ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-24 / 30. szám

nem szabad az eddig mondottakat szem elöl téveszteni. Az évi párbérmegváltási összeget ne kívánjuk az államtól, kvázi fizetést — amint a kongruakiegészitést kapjuk. Azért nem elég csak azt mondanunk, hogy a párbér-megváltás országosan történjék, hanem azt is hozzá kell tennünk, hogy intézményesen. A kérdő-iv egyházközségi rendezése is contemplál: „avagy a kath. hivek egyetemétől esetleg csak a párbérkötelezettekre kivetendő megfelelő adó utján?" Az ilyféle megoldás kétféleképen képzelhető. Vagy úgy, hogy oly törvényes intézkedés lépne életbe, amely szerint minden egyes katholikus egyén, vagy esetleg csak a párbérköteles állami adója után bizonyos százalékú párbéradót fizetne be évenkint az állampénztárba, s annak ellenében a párbért élvezők az állampénztártól megkapnák megállapított párbérjárandóságukat; vagy pedig úgy, hogy minden egyes hitközségben megállapodnának — esetleg a politikai község bevonásával — a párbérjárandóságok pénzegyenértékében és azt évenkint pótadószerüleg kivetnék a párbérkötelesekre vagy az összes lakosokra. Mind a két módozat csöbörböl-vödörbe való jutás. Sok helyütt, jelenleg is, pénzértékre van változtatva egyházközségileg a párbéri vagy munkabéri teher, és egy cseppet sem érzik, hogy a párbérrendezés óhajtott állapotába jutottak volna. Az csak egy más módozata a párbérnyomorúságnak. Úgy kell rendezni a párbért, hogy e fogalom: párbér, teljesen elimináltassék a köztudatból. Még az a gondolat is, hogy az állam törvényileg némi párbéradót vetne ki, csak akkor volna tekintetbe vehető némileg, ha a kivetés valláskülönbség nélkül alkalmaztatnék. Mert ha csak a katholikusok volnának alanyai, úgy az adótörvényhozásunkban eddig ismeretlen és veszedelmes megkülönböztetést léptetne életbe, és nem volna egyéb, mint uj kath. adó. Hiszen ha a protestánsok 3 milliója, a zsidók rabbikongruája katholikus zsebekből is eredhet, miért ne viszont a katholikusok párbérváltsága az övékéből is. De azt hiszem, erre az útra ne lépjünk. Minden uj adó odiozus. Kész izgatási anyag: srófolják az adót a papok miatt. Már azért sem, mert félő, hogy ujabb módon ki volnánk szolgáltatva az állam jóindulatának. Minél kevesebb államsegély, annál erősebbek és függetlenebbek vagyunk. Az eddigiek alapján tehát összegezőleg kimondhatjuk : 1. Az egyházközségi párbér-megváltás nem célszerű. 2. Akár a párbérkötelesekre, akár minden adófizető katholikusra, akár valláskülönbség nélkül mindenkire kivetett uj adót szükségtelennek találjuk. 3. A párbér-megváltás országosan, de intézményesen eszközöltessék. Hogy pedig ez mikép volna elérhető, szabadjon erre nézve véleményemet előadni. Mindenesetre, mikor ilyen országos ügyről, rendelkezésről van szó, az állami kormányzatot ki nem kerülhetjük, mért csak a kormánynak van módjában az egész országra kötelező rendelkezéseket adni, vagy törvény utján keresztülvinni. Törvényileg elrendelendő volna, hogy minden község és pedig mint politikai község, határos idő alatt köteles volna a párbér és munka tartozásait rendezni, illetve megváltani. A megváltási összeg semmi esetre sem lehetne kisebb mint az összeirásokban és a dijlevelekben felvett összeg. Bár, ha lehet, az igazságnak megfelelőleg a legutóbbi 5 évi gabonaárak és munkabérek szerint volna az kiszámitandó. Azután pedig minden egyes község kapna az igy kiszámított és megállapított összegnek 100

/4-szerese erejéig akár az államtól, akár más pénzintézettől hosszú lejáratú, amortizácionális, vagy esetleg kamatmentes, de részletekben törlesztendő kölcsönt. Ezen kölcsön törlesztésére szükséges évi részletek helyezendők volnának a rendes községi költségvetésekbe, s mint községi kiadások kezeltetnének. Vagy mivel a községi költségvetések úgy is nagy százalékokkal dolgoznak, az állam találna módot, hogy a túlterhelt községek terhén segítene. Pl. a fogyasztási adók átengedésével, vagy államsegéllyel. Nézzük, hogy nézne ez ki számokban. Valamely községben a párbérterhek kitesznek pl. 1000 koronát. Ezen tehernek 4%-ot hozó megfelelő tőkéje volna 25000 korona. Tehát 25000 korona tőketerhet vállalna a község és fizetne évenkint 50—60 éven át 5%-os amortizácionális részletet, amely alig tenne ki valamivel többet (1250 kor.) annál az összegnél, amelyet amúgy is fizet jelenleg terményekben és munkában. Ezzel szemben azután az igy kölcsön vett tőke ellenében vagy kapna a javadalmas a hitelező államtól a tőke 4%-nak megfelelő évi járadékkötvényt (tehát a példa szerint 1000 koronáról), vagy ha más pénzintézet financirozná az ügyet, megkapná készpénzben a tökét (25000 koronát) és azt azután elhelyezné emberileg a legbiztosabb módon pl. állami értékpapírokba. De vájjon vállalkozik-e az állam, vagy valamely pénzintézet az ilyen pénzműveletre? Nem kell ehhez semmi nagy merészség. Ha egyszer a törvény elrendelné és kötelezné a községeket a megfelelő kölcsöntőkére való lekötésre, az egész ügy igen egyszerű. Nézzük úgy hozzávetőlegesen, mennyi pénzről lehet itt szó. Magyarországon van vagy 5000 plébánia. Átlagosan vegyük, hogy 1000 koronát tesz k,i az az összeg, amelyet a párbér és egyéb szolgálmányok plebániánkint kitesznek, s igy 5 millió korona volna az országos párbérteher. Ennek 100

/4-szerese : 125 millió korona. Vagyis hozzávetőlegesen ennyi tőkével intézményesen megváltható az ország párbérterhe. Százhuszonöt millió korona, az tömérdek pénz. De volna bár több is, nem kell tőle megijedni. Nem kívántatik ez az összeg készpénzben. A községek papirt adnak magokról: adós levelet, de pénzt nem kapnak. A javadalmasok is viszont csak papirt kapnak: járadék papirt. Az egész tisztán csak könyvelés, úgy hogy az egész pénzműveletet bármely egyházi intézmény is: autonómia, vagy káptalanok, magára vállalhatja. Az egész művelet pedig lassan-lassan önmagát amortizálná. A községek ugyanis évenkint a tőke 5%-át fizetnék, amelyBől 4% jutna a javadalmasoknak, a fenmaradó l°/o pedig — kezelési költségek leszámításával — fordíttatnék a járadékpapirok kisorsolására, illetve beváltására. Ily módszerrel a községek először nem igen volnának megterhelve jobban, mint vannak, másodszor 50—60 év multán azt sem tudnák, hogy valamikor párbér is létezett; továbbá a javadalmasok rövidséget nem szenvednének, párbérüket a legegyszerűbb módon vehetnék fel és nem volnának egy kevéssé sem kitéve az állami kormányzat jóindulatának vagy önkényének. Jurik Kabos. HIREK. Nyári krónika. — Petőfi stb. után. — Egy gondolat bánt engemet, Ágyban párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Végelgyengülni benned, szép világ! Ne ily halálnem érje el, Ki ma is verset énekel! Ah, fusson rajtam át, miként a nyil Az automobil, az automobil! Legyek fa, melyen ő rohan keresztül, A lelkem kitapodva ott belestül! Legyek kavics, mit a hegyről a völgybe Egy modern szerkezetű autó dönt le! . .. Ha minden bankár, minden báró Csupán automobilra ül S a fiáker rendszer végső gebéje Megérdemelt sirjába dül, — Ha ló nem lesz, csak lóerő, Akkor világ, megyek, agyő! Ha az utolsó lóból virsli lett, Akkor, te szép világ, Isten veled! Akkor megállok a Lőrinc-utcán Hol biztosan jön a vész reám, Ha pukkad az angol pneumatik, „Általam is majd meghalatik!" Hadd jöjjön a töff-töff, Mely mellembe döf-döf, — Gázoljanak el deli nők az uton, Kezükben a fék, a fülükbe buton: Ott essem el én A sport mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki a szivembül S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el automobili zörej, Az acélkerekek, meg a gummi dörej! S holttestemen át Kohnok s konteszkák Száguldjanak kioszkba, Koronába, Színházi páholyba, Melynek felemelt az ára S maradjak ott, amint azt szeretem, Szétgázolt törvényszéki holttetem. (Irta egy izzadó poéta, akinek soha sem lesz autója.) A Szent István-napi ereklyék. Szent István ünnepének jelentőségét Eszgomban az idén nagyban emelni fogja Szent István, Szent Imre és Szent László ereklyéinek diszfelvonulással és egyházi pompával történő körülhordozása. Szent István király földi maradványait, maga Szent László király jelenlétében, 1083. év aug. 20-án emelték ki fehér márvány koporsójából Székesfehérvárott. A legenda szerint ez alkalommal a koporsóból előtörő rózsás illatár tölte be a templomot. Az épségben maradt Szent Jobb, tudvalevőleg, Budavárában őriztetik és Szent István napján nagy ünnepélyességgel hordoztatik ott körül. Szent Istvánnak fejereklyéjét Zágrábban őrzik, egy kisebb csont-ereklyéjét az esztergomi főszékesegyházban, Szent Imre és Szent László ereklyéivel együtt. A félméter magas ereklyetartó, a szentségtartókhoz hasonló alakú, góthikus kivitelű, vertezüstmű. Három rekeszből álló felső részében „S. Stephani C. Reg. Hung." felirattal Szent István, a középső részben „S. Emeriei Due. Hung." felirattal Szent Imre, az alsó legnagyobbik részében „S. Ladislai C. Reg." felirattal Szent László ereklye-csontjai foglaltatnak. A tartó tetején a magyar korona látható, alsó részén pedig a hitelesség pecsétje. Oly jóságos és bölcs uralkodót, mint Szent István, oly liliom-életü kir. herceget, mint Szent Imre, és oly magasztos lelkű királyt, mint Szent László voltak, többet nem mutat fel a magyar történelem. Méltók tehát, hogy számtalan csodákkal tündöklő ereklyéiket, századok multán is illő tiszteletben részesítsük. A szent ereklyékkel Szent István napján a belvárosi plébánia-templomból egyházi körmenet indul és csatlakozik a Széchenyi-téren várakozó és a főszékesegyházba vonuló diszmenethez, mely az idén minden tekintetben impozánsnak és az ünnephez méltónak ígérkezik. * Búcsú. A helybeli Szent-Anna-templomban jövő kedden, július hó 26-án tartatik a búcsú. Á nyolc napi ájtatosság hétfőn este 6 órakor litániával kezdődik; kedden reggel 6 órakor szent beszéd, utána énekes sz. mise; ezen kivül d. e. 11 óráig minden órában hallgathatnak a hivek sz. misét. A litániák nyolc napon át mindig 6 órakor kezdődnek. * Tanitók nyári mulatsága. Az 1910. évi szünidőben városunkban tartózkodó tanítóság, a helybeli tanítótestület közreműködésével, az Esztergomban létesítendő „Országos Kath. Tanitói Árvaház" javára folyó évi augusztus hó 6-án a „Fürdő" vendéglő kerthelyiségében hangversenynyel, műkedvelői előadással és tánccal egybekötött nyári mulatságot rendez, melyre a meghívók a jövő hét folyamán szétküldetnek. A sikerültnek ígérkező mulatságra nagyban folynak az előkészületek. * „Államtitkár lett a követünk . . Lassan már két hónapja annak, hogy államtitkár viseli Esztergom képét a parlamentben s azóta csaknem minden héten megy hol egy deputáció, hol egy „méltánylást érdemlő" instancia Kálmán Gusztávhoz, ki, ha minden hozzá intézett kérelmet ki fog járni, egy év alatt a városok legmegelégedettebbjévé (!) fogja tenni Esztergomot. Egyelőre legújabban a kereskedelmi társulat azt kérelmezi a szakminisztertől, hogy a hidvámot szüntesse meg a Mária-Valéria hidon. Reméljük, hogy ez csakhamar megtörténik és ezután a legsürgősebben egy állami gőzmosógyárat kell kérelmeznünk, mely városunk választási szennyesét újra megfehéríti. * Ipartestületi elnökválasztás. Az esztergomi ipartestületnek 25 éven keresztül volt érdemes elnöke Dóczy Ferenc e tisztségéről idős korára és beteges állapotára való hivatkozással lemondott. Az ipartestület legutóbbi elöljárósági gyűlésén mély sajnálattal vette tudomásul elnökének ezen elhatározását, de méltányolván a lemondásra késztető okokat, elhatározta, hogy ma, f. hó 24-én elnökválasztó közgyűlést hív egybe a városház tanácstermébe. Az iparosság bizalma