ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-03 / 14. szám

Hozzászólás az „iskolai közigazgatásiról folyó vitához. (M. J.) Az előttem szólók véleményéhez nem járulok hozzá. És pedig azért nem, mert úgy az alesperesi tanfolyamok, de még inkább egy tanügyi újság szerkesztése csak fél rendszabály volna. Van egyikben is valami jó, másikban is valami jó, de az első bár jobb gondolat, nehezen kivihető, a másik pedig felesleges, ugyanazt a célt el lehet érni a cirkulárékkal és közigazgatási kézi könyvekkel. Azok a cikkek, melyek eddig megjelentek, igen általánosak. Nem mondják meg, mi a baj, hanem ajánlanak egy-egy orvosságot, mellyel minden baj gyógyítható, már pedig olyan orvosság nem létezik. Tessék megkérdezni a patikáriustól. Nézzük meg a diagnózist. Vannak belső hibák és külső bajok. Hogy a tanitó, de különösen a mester, vasárnap bálban volt, vagy lakodalomban és hétfőn délelőtt, vagy d. u. nincs előadás, hogy a képviselőtestületi áldomás nem végződött be két órakor, hanem négyig tartott, hogy az előadás félkilenckor és negyedháromkor kezdődik, hogy a vizsgát mesterségesen kell megcsinálni stb. stb. ma már ritkábban előforduló esetek teszik a belső bajokat. Ezek ellen hiába minden újság és esperesi gyűlés. Itt vagy a plébános szánja rá magát, hogy harcra kel a tantestülettel, amihez igazán nagy lelki erő kell, vagy keresni kell módot, mely a helyzetet megjavítja és a plébánost is megszabadítja a lelket ölő, kedvet őrlő kellemetlenségekből és ez a kerületi tanfelügyelők fellépése, kiterjedtebben és igazabban teljesített ügyköre, mint eddig. Isten mentsen meg, hogy vádoljam a tanfelügyelő espereseket, akiknek 99°/

0-a évközi iskolalátogatásokat nem végez. Aki ismeri a falusi plébános életét, annak tudnia kell, hogy 20—30 iskolát egy kerületben végig látogatni saját kocsisával, saját lovain, oly nagy hátrány a gazdaságra, hogy a tanfelügyelő esperesektől azt alig lehet kívánni. Vannak olyan kerületek, hogy az esperes az egyik szélen lakik, a másik széli plébánia pedig tőle épen 4 óra kocsin — jó időben. Mi segíthetne a belső bajokon és rendetlenségeken? A rendes kerületi tanfelügyelet, melybe csak erély kell és tekintély. Rendes tanfelügyelet pedig a jelen rendszer mellett lehetetlenség, az előbb emiitett okoknál fogva. Minden kerületbe két tanfelügyelő kellene. Egyre négy-hat plébánia elégséges. Az a tanfelügyelő kétszer egy évben, esetleg többször is meglátogatná az iskolát és a plébános információja, a gyermekek kikérdezése, a naplók megtekintése alapján hivatalos komolysággal járhatna el a hanyag és rendetlen tanítóval. Erős és lelkiismeretes tanfelügyelet! Ez az első sarkpont. (Látogatáskor a .hitoktatási naplót (?) is jó volna megnézni!) Vannak külső bajok is és ezek a legveszedelmesebbek, ezen bukik el a legtöbb katholikus iskola. Bajok az iskolaszékkel, bajok az iskolaadóval, elvi kérdések az iskolaadó fizetés körül; ezek rendesen pörös úton szoktak elintéződni. A pörök sikeres lebonyolításával az egyházmegyei ügyészeket kellene megbízni. Nekik az a hivatásuk, az volt a tanulmányuk, legtöbb eredményt is tudnának elérni. Egyes részletkérdésekben pedig a főtanfelügyelői hivatalhoz lehessen fordulni kérdésekkel, mint egyházi ügyekben az ordinariátusok Rómába fordulnak és kapnak feleleteket. Vannak azonban még fontosabb külső bajok is. Az iskola rozoga állapota, elégtelensége, hiányos felszerelése, ezeken azután se ügyész, se tanfelügyelő, se újság nem segit, hanem egyedül a — pénz, melyért bizony a plébánosnak sok kilincset kell megnyitni s esetleg sok gorombaságot zsebrevágni. A kath. iskolák megmentésére kell először is rendes közigazgatás: erős, megfelelő számú emberrel rendelkező központi főtanfelügyelet, ez a főtanfelügyelő kinevezésével óriási mértékben haladt előre. S főtanfelügyelőre okvetlenül szükség van mindig, már csak a hivatalos tradíciók megrögzítése végett is. Szükség van továbbá erős, pontos és szigorú kerületi tanfelügyeletre, ami csak a tanfelügyelő esperesek számának megkétszerezésével érhető el, ügj'körüket valami szabályzat állapítaná meg. Kell továbbá az útnak megnyitása az egyházmegyei ügyészekhez és a főtanfelügyelőséghez elvi és pörös kérdésekben, végre nagylelkűség, mely nagy áldozatokat tud hozni anyagiakban is az iskolákért. E mellett meg lehet bizni a pasztorális, vagy közjog tanárát a theologian, hogy az iskolatörvényeket és az iskolai közigazgatást egy-egy negyedórán ismertessék meg a papnövendékekkel, külön óra felesleges. — Ismét politikai kabarét volt a bpesti Vigadóban. Ezen esetben faj, vallás és pártárnyalatokra való tekintet nélkül. A programm választékos volt. Nagyobb látogatottságra volt volna érdemes. Ott szónokolt Betlen István gróf és Tisza István gróf. Szónokolt Pósa bácsi (nem a költő) és Tóbiás polgártárs. Pósa bácsi, a veszprémi magyar paraszt, kijelentette, hogy ő a pálinkás butyikok részegjeinek, az oláh kecskepásztoroknak és a budapesti csibészeknek nem ad választó jogot. Tóbiás polgártárs pedig a vagabundoktól akarja elvonni az urnánál a szót. Baross János pedig, a Kossuth-párti agrárius Tiszaista, benyújtotta határozati javaslatát, hogy az értelmi cenzus alapján azok bírnának a jövőben szavazati joggal, kik a kir. tanfelügyelök által láttamozott iskolai bizonyítványokkal igazolják, hogy az elemi népiskolai oktatást nem kerülték s kik irni, olvasni tudnak és legalább 10 korona állami adót fizetnek. Ki nem látja itt be, hogy a konzervatív választójogi reform előharcosai a népiskolák általános államosításáról ábrándoznak. Egyébként az értelmi cenzust nem kötnék a kir. tanfelügyelő aláírásához. Maróti. Választási mozgalmak. Esztergom. Eddig Fehér Gyula dr. az egyetlen jelölt Kossuth-párti programmal Esztergomban. Hiteles forrásból értesülünk, hogy a kormány hivatalos jelöltet nem is szándékozik állítani Fehér ellen. Ezzel szemben fővárosi lapok hozzák a hirt, hogy a minden áron pénzes jelöltre vadászó esztergomi mungópárt Kálmán Gusztáv leendő kereskedelemügyi államtitkárnak akarja felajánlani a képviselőjelöltséget. De ha az esztergomi munkapárt felajánlja is a jelöltséget Kálmán Gusztáv államtitkárnak, abból még nem következik, hogy az államtitkár azt el is fogadja, (mert az államtitkár úr után Zsolna és más városok is áhítoznak) mint már Zichy Jánossal jártak a túlbuzgó esztergomi kormánypártiak. S ha elfogadná — minthogy semmi gyökere sincs itt Esztergomban — csak úgy járna, mint annak idején Timon Ákos. Dorog. Ebben a kerületben a néppártnak jelöltje Vaszary Mihály, hercegprimási uradalmi jószágkormányzó. Vaszary Mihály most már határozottan kijelentette, hogy a jelöltséget elfogadja. Gróf Zichy Aladár, a néppárt elnöke, mint magunk is láttuk, táviratban értesítette a kerület néppárti vezérférfiait, hogy a pártnak sikerült Vaszary Mihályt jelöltül megnyerni s igy tudatja, hogy a néppárt hivatalos jelöltje más nem lehet. Az elnök egyúttal kéri a kerületbeli vezetőséget, hogy minden tekintetben támogassák a jelöltet. A kerület néppárti polgársága nagy örömmel vette tudomásul a jelölést. Vaszary Mihálynak nagy összeköttetései és igen jó személyes barátai is vannak a kerületben s igy a néppárt keresve sem talált volna nála. alkalmasabb jelöltet. Vaszary Mihály vasárnap délelőtt Bajnán tartja meg első programmbeszédét a kerületben. A bajnaiak erősen készülnek a gyűlésre. Az egész kerületben egyetlen község sincs, amely úgy kitartana a néppárt zászlója mellett, mint Bajna. Ez a színtiszta magyar és katholikus község a képviselőválasztásoknál úgyszólván mindig egyhangú volt. Szaczelláry első fellépésénél a bajnaiak egytőlegyig mind a néppárt zászlója alatt állottak, később pedig ugyanily összetartással Zlinszky Istvánra szavaztak le. A köbölkuti kerületből. A húsvéti ünnepek alatt jelölt járás volt a kerületben. Kernenden megjelent Zlinszky István és 48-as Kossuth-párti programmal zászlót bontott. A jelölt kíséretében volt Gyapay Pál volt főispán, Etter Gyula és Vimmer Kálmán h. primási uradalmi tisztek, Kobek Kornél és mások a kerületből. A gyűlésen elhatározták, hogy legközelebb megkezdik a korteskedést Zlinszky István érdekében. A kerületet most járja be Pete Csongor Justh-párti jelölt is. Húsvét hétfőjén Köbölkúton volt s gyűlést tartott híveivel. Vagy hat községből jöttek össze, de együttvéve sem voltak annyian, hogy 50 voksot várhatna belőlük a Pete. A gyűlésen természetesen több szónoklás is volt, melyeknek vége mindég az volt, hogy éljen a Justh-párt. A szónokok parlagi kiszólásokkal magasztalták a parlamenti véres botrányt és dicsőitették a durva tettet végrehajtó urakat. Sőt tovább mentek s egyikük, akinek személyi fontosságát mutatja, hogy a Petét hordozó automobil felhágó lépcsőjén hozták Köbölkútra, arra tüzelte a népet, hogy minden más jelölt fejét verjék szét botokkal és úgy nézzék meg, vájjon miféle párti... A korteskedésnek ez a fajtája, hogy mennyire undorító, mutatja, hogy a nép maga megbotránkozott a nagyszájú kortes beszédjén. A köbölkútiak nagyon kevesen vettek részt a gyűlésen. Kétyről kapjuk a hirt, hogy onnan megüzenték Pete Csongornak, miszerint oda be ne tegye a lábát, mert nem állnak jót, hogy nem verik meg. Ebből is látszik, hogy valószínűleg Pete Csongort fogja olyan baleset érni, mint amilyent korteseivel szeretne rendezni ellenpárti jelöltjeinek. A köbölkuti kerület választó polgárságának vezetői, mintegy 300an mult kedden nagy értekezletet tartottak Esztergomban, a Fürdő-szálló nagytermében. A kerület intelligenciája köréből megjelentek: Zlatnyánszky J. muzslai, Pelczer L. kéméndi, Zlatnyánszky E. barti, dr. Varga D. kőhidgyarmati, Ziskay J. szőgyéni, Fehér F. ebedi, Székesváry J. köbölkuti és Kudora J. nagyölvedi plébánosok; Geiger Ferenc, Vancsó Gyula, Etter Gyula, Cselka János uradalmi tisztek; Lévay Sándor, Berényi József körjegyzők; Stampay János főtanitó és még igen sokan. A földesgazdák között úgyszólván minden községből biró, esküdt és más olyan tekintélyes polgárok jelentek meg, kiknek már puszta megjelenése is mutatja, hogy a kerületnek éppen a legmegbízhatóbb elemei kívánják Szemere Miklós újból való jelölését. A gyűlést Zlatnyánszky János muzslai plébános nyitotta meg. Kijelentette, hogy ő hívta egybe a kerület polgárságát, mert elérkezettnek látja az időt arra, hogy a kerület véleményét nyilvánítsa az iránt, hogy újból Szemere Miklóst szeretné megválasztani képviselőjének. Egyhangú és kitörő lelkesedéssel helyeselték kijelentését és felkiáltások hallatszottak: „Csakis Szemere Miklós kell nekünk! Nem tágítunk tőle !" stb. Zlatnyánszky beszéde után a gyűlés pártelnöknek Vancsó Gyulát kiáltotta ki. Még többen beszéltek, majd a gyűlésből táviratilag értesitették Szemere Miklóst és egy küldöttség utján felkérik, hogy vállalja a jelöltséget. Léva. Itt komolyan beszélnek róla, hogy Báthy László prépost-plébánost lépteti fel a munkapárt képviselőjelöltnek. Báthy megválasztása kormánypárti programmal bizonyosra vehető. Mindenesetre nagy kísértés. Más kérdés azután a Khuenpárt maradandósága s az egyszer már a liberalizmusnak odadobott név politikai reputációja. A nagytapolesányi választókerületből. Mindenekelőtt helyre kell igazítani az „Esztergom'' f. évi 15-ik számában a nagytapolesányi „néppárti szervezkedésről" megjelent tudósítást olyképen, hogy a f. évi március 10-én tartott értekezleten dr. Janda József nem azért nem lett jelölve, mert a jelöltséget nem akarta elfogadni, hanem mert az értekezlet másodelnökre gondolt; és továbbá nem áll az, hogy az értekezlet „sajnálattal tudomásul vette Vragassy dr. pártelnök leköszönését és egyhangúlag dr. Janda Józsefet választotta meg. Az igazság az, hogy dr. Vragassy egyhangúlag újra pártelnökké választatott, és dr. Janda csak alelnökké. S mivel a március 11-iki értekezleten a papság •— saját hibáján kivül — csak kevés számmal jelenhetett meg Nagytapolcsányban, azért a radosnai esperesi kerület papsága — egynek kivételével — március 21-én Felsővásárdon hivatalosan egybegyűlvén, a hivatalos ügyek elvégzése után a választási ügyekről is tanácskozott és a következő megállapodásokra jutott: 1. A nagytapolesányi választókerületben történendő néppárti jelölést tudomásul veszi. A jelölt a nagytapolesányi választókerület területéről nem származhatik, hanem egy azon kivül lakó, tót nyelvet biró, világi jelölt kívánatos. Nagy tetszéssel találkozott Perényi chinoráni bankigazgató jelölésének felvetett eszméje. Népszerű ember. 2. A kerületi pártelnöki kérdésben pedig azon esetben, ha dr. Vragassy Vilmos másodszori megválasztatását sem hajlandó elfogadni, úgy gondoskodni kell egy uj pártelnök választásáról, mert a radosnai kerületi papság dr. Janda Józsefet csak annak hajlandó elismerni, aminek március 11-én megválasztatott: alelnöknek. Pártelnöknek a kerület szivesen látná Pokorny nagytapolesányi építőmestert. Ardanóc, 1910. március 22. A kerület megbízásából Jurik Jakab. Széesény. A kerület még mindig reméli, hogy Majláth Géza gróf, a volt néppárti képviselő, ki ellen senki még csak mutatkozni se merne a kerületben, újra fellép. A gróf az időközben beállott fülbaja miatt vissza akar vonulni a nyilvánosságtól ; de népszerűsége oly nagy, hogy akár meg se jelenik a községekben, egyhangúlag megválasztják.