ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-09-04 / 36. szám
XV. évfolyam. Esztergom, 1910. szeptember 4. 36. szám. ZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség 1 , előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj Vkereskedósében. Kik akarják a tanítóképzés államosítását? Esztergom, 1910. szeptember 3. Forradalmi szellemmel táplálkozó titkos társasági kultursmokkok a páholyok titkos határozatait a profán életbe kezdik dobálni. A konkolyhintést diadalmi mámorral fogadja sajtójuk. Vezércikkekben magasztalják a modern kor szellemében haladó tanitókat, kik az államosítást követelik. Az u. n. tanítói szövetség határozatánál, nem tekintik azt hányan, milyen körülmények között és kik hozták meg ezt a határozatot. Kötelességet teljesitünk, mikor az igazsághoz hiven tájékoztatjuk a közönséget a tényvalóságról. Mikor elismerésünket fejezzük ki a nemzet napszámosainak kitűnően végzett munkájáért, akkor elismerésünk zászlóját mintegy öntudatlanul azon tanitóképezdék előtt hajtjuk meg, ahol ezt a derék tanítói nemzedéket nevelték. Már pedig ma sincs több 22 állami képezdénél a 40 felekezeti képezdével szemben. Pedig az államot eddig sem akadályozta senki tanitóképezdék felállításában, az állami képzők kitűnő volta is elhódíthatta volna a tanuló anyagot a hitfelekezeti képzőktől s hogy mindez nem történt meg, annak egyszerű oka az : az állam is elismerte, hogy a hitvallásos képzők betöltik hivatásukat, a képzők fentartásának jogelkobzása nemcsak vandalisztikus jogfosztás lenne, hanem súlyos anyagi megterheltetést is jelentene az államnak. Nemcsak kulturális, jogi, hanem fontos gazdasági szempontok is a hitvallásos tanítóképzés támogatói. Maga a társadalom is a hitvallások oktatás AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Oberammergaui levél. Oberammergau, 1910. augusztus 28-án. A költött regényeknél sokkal szebbek az élet regényei, melyeket az isteni gondviselés keze sző az emberek sorsában. A költött drámáknál sokkal megragadóbb az igazság élő tragikuma a bűnös világban. Nem csoda, hogy a megtestesült Igazságnak, Isten Egyszülöttjének (isteni és emberi természete szerint egyaránt) tragédiája kétezer év óta a lehető legmegrázóbb hatást gyakorolja az emberi lélekre, ama feldolgozatlan alakjában is, melyben az evangélium hézagos, kivonatos feljegyései számunkra megőrizték. Képes-e emberi művészet ez isteni drámát valaha méltóképen bemutatni ? Hogy nem egy erre irányuló kísérlet — nemcsak a középkorban, hanem az újkorban is — rgerő karrikaturává selejtesedéit, azt tudjuk. Egy világot járt ember is azzal utasította -vissza az oberammergaui útra való felszólítást: „tartok tőle, hogy csak karrikaturáját fogom látni a Golgotha nagy tragédiájának," Magam is némi előítélettel mentem a passiójátékra, legalább is azon preokkupált nézettel, hogy a 8 órai előadást a prólogok és előképek híve, mire tanúbizonyságul szolgál maga az élet, hitvallásos iskolákba oly nagy számmal küldik a szülők a gyermekeket, hogy alig képesek befogadni a jelentkezőket. Mert ide küldhetik legriyugodtabban a szülök gyermeküket, hogy az édes anya által beplántált vallásos szellemet megőrzik. A hitvallásos iskola jellege megköveteli, hogy az oktatás gerince a valláserkölcsi nevelés legyen. S ha ezt a hivatását betölti az iskola, akkor óriási fölénnyel van a többi iskola felett. Hamarosan átértették ezt a francia családapák is s most óriási áldozatok árán alapítanak iskolákat, hol az embert életre és üdvösségre nevelik, keresztény szellemben és nemzeti irányban, mert hitvallásos szellem nélkül a köznevelés az embernek még csak földi jólétét sem biztosítja. A hitvallásos iskoláink megtették mindig nemzetünk iránti kötelességeiket, hiszen mikor „megnehezült az idők járása felettünk", a hazafias szellemnek legerősebb bástyái a katholikus iskolák voltak. A hazafias szellem ellen nem is merészel szólni senki, igy hát meg kell állapitanunk azt, hogy aki a katholikus tanitóképzők államosítását követeli, az hazaíiatlan, az a magyar nemzeti művelődésnek esküdt ellensége, mert aki igazán akarja a magyar kultúra emelkedését, aki a nemzeti haladásnak és a népművelésnek nem talmi barátja, az hálásan fogadja az egyháznak bőkezű jobbját, mely nem szűnt meg ezer esztendő után is nemes áldozatkészséggel iskolák fenntartására, milliókat költeni. Ámde az egyház iránti megátalkodott sátáni gyűlölet képes volna a nép fiainak százezreit sötétségre kárhoztatni a hitvallásos iskolák beszüntetésével, hogy az Isten képét kiöljék az emberből, szívesen raknának a roskadozó nép vállára uj iskolák állítására, ott ahol már van, ujabb adókat. Azonban a magyar nép nyissa ki jól a szemét és ne hagyja magát megtéveszteni, a mondva csinált közvéleménnyel. Ha a tényeket mérlegeljük, rögtön tisztában vagyunk azzal, igaz-e, hogy a magyar tanítóság kívánja a tanítóképzés államosítását? A tanítók országos szövetsége közgyűlése kapcsán vezércikkek és tudósítások arról szóltak, hogy a tanítóság „óriási többsége" „impozánsan" „hatvannégy egyesület" „háromszáz kiküldöttel" stb. kívánta a tanítóképzés államosítását. Holott az u. n. országos szövetséggel sem a 7000 tagot számláló állami tanítók egyesülete, sem a 16,000 tagot számláló kath. tanítók orsz. egyesülete nem vállal közösséget. A katholikus tanítók hivatalos újságja a „Népnevelő" vezércikkében igy nyilatkozik a szövetségről: Dicséretükre, a kebelbéli sajtójuk nekik tulajdonítja, hogy most már megdöntötték a hitvallásos tanítóképzőket Magyarországon és elvették a hitfelekezeti képzőknek törvényben biztosított tanitóképesitési jogát. Bizony-bizony elszomorodik a szivünk azon a módon, ahogyan nálunk a magyar tanítók nevét és a magyar tanítók tiszteletreméltó táborát egy kis maroknyi csoport honnan és hogyan vett jogcímen képviseli!? Már rámutattunk arra, hogy e szövetség jogosulatlanul hirdeti azt, hogy ő a magyar tanítók egyetemének képviselete, mert ehhez jogcíme nincs, miután mint szövetség, nem a szövetségesek megkérdezésével, közreműködésével és hozzájárulásával alakult. Az úgynevezett szabadgondolkodók egy kisded csoportja összeállott Buda„terhétől" megszabadítva tisztán a kínszenvedés eseményének történetére kellene szorítani, s igy rövidebbé és megkapóbbá tenni. De ott a helyszínén eloszlott minden előítélet, s meggyőződtem, hogy az oberammergaui passiójáték Krisztus kínszenvedésének oly tökéletes és méltó bemutatása, melynél tökéletesebbet már alig kívánhatunk. A reklám rendesen ideálisabb színekben festi a dolgokat. Oberammergauban a csalódás ellenkező irányú: az oberammergaui passiójáték fönségesebb a hírénél. Nyolc óráig tart az előadás (délben két órai pauzával), de e hosszú idő észrevétlenül röppen el a jelenetek és képek nagy változatossága és gazdagsága miatt. Kár volna a 150 oldalra terjedő szövegből csak egy árva betűt is kihagyni! Schakespeare és Wagner elhalványulnak az Üdvözítő nagy világdrámája előtt, ugy amint azt Oberammergauban nem szakképzett színészek előadják. A világ legnagyobb profán színházai legfeljebb 1500—2000-nyi közönséget képesek befogadni ; az oberammergaui színház 4000 ülőhelyet, szükség esetére még 2000 állóhelyet foglal magában. S e nagy térség a főszezonban hetenkínt 4—5-ször telik meg, mi hetenkint 20—25,000 főnyi publikumot jelent. Egy profán színház se dicsekedhetik ily rekorddal, csak az, a ki megjósolta magáról: „ha fel leszek magasztalva a keresztre, mindeneket magamhoz fogok vonzani." Nem kell ide reklám, s tudtommal nem is veszi igénybe a bizottság a reklám eszközeit. Csak annyit tud a világ, hogy minden tizedik esztendőben van passiójáték Oberammergauban, s félmillió főnyi közönség a nyári idényre biztosítva van. Az oberammergaui passiójáték, melynek eredete visszanyúl egész a középkorba, csak a mult század derekán emelkedett ki az eféle népszinjátékok szintájából világtörténelmi jelentőségre. Addig úgyszólván mindig deficittel dolgozott. Az 1850 iki előadásra dolgozta át ugyanis a 93 éves kort élt A. Daisenberger plébános (kinek sírjára szobrot emeltek) a szöveget oly tökéletes formába, mint a hogy jelen ismerjük, s mint hihetőleg századokig maradni fog. A mostani nagyarányú színpad is készen állott. Ehhez járult 1900-ban a nézőtér pályaudvarszerü tetőzete. Ugy hogy az 1900-i előadás az építkezési költségek levonása után még félmilliónyi tiszta haszonnal számolt be, melynek V3-a a szereplők közt osztatatik szét, 2 /Va pedig községi közhasznú intézmények létesítésére fordittatik. Az 1910-i idény, dacára a 17á millió M-nyi befektetésnek, szintén nem fog csekélyebb anyagi haszonnal záródni. De tekintve, hogy a játékban közreműködő egyének száma megközelíti az 1000-et, a szereplőkre mindeddig nem sok anyagi haszon jutott: 1900ban Lang A., a Krisztus szerepének játszója az Minden helybeli és vidéki tanintézetben használatra előírt ISKOLAI TANKÖNYV valamint a legjobb minőségű iró- és rajzszerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében, Esztergomban. • • Részletes tankönyv-jegyzékek ingyen.
