ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-05-08 / 19. szám

Tisza marakodik. Most már Zichy Jánost harapdálja. E miatt el is terjedt politikai körökben, hogy Zichy és Tisza között éles ellentétek vannak. A kormány félhivatalosa megcáfolja ezt a hírt, de Zichy maga negative megerősíti azt, mert egy bécsi jelentés szerint Tiszáról Zichy annyit mondott : remélem, hogy köztem és Tisza gróf között megmarad a harmónia. Mi rácáfolunk az egész dologra, mert elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az olaj és viz egy pohárban összekeveredhessék. A hithű katholikus és az erős nyakú kálvinista között nehéz háboritlan összhangot teremteni. Ne gondolja itt senki, hogy Zichy és Tisza gróf között politikai ellentét áll fenn. Nem. Az a baj, hogy az egyik katkolikus és a másik kálvinista. Úgy dukál, hogy még a politikai arénában is vörös posztó legyen egy hithű kálvinista előtt a hitéhez ragaszkodó katholikus. Példa világosítsa a dolgot. A szocialisták be nem vallott, de tényekben megnyilvánult jelszava az, hogy ami a tied, az az enyém is, ami azonban az enyém, ahhoz neked semmi közöd. A hithű kálvinista is azt szokta mondani, hogy a pápista intransigens és türelmetlen, pedig az igazság az, hogy a világon az ellenvéleménnyel szemben senki sem olyan intransigens és türelmetlen, mint egy hithű kálvinista, ki mindig azt akarja, hogy neki mindenki behódoljon, mert csak a keresztyén közfelfogás az igaz és hazafias. * * * Furcsa dolog történt a politikában. Áprilisi tréfánál is sokkal több, — Bánífy Dezső az általános egyenlő titkos szavazás híveként elnökölt a liga alakuló közgyűlésén. Egy kis visszapillantás a múltra most nem ártalmas. Az ellenségek egykor Bánffyra ráfogták, hogy túlságosan aulikus, mert miniszterelnök korában azon dolgozott, hogy az Ausztriával való közösség minél erőteljesebb formában nyilatkozhassék meg. Ráfogták azt is, hogy a kiegyezés érdekében lelke egész erejével harcolt. Kevéssel később fordul a szélkakas és ő mondja: „Aulikus az, ki a gazdasági különválást nem akarja." Van idő, mikor a királynál kieszközölt tiz milleniumi szobrot és emlékül

1 eltolatja a Ludovika akadémia udvarába a Hentzi szobrot s lett idő, mikor darabont volt mindenki, aki a vezényszóért nem ostromolta a koronát. Volt idő, mikor a fő székely góbé a nemzetiségek réme volt és úgy emiitette mindenki a nevét, mint a legelső sovén magyar nevét és legújabban ismét lett idő, mikor a sovén magyar Kristóífy és a szocialisták társaságában az egyenlő titkos választójogi reform-liga alakuló közgyűlésén elnököl és „nyomorult maradi"-nak bélyegez mindenkit, aki azt merészkedik hinni, hogy az általános egyenlő titkos szavazati jog a magyar nemzeti jelleget veszéllyel fenyegeti. A szélkakas akként változtatja helyzetét, amiként a légáramlat változik. Mi azt mondjuk, hogy Bánífy Dezső az egyenes utakon haladó nagy nemzeti erőforrás, nem szélkakas, hanem csak érthetetlen politikus, ki, hogy híre legyen, felakasztja önmagát. — Csak magadnak jusson arra — tette hozzá egy másik. — Kutyát se tudsz tartani, nemhogy szál lelket segélyezhetnél — kontrázott a harmadik. — Megeszem, amit annak a vén asszonynak küldesz, — adta rá a tromfot Gróf Bandi. Véghelyi Sándornak arra a sok megjegyzésre nem volt szava. 0 irt — dolgozott. Attól a naptól fogva pedig sokat bántották, keserítették: ő volt vesszőparipája mindenkinek s épen mert a legdurvább sértéseket is szó nélkül zsebredugta, a végén már a hivatalszolga is fölébe próbált kerekedni. A következő hónap elsején történt, hogy utalványt adott a hivatalszolgának, vigye a postára. A szolga megsodorintotta a bajuszát s azt mondta: — Talán jó lenne, ha félhónapig magamnál tartanám, Véghelyi ur? Hátha arra megbánja, a miért ezt a tiz forintot elküldötte. — Adja ide, öreg, én megőrzöm azt a pénzt — mordult a szolgára Gróf Bandi s kikapta kezéből az utalványt. A dijnokok hatalmas nevetésre gyújtottak. Mert Gróf Bandi és pénzt megőrizni! Inkább kecskére káposztát, mint annak az embernek kezére bankót. A vén dijnok mosolyogva nézte meg a címzést az utalványon, hanem a mint elolvasta, a mosoly megfagyott ajakán. Özvegy Gróf Ferencnének, az ö tulajdon édesanyjának volt címezve Szárkirályra. Ki nem ismeri a puffert, mely a roncsoktól megmenti a vonatot? Ez a vasúti közlekedésnél jelentékeny szerepet játszik. Amikor a vonat megindul, a pufferek pofozzák kölcsönösen egymást és a munkaközben megmentik a vonatot. Tisza és Justh ilyen pufferek a modern politikai életben, kik folytonosan, tehát megszakítás nélkül pofozzák egymást a kortes utakon és azt vélik, hogy ezzel megmentik a hazát. Pedig dehogy mentik meg. Inkább összetörik a legjobb rugókat is és a haza a nagy várkozásban összetörhetik. Ideje volna, hogy a vonatvezető erősebb gőzt adna a fékezökbe, hogy a pufferek szerelmeskedő összecsapásaiból nemzeti veszedelem ne keletkezhessek, mert talán még sem az a közéletben az irány, hogy a pufferek kölcsönösen pofozgassák egymást, hanem az, hogy megmentessék a „vonat"! * * * Justh Gyula legújabban úgy gerálja magát, mint a nemes vad, melyet a parforce vadászok vérebei üldözőbe vettek. Az úrlovasokra visszavissza tekint, sőt, ha közelségükbe kerül, tele rúgja a szemüket porral, a vérebek elől azonban tekervényes utakon halad, hogy kifárassza üldözőit. Az úrlovasoknak itt-ott oda kiáltja: hallgassatok, elvesztettétek jellegzetes karaktertokat, méltatlanok vagytok hozzám, ki csak a hatalmat vesztettem el. Én eldobtam magamtól a tortát, az önálló bankot azonban, mely a torta felületét díszítette, megtartottam. E mandulaszelet, e befőtt gyümölcsből kombinált csokor nekem többet ér, mint az egész torta, melyben képviselőházi elnök koromban dúslálkodtam. Ti azonban elég balgák vagytok, a tortával együtt megettétek a díszleteket is. Nem vagytok méltók a nemzet bizalmára, mert nem vagytok takarékosak, de józan, praktikus politikusok sem vagytok. A díszleteket az enyészettől mindig meg kell óvni, mert idővel ehhez már tortát szükség esetében csináltatni lehet. Én megettem a tortát és ebből nem következik az, hogy ismét nem fogok enni, ha lesz. Jöjjön csak olyan kormány, mely föltételül megkívánja tőlem, hogy a féltékenyen őrzött mandula gerezdet és gyümölcscsokort is egyem meg, majd meglátjátok ti milyen mohón fogom e ragadmánnyal az éhemet csillapítani, különösen akkor, ha kötelező ígéretet vettem, hogy tortát is szabad ennem. A józan és praktikus politika akkor azt fogja javalni, hogy a díszleteket nyeljem le, mert a feltálalt tortán új díszleteket fogok találni, melyeket szükség esetében ismét megmenthetek. Igy bizonyul be, hogy Justh Gyulának tűz az esze, mint a Bori cigány — Két véglet között hánykódik a nemzet. Tisza és hivei semmit sem akarnak hozni és Justh pedig párthíveivel mindent ki akar erőszakolni. Hol van itt a nemzeti politika? Hol van a józan okosság? Az egész világ a megalkuvásokból élősködik; a politika az "exigenciák tudománya. Hol van itt a gyakorlati politika? Példa világosítja a dolgot. Az intelligens körökben, ha l Gróf Bandi megkapaszkodott az asztalban, lábai megbicsaklottak. Hogyan! hát ilyen is lehetséges ? Arról a szegény özvegyasszonyról gondoskodik ez a fiu, kiről tulajdon édes gyermeke tisztára megfeledkezett. Öt szülte, ezt meg csak nevelte és a nevelt fiu tulajdon szájától megvonja a garasokat, hogy az édes gyerek hibáját, végtelen hálátlanságát jóvá tegye. Az öreg dijnoknak rideg volt a szive, de abban a pillanatban megmozdult valami a mellénye alatt: sirni tudott volna, ugy fájt, ugy sajgott valami keblében. — Ugy, ugy Bandi — próbálta az öreget biztatni egy szomjasabb fajta kollega — ne sokat teketóriázz vele ; estére megisszuk közös akarattal. Arra a pénzre csak vess keresztet, te öcskös! — Csöndesség legyen ! — tört ki Gróf Bandiból a parancsnoki szó s hosszában kiegyenesedett, akár csak ő maga volna a járásbiró. S mikor a síri csönd tényleg beállott, akkor megilletődve folytatta: — Ha valaki a mi kis kollegánkat ezentúl csak szóval is bántani meri, annak én tekerem ki a nyakát. Megértettetek? Szemében köny rezgett. Odament a fiúhoz, lehajolt hozzá és megölelte. — Fiam — törte bensőséggel — te megszégyenítettél ; de köszönöm, igazán köszönöm az édesanyám nevében. A dijnokok ijedten néztek egymásra. Szentül azt hitték, hogy Gróf Bandi megbolondult. a papságról esik szó, felemiitik a főpapságot és az alpapságot. És a papság hol van? Erről intelligens körökben semmit sem tudnak. Igy vagyunk ma a politikával is: Tisza Kassandert követi, Justh a vörös radikalizmust imádja. Hol van e két véglet között a józan és gyümöicshozó magyar politika? A politikai arénában erről semmit sem akarnak tudni. Fáy Andrást idézem, ki mondja: „Vad kezében a tudomány elveszti a maga szentségét s éles fegyverré válik a dühösnek markában." Tisza vad, Justh dühös. Nem csoda, ha a komoly magyar nemzeti politika a két véglet között hánykódva esetleg véresre sebezheti önmagát. E szerencsétlen helyzetben nem kuruzslókra, hanem szakemberekre van szüksége a nemzetnek. Hol vannak ezek ? Megmondják a Bachus pince színtiszta magyarjai, kik most a magyar közvéleményt francia mintára és osztrák vezényszóra irányítják. Maróti. Kath. iskoláink fentartása érdekében. A kath. elemi népiskola lényegéről, áldásosságáról, pótolhatlanságáról majd itt, majd^ott halljuk a bizonyítások özöneit. Igazságról igazságra támaszkodó szavakkal állnak elő, hogy mennyire érdekében áll az Egyháznak, a gyülekezeteknek az iskola fentartása, de midőn a fentartás anyagi oldaláról, annak mikénti eszközléséről van szó, ott talán jó magam kiáltok a pusztába, hogy hát hej atyafiak! baj van, ébredjetek, tegyetek valamit az Isten szerelmére! Mert én bizony megvallva az igazat valami, eredményes nagy jövőt sem a népszövetséngek, sem a keresztény szocializmusnak nem tulajdonithatok addig, mig iskoláink biztosítása érdekében minden elérhetőt meg nem teszünk. Biz addig a keresztény kormányzói hatalomnak visszavivása nagyon problematikus, mig azt nem látom és tapasztalom, hogy a kath. iskolák megtartása és fentartása érdekében minden lehetőt meg nem tettünk. Mert százszor is megmondottam, hogy a dicsérettől áradozó beszédektől az iskola nincs és soha sem is lesz megmentve. Ide tettek körültekintő szervezése, felbuzduló lelkek kellenek, akik az iskolát valóban oly nagy becsnek tartják, mint a család imádságos leányzóját. Tetteket, mert ezek nélkül összes iskolai, sőt politikai kérdéseink megvitatása üres szalmacséplés, ami legfeljebb arra jó, hogy a hallgató és szemlélő publikum előtt azt mutassuk, melyikünk tudja a csépnyélen a hadarót jobban forgatni. És mint mindenkor, most a jelen esetben is nem kizárólag az Egyház, hanem a keresztény faj elsőbbségének visszahóditása, fentartása s ezzel kapcsolatban a keresztény Magyarország fennállásának érdekében vezetem tollamat; teljes hitemből meggyőződve arról, hogy amig a nemzet zömét a kereszténység szelleme hatja át, mig gyermekeinek neveltetését, képzését keresztény alapon eszközölheti, addig az ország keresztény jellegű, mihelyt azonban arra nézve közömbössé vált, azzá válik előtte az Egyház egyéb intézményei is s templomának fundamentumát a hitetlenség csákánya kezdi meg, mint a hogy megkezdette Franciaországban. Mert ne áltassuk magunkat, bármennyire hirdessék is a békét, a toleranciát, a vihar kitörőben van s csak alkalmat vár, hogy meglepjen vele bennünket. És mi fogja azt előmozdítani? Mi egyéb a többek között, mint annak kézzelfogható tapasztalata, hogy elemi népoktatás ügyünk, a kath. iskolák fentartása érdekében tettünk és teszünk a legkevesebbet. Jól tessék megjegyezni: a legkevesebbet, aminek csattanós példája, hogy az országban iskoláinknak egyharmadát elveszítettük és annak folyományaként egyenként hullnak a megszűnés örvényébe. És ennek teljébe, hozannával ünnepeljük azon egyebekben igen tiszteletre méltó hőst, akinek csak egy szavába került volna a kath. iskola megmentése s azt, ki valóban megmentette: ügyet sem vetünk reá. Sokszor, nagyon sokszor elgondolkodom magamban: minek is tülekedek én a kath. iskola érdekében? Hisz összevetve azt a sokat, amit olvastam és több köztünk járó egyházi férfiaktól is hallottam: az Egyház az elemi népiskolák hiányában is betöltheti feladatát s a népiskolai nevelés még mindig nem biztosítja azt a szellemet, a szellem érvényesülését, amelyet a közérzületbe átvinni iparkodott. Az egyháznak módjában van másutt is érvényesülni