ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-09 / 2. szám

1910. január 9. ESZTERGOM 5 egy oly papi otthonra, a melyben elaggott vagy betegeskedő papok hűséges gondozásra találnak. Valóban elszomorító és fájdalmas az a könynyelmüség, a mellyel, sokan e kérdésről gondolkoznak. „Nem fog senki jelentkezni a menhelyre." „Öreg korában minden pap szivesebben megy városba, hol több kényelmet, élvezetet, szórakozást talál" hallottam ilyenféle ellenvetéseket. Jaj, Uraim, engedjék meg, itt nagy hiba van! Beleestünk abba a bajba, melyben a világiak szenvednek, hogy életünk végére, utolsó napjainkra, halálunkra keveset gondolunk. Pedig volna reá elég okunk, mert sok a szivetrázó eset körülöttünk. De hát ugy van az, hogy a kik már benne vannak a „papi meghalás" szomorú körülményeiben vagy azon átestek már, azok nem mondhatják el már tapasztalataikat nekünk ; a kik pedig még előtte állnak, rendesen keveset törődnek előre velők. Ha ezrek vagy milliók állnak is nézetem ellen, bátran és nyiltan kimondom a rettenetes igazságot: senki sem hal meg oly nagy elhagyatottságban, oly szomorú körülmények közt, mint a falusi pap. Máriavölgy méltatója is erre céloz, mikor ir papokról, „kiknek nincsen a világon egyetlen istápjuk," „támaszra szoruló elhagyatott papokról." Minden falusi pap ilyenné lesz végső napjaira. A városi papokat azért nem emlitem, mert azok apáca-ápolókat könnyebben szerezhetnek ; de a legtöbb falusi agg papnak erre se alkalma és módja, se pénze nincs. Bizony siralmasak a legtöbb falusi pap végső napjai. A betegnek testére nézve gondos ápolás, lelkére nézve még nagyobb gondozás szükséges. A világi beteg mellett ott van hitvese vagy gyermekei, azok ápolják, gondozzák. Ki van a pap mellett? Legtöbb már fiatal korában kénytelen idegenekre szorulni; aki pedig szüleivel vagy testvéreivel van, természetes, hogy mire maga megvénül, azok mind kidőlnek mellőle és kénytelen agg napjaira idegenekre szorulni. És mit lehet az idegenekben bizni? Semmit. Nem akarok pessimista lenni, de a betegek gondozása közben arra a meggyőződésre jutottam, hogy a milyen nagy testi és lelki gondozást igényel egy haldokló, ily áldozatra csak a szülői, gyermeki, testvéri, hitvesi és szerzetesi szeretet képes. Ezeknek mindegyikétől meg van fosztva a legtöbb falusi pap. Mindig jóizüt kell mosolyognom, mikor hallom, hogy a plébános dicséri házvezetőnőjét: „micsoda páratlan teremtés, mily hűséges, mily gondos, takarékos, angyali jó lélek, megáldott az Isten vele, ez az egy szerencsém" stb., stb. Meg kellene csak kérdezni a falu népét felőle ... De hát szegény jó öreg bácsi saját maga megnyugtatására rá erőszakolja magára a jó véleményt, hiszen mást mit is tehetne?! ... A valóság pedig az, hogy a családi és szerzetesi köteléken kivül a pap mindenhol a mai világ önző, haszonleső, érdekhajhászó alakjaival találkozik. És ezek az alakok vannak körülötte élete utolsó napjaiban. Egyik kiváló jézustársasági atyánk esztergomi kispap volt. Felszenteltetése után lépett be a társaságba. Mi vitte öt oda? Annak meggondolása, hogy mily boldogan hal meg a jezsuita az ő kedves testvéreinek szeretetétől környezve, ellenben mily elhagyatottan hal meg a legtöbb falusi pap . . . Igaza van. Az élet eseményei bizonyitják állítását. Egy öreg plébános nyugalomba készült. Eladta mindenét árverésen. Elbúcsúzott vasárnap reggel hiveitől. Délután kimegy litániára az oltárhoz, hanyatt vágódik, vége. Halva hozzák a plébániára. S íme, a „jóságos, hűséges lélek" mit csinál? Nem a pappal gondol, legelső dolga a kis asztalkát elvinni, melyben az árverésen befolyt bankók vannak, azt mondván: „ez az asztal az én tulajdonom!" Senki sem mer ellentmondani. Egy másik öreg papot haldoklásakor lerakták az ágyról a díványra és szeme láttára hordták el „biztos helyre" ágyiruháját . . . Sürgöttforgott a házi nép mindennek elpakolására, az egyik pedig be-bekukkant az ajtón, hogy nem halt-e még meg az öreg. Ez pedig szegény mindenkitől magára hagyva, egész utolsó lehelletéig teljesen magára hagyva vivta meg a borzasztó halálharcot. (Vége köv.) HÍREK. Krónika. Tudtára adatik mindenkinek, akit illet, hogy megkezdődött a Farsang! De kell-e ezt tudtára adni bárkinek is? Nem néztem ugyan meg az előjegyzési naptárban, hogy mikor lesz az első bál Esztergomban, de azért bizonyosan tudom, hogy akiket különösebben érdekel, az mind tudja, kezdve a rendezőktől a padlóvikszelőig. Pedig ma már milyen más a világ, mint volt még „Karnevál" idejében, kiről Csokonai, Regős és Hans Sachs is irtak verseket! Ma a Karnevál banális lett, a pénz fogytával és az adók szaporodásával a jókedv igen alábbhagyott, a farsangi idő megrövidült, sőt a mindig verses Krónika is prózaivá sülyedt. Ez utóbbi ugyan nem nagyon epeszti a verskedvelőket ! Hanem azért készülnek ám a bálokra. Elsősorban a rendezők. A főrendező úr már minden házat számon tart, ahová — egyelőre, — nem fognak meghívót küldeni, vagy ahová személyesen adják át a „tiszteletet" és akár ma leadhatná a lap számára a „jelenlevő hölgyek névsorát," számítva azokra is, akiket az utolsó percekben migraine szokott elővenni. „Jaj, csak szereplők ne legyenek!" És ily előretekintő szemmel látom már én is a nagy tolakodást a „kezdete pont . . után félórával a bejáratnál, a felülfizetéseket jegyző ellenőr ideges ceruzarángatásait, a ruhatáros kapkodását, a cigányok egykedvű mosolygását, a rendezők zavarát . . . Amikor pedig a cukrászkisasszony is bevonul a nagy tálcával olyan diadalmasan, mint régebben a lady patronesse, — kezdetét veheti az „ügyesen egybeállított programm." Ez alatt a pénztáros úr izzadó buzgósággal lelkiismeretes kimutatást készit a begyülemlett tiszta jövedelemről, mely manapság egyedüli hőmérője a mulatság sikerült voltának. Mínusz * Vizkepeszt a főszékesegyházban. Az ünnepélyes nagymisét, mint a Bibornok Hercegprímás helyettese, dr. Rajner Lajos püspök pontifikálta. Az ünnepi szónok Rolkó Béla karkáplán volt, aki nagyméretű beszédben fejtegette az ünnep jelentőségét. Az énekkar kiváló művészettel énekelte a misét, kiválólag Kersch Ferenc karnagy offertoriumát. * Adakozás. A vízivárosi apácazárdának építkezési célokra az eddigi 100 koronához még 100 koronát adományozott Brühl József prelátuskanonok. * A Katholikus Kör közgyűlése. A XVIII. rendes közgyűlésre az elnökség a meghívókat kiküldte. Rajta van a pontos tárgysorozat, amelynek letárgyalása után, vagyis 8 órakor közvacsora lesz a kör helyiségében. A teríték bor nélkül 2. korona. Jegyek a szolgánál kaphatók. A közgyűlés kezdete ma este 5 órakor lesz. * Főegyházmegyei hirek. Plébános lett Lábay Gyula Alsópélen ; adminisztrátorok lettek: Schill József Bakán, Bodó János Csiffáron; Angyal Sándor zselizi segédlelkészt ideiglenesen nyugalomba helyezték, helyébe Juhász Bélát nevezték ki. Torna Imre Lekéren lett káplán. Némethy Lajos kiérdemült alesperes és Szűcs József csiffári plébános december elsejétől nyugdíjaztattak. Gottschall Imre áldozár a főegyházmegye kötelékéből a scrantoni egyházmegyébe Amerikába elbocsáttatott. * Kongrua. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium a kongrua-kiegészitést az 1909. év második felére folyósította s ennek a főegyházmegyei hivatal utján történendő szétküldése folyamatba tétetett. * Nagyszabású katonai jubileum. Február hó 1-én lesz ötven éve annak, hogy a 76. gyalogezred létesült. Az ezred ezt a nevezetes napot nagy ünnepélyességgel fogja megünnepelni. A bazilikában e napon délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagy szent mise lesz, utána diszfelvonulás stb. Az ünnepély közelebbi műsorát egyik későbbi számunkban fogjuk közölni. * Krammer tanár gyásza. Krammer György dr. theol. tanárnak gyásza van. Édes atyja Krammer István, budaőrsi földbirtokos ugyanis szerdán életének 81-ik évében Budaőrsön meghalt. A köztiszteletnek örvendő polgár temetése pénteken, igen meleg részvét mellett ment végbe a budaőrsi temetőben. A temetési szertartást Csizmazia Ferenc plébános végezte nagy segédlettel. A gyászoló tanárnak számosan fejezték ki részvétüket édes atyja elhalálozása alkalmából. * Vezérünk pápai kitüntetése. Őszinte örömmel tölti el a magyar katholikusok szivét az a hir, hogy 0 Szentsége X. Pius pápa ősz vezérünket, gróf Zichy Nándort Szűz- Mária aranysarkanytyus lovagjává nevezte ki abból az alkalomból, hogy a Gondviselés kegyelméből elérte születésének 80-ik évfordulóját. X. Pius kétségkívül a vezér nagy érdemeit akarta honorálni e fényes kitüntetéssel. A pápa által adományozni szokott rendek legnagyobbikával töntette ki a jeles férfiút, ki mindenkor a Regnum Marianum boldogulásáért, Szűz Mária országának javáért és dicsőségeért küzdött egész életén keresztül. A kitüntetett vezérnek kívánjuk, hogy soká viselje e kiváló rend jelvényét, az isteni Gondviselés pedig tartsa meg őt még számos esztendőn át úgy egyházunk, mint édes hazánk javára. * Új főnöknő. A helybeli érseki vöröskereszt kórház érdemes főnöknőjét, Lénárt Floriána nővért, ki bölcs körültekintéssel vezette a kórházat, a mult hét folyamán a rend tartományi főnöknője Budapestre nevezte ki az ottani anyaház gazdasági felügyelőnöjévé. A főnöknő áthelyezése, illetve kitüntetése oly gyorsan jött, hogy el sem búcsúzhatott a jótevőktől. A kórház nővérei és a betegek szomorúan vettek tőle bucsut, mert szeretettel vették körül a főnöknőt, ki munkásságával a legszebb elismerést vivta ki magának. Helyébe a tartományi főnöknő édes húgát, Lénárt Speciosa nővért nevezte ki főnöknőnek. A kórházban eddig működő Sr. Grábner Julia nővér szintén az anyaházba helyeztetett át és helyébe Krusics Piroska nővér küldetett. * Tiszti bál. Az esztergomi helyőrség tisztikara f. é. január 29-én este 8 Va órakor a „Fürdő" szálloda nagytermében táncestélyt rendez. Az estély eddig is mindig fényesen sikerült, azt hisszük, hogy az idei farsangnak is kimagasló pontja fog lenni. A meghívókat a rendezőség már szétküldte. * Aranyos fánkok. A Szt. Erzsébet jótékony nőegylet a mint tudjuk, január 15-én este 8 órakor japán estélyt rendez. A közönségnek, a mint már előre látható a jelekből, sok váratlan meglepetésben lesz része. Egyik meglepetés azonban annyira zsebbe vágó. hogy kötelességünknek tartjuk közzétenni. Bogisich Mihály v. püspök, mint az egylet elnöke, 150 darab finom fánkot ajánlott fel a mulatság céljára. A 150 darab fánk közül azonban kettőben egy-egy cs. kir. arany lesz elrejtve. A ki tehát szerencsés vásárt csinál, cs. kir. aranyba haraphat. Sirofín Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza, ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche*' eredeti csomagolást, A Sirolin gyógyszerről szóló magyarázó füzetkét ingyen és bérmentve küldi: Hoffmann-La Roche et Comp. Wien Hl/1. Neulinggasse 11. Roche Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara üvegenkint 4 korona.