ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-10 / 15. szám

nyitni. A nagyszombati tanitói kör ezen működése alapján tiszteletbeli tagjává is választotta. Hasznos működése sokáig nem maradhatott méltó elismerés és jutalom nélkül. A Felség 1904. április 17-én nevezi ki a nagyszombati székesegyháznál mégüresedett egyik kanonoki székre s ezzel boldogságának tetőpontját éri el, bár nehezen válik meg azon helytől, mellyel 25 évig szivelelke összeforrott, vigasztalja őt, hogy szeretett szülővárosába költözhetik. Önfeláldozó buzgósággal működik az Orsolyarendü apácák tanintézetében s fáradozik az összes szerzetesnők lelki életének igazgatása által azok benső békéjének s kegyelemtelj es helyzetének állandósításán. Üdvös munkálkodásának nyomán a zord, ridegnek látszó falak között a világon nem található béke és sehol meg nem szerezhető szent élet viránya fakad. Ezen működése nyomán elhunytával sokáig nagy űr támadt! A hatalmas erejű lélek azonban törékeny testben lakik az elmúlt év óta. A gyötrő betegségből eredő fájdalom lassan, de biztosan nyomul előre. A munkás embert ágyba dönti, melyből többé már fel nem kelhet. Egyedüli erőssége az Oltáriszentség, melyet példás áhítattal többször vesz magához, egyedüli reménye Jézus legszentebb Szive, mellyel végpercében örökre egyesül. Halálát kartársai megható jelentésbe foglalták, a vallásos érzés megnyugszik az Isten akaratán, a hidegen számító ész hódol a természet törvényének, de a szív ezekre sokszor nem hallgat, a szív, melyet a lehulló falevél is bánattal tölt el, ez az örökös ellentét a természet alkotmányában, s mi kénytelenek vagyunk gyakran helyt adni e vívódásnak, mely sajgó fájdalom akkor nyilatkozik meg legérzékenyebben bensőnkben, midőn azok, kiket szerettünk, ravatalon készülődnek utolsó utjokra. — „Mi hát az igazság ?" A „Pester Lloyd" egy hihetetlen leleplezést közöl a Justh-pártról, azt regélvén, hogy megbízottjaik Khuennél jártak, kijelentvén, hogy kóperációra hajlandók, ha nem lesz házfeloszlatás s ha egy pár bársonyszék üresen nem marad. Elörebocsájtjuk, hogy ennyi erkölcstelenséget egy magyar pártról sem merünk feltételezni. A sajtó hirül adja, hogy a felkinálkozás kudarccal végződött s hogy ez volt volna az oka, hogy egy pár önmagáról megfeledkezett Justhpárti képviselő az utolsó ülésen törvénykönyvvel és tintatartóval argumentált. Az előttünk szintén megfoghatatlan, hogy Lázár Pál Justh-párti képviselő mosakodik és kijelenti, hogy tényleg volt valamiféle tárgyalás, de ez csak magánjellegű volt s hogy erről a párt vezető féríiainak: Justh, Batthyányi és Hollónak tudomása egyáltalában nem volt. A legmegfoghatatlanabb azonban az, hogy Lázár Pál még mindig a párt kötelékében van. Pilátussal kiáltunk fel: ,,Mi hát az igazság? !'* Maró ti. lelkiismerettel tudott tovább járni a tövises ösvényen, ne gáncsoljuk a bűnbánót! 1840 után beborult Széchenyi ege. Rémlátásai egyre gyakoriabbak. Remegve kiséri figyelemmel Kossuth működését s fél, hogy ez minden alkotását lerombolja, a nemzetet pedig a pusztulásba viszi. Próbálja mérsékelni a rövidlátó politikát, de nem sokra megy. Kossuth munkájának forradalmi célját már látja, ami igazán nagy lelki keserűséget okozott neki. Csak 1841-et irnak s ő már érzi a forradalmat. Gyengéd lelkiismeretével magát is okolja ezért, „e gyászos borút én idéztem volna fel hazánk egére ?" Még a gondolatától is visszaborzad : „.-.•. ám akkor törjék velőmet ketté, érje nevemet átok, legyen nevem az utálat bélyege, szél hordja el por gyanánt halandó részemet s legyen sorsom a megszégyenülés: eltűröm. Nem szomjaztam felemelésem, saját dicsőségem után, e bűntől ment vagyok; célom őszinte és nemes vala." (Kelet népe. 1841. 321. lap.) Ez a nemes gondolkozás és tiszta lelkiismeret bátor szava. Küzd. Mindenütt mérsékel s hogy Kossuth ne legyen korlátlan az első felelős magyar minisztériumban, Deákkal ö is tárcát vállal. De amitől félt: bekövetkezett. A forradalom kitört s a legnagyobb magyar elborult elmével szomorkodott a megmásíthatatlan csapáson. Mennyi önvád (az igazi jellem nem mást okol) és bűnbánat termett e szomorú években a

1 döblingi magányban! E lelki harcok leírása ránk nézve elveszett az 1860 márc. 3-án történt házkutatás miatt. Ezen állítólagos „elveszés" és az egyhónapra rá (ápr. 8-án) történt „öngyilkosság" között nem nehéz megtalálni az összefüggést. A naplóban Választási mozgalmak. Ismét a régi áldatlan rendszer készül bevonulni Magyarországon: egy párt kezébe veszi a kormányt és az a választásokon az egész országot a maga gondolkozása szerint akarja átgyúrni. Pedig igy Magyarországon nem lesz béke sohasem. Menynyivel ideálisabbak voltak az állapotok a koaliciós kormány idejében! Minden valamire való párt részt vett az ország kormányában és semmiféle oly törvény nem hozatott, mely bármelyik párt meggyőződését, érzelmeit sérthette volna. Odafönn Bécsben tanulhatnának a letűnt korszakból. Vagy legalább a kormány okuljon: engedje szabadon nyilvánulni az ország meggyőződését s aztán tegyen javaslatot Bécsben egy új koaliciós kormány alakítása iránt. Akkor nem volna oly elkeseredés a pártok közt! A szavazó polgárok és vezetőik pedig ne feledjék most e válságos órában a modern népjog sarkelvét: az állam mi vagyunk, vagyis amily képviselőket választunk, olyan törvényeink, olyan sorsunk lesz! Esztergom. A hét politikai mozgalmaiból csak három mozzanatot emelünk ki. Hétfőn, április 4-én tartotta a helybeli függetlenségi kör közgyűlését, melyen dr. Fehér Gyula kijelentette, hogy a jelöltségtől semmi szin alatt vissza nem lép. Ennek nyomán már kibontották a város közepén a nagy zászlót: Éljen dr. Fehér Gyula felírással és pártja erősen készül a küzdelemre, bízván abban, hogy az ellenpárt is az elvek fegyverével s nem pénzzel fog dolgozni. A munkapárt is megalakult vasárnap, f. hó 3-án a „Magyar Király" szállóban. A gyűlés diszelnökségét Pór Antal kanonok viselte, ki a jelenlevő függetlenségi polgárok ellenvetéseitől kisért beszédet is mondott. Pór Antal régi exponense a liberális irányzatnak s dacára, hogy már régen visszavonult a politikától, most ismét zászlót bontott régi elvei mellett. Kálmán Gusztáv kereskedelemügyi államtitkár az esztergomi jelöltséget elfogadta „az összes többi felajánlott kerületekről lemondván", mint a munkapárt plakátjai hirdetik, ami betűszerinti magyarsággal annyit jelent, hogy Érsekújvár elhódithatlan néppárti kerület, Zsolnán pedig csak nemzetiségi vagy keresztény szocialista győzhet. A dorogi kerület néppárti képviselőjelöltje Vaszary Mihály már megkezdte körútját. Április 3-án Epölön és Bajnán tartotta programmbeszédét, hol a lelkesedés nagy volt. E tiszta néppárti községek el nem tántorodnak Vaszarytól. 4-én délután Bajótra jött, itt aztán a fogadtatása az ő nevéhez és személyéhez méltó volt. Az egész község lakossága talpon volt, Maksay körerdész vezetése mellett szép bandérium és egész kocsisor ment a falu határába a jelölt elé, ki szép megtalálható minden nyíltan, leplezetlenül: tehát el kell „veszni"-e, Írójára pedig rá kell fogni az „öngyilkosság" vádját — ez a bécsi gondolkozás. — Nem valószínű, hogy az az ember, aki a forradalmat 10 évvel előre megérezte, a békét, melyért dolgozott, melyet reszketve várt, 6 évre előre meg ne érezze. Hisz ő mondotta; . . . „én azt szeretem hinni, Magyarország lesz!" (Hitel. Utolsó szavak.) . . . Emlékezzünk régiekről . . . 1860 húsvét vasárnapján a feltámadás harangjai gyászosan kondultak meg egy egész országban. Mindenki félt, hogy valóra válik a költő szava: Vagy jőni fog, ha jőni kell A nagyszerű halál. . . A legnagyobb magyar ravatalon ... mi lesz velünk! És nem vesztünk el, mert nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért. Azóta ránk virradt a feltámadás. Már látjuk, hogy nem „voltunk," hanem „leszünk" és vagyunk. És mikor a nagyczenki sirra gondolunk, vagy hozzá elzarándokolunk, dobbanjon meg a szivünk a gondolatra, hogy amik vagyunk, azza a legnagyobb magyar tett! Legnagyobb magyar volt, mert jellem volt, mert jelleme a vallásból sarjadzott. négyes fogatán egyenesen a plébániára hajtatott. Az iskola udvarán elkészített állványon, először a község plébánosa néhány szóval bemutatta a több százra gyűlt választó közönségnek a jelöltet. „A kerület csak megtisztelve érzi magát, hogy Vaszary Mihályt képviselőjének mondhatja; az ő egyénisége, nemesen érző szive és mindig, 18 év óta változatlan politikai hitvallása elég garancia arra, hogy a nép érdekeit szivén viseli mindig, a jövőben még inkább össze lesz forrva a néppel." Azután egy iskolás fiú mondott egy igen szép üdvözlő beszédet, melyre Vaszary Mihály meghatottan felelt; utána elmondta programmbeszédét, a nép tetszése és örömrivalgása közt; jeles szónoki tehetsége és kedves modora lekötötte a hallgatóságot. Sacelláry talán 10 voksot kap 92 közül Bajótról. Végül a gyermekek kettős hangban énekelték az „Isten áldd meg a magyart" és végre a leányok ez alkalomra szerkesztett szép kortes nótát énekelték el, mely nagy tetszést aratott. Innét Mogyorósbányára hajtatott Vaszary. Ide a lelkes bajótiak kocsisorok és bandérium kíséretével követték. A község határánál koszorús leánykák, szép koszorúval lepték meg a jelöltet, több kocsi választó polgárokkal jött elébe. Az egész község talpon volt, itt ugyancsak Foltin János lelkesítette hiveit, hogy fehér zászló alatt vonuljanak be a szavazásra. Vaszary Mihály itt nagyon alkalomszerű tapintatos beszédet tartott, hogy még a szocialista érzelműek is szavukat adták, hogy a néppárt zászlóját fogják diadalra juttatni. A lelkesedés itt is óriási. Ide hiába jön más jelölt, mi erősen hisszük, hogy ha a még hátralevő községekben is ilyen lesz a lelkesedés, mint Bajna, Epöly, Bajót, Mogyorós, ugy itt kár Sacellárynak fáradni, mert Vaszary győzelme biztos. A szentendrei választókerület munkapártja f. hó 5-én alakult meg Szentendrén Biber Gyula szigetmonostori esperes és Pilmann Alfonz csobánkai plébános asszisztenciája mellett s jelöltnek Almássy Lászlót, a hires jászberényi Apponyibuktatót kiáltotta ki. Minthogy a jelöltnek bátyja főszolgabirája a pomázi járásnak, érthető a járás néhány jegyzőjének és birájának a jelölő-gyűlésen való résztvétele; ezeken s az előbb nevezett asszisztenseken kivül úgy sem jött oda más. Az utolsó két választás alkalmával bámulatraméltó volt a kerület néppárti érzelmű választóinak a kitartása és lelkesedése és hogy e párt zászlóját nem tudta itt győzelemre vinni, nem rajtuk mult. Az első jelölt érthetetlen elbizakodottsága és a másodiknak érthetetlen és meg nem magyarázható visszalépése, nagyon megrendítette a választók nagy részének a néppárti jelöltekben való bizalmát. Keresztény szocialista programmal a plakátok után ítélve Szeles Adorján közvetítésével Szapáry László gróf lép fel, a jelölés azonban úgy látszik, hivatalos titok. Jelenlegi volt képviselőnk Weresmarthy Miklós a kerületben közgyülöletnek örvendvén, a politikai égboltozatról a többi fénytelen és névtelen csillaggal együtt lehullott. Szakolea. Mindenféle híresztelésekkel szemben elég hiteles forrásból értesülünk, hogy a kerület néppárti mandátumát újból vállalja dr. Csernoch János, csanádi püspök. Kívüle még a nemzetiségi és a Khuen-párt is állítanak jelöltet. Aranyosmarót. Még egyszer szóvá kell tennünk Kraífszky József verebélyi esperes-plébános politikai „pálfordulását" (vagyis a munkapártba való befordulását) abból az alkalomból, hogy Kraffszky összes cimei föltüntetésével szükségesnek látta kinyomtatni a munkapárt alakuló gyűlésén elmondott beszédét. Igaz. hogy K. utóbbi időben minden néven nevezendő irodalmi termékét nyomdafestéknek szánta és úgy látszik értékesíteni kívánja s azért főleg politikai beszédjének közzététele szinte előrelátható volt. Igy megjelentek egymásután Zongor János bizottsági tag ellen kiadott röpiratai először a tárgyilagosság mezején tartva, utóbb azonban — a közvélemény Ítélete ez — durva személyeskedéssé fajulva ; megjelent továbbá „Óhaj örömünnepe" ismeretlen „jelenvolt"tól (benne Kraífszky összes ez alkalomból elmondott beszédei, életének rövid története, jellemző vonásai stb). Ez utóbbiban Kraífszky úgy úszik a felhalmozott dicséreteken, mint egy elmerülhetetlen mentő övben úszó matróz a csendesen ringó tenger hullámain. Ezen irodalmi tisza-virágokhoz (Tisza-virágokhoz ?) most Kraffszky beszéde csatlakozik, amelyet a munkapárt alakuló gyűlésén mondott el, és amelyet a kormánypárti kortesek jóvoltából valószínűleg igen sokan meg fognak kapni. (Többi közt bizonyára a kerület érdemes tanítósága). Ezen beszédjében Kraffszky egyenesen fölteszi a kérdést: csatlakozhatik-e az új pártalakitáshoz, vagyis a munkapárthoz a kath. papság vagy sem ?