ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-07-24 / 30. szám

küzdőtéren jó hatást keltő kezdet biztosítja a további sikereket is. A néppárti szónokok közül különösen foglalkoznunk kell Huszár Károly és Holler István országgyűlési képviselők beszédeivel. Az egész országgyűlésre meglepő hatást keltett ennek a két fiatal politikusnak szereplése. A munkapárt 70%-a újdonsült politikus, fiatalj a-öregje hiréböl sem ismert olyan dolgokat, amilyenekről ez a két fiatal képviselő közvetlen tapasztalás után, tudással beszélt. Csak néztek, csak ámultak, de hozzászólni sem tudtak, kivéve a mihez egyedül értenek: a választási visszaélések említésekor közbeszóltak. Itt azután kórusban tagadtak, mint az erre betanitott cigánygyerekek. Ezzel azonban nem csökkentették a két ifjú honatya első parlamenti sikerét, söt alkalmat adtak nekik olyan válaszokra, melyek még jobban meggyőzhették a munkapártot.hogy keményszivü, éleseszü s gyakorlott szónokokkal van dolguk s ember legyen a talpán az, bár ha mungó is, ki velük sikra száll. Gazdag szociális ismeretek ; tapasztalt bajok orvosságának felfedezése ; észrevett sunyi visszaélések ostorozása; mélységes erkölcsi érzék és olyan Istenadta világos, bölcs ítélőképesség nyilvánult meg a két hatalmas és tüzes beszédben, mint ha már a parlamentnek régi nagy alakjai támadtak volna fel ifjú tűzzel és modern gondolkozással. A siker titka, hogy a két fiatal honatyát a legjobb keresztény politikai iskola, a keresztény szociális és népszövetségi mozgalmak nevelték. A keresztény-szociális népgyűlések, melyek mezején már nem a demagógia, hanem a komoly tudás és a modern szociális tanokat az élet könnyítésére váltó munka arat. Itt acélosodott meg energiája a két fiatal képviselőnek, a szociális munka alapján pillanthattak be a nép lelkébe, s abból a nagy hitből, hogy az igazságot nem lehet eltiporni, merítették erejüket. nemzet, inkább egy népfaj részéről. Sok van ebben a népben, a mi őt nem engedi meghalni. Először van benne finom, csiszolt érzék minden iránt, ami szép. Kék ege alatt, sötétzöld völgyei mellett nem megy el közömbösen. Élvezi őket. Neki mindig uj, mindig kedves, ami szép. És hálás mindennek, mi neki élvezetet ad. Ugy nézi a természet szépségeit, mint édes testvéreit. Ügy szereti, ugy becézi, sőt büszke rájuk. És végtelenül örül, ha másnak is tetszik. Piarc ? — kérdezi a szemlélő idegentől. Nemzedékek nevelése, századok munkája kötötte ezt az embert hazájához; mindegyiket a magáéhoz. Nem is csoda, hogy annyira szereti földjét, éghajlatát, — mikor neki a természet oly kevéssé mostoha. Nem is hiszi el, hogy valahol szebb is lehet. Mi aztán azt eredményezi, hogy tudásvágya, érdeklődése a a külföld iránt teljességgel nincs, vagy alig van. A germán vérű Lombardiában még igen, erre lefelé már alig. Erősiti ezt a gyönge oldalát, hogy az egész világ ide tódul. Tutto vien qua. Minek menjen ő máshová világot látni ? Azután tudatában van ez az ember annak, amije van: a történelmi tradícióknak és a műkincseknek. Tudja őket becsülni. Ismeri is és értékeli is. Akármelyik kövezetjavitó az utcán tudja, És ezek mellett az ifjú modern politikusok mellett ott vannak még a néppárt tapasztalt, kipróbált vezérei is . . .• Ezekből Ítélve, a csatatéren már tisztán láthatjuk, a munkapártot halálos sebekből vérzetten, a keresztény elvek harcosainak lábai alatt. Ezt a liberális sajtó állásfoglalása is bebizonyítja, mert az kénytelenkelletlen bevallja, hogy: kicsiny a néppárt — de erös... Az alapítványok központi kezelése. Ne tessenek félreérteni. E soroknak legkevésbbé sem célja bárkit és bármely oldalról meggyanúsítani, de annál inkább kiemelni annak szükségességét, hogy a főegyházmegyei alapítványok, közpénzek kezelését a mai ósdi alapon megszűntnek kell tekinteni. Az egyház bizonyos intézmények tekintetében, ha csak kárát nem akarja vallani, nem zárkózik, sőt nem zárkózhatik el bizonyos modern uji-„ tásoktól. Nem, különösen olyan esetekben, mikor áz újítások nem dogmai értékűek, hanem ridegen belevágnak az anyagi kérdések helyes megoldásába. Jól tudom, hogy nem magam vagyok egyedül, kik az alapítványok, központi pénzek kezelése körül bizonyos tekintetben újítások életbeléptetését kívánják s csak kötelességet vélek teljesíteni, ha a közvéleménynek megfelelően ismételem, hogy a főegyházmegye területén elhelyezett, illetőleg a főegyházmegye híveinek közös tulajdonát képező, a főegyházmegye területén levő káptalanok, plébániák által kezelt összes alapítványok és közpénzek kezelését teljesen modern alapon centralizálni kell, hogy egyrészről azok teljes mérvben biztosíttassanak az elkallódástól, másrészről az alapítványok rendeltetését szigorúan szem előtt tartva gyümölcsöztessenek nevezetesen a főegyházmegye területén levő róm. kath. elemi népiskolák javára. Dr. Világossy esete eléggé igazolja, hogy a közpénzek kezelése, szigorúbb ellenőrzése, szabályszerűbb eljárást, módozatot igényel. És ami megtörténhetett itt a központ közelében, emberek vagyunk megtörténhetett, megtörténhet a perifériák környékén is. Hisz nem első eset a Világossy eset, csak hogy nem publikáltatott, avagy ha érintetett is a nyilvánosság előtt, nem tekintetett nyilvános ügynek. Pedig hát, mert alapítványokról, közpénzekről vagyon szó, én azoknak kezelését, gyümölcsöztetését, ellenőrzését, felhasználtatását igen is nyilvánosnak óhajtom, mert az összes vagyont a hívek közös vagyonául tartom, mely őket természetszerűleg felmenti bizonyos fentartási költségek viselésétől. Nyilvánosnak, s ugyanily természetűnek tartja a közvélemény is anélkül, hogy az hogy melyik templomban melyik mesternek milyen képe van. A S. Miniato márványpadolatán kopácsol egy munkás. Fiatal, teljes képű, erős talián. Az ember azt hiszi, szocialista. Lehet, hogy az. Megszólítja, vájjon a betét cement-e vagy valóságos kő ? Felderül arca, mosolyognak szemei. Nem, uram, ez tiszta szerpentin, a betét. A szomszéd hegyről van. Lassú munka, de szép. Itt kikopott, hát utáncsináljuk. Tessék nézni ezt itt, — a középre vezet — ez szép, nagyon szép, de nehéz munka. Aztán odavezeti az idegent az oldalkápolnába. Ez is szerpentin, a betét, de keleti szerpentin. Ránéz a portugál bibornok síremlékére : Ecco, l'opera di maestro di Michel Angiolo! Ez Michel Angiolo mesterének munkája. És nézi élvezettel, és magyarázza és dicséri:.milyen szép, milyen összhangzatos, milyen preciz munka ! És ott fönt kérem, ez della Robbia ! Aki igy tudja élvezni a művészet kincseit, megérdemli, hogy legyenek neki. A művészet látása és légköre nevelte bele a művészet becsülését és meg is becsüli. Ebben nem gyermek az olasz. Nem tudom, hogy a műemlékek fentartására hol fordítanak annyi fáradságot és szakértelmet, mint itten. Azután mi ezt a népet az életnek tartja, az csalhatatlanul működő gyakorlati érzéke. Mindig a dolog gyakorlatig bár könnyebb oldalát fogja egyházi személyeket megillető vezetését perhorreskálná! Volt szerencsém reá mutatni egy izben már arra, hogy az alapítványok, közpénzek kezelése már hasznosítás szempontjából is mily kívánatos. Ezt csak kiegészíthetem azzal, hogy a vagyon biztosítása pedig egyszerűen megköveteli. Mert tagadhatatlan, hogy annak mai kezelése már legkevésbbé sem felel meg ama követelményeknek, amiket kezelés, ellenőrzés és biztosítás tekintetéből joggal felállíthat a kath. közvélemény. És ha a koncentráció bevált a pécsi, veszprémi, a váci egyházmegyékben, miért ne válna be a főegyházmegyében?! Bizony be fog válni, sőt továbbmegyek és kijelentem, hogy a lelkészkedő papság kész örömmel fog hozzájárulni ahhoz, hogy feloldja magát oly anyagi felelősséggel járó terhek viselése alul, amihez vagy egyáltalán nem igen értett, vagy pedig boszantották, de mindkét esetben fölös munkával szaporították lelkipásztori működését. Akármint áll is a dolog, annyi bizonyos, hogy sem a főkáptalannak egyszáznegyvenezer, _sem a Budapest-lipótvárosi bazilikának hetvenezer koronával nem szabadott volna károsodnia, jobban mondva egyenesen a jóhiszeműség révén a szemébe vetett bizalom utján elveszíteni. A közösség tulajdonát képező vagyon kezelésében kizártnak kell lenni, hogy olyasmi előforduljon, ami most előfordult nem egy esetben a perifériákon is ! Sok szabálytalan eljárásnak, visszásságnak s nem tudom minek nevezendő hanyag eljárásnak fogja elejét venni, ha e sorokban is foglalt sürgetéseknek megfelelően a főegyházmegyében a káptalanok és plébániák által kezelt alapítványok, közpénzek itt a központban törzskönyveztetnek, kezeltetnek és hasznosíttatnak. Ami végből hasonló és intézményszerű eljárás léptettetik életbe, aminő tényleg Pécsett, Veszprémben és Vácott effektuálva van! A régi, ósdi eljárástól meg kell szabadulni, mert ha bármily elismeréssel viseltessünk is azok iránt, akik a hívek közösségének vagyonát a legnagyobb lelkiismerettel kezelték, eljárásukat azonban a haladó korral szemben elavultnak kell minősítenünk és az intéző köröket felkérni arra, hogy a káptalanok, plébániák kezelése alatt álló alapítványok, közpénzek koncentrikus és a modern követelményeknek megfelelő, a vagyon minden oldalról lehetőleg minden eshetőséggel szemben biztosítva intézményesen kezeltessék és hasznosittassék. Autonómia hiányában igen üdvösnek tartom, ha az üggyel a koronák (papi közgyűlések) a legközelebbi időben már bővebben, behatóbban foglalkoznak és megfelelő előterjesztésekkel élnek. Mert az bizonyos, hogy az autonómiának első sorban is az leend a kötelességszerű feladata, hogy az alapítványokat, közpénzeket egyházmegyénkint központilag törzskönyveztesse, kezeltesse, hasznosittassa, mint ahogy már ez megtörténik a pécsi, veszprémi és váci egyházmegyékben, hol meg. Nem szeret sokat okoskodni; nem is szereti magát megerőltetni. Olyan melegben, mint ma is van, nem is lehet. A fizika, chemia, technika találmányait bámulatos ügyességgel tudja magának lefoglalni. Egyiket, másikat. Sokszor gyermekesen, sokszor nagy cerimoniával, de mindig gyakorlatiasan. Kinek jutott volna eszébe, hogy villamos-kocsiról öntözze az utcákat? Az olasz megteszi. A többi kocsi között egy víztartó kocsi is megy és nagy sugárral átönti az utca szélességet ! Természetesen a nettezza publica egy egyenruhás embere rajta. — Az egyenruhában kifogyhatatlan. Ez az érzéke viszi, hogy mindig az élet tetején van. Annak mélyeibe behatolni, nincs szüksége, — nem is törekvése. A németizű elmélyítések és összefoglalások neki érthetetlen dolgok ! S ez benn van alkotásaiban, életében. Az idegen, ki végigjárja Firenze templomait, első pillanatra mindegyiket pusztának, valami üresnek találja. Csak később kezd rá hatni az arányok nagyszerűsége. És csak később fedezi fel, hogy nini egy-egy mellékkápolna többet ér műkincsben, I mint az egész templom. Vallásossága is olyan ; mindig más tárgy körül, mindig más szenthez. Az Oltáriszentség is vándorol neki körül a templomban, a napok szerint. Az állandó egyhangú benyomást nem birja. Neki változatosság kell. S