ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-01 / 18. szám

kerületeknek, nem hagyja jelölt nélkül. Olyan választókat, akik Gagern-Meszlényi-Ernszt-fele választásoknál oly hűen kitartottak, lelkesedtek, szenvedtek, — a lelkes vezetőket, a hü néppárti papokat, kik közül az egyik — mint mondják, egy úri asszony vádaskodása folytán — elveiért a vádlottak padján ült; kiknek egyike a választás alkalmával, előrehaladott kora dacára, éjfél után étlen-szomjan, hidegben a leszavazás végéig hivei között kitartott; kiknek egyikét a basáskodó választási elnök csaknem bezáratta — ilyen lelkes embereket meg kell becsülni, ilyen kerületet nem lehet elhanyagolni, annál kevésbbé most, amikor a néppárt az előbbi választásokhoz képest sokkal jobban áll. Ha a néppárti jelölt személye iránt eddig még nem is történt végleges megállapodás, azért a néppárti választók legyenek türelemmel; rövid időn belül ez irányban is végleges döntés lesz s akkor majd, mint eddig is, a jó ügy iránti lelkesedéssel s kitartással s a legjobb reményekkel megyünk bele a küzdelembe. Galántha. Hétfőn Eszterházy bizalmi emberei értekezletet tartottak Galántán. Mikor az egyik községbeliek keresztül mentek Hidaskürtön, a sötétség leple alatt összeszólalkoztak néhány beszélgető néppártival és egyikük három lövést tett a mi embereink felé és elvágtattak. A tettest kinyomozták. Nem is szavazó és nem is bizalmiférfi, de úgy látszik, hogy fejébe szállt a dicsőség, hogy ő is a gróf embereivel tanácskozhatott és pezsgőzhetett. Mert azt beszélik, hogy már pezsgő járja a grófi értekezleten. Tanügy és a választások. Hogy milyen eszközökkel próbálkozik a Justh-párt a galántai kerületben, miután már a goromba piszkolódásban kimerült, azt mutatja a következő eset is. Valami lelkes tanügybarát, aki szabad óráiban Justh-párti kortes, a pozsonyi királyi tanfelügyelőségnél Janics Alajos peredi róm. kath. tanitó ellen feljelentést tett azon hallatlan vakmerősége miatt, hogy nemcsak néppártinak meri vallani magát, de a hivatásos vezért nélkülöző jó peredi népet vezetni igyekszik. Másik nagy bűne, hogy az „Uj Lappot terjeszti, sőt még a kath. népszövetséget is megalakította. Igaz, hogy a királyi tanfelügyelőség sokkal komolyabban fogja fel a hivatását, sem hogy kortes célokra engedje magát felhasználtatni, de minden esetre kitűnő fogás lett volna, ha sikerül oly községben megfélemlíteni a néppárt vezetőjét, ahol 270 szavazat van. Az a különös, hogy a többi peredi tanítónak, akik nagyhangú Justhpártiak, nem óhajtják megtiltani a korteskedést. Egyik galántai tanitó már hetek óta faluz és házal a Justh-párt érdekében, az is rendjén van. Azt sem vette észre a lelkes tanügybarát, hogy april hó 18-án a Justh-párti jelölt kortes uzsonnyájára csak iskolamulasztás árán jutottak el a Justhpártért lelkesedő tanítók. Hogyan megy a tanitó nyugdíjba Hajdúmegyében? Sajátságos tünet a mai liberális és humánus felfogású világban, hogy mig a legalsóbb munkát végzett szolgákat is iparkodnak különféle miniszteri és királyi elismerésekkel kitüntetni, addig a haza javán dolgozó és a közjón évek hosszú során fáradozó felekezeti tanitókat az elfogult állami alkalmazottak csupa ellenszenvből mindenféle kitüntetéstől célzatosan elütik, bár az egyházi elöljárók egybehangzó véleménye e kis szellemi ílastromot részükre minden rendelkezésre álló eszközzel kéri, keresi és sürgeti. A negyven évet jóval felülhaladó lelkiismeretes munkálkodásért elismerés helyett az a jutalom, hogy az illetékes tényezők Ponciustól Pilátusig hurcolják az agg tanférfiút, aki a sok éven át keservesen befizetett összegek után egykét nyugdíj morzsát óhajt élvezni. Sőt a hagyományos türelmetlenség még a nyugdíjba is utánad nyúl, szegény felekezeti tanitó s gondoskodik arról, hogy a nyugdíjas kenyér első morzsái az iskolai portól érdes torkodon rekedjenek! A hajdúnánási kántortanító átment az összes említett népnevelői fázisokon és végre, amikor az iskolaszék kérésére az állás betöltéséig az iskolás gyerekeket — nehogy elkanászosodjanak a hosszú szünet alatt — a hittanra oktatta, Csánky Viktor kir. tanfelügyelő illetéktelenül és nem épen diszes kitételekkel még ettől is eltiltotta, csakhogy még egyet üthessen azon az emberen, aki az ő akarata ellenére is nyugdíjba mert menni. Különben az ügyet egészben előadjuk, hogy a többi felekezeti tanítók is tanuljanak belőle, bár nem mindegyik tanfelügyelő Csánky Viktor. Az ügy a kir. tanfelügyelőnek következő levelével kezdődött: Ft. dr. K. F. iskolaszéki elnök urnák. „Folyó évi 73. sz. iratára értesítem főt. urat, hogy a kir. tanfelügyelők számára kiadott utasítás 198. §-a értelmében R. J. véglegesen munkaképtelennek talált és nyugdíjazott tanítót a további tanítástól eltiltom, miért is felhívom ft. urat, hogy nevezettnek azonnali eltávolítása iránt intézkedjék. Miről cimet további sürgős eljárás végett értesítem s megkeresem, tudassa velem, mint iskolaszéki elnök sürgősen, hogy nevezett tanitó nyugdíjazása óta, — melyről f. évi febr. 26-án értesíttetett, — tanit-e? felveszi-e a fizetését és felveszi-e a nyugdiját?" Csánky Viktor, kir. tanfelügyelő. A plébános erre, miután látta, hogy az egész nem egyéb, mint felekezeti hecc, amelylyel az érdemes tanfelügyelő a katholikus gyermekeket az állás betöltéséig a ref. elemi iskolának akarta átjátszani és az öreg tanítón kitüntetőleg jó nagyot akart ütni, a következő alapos válaszban utasította vissza a vallástanitásba való illetéktelen beavatkozást, amelyre jelenleg a közoktatásügyi miniszter ügyeimét is bátorkodunk felhívni. Tek. Csánky Viktor kir. tanfelügyelő úrnak Debrecen. F. hó 14-én 688/1910. sz. a. kelt hivatalos megkeresésére a következőkben válaszolok. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy R. J. hajdúnánási nyugdíjazott rk. kántortanítót az iskolaszék nem óhajtja állandóan újra alkalmazni, hanem csak felkérte őt, hogy addig, mig az új kántortanító hivatalát meg nem kezdi, R. J. helyettesitőként néhány hétig működjék s a ref. tanintézetekbe járó rk. növendékeket — a lelkész távol lakván — hittanitásban részesítse. S miután nem állandó alkalmazásról, hanem pár heti helyettesítésről van szó, ez nem ellenkezik a tanfelügyelők számára kiadott utasításokkal annyira, hogy az ily rövid helyettesítő működés, mint valamely közveszélyes üzelem kezeltessék, mint ezt a tek.. kir. tanfelügyelő úr tette. A hajdúnánási iskolaszék csak az iskola érdekében intézkedett úgy, hogy R. J. még pár hétig működjék, hogy az előadások az új kántortanító megérkezéséig ne szüneteljenek s igy az iskolások a tananyagot befejezzék. Hajdúdorogon már ily eset előfordult s a kir. tanfelügyelő úr nem emelt kifogást. Varga János hajdúdorogi ny. tanitó nyugdíjaztatása után pár hóig még tanított s helyettesitette Fehér János tanítót. Ugyan volt-e erről a kir. tanfelügyelő úrnak tudomása ? R. J.-t különben nem azon az alapon illeti meg a nyugdija, mert a nyugdijbizottság munkaképtelennek nyilvánította, hanem a nyugdíj bizottsági ceremóniák nélkül is, tekintet nélkül egészségi állapotára — tekintettel befejezett 43 évi tanítói működésére, hivatalból lett volna nyugdíjazandó. R. J. egyházának és hazájának hű és lelkes fia 43 évig működött fáradhatatlanul, mint kántortanító és ez idö alatt oly érdemekben őszült meg, mely érdemek előtt meg kell hajolnia valláskülönbség nélkül mindenkinek, még a tek. kir. tanfelügyelő úrnak is, pedig a fent idézett leiratában R. J. hajdúnánási kántortanítóra vonatkozó kifejezései nem erre vallanak. Nem érdemli az a buzgó tanitó, aki 43 éven keresztül tanított Istent, Királyt, Hazát szeretni, hogy a tanfelügyelő által ettől az áldásos tanítástól, oly sürgősen eltiltassék smint valami közveszélyes alak, vagy mint valamely ragálylyal fertőzött azonnal eltávolittassék. Ezek a kifejezések a tek. kir. tanfelügyelő úr 688/1910. sz. átiratában foglaltatnak s igy szólnak: „A kir. tanfelügyelő számára kiadott utasítás 198. §-a értelmében R. J. véglegesen munkaképtelenné talált és nyugdíjazott tanítót a további tanítástól eltiltom, miért is felhívom a Ft. urat, hogy a nevezettnek eltávolítása iránt intézkedjék." A kir. tanfelügyelő úr R. J. érdemes 43 évi tanügyi munkában elfáradt kántortanítónak nem juttatott a nyugdíjazást tudató leiratban egy pár elismerő szót, csak ridegen a száraz nyugdíjaztatási aktust közölte. (Mit is komázzék egy felekezeti tanítóval? Szerk.) A 688. számú leiratban pedig olyan kifejezések vannak, amelyek a tanítói állás méltóságát sértik. (Pedig nem lehet mindenki kir. tanfelügyelő! Szerk.) Ezek után tudomására juttatom, hogy R. J.-t nem kellett eltiltanom a magyar írás, magyar olvasás, magyar nyelv, földrajz, természetrajz, számtan, természettan, gazdaságtan, történelem s torna tanításától, mert ezeket a tantárgyakat nyugdíjaztatása után nem tanította. Nyugdíjaztatása alkalmával március 1-én az iskolák zárva voltak a járvány miatt s csak április 5-én kezdődtek el ismét az előadások, amely időtől fogva R. J. a hittant tanítja saját iskolájában s az első gyónókat és áldozókat készíti elő s a ref. tanintézetekbe járó r. k. vallású tanulókat részesiti hittani oktatásban. Ezen funkciót 40 évi szolgálatát még be nem töltött és szükségből nyugdíjazott Hegyi József izr. tanitó is minden megzavarás nélkül nyugdíjaztatása utáni években is Hajdúnánáson tudomásom szerint végezte. Ettől eltiltani még a kir. tanfelügyelő sem illetékes. „Felhívom Ft. urat, hogy nevezettnek azonnali eltávolítása iránt intézkedjék." Ezen rendelkezése ellen ezennel tiltakozom, mert én R. J.-t a kir. tanfelügyelő úr felhívására, de még felkérésére sem távolithatom el azonnal. A kir. tanfelügyelő úrnak ezen kifejezését nem is értem, mert nem tudom, hogy R. J. Hajdúnánásról, a lakásából, vagy az iskolából távolitandó-e el azonnal? A nyugdíjaztatás által megüresedett állomásra a pályázat kihirdettetett s a választás május hóban lesz. A rk. egyház annyi elismeréssel s tisztelettel tartozik az ő hűséges és lelkes munkásának, hogy mig ő alkalmas helyre nem költözhet, vagy mig utódja nem érkezik, addig teljes joggal lakhatik, eddig élvezett lakásában. (Ez helyettesítse azt a kitüntetést, amelyre a hajdúmegyei főispán és a kir. tanfelügyelő nem terjesztették fel az érdemes tanítót 1) Végül utolsó kérdésére : R. J. nyugdíjaztatása óta tanit-e, felveszi-e fizetését, felveszi-e nyugdiját? Válaszom ez: R. J. csak vallástant tanít, az első gyónókat és áldozókat készíti elő április 5. óta, mert addig az iskolák zárva voltak. Mást nem tanít és nem is fog tanítani. Az egyházi forrásokból nyert eddigi illetményének felvételéhez az egyházi hatóság intézkedését fogom illetékesnek s irányadónak tartani. Hajdúdorog, 1910. április 16. Lovag K. F. dr. iskolaszéki elnök. Mindezek után még csak azt kérdezzük, hogy nem jó-e az a plébános igazgató, aki állásánál, független voltánál fogva is hatalmasan pártfogásába veheti az üldözött tanítót? Azt hisszük, hogy ez még csak az előjátéka egy közoktatási heccnek, amelyhez hasonlók gyakran történnek az alföld sötétségében. Novus. HÍREK. Krónika. A röpirat. Jelenet az „EsztergomiPolitikai Versfaragók Önképző Szakegyesülete M. Sz." közgyűléséről. Elnök. Tisztelt Múzsafiak, szörnyű baj ért minket, Mely, mint dühös Sámson, rázza ideginket, Egybe hívtalak hát benneteket jókor, Hogy gondolkozzatok jövő sorsotokról. íme, ez a helyzet: mi már nem is kellünk, Nem lehet már többé nótát énekelnünk, Kiszorított minket a próza, gyalázat! Ilyen anyagelvű a Huszadik század. Egy esztergomi párt, ki látott ily vétket? Röpiratokra szánt már nyomdafestéket, Röpiratot adott ki rideg prózában, Nem bizik többé a lantunkban s a szánkban. Ha a múltba nézünk, egyesületünknek Sok-sok nap volt fényes, nagy diadalünnep, Sokat tettünk, — sokat, dicsőt, fényest, nagyot, Mi teremtettük meg a közhangulatot. Ugy látszik most vége a lantnak, daloknak, Mint facsart citromot már útszélre dobnak, Ez ellen tennünk kell, Tisztelt Múzsafiak, Tiltakoznunk kell e mellőztetés miatt,* Módról kell tehát most tanácskoznunk bizony, S hogy ezt megtehessük, a gyűlést megnyitom. Titkár. Mint szokás ilyenkor, ime beszámolok, A mi működésünk igen tiszta dolog;