ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-01-16 / 3. szám

XV. évfolyam. Esztergom, 1910. január 16. 3. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők: ROLKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Szerkesztőség: Ferencz József út 57. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. — Az egyházi vagyon reformja. A magyar püspöki kar egyik illusztris tagjának: a székesfehérvári püspöknek cikkét sivitó kassandra-hangnak minősítették, mely beleszólt a karácsony édes békéjébe. Miért ? Mert bizonyára fájt az igazán kath. közvéleménynek, hogy „Az- Újság" s más hasonszőrű lapok hasábjain olvasta e cikknek magasztalását s a püspöknek ünnepeltetését. E lapok pedig eddig nem tűntek ki a katholikusok jogainak s érdekeinek védelmében s ez eleve gyanút kelthetett az iránt, vájjon a cikk szerencsésen volt-e megfogalmazva s egyáltalán nyerne-e a katholicizmus, s a kath. egyház ügye, ha a benne fölvetett eszmék szerint alakulna „az új élet" s történnék a „megújhodás" ? A magy. kath. egyház vagyonának kezelésére vonatkozó javaslatokhoz mi is néhány megjegyzést füzünk. Nagyon kétesnek tartjuk, hogy az egyházi javadalmakat élvezők deposszedeálása s hivatalnokok gyanánt való fizetése volna az egyetlen orvos-szer, az egyetlen mód arra, hogy a kath. célok s érdekek hathatósabb támogatásban részesüljenek. Hiszen ez azt jelentené, hogy a javadalmasok fösvénysége, vagy értelmetlensége akasztja meg a kath. ügyek védelmét, vagy legalább is annyit mond, hogy egyházinak nem való birtok. A püspök sejtetni engedi, hogy szerinte legjobb volna, ha az autonómia vállalná el a birtokkezelést s adna a jövedelembői egy részt a javadalmasoknak. Mellőzve ezt a jogi eröszakot, csak azt jegyezzük meg, hogy nincsen párja az egyéni kezelésnek. A javadalmasok átlag mindig jobban fogják kezelni birtokaikat — s itt főleg a szerzetekre s káptalanokra utalunk — mint az autonómia. Hiszen van hazánkban autonómiai kezelés is s onnét tanulhatunk. Ügy tudjuk, hogy igen-igen keveset termel, a kath. vallás-alap jövedelmi százaléka is meglepően csekély s úgy az autonómiák, mint a vallás-alap bérletekben keresnek menedéket. S a bérletek kiket gazdagítanak? A tulajdonost csak néhány évig, de azután átlag kisebb jövedelme van, mint amennyit a jó házi kezelés eredményez. Az egyénekben több iniciativa van, mint ilyen autonomikus szervezetekben lehet. A magyar kath. egyház virágzó intézményeit egyéni munka teremtette meg. Az egyéni tiszta látással, lelkesedéssel, egy nagy gondolat megvalósítására törekvő s tervszerű munkássággal semmiféle intézményes kezelés sem állitható párhuzamba az utóbbinak diszkreditálása nélkül. A kath. vallás-alap birtokainak élén nem katholikus főtisztviselők vannak nagy számban, nem katholikus érdekek és célok nyernek belőlük támogatást, noha állandó szaporodása tisztán kath. pénzekből, főleg az „intercalare" s a püspöki fundus instructusokból áll elő. Nem kellene tán elsősorban itt valamit tenni s megújhodást teremteni, nehogy ezek a javak még jobban vonassanak el a kath. céloktól ? Ezt is érdemes volna komolyan szóvá tenni. Legyen szabad ajánlanunk nekünk is egy ezerjófüvet, melyet leghatásosabbnak tartunk. Iparkodjunk autonómiánk számára megnyerni a szükséges befolyást, hogy a nagyjavadalmak nagy s nemes egyéniségek által élveztessenek s meglátja majd a katholicizmus, mi lesz az egyházi vagyon pénzével. Ennél elevenebb s hathatósabb biztosítékot semmiféle autonómiai kezelés s költségvetés-tervezet sem adhat. A testületek szívesen elhelyezkednek egy megszokott költségvetés keretei között: az egyének ezt nem teszik, hanem új igényeknek is rugékony, elasztikus hivei, mindig korszerű pártfogói lesznek. Végül csak hálát adunk a püspök úrnak, hogy a püspöki javak „fundus instructus"-ának kérdését is érintette, mert a mostani állapot valóban hátrányos a javadalomra s a mindenkori javadalmasokra. Itt okvetlenül másként kell majd eljárni. — Az egyházi vagyon reformja. A magyar püspöki kar egyik illusztris tagjának: a székesfehérvári püspöknek cikkét sivitó kassandra-hangnak minősítették, mely beleszólt a karácsony édes békéjébe. Miért ? Mert bizonyára fájt az igazán kath. közvéleménynek, hogy „Az- Újság" s más hasonszőrű lapok hasábjain olvasta e cikknek magasztalását s a püspöknek ünnepeltetését. E lapok pedig eddig nem tűntek ki a katholikusok jogainak s érdekeinek védelmében s ez eleve gyanút kelthetett az iránt, vájjon a cikk szerencsésen volt-e megfogalmazva s egyáltalán nyerne-e a katholicizmus, s a kath. egyház ügye, ha a benne fölvetett eszmék szerint alakulna „az új élet" s történnék a „megújhodás" ? A magy. kath. egyház vagyonának kezelésére vonatkozó javaslatokhoz mi is néhány megjegyzést füzünk. Nagyon kétesnek tartjuk, hogy az egyházi javadalmakat élvezők deposszedeálása s hivatalnokok gyanánt való fizetése volna az egyetlen orvos-szer, az egyetlen mód arra, hogy a kath. célok s érdekek hathatósabb támogatásban részesüljenek. Hiszen ez azt jelentené, hogy a javadalmasok fösvénysége, vagy értelmetlensége akasztja meg a kath. ügyek védelmét, vagy legalább is annyit mond, hogy egyházinak nem való birtok. A püspök sejtetni engedi, hogy szerinte legjobb volna, ha az autonómia vállalná el a birtokkezelést s adna a jövedelembői egy részt a javadalmasoknak. Mellőzve ezt a jogi eröszakot, csak azt jegyezzük meg, hogy nincsen párja az egyéni kezelésnek. A javadalmasok átlag mindig jobban fogják kezelni birtokaikat — s itt főleg a szerzetekre s káptalanokra utalunk — mint az autonómia. Hiszen van hazánkban autonómiai kezelés is s onnét tanulhatunk. Ügy tudjuk, hogy igen-igen keveset termel, a kath. vallás-alap jövedelmi százaléka is meglepően csekély s úgy az autonómiák, mint a vallás-alap bérletekben keresnek menedéket. S a bérletek kiket gazdagítanak? A tulajdonost csak néhány évig, de azután átlag kisebb jövedelme van, mint amennyit a jó házi kezelés eredményez. Az egyénekben több iniciativa van, mint ilyen autonomikus szervezetekben lehet. A magyar kath. egyház virágzó intézményeit egyéni munka teremtette meg. Az egyéni tiszta látással, lelkesedéssel, egy nagy gondolat megvalósítására törekvő s tervszerű munkássággal semmiféle intézményes kezelés sem állitható párhuzamba az utóbbinak diszkreditálása nélkül. A kath. vallás-alap birtokainak élén nem katholikus főtisztviselők vannak nagy számban, nem katholikus érdekek és célok nyernek belőlük támogatást, noha állandó szaporodása tisztán kath. pénzekből, főleg az „intercalare" s a püspöki fundus instructusokból áll elő. Nem kellene tán elsősorban itt valamit tenni s megújhodást teremteni, nehogy ezek a javak még jobban vonassanak el a kath. céloktól ? Ezt is érdemes volna komolyan szóvá tenni. Legyen szabad ajánlanunk nekünk is egy ezerjófüvet, melyet leghatásosabbnak tartunk. Iparkodjunk autonómiánk számára megnyerni a szükséges befolyást, hogy a nagyjavadalmak nagy s nemes egyéniségek által élveztessenek s meglátja majd a katholicizmus, mi lesz az egyházi vagyon pénzével. Ennél elevenebb s hathatósabb biztosítékot semmiféle autonómiai kezelés s költségvetés-tervezet sem adhat. A testületek szívesen elhelyezkednek egy megszokott költségvetés A „Katholikus Kör" XVIII. közgyűlése. Esztergom, 1910. január 15. Manapság, a midőn az egész világon mindenfelé az ébredés, söt mondhatnánk újjászületés szellői lengedeznek, nincs senki, aki be ne látná, aki nem érezné, hogy egyedül a korszellem által diktált szervezkedés, az egyesülés az a célra vezető eszköz, az az egyedül alkalmas mód, amelynek segélyével az eszméket diadalra lehet juttatni és a közélet jelenségeit és tevékenységét a mi meggyőződésünk észszerű korlátaiba lehet beleterelni. Az egyesek munkálkodása érvényesülhet és gyümölcsözővé válhatik kisebb körökben, a társadalom egy szűkebb részében, a nagy egész előtt azonban eredményesen nem képviselhetnek társadalmat, mozgató eszméket, legfeljebb ragyogó üstökösök gyanánt felvonulnak és letűnnek, mitsem hagyván mást hátra, mint a rendkívüli fény emlékét s a csodálkozásnak évről-évre gyöngülő moraját. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ha beletekintünk az emberi életbe és figyelemmel kisérjük a tudományok fejlődését és a modern technika nagyszerű vívmányait és alkotásait, a találmányok sokféle, bámulatba ejtő alakjait, akkor korunkat, századunkat méltán a boldog haladás századának nevezhetjük. Ha azonban a gondosan kutató és mérlegelő ész társadalmi életünk mélyére tekint, akkor föltétlenül észrevesszük, hogy annak kebelében ezer, meg ezer bajjal küzdő embertömegek élnek; akkor látni fogjuk azt az általános elégedetlenséget, azt az ideges kapkodást, azt a lázas törekvést, mely az embereket szellemi és lelki életük elhanyagolásával egyedül az anyagi előrehaladás és boldogulás útján kergeti előre s ezek alapján századunk inkább a boldogtalanság, az ideges nyugtalanság korának nevezhető. A mai modern korban mindennel szívesen foglalkoznak az emberek, örömmel fáradnak, törik magukat, csak lelkük életével nem. Mindenre van elég gondunk: milliókat áldozunk, hatalmas hadseregeket mozgósítunk egy darab földért, de a lelkek millióit elszakadni hagyjuk az igazi boldogság egyedüli föltételétől, a diadalmas ker. kath. világnézettől. A megélhetéssel járó gondok és az anyagiak után való ideges törtetés kiöli az emberek szivéből a vallást, lelohasztja a hazaszeretet szent tüzét s lassan-lassan kihal onnan minden nemes, embert fölemelő érzés s igy pusztulás fenyeget nemcsak a kultúra összes alkotásaiban, hanem az egész emberi társadalomban is. S vájjon ezen mindegyre jobban terjedő áramlattal szemben mit teszünk, mit tehetünk? Hogyan akarjuk kiemelni a ker. társadalmat ezen világáramlat pusztító hatása alól ? Ébrednünk kell és cselekednünk! Mi is, mint a Kath. Kör tagjai, érezzük, hogy ezen a téren nekünk is fel kell vennünk a harcot. Ezen nemes cél megvalósítása céljából társulatba léptünk, erőink egyesítése végett körünk zászlaja alá szegődtünk, s végignéztük, ha nem is nyílt vallomást téve, de már puszta belépési tényünkkel is azt, hogy összes erőinket úgy egyenkint, mint együttesen arra használjuk, hogy szellemi, társadalmi és anyagi téren csakis azt akarjuk, csakis azt tesszük, amit kath. meggyőződésünk, tiszta lelkiismeretünk cselekedni és tenni hagy. Ámde nemes célok, magasztos tervek megvalósítására nem elég a puszta Ígéret, oda tettre kész, bátor, férfias jellemek, egész emberek kellenek. Polyvából, pudvás, beteg anyagból az élet viharaival szembeszálló épületet nem rakhatunk, nem emelhetünk. Erős, színtiszta anyagból való kövek : erős lelkű, erkölcsös jellemű és bátor férfiak kellenek ma a biztos alapokon nyugvó társadalom épületéhez. Az erős léleknek, a tiszta jellemnek mestere pedig Krisztus, mert „más alapot — mondja a nemzetek nagy apostola — senki sem vethet azon kivül, mely vettetett s mely Jézus Krisztus." Csakis az 0 tanításának buzgó követői, csakis az Ö elveinek fáradhatatlan harcosai lehetnek körünknek és egyúttal a kath. társadalomnak is bátor, soha meg nem rettenő polgárai és harcosai is. Mert csak ezen alapon egyesülve lehetünk egyek lélekben, gondolkodásban, tettben és cselekedetben, s ha igy egyesülünk, akkor mindenféle vészt és vihart biztosan kiállunk. Szám szerint ugyan nem vagyunk sokan, A Katholikus Kör élete. — Titkári jelentés az „Esztergomi Kath. Kör" 1909. évi működéséről. — Esztergom társadalmi életének irányításában és vezetésében oly jelentékeny szerepet játszó Kath. Körünk története ismét egy eseményekben gazdag évvel szaporodott. Egy esztendő magában véve nagyon is parányi része az idő végtelenségének, épen olyan, mint a vízcsepp a tengerben, de az emberi rövid életet tekintve, nem jelentéktelen, s különösen méltó, hogy gondos megfontolás tárgyává tegyük egy esztendő változatos történetét valamely egyesület életében. Mert csakis a mult eseményeinek mérlegelése és a múltba való komoly visszapillantás alapján tudjuk magunkat tájékozni a jövőben, s csakis ily módon remélhetjük körünk életének jobbrafordulását és egy boldogabb jövőnek kialakulását. Egy év tŰlit el ismét előlünk s most egybegyűltünk körünk kedves falai közé, hogy megtartsuk egyesületünk XVIII. rendes közgyűlését és beszámoljunk az elmúlt év eseményeiről és munkálkodásáról. Összejöttünk, hogy itt a közgyűlés szine előtt tanúbizonyságot tegyünk arról, hogy az esztergomi Kath. Kör a lefolyt esztendőben is szem előtt tartotta fenkölt, nemes hivatását és minden buzgalma, összes életnyilvánulása oda irányult, hogy a kath. öntudatot fejlessze és ébrentartsa s a kath. társadalmi életet vezesse és irányítsa. Ha beletekintünk az emberi életbe és figyelemmel kisérjük a tudományok fejlődését és a modern technika nagyszerű vívmányait és alkotásait, a találmányok sokféle, bámulatba ejtő alakjait, akkor korunkat, századunkat méltán a boldog haladás századának nevezhetjük. Ha azonban a gondosan kutató és mérlegelő ész társadalmi életünk mélyére tekint, akkor föltétlenül észrevesszük, hogy annak kebelében ezer, meg ezer bajjal küzdő embertömegek élnek; akkor látni fogjuk azt az általános elégedetlenséget, azt az ideges kapkodást, azt a lázas törekvést, mely az embereket szellemi és lelki életük elhanyagolásával egyedül az anyagi előrehaladás és boldogulás útján kergeti előre s ezek alapján századunk inkább a boldogtalanság, az ideges nyugtalanság korának nevezhető. A mai modern korban mindennel szívesen foglalkoznak az emberek, örömmel fáradnak, törik magukat, csak lelkük életével nem. Mindenre van elég gondunk: milliókat áldozunk, hatalmas hadseregeket mozgósítunk egy darab földért, de a lelkek millióit elszakadni hagyjuk az igazi boldogság egyedüli föltételétől, a diadalmas ker. kath. világnézettől. A megélhetéssel járó gondok és az anyagiak után való ideges törtetés kiöli az emberek szivéből a vallást, lelohasztja a hazaszeretet szent tüzét s lassan-lassan kihal onnan minden nemes, embert fölemelő érzés s igy pusztulás fenyeget nemcsak a kultúra összes alkotásaiban, hanem az egész emberi társadalomban is. S vájjon ezen mindegyre jobban terjedő áramlattal szemben mit teszünk, mit tehetünk? Hogyan akarjuk kiemelni a ker. társadalmat ezen világáramlat pusztító hatása alól ? Ébrednünk kell és cselekednünk! Mi is, mint a Kath. Kör tagjai, érezzük, hogy ezen a téren nekünk is fel kell vennünk a harcot. Ezen nemes cél megvalósítása céljából társulatba léptünk, erőink egyesítése végett körünk zászlaja alá szegődtünk, s végignéztük, ha nem is nyílt vallomást téve, de már puszta belépési tényünkkel is azt, hogy összes erőinket úgy egyenkint, mint együttesen arra használjuk, hogy szellemi, társadalmi és anyagi téren csakis azt akarjuk, csakis azt tesszük, amit kath. meggyőződésünk, tiszta lelkiismeretünk cselekedni és tenni hagy. Ámde nemes célok, magasztos tervek megvalósítására nem elég a puszta Ígéret, oda tettre kész, bátor, férfias jellemek, egész emberek kellenek. Polyvából, pudvás, beteg anyagból az élet viharaival szembeszálló épületet nem rakhatunk, nem emelhetünk. Erős, színtiszta anyagból való kövek : erős lelkű, erkölcsös jellemű és bátor férfiak kellenek ma a biztos alapokon nyugvó társadalom épületéhez. Az erős léleknek, a tiszta jellemnek mestere pedig Krisztus, mert „más alapot — mondja a nemzetek nagy apostola — senki sem vethet azon kivül, mely vettetett s mely Jézus Krisztus." Csakis az 0 tanításának buzgó követői, csakis az Ö elveinek fáradhatatlan harcosai lehetnek körünknek és egyúttal a kath. társadalomnak is bátor, soha meg nem rettenő polgárai és harcosai is. Mert csak ezen alapon egyesülve lehetünk egyek lélekben, gondolkodásban, tettben és cselekedetben, s ha igy egyesülünk, akkor mindenféle vészt és vihart biztosan kiállunk. Szám szerint ugyan nem vagyunk sokan,