ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-04-03 / 14. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. április 3. 14. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal (Szeminárium) cimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könjvkereskedósében. — Mit vár tőlünk a jelenlegi helyzet? Megértjük a néppárt megbotránkozásának s mondhatjuk elkeseredésének súlyát. Fárad, küzd, tűri a megszólásokat, rágalmakat, üldözéseket, megaláztatásokat; bámulni való és minden becsületes katholikus hálájára méltó kitartással küzd az általános korrupció között a kereszténység eszméiért s ime, mégis találkoznak az egyház szolgái között olyanok, akik önző célokból e párt megrontásán dolgoznak, kik a néppártot a kerületben megbuktatni, avagy annak terjedését bármily módon meggátolni igyekeznek. Olvassuk, hogy az egyik felvidéki néppárti kerületben egy kath. plébános lépett fel a kerület derék világi néppárti jelöltje ellen és pedig munkapárti programmal. Egy másik kerületben nagy kortesszolgálatot teljesít Khuenéknek az esperes, egy harmadikban a szekularizációt és iskolaállamosítást hirdető Justh-párti jelölt szekerét tolják a stréber papok! Nem botrány ez ? Nem annyi ez, mintha valaki élete megmentőjének élete ellen törne? Azt mondják ezek a hivatásukról teljesen megfeledkezett stréberek, hogy ez politikai és nem vallási kérdés! Hát ez egyszerűen szemfényvesztés és hazugság. Mert ha az a politika a vallással nem foglalkoznék, akkor még elismernők e farizeus-mondást. De mi alázta meg nálunk az egyházat, a vallást ? Mi hozta nyakunkra a felekezetnélküliséget ? Ugy-e a politika? Ha tehát a politika az, amely minket megalázott, akkor ez a politika jövőre sem fog minket kímélni, hanem támadni fog addig, mig tönkre nem tesz. Mert ne ámítsa magát senki; manap az összes külső vonatkozású egyházi ügyek a parlamentben intéztetnek el, ahol tehát a támadás történik, ott kell a védekezésnek is lennie s ott azok, akik a liberalizmussal és a zsidósággal szövetkezett pártonkivüliségnek elvtelen alapján állanak, az egyház ügyén mit sem lendítenek, sőt példájukkal csak rontanak. Értjük ennélfogva a néppárt panaszait. Mert ahelyett, hogy akárhányan csak vagyunk, őket minden erőből támogatnók, találkoznak közülünk olyan szánalomraméltó egyének, kik a kath. ügyek gyilkosai, a kath. politika megsemmisítői. Stréberségük netovábbja a: spes futurorum bonorum. Hogy miféle remény? Tudjuk. Nem szorul magyarázatra. Félre ezen hóhér-munkával! A kath. papság küzdjön a néppárt érdekeiért! Ha minden lelkész, minden plébános összetartana, ha elvhűsége és szilárdsága nem hasonlítana sokszor az ingó-bingó nádszálhoz, hol volna ma már a néppárt? Nem 30, hanem legalább is 100 követe volna ! Sokszor hallottuk a jogos panaszt, hogy a néppárti jelöltet itt, vagy ott maguk a papok -buktatták meg. Mily szomorú valóság! Fájdalmas sebeket ejtenek e párton sokszor mások, de a legfájdalmasabbak nemde mégis csak azok, amelyeket saját fiai okoznak neki. Joggal mondhatja tehát az egyház jogait és a haza érdekeit védő néppárt e stréber-hadnak: Populus meus quid feci tibi ? Figyelemmel fogjuk kisérni a választási mozgalmakat és a strébereket névleg fogjuk feltüntetni, hadd lássa a keresztény Magyarország lelkes kath. népe, kik a kath. ügynek árulói, kik a Judások! ? P. miután nem békeséges, hanem tunya, színtelen lett a választók nagy tömegének elve, meggyőződése — szine! Most is, amidőn az új főispán kinevezése köztudomásúvá lett, politikai felfogásától eltekintve, személyét, egyéniségét vizsgáltuk és jellemvonásaiban igyekeztünk megtalálni mindazon biztosítékokat, amelyekre jövő jogos reményeinket akarjuk ráépíteni. Ezen biztosítékok után nem sokáig kellett kutatnunk, mert hiszen Meszleny Pál önmaga nyilvánította ki azokat, amidőn bevallotta, hogy erős meggyőződésű keresztény, hithű katholikus. A munkapárti elvek vallása, ha talán nem is képezné az ő becsületes keresztény egyéniségéhez egészen hozzáillő keretet, politikájának nyitját megtaláljuk abban, hogy a hazafiúi szivek nem győzték már tovább nézni tétlen kezekkel, politikai életünk elposványodását és az alkotmányos élet káros szünetelését, hanem oda állottak a legelső táborba, amely mégis a tényleges sikernek reményével kecsegtette őket. Szívesen fogadtuk Meszleny Pált, mert bizunk benne, hogy megtalálja azt a helyes utat, amelyen az egyháznak és a hazának szolgálhat. A beiktatás ünnepségei a következő sorrendben folytak le: A templomban. A hercegprimási palotából, ahol szállva volt, a főispán az összes vendégek és előkelőségek kíséretében a belvárosi templomba vonult, ahol fél 10 órakor Mátéffy Viktor plébános mondott szent misét. Meszleny Pál tehát vármegyéje te— Mit vár tőlünk a jelenlegi helyzet? Megértjük a néppárt megbotránkozásának s mondhatjuk elkeseredésének súlyát. Fárad, küzd, tűri a megszólásokat, rágalmakat, üldözéseket, megaláztatásokat; bámulni való és minden becsületes katholikus hálájára méltó kitartással küzd az általános korrupció között a kereszténység eszméiért s ime, mégis találkoznak az egyház szolgái között olyanok, akik önző célokból e párt megrontásán dolgoznak, kik a néppártot a kerületben megbuktatni, avagy annak terjedését bármily módon meggátolni igyekeznek. Olvassuk, hogy az egyik felvidéki néppárti kerületben egy kath. plébános lépett fel a kerület derék világi néppárti jelöltje ellen és pedig munkapárti programmal. Egy másik kerületben nagy kortesszolgálatot teljesít Khuenéknek az esperes, egy harmadikban a szekularizációt és iskolaállamosítást hirdető Justh-párti jelölt szekerét tolják a stréber papok! Nem botrány ez ? Nem annyi ez, mintha valaki élete megmentőjének élete ellen törne? Azt mondják ezek a hivatásukról teljesen megfeledkezett stréberek, hogy ez politikai és nem vallási kérdés! Hát ez egyszerűen szemfényvesztés és hazugság. Mert ha az a politika a vallással nem foglalkoznék, akkor még elismernők e farizeus-mondást. De mi alázta meg nálunk az egyházat, a vallást ? Mi hozta nyakunkra a felekezetnélküliséget ? Ugy-e a politika? Ha tehát a politika az, amely minket megalázott, akkor ez a politika jövőre sem fog minket kímélni, hanem támadni fog addig, mig tönkre nem tesz. Mert ne ámítsa magát senki; manap az összes külső vonatkozású egyházi ügyek a parlamentben intéztetnek el, ahol tehát a támadás történik, ott kell a védekezésnek is lennie s ott azok, akik a liberalizmussal és a zsidósággal szövetkezett pártonkivüliségnek elvtelen alapján állanak, az egyház ügyén mit sem lendítenek, sőt példájukkal csak rontanak. Értjük ennélfogva a néppárt panaszait. Mert ahelyett, hogy akárhányan csak vagyunk, őket minden erőből támogatnók, találkoznak közülünk olyan szánalomraméltó egyének, kik a kath. ügyek gyilkosai, a kath. politika megsemmisítői. StréberA főispán beiktatása. A vármegyék politikai életében tagadhatatlanul nagy fontosságú kérdés, hogy ki tartja kezében a hatalom gyeplőit. Politikai pártok épültek és dőltek össze az idők folyamán és eszerint más és más egyén ült bele Esztergomvármegye főispáni székébe. Azt hisszük azonban, hogy e hosszú váltakozások alatt egyik főispán sem képviselte a vármegye politikai többségét, miután az minálunk az elvek, felfogások, meggyőződések eleven szinü tagozódottsága folytán is egyáltalában lehetetlen. Keresztény megye vagyunk, azonban az érdekek mindig megakadályozták a keresztény politikai tábor kifejlődését. Az olcsónak hitt béke, amelyet egyesek kevert politikai .eljárással igyekeztek biztosítani, nagyon drága lett az utódoknak. miután nem békeséges, hanem tunya, színtelen lett a választók nagy tömegének elve, meggyőződése — szine! Most is, amidőn az új főispán kinevezése köztudomásúvá lett, politikai felfogásától eltekintve, személyét, egyéniségét vizsgáltuk és jellemvonásaiban igyekeztünk megtalálni mindazon biztosítékokat, amelyekre jövő jogos reményeinket akarjuk ráépíteni. Ezen biztosítékok után nem sokáig kellett kutatnunk, mert hiszen Meszleny Pál önmaga nyilvánította ki azokat, amidőn bevallotta, hogy erős meggyőződésű keresztény, hithű katholikus. A munkapárti elvek vallása, ha talán nem is képezné az ő becsületes keresztény egyéniségéhez egészen hozzáillő keretet, politikájának nyitját megtaláljuk abban, hogy a hazafiúi szivek nem győzték már tovább nézni tétlen kezekkel, politikai életünk elposványodását és az alkotmányos élet káros szünetelését, hanem oda állottak a legelső táborba, amely mégis a tényleges sikernek reményével kecsegtette őket. Szívesen fogadtuk Meszleny Pált, mert bizunk benne, hogy megtalálja azt a helyes utat, amelyen az egyháznak és a hazának szolgálhat. A beiktatás ünnepségei a következő sorrendben folytak le: A templomban. A hercegprimási palotából, ahol szállva volt, a főispán az összes vendégek és előkelőségek kíséretében a belvárosi templomba vonult, ahol fél 10 órakor Mátéffy Viktor plébános mondott szent misét. Meszleny Pál tehát vármegyéje teAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. jobbra, a női keresztelendők balra foglalnak helyet. Mondják azután a Miatyánkot és a Hiszekegyet akik tudják. Akik pedig nem tudják, a keresztszülők mondják helyettük. Egy pap jön, sorba mindegyiknek homlokát szent kereszttel jelöli: Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében! Majd fejükre teszi kezét és egy imádságot mond. Nyállal érinti orr- és fülnyilásukat: Effeta, nyilj meg az édesség illatára! Hüvelykujjával szent olajjal mellükön és a lapockák között keni meg és kérdezi: Ellene mondasz-e az ördögnek ? minden cselekedetének? minden pompájának? És megkeni őket mind. Aztán jár közöttük és énekli a Credót. Azután szól: Kiválasztottak, imádkozzatok, térdet hajtsatok! Keljetek fel! Jön az arehidiakonus és elbocsátja őket a szokásos szólással: A hitujoncok távozzanak ! Elmennek a templomból egy helyre, ahol várják a keresztelés idejét. Hora septíma, egy órakor délután a sekrestyébe jön a püspök, a papok, leviták, felöltöznek. Egy közülök tüzet visz, kimennek a bazilikából, meggyújtanak egy gyertyát, keresztvetéssel és imádsággal megáldja a püspök. Arról egy nádszálon levő gyertyát gyújtanak meg; bemennek a templomba és meggyújtják az új tűzzel az oltár előtt lógó hét lámpát. Elő van készítve a középen egy tartón a húsvéti nagy gyertya, az archidiakonus megáldja azt a szokásos Exultat kíséretében. Arról meggyújtják az oltár mellett levő két embermagasságú gyertyát és a többieket a templomban. A római egyházban ezenkívül szokás, hogy korán reggel az archidiakonus jön és viaszt meg olajat szentel. A viaszból kis bárány kákát önt és húsvét nyolcadán a mise után osztogatja á népnek, hogy velők házaikat füstöljék „bármely szükség vagy szorongattatás esetén". Vidéken úgy tesznek a húsvéti gyertya viaszával a nyolcad után. A nagy gyertya megszentelése után a püspök vagy a templomban, vagy a sekrestyében ül. Egy pap az oltárnál mondja az imádságokat, két nótárius tartja a két embermagasságú gyertyát, a lektor pedig olvassa egy emelvényen a próféciákat. Aközben tanítgatják még a hitujoncokat, hol össze vannak gyűlve, a helyen, rendesen a baptisterium mellékszobáiban. Miután elvégződtek az olvasmáHúsvét szombatjának szertartása régen. — Az „Esztergom" eredeti tárcája, — Az Ordo Romanus-bó\ veszem, ebből a szertartás-gyűjteményből, mely nem volt hivatalos, nem is volt kötelező. Valami érdeklődő magánember szedte össze a VI. század végén, vagy a VII. elején. Összeirt, amit talált itt és ott. Nekünk azért nagyon érdekes, mert valóságokat irt össze, divatban levő szertartásokat s igy bepillantást enged az akkori egyházi életbe. Tehát nagyszombat reggel rendbe hozzák a templomot, vagyis az oltárokat, melyek le voltak rámolva, feldiszitik. Kilenc óra után jönnek a templomba a keresztelendők a névsor és rend szerint, amint az akolitus őket felállította, keresztapákkal, keresztanyákkal. A férfi keresztelendők jobbra, a női keresztelendők balra foglalnak helyet. Mondják azután a Miatyánkot és a Hiszekegyet akik tudják. Akik pedig nem tudják, a keresztszülők mondják helyettük. Egy pap jön, sorba mindegyiknek homlokát szent kereszttel jelöli: Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében! Majd fejükre teszi kezét és egy imádságot mond. Nyállal érinti orr- és fülnyilásukat: Effeta, nyilj meg az édesség illatára! Hüvelykujjával szent olajjal mellükön és a lapockák között keni meg és kérdezi: Ellene mondasz-e az ördögnek ? minden cselekedetének? minden pompájának? És megkeni őket mind. Aztán jár közöttük és énekli a Credót. Azután szól: Kiválasztottak, imádkozzatok, térdet hajtsatok! Keljetek fel! Jön az arehidiakonus és elbocsátja őket a szokásos szólással: A hitujoncok távozzanak ! Elmennek a templomból egy helyre, ahol várják a keresztelés idejét. Hora septíma, egy órakor délután a sekrestyébe jön a püspök, a papok, leviták, felöltöznek. Egy közülök tüzet visz, kimennek a bazilikából, meggyújtanak egy gyertyát, keresztvetéssel és imádsággal megáldja a püspök. Arról egy nádszálon levő gyertyát gyújtanak meg; bemennek a templomba és meggyújtják az új tűzzel az oltár előtt lógó hét lámpát. Elő van készítve a középen egy tartón a húsvéti nagy gyertya, az archidiakonus megáldja azt a szokásos Exultat kíséretében. Arról meggyújtják az oltár mellett levő két embermagasságú gyertyát és a többieket a templomban. A római egyházban ezenkívül szokás, hogy korán reggel az archidiakonus jön és viaszt meg olajat szentel. A viaszból kis bárány kákát önt és húsvét nyolcadán a mise után osztogatja á népnek, hogy velők házaikat füstöljék „bármely szükség vagy szorongattatás esetén". Vidéken úgy tesznek a húsvéti gyertya viaszával a nyolcad után. A nagy gyertya megszentelése után a püspök vagy a templomban, vagy a sekrestyében ül. Egy pap az oltárnál mondja az imádságokat, két nótárius tartja a két embermagasságú gyertyát, a lektor pedig olvassa egy emelvényen a próféciákat. Aközben tanítgatják még a hitujoncokat, hol össze vannak gyűlve, a helyen, rendesen a baptisterium mellékszobáiban. Miután elvégződtek az olvasmáHT ELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, ~m valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében Esztergom. : " -• Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve