ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-06-19 / 25. szám

mammm szegény gyermeket gondoz, a kalocsai fömegyében 10-et, a Csanádiban 2-öt, a győriben 1-et, a pécsiben 14-et, a veszprémiben 3-at, a székesfehérvárosiban 2-öt, az egyesület összes gondozottjainak száma e szerint -44. Bármily csekélynek látszik e szám az elhagyott gyermekek nagy sokaságához képest: mégis dicsőségére válik egyesületünknek, hasznára a társadalomnak. Hiszen 44 gyermeknek biztosította a családi tűzhely s a kath. nevelés áldásait s megóvta őket olyan helyektől, hol leikök parlagon maradt volna s testi erejök is csak kizsákmányolásnak lett volna tárgya. Igy tehát beteljesült az a reményünk, melyet a mult évi közgyűlésen kifejeztünk, hogy a következő közgyűlésen már a gyermekvédelem pozitív eredményeiről fogunk beszámolni. Ezen eredmény a jó Isten segítsége mellett azon jótevőknek köszönhető, kik egyesületünket anyagilag gyámolítottak, azoknak az egyszerű lelkeknek, kik fillérekből raktak össze ezreket s akiknek szegényes, szerény, áldozattal járó adományán az Istennek különös áldása pihen, mert szegénységükből adtak szegény testvéreiknek. De köszönetet kell mondanunk főleg az egyházmegyei igazgatóknak s a többi tevékenyen működő tagoknak, kik szeretetet, időt s munkát áldoztak s a legbecsesebb járulékot adták : a lelkesen dolgozó szivet. Mert ker. intézményeinknek nem a pénz hiányzik első sorban, hanem beválik a régi evangéliumi szó: „hominem non habeo", nincs emberünk, aki lelkesüljön. Ezeknek az igazgatóknak is tehát őszinte háláját fejezi ki különösen egyesületünk. Az Ur Jézus, ki a gyermekeket annyira szereti, kinek isteni szive a gyermekszivek felé hajlik s a gyermekeket öleli szivesen keblére, majd megáldja a jótevőket saját gyermekeikben, megáldja a dolgozó s fáradó tagokat s a papságot azzal a lelkülettel, melyet Ö leginkább dicsért: gyermeki egyszerű lelkülettel. Hiszen gyermekké lesz s kisdeddé újra, ki a gyermekeken segit, értök él s dolgozik s ugyanazért majd beteljesül rajta az Űr Jézus Ígérete: ilyeneké a mennyeknek országa. Huszonöt éves esperesi jubileum. A maga nemében páratlan ünnepet tartott június 8-án a nagycétényi egyházkerület. Esperesének. Vincze Károly nagyhindi plébánosnak huszonötéves esperesi jubileumát ünnepelte, ki ezen tisztségében a főegyházmegye valamennyi esperesének a nesztora. Az ünnepség nem a plébánián, hanem Kishinden, Vincze Károly saját nemesi kúriáján folyt le s a megelőző szent mise is a kishindi kápolnában tartatott, melyet családi sírboltja mellett Vincze Károly a saját költségén építtetett. Elszomorító dolog ugyanis, hogy a nagyhindi plébánia már évek óta jakhatatlan és a nagyhindi templom is több mint másfél éve hatóságilag bezáratott; annyira düledező állapotban van mindkét egyházi épület. A kegyuraság meglepő állhatatossággal vonakodik az egyházi hatóság rendeleteinek eleget tenni, a templomot és plébániát használható állapotba hozni. Igy történt, hogy ha Vincze Károly a kishindi kápolnát saját családi vagyonából meg nem építteti, akkor a plébániabeli híveknek még szent misét hallgatni sem volna alkalmuk, s ha saját családi háza nem volna, akkor a nagyhindi plébános most hajléktalanul kóborolhatna. Ez a jelenség is méltán fölhívja az egyházi körök figyelmét a kegyúri jogok és kötelességek újonnan való szabályozására. Amennyire megkeseríti Vincze Károly életét áz egyházi épületek ezen elszomoritó állapota, annyira örvendetessé teszi azt a szeretetnek és tiszteletnek ama lelkes bensősége, melylyel őt egész kerülete körülveszi. Előljár ebben a papság és a tanítói kar, de azért a hivek sem maradnak hátra. Sok érdekes apróság bizonyítja ezt. Nem teheti be lábát a kerület egyetlen falujába sem anélkül, hogy akár a felnőttek, akár a gyermekek lépten-nyomon meg he állítanák őt, hogy szót váltsanak vele. Pedig hát ennek semmi egyéb oka nincs, mint egyrészt az ő személyes szeretetreméltósága, másrészt pedig az a fáradhatatlan buzgóság, amellyel ő mindenkinek mindene lett. Plébániája magában véve egyike a legterhesebbeknek. Négy faluból áll, ezek közül kettő oly távolságban, hogy kivált a tavaszi és őszi vendégmarasztó sár idején órákba kerül, mig az utat oda megjárhatja. Négy ilyen faluba járni misézni, prédikálni, betegeket látogatni, halottakat eltemetni; négy iskolában hitoktatást végezni és e mellett még huszonöt éven át esperesnek lenni, ahhoz nemcsak acélszervezet, vasegészség szükséges, hanem még különös isteni kegyelem is kell, meg az alárendelteknek azon tisztelő szeretete és őszinte bizalma, mely a legterhesebb kötelességnek teljesítését is édessé varázsolja. Természetesen a jubileumi ünnepség se folyhatott le anélkül, hogy mindez a szeretet és tisztelet a legbőségesebben meg ne nyilatkozott volna. De legfőbb örömöt az keltett még is, hogy az üdvözletével ma Vaszary Kolos bibornok hercegprímás Ö Eminenciája is az ünneplők sorába állt, midőn meleghangú leiratában méltatta Vincze Károly érdemeit és főpásztori áldásában részesítette. A teljes számban megjelent kerületi papság jól sikerült arcképével lepte meg szeretett esperesét s lelkes beszédekben fejezte ki háláját testvéri szeretetéért, melylyel huszonöt éven át boldogította paptársait. A tanítói kar üdvözletét Bernáth Nándor tolmácsolta, talpraesett beszédben ünnepelve Vincze Károlyban a jeles tanférfiut, ki mint egyházi tanfelügyelő, a gondjaira bízott iskolák fölött mindig köteles szigorral, de egyúttal atyai gondossággal őrködött. Üdvözölte a jubiláris esperest még a nagy számban megjelent előkelő rokonság; a plébánia hivek s végre az egész kerületbeli iskolás gyermekek, kiknek aláírásai albumba kötve a legkedvesebb emlékei közé fognak tartozni. A kerületi papság, mely ugyanekkor tartotta rendes tavaszi közgyűlését is, mély%ódolattal üdvözölte Vaszary Kolos bibornok-hercegprimás Ö Eminenciáját és az éppen névnapját ünneplő dr. Kohl Medárd püspököt, kinek főesperessége alá tartozik a nagycétényi kerület is. HÍREK. Krónika. Csak juhász megy már csacsin, (Földig ér a lába.) Aeroplánon a magyar Repül —• nemsokára! Egyelőre csak gurul A rákosi gyöpnek, Míg a német, francia S a fecske röpködnek . . . Azaz ők sem repültek Eleget a héten, Mert mindennap vizittelt A zápor keményen. Megmosdatta, fürdette Egész Európát, Mint nagypénteken az agg Csóka a kis csókát. Bizony megvert viharral Bőven a természet, Hát még ha Justh obstruál S verdesi a széket. Akkor lesz csak hadd el hadd, Ha a ház is hangos, Dacára, hogy kimaradt Onnan páter Markos. Hanem hát a vihart is Követi egy jó nap, Vége lesz ennek is, mint A petíciónak. Ez mihozzánk nem való, Kezdjük itt mi mással, Uj választás, cifrázva Jó pótválasztással. Hagyjuk Kálmánt Zsolnán, vagy Kincses Kolozsvárott, Hadd füstöljenek ott is Egignyúló gyárak, Mi meg hivjunk egy másik Jelölt urat nossza! Aki nemcsak igér, de Kincsét szét is osztja. Szóval, vásáron van még Városunknak bőre, (Elkeseredésében Mi telhetik tőle?) Hogyha már dobolnak rá Egy a kívánsága: Hogy potyára ne adják — A becsület — drága! (-•) * Mai mellékletünk. Az „Esztergom* mai száma közli a leszavazott választó polgárok névsorát. A névsorból kitűnik, hogy Fehér Gyula dr. jelöltre főleg az intelligencia, iparos és kereskedő osztály szavazott, mig a Kálmán-pártiak majoritása a kormány közegeiből, a hivatalnok osztályból és a zsidóságból verődött össze, a földmives osztály pedig — sajnos — ismert okokból szintén velük tartott. Tisztelet a kivételnek. A névsor sokaknak ki fogja nyitni a szemét. A választás után ugyanis egyes mungók szégyenből letagadták azt, hogy ők Kálmánra szavaztak. Most a hivatalos névsor sorban leleplezi őket. * Lélekemelő szertartás. F. hó 26-án (vasárnap) a délelőtti 9 órai nagy szent misével kapcsolatban fogja Rajner Lajos dr. püspök áldozópapokká szentelni a szeminárium végzett theológusait, kiknek névsorát lapunk más helyén közöljük. A lélekemelő szép szertartáson mindig igen sokan szoktak megjelenni. A szentély padjai most is fenn lesznek tartva a közönség részére. * A legényegylet új alapitó tagja. Dr. Rott Nándor prelátus-kanonok 100 koronás adományával belépett az esztergomi kath. legényegylet alapitó tagjai közé. * Plébánosi eskütétel. Molnár Iván bánkeszü plébános f. hó 14-én tette le Rajner Lajos dr. püspök és ált. érseki helytartó kezébe a plébánosi esküt. A szertartásnál ez alkalommal Haliczky Z. Béla föszentszékí jegyző segédkezett a vikáriusnak. * Mi lesz az esztergomi mandátummal? Kálmán Gusztáv államtitkár, Esztergom képviselője még most sem nyilatkozott arról, vájjon a három mandátum közül melyiket tartja meg. Azt mondják, hogy a minisztertanács jogkörébe tartozik a többes mandátumok fölött való döntés, sőt Serényi miniszter már is nyilatkozott e döntésről Selmecbányán és augusztus havát emiitette a döntés idejéül. Csodáljuk, hogy a minisztertanácsnak majdnem 3 hónapra van szüksége annak megítélésére, hogy melyik kerületet kell a kormánynak megtartania s melyiket engedheti át esetleg az ellenzéknek is, ha a véletlen úgy hozná. Bár nem hisszük, mert hiszen a mostani konnánynyal szemben győzni vajmi nehéz. Ahol egyszer a pénz és az erőszak diktál, ott becsületes választásról ne álmodozzunk. Példa rá Esztergom, ahol a jeles 67-es politikus állítása szerint, még a lovakat is le lehetett volna szavaztatni a kormánypártra. Várjuk türelmetlenül a mielőbbi döntést, mert az egész város már várva-várja a füstölgő kéményeket. * A főkáptalan üdvözlő felirata gróf Csáky Kárply váci püspökhöz. A főkáptalan a következő meleghangú feliratban üdvözölte gróf Csáky Károly váci megyéspüspököt 10 éves püspöki jubileuma alkalmából: „Nagyméltóságú és főtisztelendő Püspök, V. B. T. Tanácsos Űr! Nagyméltóságod holnapi 10 éves püspöki jubileuma kedves alkalmul szolgál főkáptalanunknak, hogy Excelleneiádat hódoló tisztelettel üdvözöljük s hálás szeretettel köszöntsük. Excellenciád tevékenységében mindig Isten dicsőségét, egyházunknak s hazánknak javát kereste. Az Isten nagyobb dicsősége volt mindig életének s működésének vezércsillaga. De ugyanakkor Nagyméltóságod dicsőséget hozott mindazokra, kiknek körében töltötte életének legjavát, dicsőséget szerzett főkáptalanunknak, melynek oly tevékeny tagja volt, büszkeségünk nekünk is, kiknek köréből emelkedett Isten rendelése, a Szentszék s az apostoli király kegye folytán Vácnak püspöki székébe. Midőn Excellenciádnak sok-sok éven át még az isteni kegyelem bőségét s tartós egészséget kívánunk, egyúttal kérjük is „lelkünknek Püspökét", hogy Excelleneiádat: a buzgó, apostoli főpásztort, a hazai katholikus intézmények egyik legkiválóbb gyámolitóját és előmozdítóját, a szegényeknek, özvegyeknek és árváknak titokban működő atyját, árassza el szentséges Szivének lelkeket szerető s meghódító kegyelmeivel. Midőn főkáptalanunkat továbbra is Excellenciádnak sokszor tapasztalt jóindulatába ajánljuk, maradunk őszinte, mély tiszteletünk kifejezése mellett Esztergomban, 1910. június 16-án Excellenciádnak Krisztusban testvérei és alázatos szolgái „„, , , , a rokaptalan neveben: Graeffel János nagyprépost-helyettes.

8 * A budai dalárdák vasárnapi kovácspataki hangversenye iránt a legnagyobb érdeklődés mutatkozik. Ezt az érdeklődést fokozza, hogy a rendezőség ía Kovácspatak cigányzenekarán kivül szerződtette a barakktáborban időző bosnyák zenekart is s igy a két zenekar mellett maga a budai dalárdák hangversenye valóban oly