ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-22 / 21. szám

sem tudták magukat beletalálni a helybeli kortestóuusba. A munkapárt — faji jellege szerint — igen bátor és hangos volt. A vármegyén nagyon otthonosan érezte magát, hiszen az asztalfőn ülnek a vezérei. A megyegyülés lefolyása tehát a következő volt. Belépett a főispán és az alispán a bizottsági tagok és az érdeklődők által túlzsúfolt terembe, mire felkelt az emberi hangok orkánja, amelyből hol az „éljenzés", hol az „abcúgolás" vált ki, aszerint, amint az egyik, vagy másik párt hangszálai mondták fel a szolgálatot. Mikor a főispán helyére ért, az ,,éljen" és ,,abcúg"-hoz hozzájárult a csengetyű szava is s ez igy tartott egy félórán keresztül, mialatt Brutsy János, Zwillinger Ferenc és Katona Sándor elő akarták adni vádjaikat, de a jól berendezett munkapárt lehúzgálta, lekurjongatta őket dr. Katona Sándor kivételével, aki mégis szóhoz jutott végtére. Brutsy János előhozta azokat a sértő kifejezéseket, amelyekkel a főispán az Esztergom és Vidéke" tanúsága szerint a helybeli függetlenségi pártot illette. Dr. Fehér Gyula pedig az alispánnak azon nyilatkozatát, amely szerint dr. Perényi Kálmán „azt mondta volna a függetlenségi nagygyűlésre, hogy őrül, miszerint piszokba nem keveredett." A főispán és az alispán tagadták, hogy a nekik tulajdonitott kijelentéseket tették volna. A központi választmányba a 10 szavazattal többségben levő munkapártiak Janits Imrét, Csupor Istvánt és Ifollósi Károlyt választották be. Kinek van igaza?! A legszavahihetőbb helybeli lap, a munkapártnak leghivatalosabb sajtóorgánuma hozta a főispán közismert nyilatkozatát: „Aki a mai körülmények között függetlenséginek nevezi magát — hazudik" stb. sőt azon lapnak felelős szerkesztője privatim is erősítette a fenti nyilatkozat megtörténtét. A megyegyűlésen a főispán igy felelt Brutsy János felolvasására: „Én azt nem mondottam, mást mondtam. Az a lap nem azt irta, amit mondtam." A főispán és a szerkesztő igazítsák el most egymás között, hogy kinek van igaza'? Vagy nincs rá szükség! ? Két párt között. Az alispánunk a minapi politikai változások idején megváltoztatta politikai meggyőződését s a függetlenségi eszmék helyett, amelyek őt a megye élére helyezték, a legújabban felmerült politikai irányzatok szolgálatába állott. Most a függetlenségi párt, vagy jobban mondva, a koalíciós áramlat, amely őt a megyei közbizalom legmagasabb polcára helyezte, benne a hűtlenül ellépőt látja s a felültetettnek egész keserűségével támadja. A régi jóbarátok kiátkozzák, az újak pedig, Hulényi és Janits, hidegvérrel szemlélik támadtatását, mert nem bíznak benne. Kitör! Mi tör ki ? ! Az ellenzéki vér kitört a főispánból. Bizony, bizony egy ellenzéki életpálya után nehéz hűen játszani és odaadóan a kormánypárti szerepet. A megyegyülés végén a szavazatszedő bizottságba a főispán Brutsy Jánost és Aldori Mórt jelölte ki és igy a munkapárt teljesen mellőztetett, mert a függetlenségiek állítása szerint Áldori tőlük ki sem lépett és a tagsági cTijat is fizeti. Kik az antiszemiták? Gondolják sokan, csak a néppárt lesz, vagy mi a fene?! Dehogy is kérem alássan! A néppárt — mint a példa mutatja — Dunán innen, Dunán túl a felekezeti béke jelszavával ment bele a választási harcokba, hanem a munkapárt egyes tagjai a saját szakállukra kezdenek antiszemitáskodni. A megyegyűlésen Janits és Bleszl munkapárti vezérek teljesen lehetetlenné akarták tenni Zwillinger Ferenc elvtársunkat, sőt még mellette sem akartak ülni. Mi megbecsüljük, ők pedig leszólják! Kik tehát az antiszemiták?! A klerikálisok. Az egyik mesterség vonza a másikat. Aki már antiszemita, méltó, hogy a klerikálizmus vizeire is beevezzen. Tévesen gondolkozik és helytelen utakon tévelyeg mindaz, aki azt hiszi, hogy Bleszl és Janits, dr. Fehér Gyulában a papot nem szeretnék, hiszen az a kortes-nóta, amely imigyen hangzik: „Nem kell nekünk pap, kanonok", csak üres szóvirágokból kötött csokor. Azután Janits Imre mindig szivesen áll a papság rendelkezésére, ha valamelyik a végrendeletét akarja vele írásba foglaltatni, valamint a takarékban sem veszik tekintetbe, hogy milyen szaga van a pénznek. Ez csak klerikálizmus ?! Jönnek a jegyzők! Már tudniillik a falusiak, akik lassan ellepik a megyeházát s hűségesen megszavazzák a saját temetési költségeiket is. Furcsa jellembeli képződmények ezek a jegyzők, tisztelet a kivételeknek. Először is szörnyű nagy uraknak képzelik magukat s a parasztot még a megyeházán, mint kollégát sem akarják respektálni. Bádi András tiszteletreméltó polgártársunk már majdnem birokra kelt egyik falusi jegyzővel, ki pártszenvedélyét a szomszédai oldalán akarta kipróbálni. A megyebizottsági tagsághoz legelőbb is szellemi és anyagi függetlenség szükséges, azért ki kellene mondani a jegyzők inkompatibilitását. Prikkel és a néppárt. Pünkösd hétfőjén Vaszary Mihály néppárti jelölt érdekében beszélt a pilismaróti választókhoz Prikkel Marián tanár is, miből azt sütik ki, hogy a Kossuth-pártiság csak a néppárti elvek takarására szolgál Esztergomban. Erre csak azt mondjuk, hogy bár úgy volna és elmondunk egy esetet a kortes-világból. Mikor az újonan megalakult koalició Tisza ellenében küzdött a választásokon, Rakovszky István néppárti vezérférfiú a terézvárosi demokratáknak buzdító beszédet mondott, hogy a több napig tartó választásokon csak tartsanak ki Vázsony'i Vilmos mellett — úgy hiszem — Hieronymi ellen. Azért Rakovszky mégse lett demokrata, csak becsületes koalíciós politikus. Munkatárs. Választási mozgalmak. Aranyosmarót. A haza vándor-politikusa, mint az újságokból köztudomású dolog, gróf Tisza István az aranyosmaróti választó-kerületben is megjelent, hogy a munkapárti jelölt mellett hangulatot csináljon. Tisza gróf Aranyosmarótnak díszpolgára is, azért a város tőle kitelhető legnagyobb pompával fogadta (ugyan kinek a költségére?) és a munkapárt vezetősége minden lehetőt elkövetett, hogy az egész kerületből minél nagyobb és tekintélyesebb közönséget toborozzon össze, hogy Tisza fogadtatását minél impozánsabbá tegye. Külsőségekből talán sok is volt, de a várvavárt eredmény mégis elmaradt. Igaz ugyan, hogy zsidó zsidó hátán tolongott és a reggelikkel, ebéddel, magas fuvarokkal becsábitott nép közül is sokan tolongtak az etető és itató helyeken, de úgy a szavazók közül, mint a megye hazafiasán érző intelligenciája köréből s főleg a megye tisztviselői karából feltűnő kevesen vettek részt úgy a felvonulásban, mint a banketten is. A megye lelkészi karából pedig mindössze egy embert láttunk ott — Kraffszky József verebélyi esperesplébánost. Hiába, Tisza neve nem alkalmas arra, hogy tömegeket mozgósítson (ha csak nem ellene !) és ha az eredményt számokban akarnók értékelni, meggyőződésünk az, hogy a költséges parádé 20 szavazatot sem nyert meg Keltz munkapárti jelölt részére. Sőt talán inkább ártott a munkapártnak, mert nyilvánvalóvá lett, hogy még a régi szabadelvű férfiakat sem tudta Tisza neve, a zsidóság, a bankok és egy-két javíthatatlan pecsovics főúrnak összes erőlködése összehozni. Beigazult, hogy hiába akarják Barsban a régi szabadelvű pártot galvanizálással életre kelteni, rángatódzik ugyan, de életre kelni nem tud. — Tiszát a diszkapunál dr. Persay Ferenc tiszti főügyész fogadta, akinek az az áldatlan és lehetetlen feladat jutott egész életén át, hogy vérbeli ellenzéki ember létére mindenkor pecsovics nótát kell fújnia. A menet ezután a felállított emelvény felé vonult, ahol elsőben Keltz Gyula munkapárti jelölt fejtette ki behódoló munkapárti programmját. Ezután Tisza „támogatta" a jelöltet. A magyar nemzet, úgymond, mindenkor megtalálta a veszély pillanataiban nagy tulajdonságait; egyesülni tudott a veszéhy idején (csak most nem!). Ezután a néppárttal és a katholikusok ügyeivel foglalkozott. — A katholikusság szerinte érvényesítheti minden követelményét a munkapárt keretében is, nem szükséges ehhez külön felekezeti pártnak fentartása, sőt rossz is. (!) Tisza szavai hidegen és idegenül hangzottak el, ö is, atyja is, annyiszor és annyit vétettek a keresztény elveken nyugvó hazafias politika ellen s főleg a katholicizmus ellen, hog}' azt a nemzet nagy zöme sohasem bocsáthatja meg és a katholikusság, amelynek a politikában már 40 év óta csak az ígéretekből jut ki, inkább akar a maga erejére támaszkodni, mint választási ígéretekre. Különben Tisza beszédjét csak a legközelebb állók hallották és azokat, amint valaki tréfásan megjegyezte, Tiszának tévesen mutatták be. Ha Tisza és a többi szónokok mind összes iparkodásukkal azon lettek volna, hogy a pódium körül álló publikumot lebeszéljék arról, hogy a kormányt támogassa, az ép oly kevésbbé sikerült volna, amint nem sikerült az ellenzéki táborból senkit sem megnyernie. A gyűlés végén Kraffszky József verebélyi esperes-plébános beszélt a nép nyelvén, tótul. Az különben előrelátható volt Kraffszkytól, hogy Kraffszky nem fogja elmulasztani az alkalmat, hogy Tisza közelébe férkőzzék. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy Tisza gróf és Berzeviczy valósággal megigézve távoztak Maróthról; Kraffszky József nagy egyénisége oly maradandó benyomást tett rájuk. Kár, hogy nem maróthi szavazók, őket bizonyára megnyerte volna Kraffszky Keltz részére. Hogy maga részére sikerült-e esetleg jóakaratukat biztosítani, kötve hisszük. Tisza és Berzeviczy okos emberek és ismerik a felkínálkozó emberek azon fajtáját (amely a maróthi kerületben egyesegyedül Kraffszky által volt képviselve!), mely sem hazafias, sem közérdekű szempontból nem értékes. Egyébként többen vannak itt olyanok a kerületben, akik ismerik Kraffszkynak Khuenről és Tiszáról tett korábbi keletű nyilatkozatait és jól tudjuk, hogyha Tisza és Khuen ezen nyilatkozatokat megismernék, alaposan kiábrándulnának azon hiedelmökböl, hogy a verebélyi esperes talán nagyszabású embereknek gondolja őket. A kerületben a néppárt pozíciója csak erősbödött. Az oszlányi járás csaknem teljesen, a verebélyi és maróthi járás nagytöbbségben a néppárt mellett áll. A hangulat a kerület nagyrészében oly lelkes, hogy nyilván ezért volt szükséges Tiszának a kerületben való mutogatása. A tót nyelvű választók is oly jóízűen éneklik a kortes-nótát, hogy visszhangzik az egész kerület tőle. Pilismaróton f. hó 16-án tartotta meg programmbeszédét Vaszary Mihály néppárti képviselő-jelölt. A község értelmesebb része rendkívül szép, lélekemelő fogadtatást rendezett részére. Bandériummal és hosszú kocsisorral csaknem Basaharcig mentek eléje és kisérték a falu határáig, hol Fabi Julianna földmives leány igen emelkedett hangú beszédben üdvözölte az előkelő vendéget és remek nefeiejts csokorral tisztelte meg. Megindult a menet, mely hatalmas voltával ámulatba ejtette a fogadtatás megrontására törekvő felbujtott reformátusok csapatát „is, mert a tisztességesebb reformátusok tartózkodtak minden néven nevezhető demonstrációtól, dacára annak, hogy még értelmesebb, magukat intelligenseknek nevező úri emberek is részt vettek az izgatásban. A menet a községházának udvarába vezette a képviselőjelöltet, hol Benkovics Erzsébet földmives leány üdvözölte és csokorral tisztelte meg. Karkecz Lajos plébános néhány szóban bemutatta a jelöltet és kérte a választó polgárokat, hogy hallgassák meg programmbeszédét. Az értelmesebbek vallásfelekezetekre való különbség nélkül meghallgatták, de a pilismaróti intelligens elem egynémelyike által felbújtogatott, sőt egyes kortesek által megvett néhány részeg legényember, kiknek talán sohasem lesz szavazatuk, folytonos közbeszólásukkal zavarták. Még dr. Prikkel Marián főgimn. tanár beszélt és aztán Dömösre mentek át. — Úgy halljuk, hogy a katholikusok körében a reformátusok magaviselete nagy felháborodást keltett. Mi csak azt szögezzük le, hogy a katholikusok Sacelláryt meghallgatták, ki velük egy politikai nézeten nincsen, a reformátusok azonban minden kritikán aluli módon viselték magukat. Mégis azt mondja a világ, hogy a katholikusok fanatikusok és türelmetlenek, a reformátusok pedig emberséges érzelmekkel vannak telítve és türelmesek. Az ipolysági kerület néppárti képviselőjelöltje Rónay Mihály iránt pünkösd vasárnapján gyönyörű módon nyilvánult meg a ragaszkodás. Ekkor tartotta nagyobbszabású felvonulását Ipolynyékre. Kemence, Szemeréd, Ipolyság, Tesmag, Hont, Drégelypalánk, Ipolyvece, Hidvég, Balog, Nagyfalu, Szécsénke stb. községek választói valóságos kocsitáborral és vagy 60 tagú lovas bandériummal kisérte el szeretett jelöltjét Ipolynyékre, ahová gróf Vilczek Vilmos, Gálffy István főerdész, Csogley Kálmán, Haller Kálmán is elkísér-