ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-23 / 4. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. január 23. 4. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. — Dr. Giesswein Sándor a ker. szocialista párt élén. Amit már egyik decemberi számunkban megjósoltunk, az bekövetkezett: Dr. Giesswein Sándor „kilépett" a néppártból, jobban mondva a ker. szocialista párt élére állt. A ker. szocialista párt, mint párt, dr. Giesswein Sándor évtizedes szociológiai munkásságának érett gyümölcse, mi természetesebb, mint hogy akkor, midőn e párt végre a nyilvánosság elé lép, az alapító nem engedi át esetleg nem teljesen megbízható elemek vezetésére, minőket a pártalakulások hullámai szinre szoktak vetni, hanem maga veszi kezébe a vezetést, hogy e felette életképes pártnak mindjárt kezdettől fogva kellő komolyságot és tekintélyt biztosítson. Aki a ker. szocialista politikai párt létjogosultságát és szükségességét kétségbe vonja, az a politikában szükséges telepátia hiján van, az nem ismeri a keresztény politikai fejlődés jelenlegi állapotát és szükségleteit, nem ismeri a ker. magyar munkásnép hangulatát és (valljuk meg) politikai szintáját. Ha a keresztény érzelmű vagyontalan néposztály csupa politikailag is érett ker. tudós és aszkétából állna, akkor elégséges volna a néppárt az összes politikai szükségletek kielégítésére. De a népnél a hangulat és a jelszó oly döntő szerepet játszik ! Igy pl. minden értelmes ember tudja manapság, hogy nincs reális különbség a hatvanhetes és a negyvennyolcas Kossuthpárti programm közt, s mégis tudjuk, minő könnyű a dolga a jelöltnek választáskor, ha a kortesbeszéd végén odabiggyesztheti: „éljen a negyvennyolc." Miért ne aknázná ki a keresztény politika a manapság egész Európában hóditó keresztényszocialista jelszó varázserejét, miért ne fejlesztené ki azt egész programmá, ha e programm nem is rejt a néppárt programmjától eltérő lényegesen uj dolgot ? Talán merev egység kedvéért a nemzetközi szociáldemokrácia karjaiba engedjük rohanni a munkásosztályt ? ! Mi tehát ugy véve a dolgokat, a mint tényleg vannak, egy cseppet sem fogjuk fel tragikusan AZ „ESZTERGOM" TÍRCÁJA. Kersch Ferenc legújabb müve. „Az emberek az élő művészeket nem igen kedvelik, de, ha meghaltak, szivesen állítanak nekik szobrot és síremléket." Nem tudom biztosan, hogy ki foglalta szavakba ezen Ítéletet, annyi azonban bizonyos, hogy a benne kifejezett igazság, mint egy sötét vád ül az emberek lelke felett, riasztó bizonyságául annak, hogy még az eszményi alkotásokat és szépségeket is sikeresen mellőzi és szorítja le az önzés, a kicsinyes emberi érdek. Az élő művészt felfedezni veszedelmes, miután a felfedező dicsősége csak másodrendű tényezővé lesz, sőt egészen js elhalványulhat a felfedezett kincs erős fénye mellett. A művész születésnapjának százados évfordulóját megünnepelni, alkotásairól egy század porát lesöpörni s azokat a világnak bemutatni azonban már nem annyira veszedelmes, mert ugyan ritka az olyan valódi művész, a ki a fárasztó munka törődései s az élet különféle küzdelmei után, a századik életévében odaállhatna az érdemes felfedező mellé, hogy fejét oda nyújtsa a babérkoszorú elfogadására, a melyet csak a hideg kövekre szántak. Ez a művész sorsa általánosságban! Mi a bevallottan keresztény művész sorsa hát, kivált ha tehetségeit az Isten dicsőítésére áldozza fel ? ! Ha az elsőt befedik a részvétlenség leplével, az utóbbit a rosszakaratú mellőzés már el is hantolja. Ha az előbbi harcosa, hitvallója felkarolt Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Giesswein „kilépését", ellenkezőleg azt tartjuk, hogy ezt tenni erkölcsi kötelessége volt. Giesswein dr. e lépésénél számolt azzal, hogy a szűk látókörű lokálpolitikusok tettét a „kilépések" szokott ellenszenves színezetében fogják látni, hogy „nimbusza" egyelőre előttük el fog homályosulni, hogy megkritizálják, sőt meggyanúsítják; de ez mind merő apróság azon nagy érdekhez képest, hogy a ker. szocialista párt vezetése megbízható kezekben legyen. Más kérdés azután, vájjon a kilépés bőbeszédű indokolása helyén volt-e ? Untig elég lett volna a ker. szocialista párt megalakításának szükségességére hivatkozni! Fölösleges volt a néppárt és a ker. szocialista párt közti állítólagos „különbségekre" hivatkozni, minthogy ezt ugy se hiszi el komolyan senki. De különösen rosszul hatott a néppárt látszólagos meggyanusitása, bár ez alól Giesswein a „taktikázás" szó kimagyarázásával tisztázta magát. Az ország ker. közvéleménye előtt minden bevallott ker. párt szent és sérthetetlen s elsősorban a néppárt, melynek a ker. politika terén már két évtizedes hervadatlan érdemei vannak. Érdekes, de tapasztalatilag bebizonyított tény az, hogy a bevallott ker. pártok, egyes tagjaik egyéni gyarlóságai dacára párthatározataikban bámulatos, szinte emberfeletti bölcseségtöl vezéreltetnek, mintha csak Isten lelke vezérelné őket. Ezt láttuk a néppárt működésében, azért mindaz, aki a néppártra csak egy rossz szót mer szólni, az önmagát itéli el. Nem igy képzeljük tehát a két párt fejlődését : a kölcsönös súrlódások és versengések árán, hanem, amint újévi programmunkban megmondottuk : getrennt marschieren, vereint schlagen I Távol vagyunk a merev egység „egyedül üdvözítő" rögeszméjétől. Hisz még a kath. egyház ideális egysége is megtűri a rítusok különféleségét. Nézetünk szerint még a néppárt és ker. szocialista párt együttvéve se elégíti ki a ker. politikai élet szükségleteit Magyarországon. Hogy a közjogi ellentét senkit se tartson vissza a ker. politika táborától : szükségesnek tartjuk a hatvanhetes népügyének, az utóbbiból akarva — nem akarva vértanút csinálnak. Mindezen gondolatok feltolakodtak és helyet kértek elménkben, most, a midőn az egyházi zene világának valóban önzetlen harcosáról, sőt buzgó apostoláról akartunk megemlékezni azon alkalomból kifolyólag, hogy január 16-án Jézus neve ünnepén az esztergomi főszékesegyházban „In honorem s. Ambrosii" című legújabb miséjét előadták. Hogy ki ez a művész, mindenki jól tudja, hiszen nem lehet müveit ember" e városban, sőt az ország jórészében sem, a ki Kersch Ferenc zenei talentumának kedves gyümölcseiből többet-kevesebbet már ne élvezett volna. Épen azért illetlen dolog, hogy a köznapi munka, de még inkább a köznapiabb szórakozás annyira elfásit bennünket, hogy e helybeli tehetség művének meghallgatására nem tudunk figyelmet és időt szakítani, mig ha a divat ugy diktálja, még pénzáldozatok árán is elfutunk a világ távoli részeibe, hogy egy szárnyát bontogató „fiatalka" opera zsengéibe belekóstolhassunk. No de hiszen Kersch Ferenc nem is nekünk, hanem a Teremtőnek irta az ő művét. Miséjének „Kirie"-jével, „ Gloria "-jávai, „Credó"-jával s a többi fönségesnél fönségesebb részekkel szivének imáját zengte el. Jézus nevének dicsőségére ragyogtatta tehetségét. Kersch Ferenc önzetlen művész. Az önzetlen művész pedig olyan mint a nemes termőfa: virágzik, gyümölcsöt hoz, megérleli, mert forr, dolgozik benne a teremtett erő — ez az életcélja, ez az életfeltétele. Hogy azután ki élvezi a gyümölcsöt, lesz-e, a ki gyönyöreit felismeri, az nem Szerkesztőség: Ferencz József út 57. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. párt mellett (mely főkép a Dunántúl birja gyökereit) egy negyvennyolcas néppárt megalakulását, melynek az Alföldön volna talaja. Mi csak örülni tudunk tehát azon, hogy a néppárt a ker. szocialista párt megalakulásával megfiadzott, még jobban örülnénk, ha akadna férfiú, a ki a negyvennyolcas néppártot is megalakítaná ; azon egyszerű oknál fogva, mert szivesebben látunk 30 helyett 90 keresztény képviselőt a parlament porondján ! A ker. szocialista pártot ép Giesswein csatlakozásával látjuk csak igazán megalakulva, mert benne látjuk a garanciát arra, hogy az uj párt gyermekbetegségeinek elkerülhetlen tüneteit némileg ellensúlyozza. E tünetek közé tartozik ama hang is, melyen a ,,Nép" szólott a néppártról. Miként azonban a szinajai zászlósértés miatt, melyet néhány gyerkőc követett el, Magyarország nem izent háborút Romániának, ugy efféle hírlapi incidensek miatt kár a két párt közötti ellenszenvet szítani. Inkább Blesznyik bazilikái sekrestyéssel (ki a veszekedő ministránsgyerekeket szokta volt megregulázni) közibük kiáltjuk: „gyerekok ne veszekodjátok.'

1 Brúnó. A bécsi recept. Bécs, 1910. jan. 20. Nem érdektelen foglalkozni a magyar válságot befolyásoló bécsi kulisszabeli politikai felfogással, az udvari kamarillátóT inspirált s ránk szakadó eshetőségekkel. Hogy kamarilla van s az szövi a magyar politika fonalát, semmi se igazolja jobban, mint az uralkodó folytonos kísérletezése, a királyi elhatározás önállóságának hiánya, a nemzeti jogos követelések merev visszautasítása s a pártok nélküli Khuen-Hédervárynak kinevebántja, nem aggasztja, mert hiszen „énekelt az Urnák uj éneket", szépet és igy lelkét könnyűnek, tisztának érezte. Az emberi alkotásnak igazi becsét, értékét felfogni, méltányolni, csak igazán akkor tudja az emberiség, ha egy uj tehetség, egy uj művészi csillag támad, a ki a hangjegyek beszédéből kiérti a másik művésznek gondolatát s a mit a szerző szerénységénél fogva meg nem tehetett, megteszi e másik művész: leereszkedik a „profanum vulgus"-hoz s megmagyarázza nekünk, megérteti velünk, hogy a vallásos művészet szava az Isten szava az áhítat világában. r—. Esztergom megvételéről. — Az „Esztergom" eredeti tárcája. — Irta: Dr. Vasáry Dániel. Amikor a nagy fejedelem szerencsecsillaga még ragyogott, amikor a tárogató édesbús szava a nyalka, deli kurucok szivét még győzelemre lelkesítette : egy ismeretlen vitéz kebeléből szárnyra kelt egy ének, mely a nagy időknek egyik legköltöibb emléke. A rövid életű kuruc dicsőség és a győzelmek állandó kísérője volt az a gazdag virágzása költészet, mely a magyar irodalomnak egyik legnagyobb büszkesége. Amint a költészet általában véve hű tükre annak az életnek, annak a földnek és éghajlatnak, annak a lelkivilágnak, amelyből fakadt: úgy a kuruc költészet is a daliás idők változatos és