betegek arcképeivel, kik hálá­ból odaadják arcképeiket. Szép az esti 8 órai körmenet, mely égő gyer­tyákkal a jelenlevő püspökök részvéte mellett tar­tatik. A lurdi éneket, Ave-ave-ave Máriát éneklik, magasra emelik az égő gyertyákat, midőn Mária nevét mondják ki. Végén a Hiszekegyet éneklik latin nyelven, midőn e szavakat mondják : „hiszem a kath. egyházat" nagy lelkesedéssel magasra emelik a gyertyákat. Midőn mi vettünk részt, lehe­tett ott 1000 pap és 25 ezer hivő. A torony villa­mos kivilágítása oly remek szép, hogy az ember a mennyország előcsarnokában érzi magát, külön­féle szinű összetételben Ave Mária név világlik ki belőle. A távoli magas hegyen egy kereszt a villamárba úszik, nemkülönben a templom bolt­ive és a templom előtti téren levő lurdi Mária szobor. Végén a jelenlévő püspök áldást ad a népre. Voltunk Bernadett lakásában is; ugy van hagyva, mint ö lakta; a szegényes molnár lak, az emeletes házak közé szorítva; a malom ott áll, mellyel kenyerét kereste Bernadett atyja. A szegény szoba 3 ágygyal, Bernadett és a szülők ágyaival és fölötte arcképeikkel, nemkülönben az akkori püspök és plébános arcképeivel. Bernadett imakönyve, két fejkendője, és az általa hímezett tárgyakkal, köztük Jézus sz. Szive, — és amint Bernadett a ravatalon kiterítve van. A zarándokok mind meglátogatják e szegény házikót, és Berna­dett ágyából már sokat elmetélve magukkal vittek, úgy hogy most már minden rácscsal van körül­kerítve, mert semmi sem maradna a bútorokból. Én magam is az ajtóból késemmel egy kis dara­bot levágtam. Bernadett olvasóját, melyen imád­kozott, maga a püspök őrzi, ki midőn nála tiszte­legtünk, megmutatta nekünk, azt megcsókolva, olvasóinkhoz érintettük. A lurdi püspök egy igen kedves ember, csupa szivjóság és szeretet, tele van szive a lurdi Szűz szeretetével, és azt igyek­szik mindenki szivébe átplántálni. Vendégszerető asztalához meghívta dr. Kohl Medárd püspököt, Nemes Antal prelátust és Gaibl Sándor kanonokot. Elbúcsúzni mind a 28-an vol­tunk nála; lelkes beszédet intézett hozzánk, 1—1 Mária érmet adott, és megengedte, hogy kertjé­nek virágaiból ki-ki szakítson egy szálat, vigye azt édes hazájába. A szentséges proeessziót Kohl Medárd püspök is végezte egy alkalommal, mikor mi magyar papok asszisztáltunk neki, én és a nyitrai vicerektor. Itt a püspökök előtt az utcán is letérdelnek és áldá­sát kérik. A párisi érsek oly nagy szeretetnek és tiszteletnek örvend, hogy formális ostromnak lett kitéve, mindenki kezeit, ruháit óhajtotta csókolni és áldását kérni, úgy hogy kordon között mehe­tett csak lakásába. Négy napi boldog ottlétünk oly mély benyomást tett lelkületünkre, hogy az örök életünkre nagyon is nagy befolyást gyako­rolt és soha ki nem törölhető nyomokat hagyott átra " Foltin János, bajóti plébános. Mi is történt a magyarországi tanítói egyesüle­tek szövetségének közgyűlésén? Tisztelettel jelentem azt, hogy Simkó József, a soproni ev. tanítóképző-intézet tanára a tanító­képzés reformjáról értekezve, mélyítésének társa­dalmi jelentőségét, szükségességét hangoztatva, azzal a javaslattal élt, hogy a képzés akadémiai színvonalra, minek következtében öt évfolyamra emeltessék. Tekintettel pedig a felekezeti képzők egynémely dologi hiányaira, a fenntartók nagyobb mérvű államsegélyben részesittessenek. Ezzel szemben a „Délmagyarországi Tanitó­Egyesület" javaslata az V. egyetemes (?) tanitó­gyülés határozatára helyezkedve, a tanítóképzés teljes államosítását akarja kimondatni és ez Ember Sándor székesfővárosi tanítóban, a szabad gondol­kozó pedagógusok egyik korifeusában talál leg­melegebb pártfogót, ki a felekezeti tanítóképzők ellen a legridegebb elfogultsággal foglalt állást, meggyanúsítván az összes felekezeteket, igy a kath. egyház által fenntartott képzők magyar nemzeti munkásságát is. A szövetség közgyűlésén, az ország kath. egyesületei közül, mint az esztergomi r. kath.. tanítói kör kiküldötte, tehát képviselője, egyedül képviseltem a magunk igazát. Kétségtelen, hogy az állami, az általános megyei, a kétféle protestáns, továbbá a zsidó tanítói egyesületek által képviselt szövetségben nehéz helyzetem volt, mert előre tudtam, felszólalásom felekezeti harc provokálásá­nak fog tekintetni. Kiküldetésemhez azonban híven erkölcsi kötelességemnek tartottam az ellenjavaslat ellen való felszólamlást és tiltakozást, amit a következőkben tettem meg: Elsőbben is utaltam társadalmi szempontból azon örvendetes tényre, hogy az előadó által benyújtott tervezetben a tanítóképzés a református tanítóképzés régi medrébe fejlődik, terelődik vissza, amikor is a református tanítójelöltek a kollégiumok­ban, a többi növendékekkel együttes kiképzést nyertek, mégis azzal a külömbséggel, hogy a jelöltek hetenként egy-két órában a pedagógiai tantárgyakból is hallgattak előadásokat. Igy aztán nem ritka eset volt, hogy a református tanítók között lelkészek, sőt jogászok is fordultak elő. A haladottabb társadalmi színvonal emelése céljából magam is hozzájárulok a képzés mélyí­téséhez, valamint egyebekben is elfogadom Simkó előadó javaslatát, de távol attól a szándéktól, hogy felekezeti vitát provokáljak, a magyar katholikus tanítóság nevében tiltakoznom kellett azon javas­lat ellen, mely a tanitóképzést teljes mérvében államivá akarja tenni. Tiltakozom annál is inkább, mert a magyar államhatalomnak módjában van retorzióval élni oly felekezeti tanítóképzőkkel szemben, akik nemzetiségi tendenciákat szolgál­nak. A kath. tanítóképzők megfelelnek a magyar nemzeti követelményeknek s reámutattam arra, hogy mig a felekezeteknek tételes törvény alapján joguk van elemi iskolákat fenntartani, addig mindig jogukban áll és marad a tanítóképzésről is gondoskodni. Igaz, felszólalásom hevében, a tanítóképzés­ről szólva, annak államivá tételét illetőleg degradálás kifejezéssel éltem, mert hamarjában nem találtam meg a kellő szót, ezt azonban ipar­kodtam hamarjában kimagyarázni, de hát azért vesszőparipának jó. No persze, hogy felszólamlásom óriási ria­dalmat, megszakítást, „Le vele \", „Eláll!" s egyéb hangzatos közbekiáltásokat provokált, amiből nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetségben, tehát abban a szövetségben, amelynek szerintem kell, hogy kiegészítő tagjai legyenek a kath. tanítói egyesületek is, különben nem országos jellegű s mint ilyen nem hozhat az egyetemes tanítóság nevében határozatokat, a kath. felfogást, a kath. álláspont kifejezését, annak védelmét nem szabad hangoztatni. Lehet ott tán minden szempontból beszélni, csak kath. meggyőződés szempontjából nem, mert az vörös posztó a szövetség vezetői s azok előtt, kik — dicséretükre legyen mondva — egyébként jó, hithű protestáns és zsidó tanítók. Moossung Géza, a szövetség elnöke a ria­dalom közepette szóhoz juttatott ugyan, de egy­úttal ama kijelentéssel, hogy a közgyűlés nem kath. tanítók közgyűlése és nekem csak mint szövetségi tagnak van jogom felszólamlani, óvá­somnak, tiltakozásomnak nem adott helyet. Amire én hangsúlyozottan kijelentettem, hogy én a köz­gyűlésen nem mint magánember, hanem mint az „Esztergom-járási R. Kath. Tanítói Kör" kép­viselője, alapszabály szerint van jogom felszó­lalni s teszem azt tizenhatezer kath. tanitó nevében, mert a kath. tanítóképzés jogos érdekeit látom veszélyeztetve. Ezekután az elnök, pártat­lanságát (? !?) bizonyítandó, szavazásra bocsátván az előadó és az ellenjavaslatot, az utóbbi leg­alább kétszáz kiküldött közül ötvennyolcnak szavazatával elfogadtatott, természetesen ellen­próba nélkül. Ami a magam véleményét illeti, az csak arra terjed ki, hogy ha azt akarjuk, hogy a tanítóképzés szociális feladatának igazán meg­feleljen, kívánatosnak tartom, hogy tanitóképző­intézeti tanárok csakis azok lehessenek, akik a gyakorlati közéletben szociális tevékenységükkel és működésükkel valódi eredményeket értek el. Továbbá, hogy a gyermek-tanulmányt külön tan­tárgyként nem tartom helyesnek a képzőkbe bevezetni, mert a neveléstan két első része, a lélektan és a módszertan szorosan arra képez ki s különösnek tartom, hogy volna képzett tanitó, ki a gondjaira bizott gyermekeket tanulmányozás nélkül oktatná és nevelné. Történt azonban ott más is. Ember Sándor, a szövetség igazgatósági tagja, valamint a szabadgondolkozó pedagógiai egyesület egyik előharcosa, mint előadó javaslatot terjesztvén elő a tanítói fizetések egységesítéséről, mig egyrészről a papokon és felekezeteken egyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom