ESZTERGOM XV. évfolyam 1910
1910-06-19 / 25. szám
XV. évfolyam. Esztergom, 1910. június 19. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits -Gusztáv könjV' kereskedésében. Esztergom, 1910. június 18. — A váci püspök jubileuma. Megható az ünnepség kegyelete, mellyel gróf Csáky Károly püspököt egyházmegyéje, püspöksége 10 éves évfordulóján körülvette. Igy csak olyan püspököt ünnepelnek, aki papjai s hivei szivében fészket tud csinálni, akivel mint Isten szive szerinti atyával meg vannak elégedve. Tiz év az életkorban nem nagy idő, de magas állásban és felelősségteljes hivatásban ennyi idő egész korszakot jelent. Mentül jobban távolodunk ugyanis a múltba, annál nagyobb lesz szemünk előtt a történeti alak és minél jobban enyészik az idő fölöttünk, annál inkább közelebb kerül hozzánk a szellem, mely a történelmet csinálja. Az örömünnepség, mellyel Csáky püspököt ünnepelte népe, dicséri a nemzedéket is, mely megérti püspöke szellemét. Az anyagiasság idejében jól esik azt látnunk, hogy ime egy püspök Isten szive szerinti működése napjainkban is olyan erő, amely magához tudja láncolni az emberek nagy tömegét. Kulcsa ennek a hatásnak kétségkívül Csáky püspök nagy szive, mellyel behálózza azt a területet, ahová a lelkeket gyűjti. Amely püspök nem a hideg ész, nem a rideg paragrafus, nem a merev tekintély piedesztáljáról nézi hiveit és papjait, hanem még a hol büntet, ott is atyai szivével tékozló fiút képes teremteni az eltévelyedettből, az a püspök igazán uralkodik egyházmegyéjén és keserűséget nem hagy maga után a lelkekben. Amikor el vagyunk úgyszólván szigetelve, amikor minden valamire való elemet tőlünk elhódítani iparkodnak, amikor egymás között sincs a katholikus táborban szerető béke, akkor az igazi apostoli főpásztorkodásnak azon prudens megnyilatkozása vezet csak célhoz, mely papjában a testvért tekinti és nem a hatalom trónjáról, hanem a szeretet oltáráról siet papjai mellé. Ilyen irányzattal hódította meg Csáky püspök egyházmegyéje pásztorait s talált bennök épen ezzel a methodussal acies bene ordinatá-ra. Ezt a szellemet ünnepeljük mi is a váci püspökben, aki mienk volt és példájával mienk marad mindvégig. Ha méltóan akarnók jubiláris ünnepe emlékét megkoszorúzni, a szivünkbe kell nyúlnunk nekünk esztergomiaknak is, szivünk virágait kell letarolnunk, azokat a virágokat, melyeket az ő szive, az ö tanítása, az ö puritán jelleme, az ő működése plántált a mi szivünkbe. Nem az kedves neki, hogy díszpolgárrá választották, hogy utcát neveztek el nevéről, ez mind külsősége a nagyságnak. A mi Csáky grófban a püspöknek legkedvesebb emlék a jubileumból, az a szeretet dogmája, mely az ő szivét ép ugy megérintette hivei s papjai részéről, mint ahogy az ő szive megérzi a bajt, a szükséget, az elhagyatottságot és siet azt orvosolni. A „sziv püspöké"-nek, a hogy őt nevezik, e kedves évfordulón fiúi ragaszkodással, kegyeletünk régi hűségével azt kivánjuk: „Minden őrizettel óvjad szivedet, mert az élet abból származik." (Péld. 4. 23.) „Igazságot cselekedvén a szeretetben, élj szeretetben, mint Krisztus is szeretett minket!" (Kol. 3, 4.) K. Megfogyva bár, de törve nem. A csütörtöki „mohácsi vész" : Prakatur vereségével lezárható a néppártnak ez idei választási kampánya. A szabadbárándi kerülettel, mely a napokban szabadul meg Zichy Jánostól és Giesswein Sándorral 15 főre tehető a keresztény parlamenti ellenzék a magyar képviselőházban. Vagy húsz kerületben (megfelezve a munkapárt erőszakos szótöbbségét) mindössze 50—60 szavazattal tudta a munkapárt kierőszakolni erkölcstelen győzelmét, igy tehát várható, hogy a ciklus folyamán a kúria legalább 5 eltiport néppárti jelöltnek nyomja még kezébe a mandátumot. A liberális tábor már a halálharangot szeretné megkondítani a magyar keresztény politikai párt felett. De meg a keresztény tábor egyes csüggeteg lelkei is sopánkodnak, hogy nincs jövője a keresztény politikának Magyarországon. Félre a Jeremiáshangokkal! Hiszen, ha összeszámláljuk a jelen választásnál a néppártra leadott szavazatok számát, az jóval fölülmúlja az előbbi választásoknál nyert szavazatszámot; a párt emelkedésének, vagy fogyásának pedig ez az igazi mérlege. Továbbá remélhetjük, hogy a 100 főnyi ellenzék, ha mást nem, legalább a községenkénti titkos szavazást ki fogja csikarni a jelen országgyűlés folyamán; s mihelyt megszűnik a beaklozott, s behurcolt marhacsordák választási rendszere, minő egész Európában nincsen, mindjárt javul ötven percenttel a meggyőződés szabad nyilvánulásának lehetősége. Azt is tudja a lelketlenül s erkölcstelenül összevásárolt munkapárt Xerxesi tábora, hogy egy néppárti felér tiz ellenzéki képviselővel, s hogy Rakovszky, Szmrecsányi, Zboray maga egy-egy külön ellenzékszámba megy, tehát a jelen országgyűlés alatt is még sok lélekemelő és vigasztaló scénát fog rögtönözni a néppárt a parlamentben. Mennyire nőtt a tekintélye az egyetlen keresztény ellenzéki pártnak az utóbbi időben, azt mutatja Kossuth Ferenc meleg rokonszenve a párt iránt; két izben, Érsekujvárott és Mohácson is sikra szállott a néppárti jelölt győzelme érdekében. A keresztény politikai mozgalmat Magyarországon agyonverni, vagy pénzbefojtani többé nem lehet. Kikél az poraiból is, ha nem is néppártnak nevezik! De azért két lényeges feltétel kell még ahhoz, hogy a keresztény politikai mozgalom előnyomulása biztosítva legyen s egykor a német centrum magaslatáig emelkedhessek. 1. Az egyházat elaltató állami gyámkodás megszűnése. Ha csak néminemű autonómia AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Telepathia. Valaki valahol ha emleget engem, Azt a távolból is megérzi a lelkem: Verőfényes mosoly fakad ajkam körül És a szivem repes és a lelkem örül. Valaki valahol ha megszeret engem : Izzó napsugárban fürödik a lelkem, Szivem megrohanja egy szebb élet vágya S szilaj lesz a vére, gyors a dobbanása. Valaki valahol ha elfeled engem: Fagyos, hideg szellő járja át a lelkem, Meghűl szivem vére, halkul dobbanása S kialszik utolsó szunnyadó parazsa. Valaki valahol ha megátkoz engem: Sejtelmes árnyékba borul el a lelkem, Szivem a temetők nagy csendjébe téved S ilyenkor érzem azt, hogy nehéz az élet." S valaki valahol ha olvassa, versem, Lám, a holt betűkben nála jár a lelkem S ha egy gondolatban közös gyönyört leltünk, Úgy a távolból is összeforrt a lelkünk . .. Szvoboda Román. A méregkeverő.*) Irta: Jörgensen János. — Fordította: Hodács Ágost. Az est szürkéllett a méregkeverő műhelyében. A nagy ives ablakon át az utolsó napfény reá esett a sok papírra és fölnyitott fóliánsok pergamentlapjaira, amelyek az asztalon feküdtek. A fény csillogott az üvegcsöveken és lombikokon és megtörött mindenféle zöld és sárga folyadékokon, amelyek erősen bedugaszolt palackokban a polcon állottak. Egy tégely alatt kékes láng égett és a tégely fölé hajolva ottan állott a szürke, öreg méregkeverő hosszú, bokáig érő öltönyben, kopasz fején sapkácska volt. A száján és orrán üveg-álarcot viselt, hogy megvédelmezze magát a tégely mérges gőzeinek belélegzése ellen. Künn lenyugodott a nap. A város kapui mögött az ég piros szint öltött és a harangok mind megszólaltak az Urangyalára. A méregkeverő abbahagyta munkáját, kioltotta a kékes lángot, fölnyitott egy ablakot. Eltűnődve járt föl és alá szobájában, mig a harangok szólottak és a levegőt megtöltötte *) Mutatvány a most megjelent „Példabeszédek'' c. jeles műből. a város valamennyi kéményének a füstje, ahol vacsorát főztek. A méregkeverő igyen mormogott a sötétbe: — Az én nagy mesteremet nem régen megégették ott lenn a dom-téren a nagy "csőcselék és a papok örömére . . . Olyan nemes és jó férfiú volt, aminőt a föld sohasem hordott; hozzája hasonlót nem találnak gyóntató-székeikben . .. E férfiú soha még a légynek sem ártott; tudós volt, aki csöndesen elfoglalkozott könyveivel és üvegeivel és soha senki emberfiától el nem tulajdonított egy árva fillért is. Ezt égették meg ottan lent a csőcselék és papjai . . . ... Hát nem törvényesen megengedett dolog-e a méregpárolás? Éppen olyan tudomány és művészet, mint minden más művészet és tudomány. Eladom árúmat annak, aki azt meg akarja venni és nem fogadok el érte többet, mint amennyit ér, illő árat fáradságomért. Törvénytelen ez, tisztességtelen, lehet ezt büntetni? Azt hiszem, hogy nem . . . . . . Mondják, hogy a mérgezések növekednek az országban és ráadásul azt sugdossák, hogy én vagyok az, aki a mérget árusítja. Mit tudom én, hogy mire használják a mérget és mi közöm hozzá? Kezeimet mosom, mit sem tudok,