ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-10 / 15. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. április 10. 15. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. — A kintornások. Az a nemzeti ébredés, amelynek gyümölcse a koalició volt s amelynek eltorzított képét ma már csak a kuruckodó Justh csapat viseli és képviseli, a liberális nagyságokat — mint hajnali pirkadás a baglyokat — arra kényszeritette, hogy bűnös hátukat minél gyor­sabban letüntessék a közszereplés mezejéről. Egyesek közülök adták a végérvényesen kimultnak szerepét, bár nem szűntek meg reménykedni a nemzet rosz hajlamainak újra ébredésében ; mások arcukat koalíciós színűre festették, szemüket lehuny­ták, hogy ne lássák saját jellembeli gyarlóságai­kat, de markukat nyitva tartották, mert hiába „pénz beszél", a tisztesség pedig nekik leg­feljebb ugat! Mostanában azután csodás dolgok történtek a politikai kivégzettek szenteletlen temetőjében. A hantok megmozdultak, siri alakok surrannak ide s tova s az országra ránehezedett valami penészbüz, amely fojtogatja a tisztes hazafi tor­kát s ha nem is sírásra, de legalább tüsszentésre készteti. Ez az igazi „reakció", amelynek kere­tében a csütörtököt mondott rozsdás puskák: a csődöt mondott kormányzati elvek újra előkerül­tek napvilágra jöttek. A még tisztességesebb önkéntes halottak, akik nem akartak úgy forogni mint a minden irányba nézni készséges várbeli szélkakas, a kezü­ket tartó és minden kormányt szolgáló politikai iparlovagokkal összeállva házalnak az országban és nyekeregtetik a régi repedt kintornát, amely­nek csak az az egy nótája van, hogy csakis a hatvanhetes liberális politika viheti előre az országot. Mindenfelé megszólalt a kintorna a napokban. A sánta lelkű kintornások elszántan nyekeregtek a munkapárti szervezkedő gyűléseken. Valóságos vígjáték volt a legdühösebb koalí­ciós nagyságok ajkáról hallani az általuk kurucul támogatott és letűnt koalició körmönfont gya­lázását. Mit gondolnak ezek az urak, hogy mit gon­dolunk felőlük?! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A legnagyobb magyar. — Az „Esztergom" eredeti tárcája, — Irta: Arady Gáspár. Magasztalni az embert, aki önmagát elitéli s naplójában csaknem kizárólag a bűnbánat hang­ján ir, nehéz dolog. Ami megkönnyíti a munkát, az a könyv, melyet nem a nyomdában készítenek, hanem amelyet önmaga irt verejtékkel, becsületes munkával, népszerűségének feláldozásával s ez: alkotásai kőben, intézményben és szellemben. Igaz a mondás, hogy valakit csak akkor tudunk értékelni, ha elveszítjük, vagy ha el tudjuk képzelni hiányát. Mi volna most hazánk gőzhajó, Vaskapu, akadémia, Duna-, Tisza-szabályozás, vasút nél­kül? Vagy viszont, mik lennénk már most, ha terveit mind megvalósithatta volna az a férfiú, kit legnagyobb ellenfele: Kossuth a „legnagyobb magyarnak 1 ' nevezett! Deák Ferencnek azt irta egyszer Kehidára: „Szép meghalni a hazáért, de élni mégis szebb!" Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Bizonyára csak azt, amit régen is gondol­tunk, hogy port hintenek a közönség szemébe, hogy az be ne lásson a kártyájukba; pedig elfe­lejtik, hogy mégis csak nálunk van a tromf, az igazi ütő kártya : a szavazat s ezt majd csak annak a tisztességes jelöltnek a javára játszuk ki, akinek becsületes jellemét már régi tetteiből ismerjük s aki nem igér fűt-fát: boritaladó és a nagydunai hídvám tüsténti eltörlését, törvényszéket, ezres bankókat és más zöld­ségeket, de nem is adja el a hazát! p Politikai apróságok. Justh Gyula a Loyd klubban kifakadt a sajtó ellen, mely nálunk „olyan komisz bérenc." Ezen erős kritikát a magyar sajtó kiérdemelte, — kivéve a kiveendőket — mert, mikor Justh róla elismerőleg nyilatkozott, nem torkolta le. Most a magyar sajtó rúg-kapál azért a diszes jellemzőért. A panasznak nincs helye, mert a dicséretet annak idejében örömmel nyugtázta. Justhék politikai stílusa szerint mindenki „gazember", ki nem tart velük. Ez az oka, hogy nézetük szerint a magyar sajtó „komisz bérenc", mert nem tömjénez Justhéknak a szerb radiká­lisokkal nyélbe ütött paktumért. Mi a stilus fölött nem mondunk bírálatot, hanem csak emlékbe idézzük vissza a lázas tevékenységet, melylyel a hatalom árnyékában ülve, a magyar sajtót drága pénzen „egységessé" tették és az új intézményt a mindenkori miniszterelnök fönhatósága alá he­lyezték. Akkor természetesen Justhék hazafias lelkületét meg sem birizgálta a gondolat, hogy az a „komisz bérenc 0, egységesítése olyan sokba kerül az adózó polgároknak. Hja! akkor még nem foszlott szét végképen a vérmes remény, hogy a Batthyányi—Holló-féle kabinet belügyminisztere a pártkereteken belül választathatik! * * * És ő élt; élt olyan életet, amely példaképe lehetne minden magyarnak! Sokan túlzásba esnek, mikor érdemeit ma­gasztalják, mert nem értik, honnan merített e nagy férfiú erőt, szilárdságot, lankadatlan munka­kedvet. Karakter volt a szó nemes értelmében. Mivel magyar volt: keresztény volt és vallásos — mondja róla Zichy Antal. „Boldogok, kik nem nyavalya, testi gyenge­ség vagy haláltóli rettegés kinszerit végre tér­dencsúszni a kereszthez, hanem kik már éltek legszebb éveiben, midőn fiatalság, egészség s jólét érzése szinte a halhatatlanság előörömeivel tölti be őket, ha már akkor — mondom — önkényt, szeretetbül emelték fel a legfőbb jóhoz lelkeket s ha nemcsak szóval, hanem tetteik által is gyakorolják vallások igazi értelmét..." (Hitel.) És ő ezen boldogok közé tartozott. Most, midőn az egész ország ünnepli e férfiút, vegyük észre, hogy csak az igazi jellem méltó egy ország ünneplésére s hogy az igazi jellem a vallásos lelkületből virágzik ki. 1791 szept. 21-én született Bécsben a bel­város Herrengasse-jében. A család vallásos neve­lésben akarta részesíteni s azért első nevelőjéül Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadó­hivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. A „Pester Lloyd" egy szerencsétlen öt­lettel lepte meg a politikai világot, mikor tanácsképen a „komisz bérencek"-nek kiadta a jelzőt, hogy Justh Gyula úr politikai szónoklatait nem kell leközölni. Szerencsétlen ötletnek tartjuk mi ezt, mert ezzel indirekte és negative a duzzogó főúr politikai kaliberét sáélesbitette ki és tiszte­letre méltó praesztizsét szolgálta. A mysticum némi gloriettel övezi körül az embereket. Mi ezzel szemben elleninditvánnyal élünk: a „komisz bérenc"-nék szórul-szóra következetesen le kell közölni a haragos főúr politikai szónoklatait. Ez volna az egyetlen és biztos mód, mellyel az Ikarus szárnyakat meg lehetne nyirbálni anélkül, hogy az ékes foltokhoz tényleg hozzányúlnánk. A „komisz bérenc" igy nemes boszut áll a haragos főúron a dicséretért, mellyel a gondolat szabad nyilvánításának nagyobb dicsőségére poli­tikai ömlengésből illette. Egyik napilap károg erre egy nagyot és bosszúra sem tartja érdemesnek a sajtó dicséretét. Következetes akar lenni; mindent úgy akar, mint ahogyan a „ Pester Lloyd" óhajtja, azt tartván, hogy a szenvedélyes embert mindig a saját keze veri agyon. Kmety Károly a függetlenségi párt egykori közjogtanára kilépett a Kossuth-pártból és egy újságíró előtt nyilatkozott is, hogy az ő elhatá­rozása nem azt jelenti, mintha a függetlenségi párthoz, programmjához és elveihez hűtelen akarna lenni, hanem, mert a politikától teljesen vissza akar lépni és a jövőben egyedül a tudománynak óhajt élni. Mielőtt azonban végleg szakitana a politikával, kijelenti, hogy egyedül a Justh vezetése alatt álló pártot tartja a függetlenségi ideák letéteményesének, őszinte igaz harcosának. No lám, hogy mi előbb ezt nem tudtuk!!! Igy legalább most már tudjuk, hogy a függetlenségi ideák ezek: a szerb radikálisokkal való szeretkezés; titkos szövetség a csőcselékkel, hogy botrányos tünteté­sekkel a komoly nemzeti,,.munkát megakadályoz­hassuk ; a magyar nemzet politikai érettségének Liebenberg János papot választották, aki nemcsak a vallásosságra, hanem hazafiúi érzésre is oktatta a kis grófot. A nevelés azonban az 1809-iki nemesi fölkelés miatt megakadt s ő is, a 18 éves ifjú, katona lesz és bejárja a Nyugatot. Napoleon vert hadát ő is üldözi és Parisig is eljut. Lelki­ismeretes és fontos szolgálataiért egy csomó rend­jelet kap, de mivel rokonszenvezett a magyar mozgalmakkal, soha sem vihette tovább a kapi­tányságnál. A háború után haza megy Gzenkre, de tanulni vágya újra a világba viszi. Bejárja Olasz-, Görög- és Törökországot s e hosszú útján csaknem minden héten ir szüleinek. Ez a szülői szeretet tartja fenn benne a vallásos szellemet. Óh a szülők jó példája megbecsülhetetlen! Egy levelében sajnálja, hogy nincs otthon: „elég sze­rencsétlen vagyok emiatt s képzelhetik, hogy annál buzgóbban zárom be önöket mindennapi imáimba, ami most egyedüli vigasztalásom." (1819 aug. 13.) Mikor később a pesti lánchíd ügyében a protestáns Wesselényivel külföldre ment, Bécsben egy szobában kellett hálniok, de mégsem mulasztotta el az esti imát. Engedelmet kért, hogy ágya mellett térdenállva mondhassa el, mert — ő már ezt igy szokta. Nem ijedt meg az olyan mondásoktól, amilyennel Viczay mr ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~M valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében Esztergom. ===== Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom