ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-08-09 / 32. szám

a jelen sorok közlésére. A színdarabban szereplő személyek: Szerkál Aranka (Szidónia), Molnár Erzsike (Hermin), Kabina Károly (dr. Faragó), Csicsmann Károly (Ravianszki), Schweitzer János (Pennás) és Glúd Ferenc (Vazul) mindnyájan a lehető legjobban iparkodtak megfelelni feladatuk­nak. A végén még Fazekas Dezső énekelt egy vig kupiét. Az előadás után kezdetét vette a tánc, mely csak a késő hajnali órákban érte végét. Egy jelenvolt. * Tanitóválasztás. Szőgyénben az újonnan szervezett hetedik osztálytanítói állásra az ottani iskolaszék Borz Lajos oki. tanítót, a helybeli ta­nitóképző jeles volt növendékét választotta meg 19 pályázó közül. * Mégis Ők az urak. Párkány-Nána és Esz­tergom között a forgalom lebonyolítását a párkányi bérkocsisok tartották kezükben. Annyiért vitték ki vagy be az utasokat, amennyiért akarták, akkor mentek ki mikor akartak : szóval az ő kényük­kedvükre volt bizva a közönség. Az esztergomi fiakker megbízhatóságát ők nem ismerték. Igaz ugyan, hogy ha jó kedve van, a feléért vagy negyedéért viszi ki a »pasast* a párkányi hídfőtől az állomáshoz. A párkányi bérkocsisok uralmán egy jóeszü talján fogott ki, mert társaskocsi jára­tot indított Esztergomból. A közönségnek is jó volt, neki is jövedelmezett. Erre jött aztán a párkányi omnibusz. Tajtl, a talján esztergomi omnibuszos meg se érezte a konkurrenciát, bár a párkányi társaság sem panaszkodhatott. A pár­kányiak gondoltak hát egyet és megvették a derék talján omnibuszát lovastól, pokrócostól, ostorostól: 850 forintokért. A társaskocsiban ült öt darab közönség, ez volt a ráadás. Mikor a párkányi polgár felült a gazdát cserélt omnibusz bakjára, mosolyogva gondolta : mégis mi vagyunk az urak a párkány nánai úton. * Az Úrangyala zászlója. Amint értesülünk Udvard lelkes hivői és tantestülete, a kathoíiku­sokért csüggedést nem ismerve-lelkesülő és lel­kesítő Szabó János főtanitó vezetésével meglepően haladnak előre az Úrangyala 600 éves jubileuma megünneplésének előkészítésében. Már az idén, Nagyboldogasszony napján kezdetét veszi az Ürangyalának szentelt zászlók bontásának soro­zata Mária országában. F. é. aug. 15-én szenteli föl Giesswein Sándor dr. orsz. képviselő, kanonok sok község és egyesület küldöttségileg való rész­vétele mellett azt a remekművű zászlót, melyet Udvard községének ker. szociális érzelmű mun­kásnépe készíttetett Nagyasszonyunknak. A zászló a besztercebányai irgalmas nénék révén szent Vince leányai kezéből került ki. Két hatalmas zászló összetétele ez, melyeknek egyikén az angyali üdvözlet van képben megörökítve e körirattal: »Udvard, 1309 —1909.« A kép felett a kereszt tündöklik s alatta: »E jelben győzünk.« A mási­kon ekével szántó angyal látható, Sz. Izidor A csőben levő elektromos fény messzire szórta sugarait a tenger vizébe, ugy, hogy 10—12 méterre is lehetett belátni a titokzatos tengeri életbe . . . Vagy 12 percig lehettünk a tenger alatt. Én persze folyton sürgettem a felfelé való szál­lást (s gondolom, hogy mindenki, kinek drága az élete, hasonlóképen cselekedett volna), végre a tenger felszinére jutottunk. Boldog voltam, na­gyon boldog, örültem, hogy semmi bajom sem lett s a Mindenható oltalmába vett. — Még egy-két szót a torpedók feladatáról. A tenger alatt járó torpedók és naszádok feladata abból áll, hogy a nagy hajókhoz lőtávolba fér­kőzzenek és mielőtt amazok észrevennék őket, rájuk küldjék a viz alatt járó torpedót. Ha a torpedónak nem sikerül észrevétlenül az ellenség közelébe jutnia, akkor a nagy hajó ágyútüze pillanat alatt elsüllyeszti a gyenge kis naszádot. Ha pedig oda férkőzött, még mindig kérdés, tud-e alsó fúrójával az ellenséges hajón lyukat fúrni és idejekorán menekülni a megtámadott nagy hajó tüzvonalából. Találnia kell, halálos zavarba kell hoznia az ellenséget, hogy gyors futással visszatérhessen saját hajórajához vagy a kikötőbe. A kapitánytól szívélyes bucsut véve, szí­vességét, fáradozását hálásan megköszönve, ma­gát a várost kezdtem tanulmányozni. A kapitány egy ideig még velem sétált, azután a laktanyába ment. Pola egyéb nevezetességeiről, valamint to­vábbi tengeri utazásomról majd a jövő számban lesz szó, a mikor is egyúttal befejezem rövid útleírásomat. ugyanis egy fukar gazdánál béreskedett, ki — bár Izidor a legeredményesebben működött szol­gái között — mégis ellenezte a szent mise hall­gatását. Újra és újra megtiltotta neki s egy domb­ról leste munkáját. Mikor azonban a harang megkondult, mégis abbanhagyta a munkát s sz. misére indult. S amig odajárt, angyal jött le az égből s végezte helyette a szántást, E kép körirata: »Az udvardi ker. szoc. egyesület, 1909.« A két szögleten kaszával keresztezett búza kéve, illetve kapával keresztezett szőlő látható. Alul: »Ave Maria« van kihimezve. Köröskörül nemzeti színű szegélye van a zászlónak, melynek hordása 3 férfierőt igényel. * A hadseregszállitások és a gazdák. A gazdasági egyesületek körében már régóta fog­lalkoznak azzal, hogy a hadseregi szállítások ügyeinek elintézése, egy külön szervezetre bizassék, mely egyrészt a gazdaközönséget kellőleg kiok­tatja a hadseregi szállítások elvállalásánál szüksé­ges eljárásokra, másrészt ellenőrzi a hadsereg részére történő szállításokat. Legutóbb mint Komáromból jelentik: a komáromi gazdasági egyesület bizottságot alakított, mely a hadsereg számára történő szállítások ügyét intézi. Ezt meg­tehetné az esztergommegyei gazdasági egye­sület is. * A városi mészárszék ügye. Az Eszter­gomban felállítandó városi mészárszék ügye már­már dűlőre jutott e héten. A város polgármestere már szerdán megbízott egy helybeli vágómarha­kereskedőt, hogy a város számára egy jobb és egy közepes minőségű vágómarhát szállítson. Ezt a két darabot már mint az első próbavágást szombaton és vasárnap akarta kiméretni a közön­ségnek, de ez a mészárosok közbevetett mozgalma miatt elmaradt. Az iparhatóság ezek után behatóbb tanácskozásra hivta a mészárosokat, kik szerdán este küldöttséget menesztettek a pol­gármesterhez, melyben egy memorandum benyúj­tását jelezték. A polgármester tehát felfüggesz­tette a próbavágásra tett intézkedését. Ezt pedig •—• mint utóbb kiderült — kár volt tennie, mert a mészárosok nem, hogy engedtek volna, hanem a memorandumban kereken kijelentették, hogy az árakat nem szállítják le s oly számitással áll­tak elő, mely szerint ők a mai áraknál is épen csak hogy rá nem fizetnek a mészárszékre. Más­fél heti munka és idő hiábavalónak bizonyult. Az egész város közönsége türelmetlenül lesi és várja a városi mészárszék megnyíltát, mert mindenki meg van róla győződve, hogy olcsóbb húst kap­hat és a város sem fizetne rá a vállalkozásra. * Szociáldemokraták a megyében. A vörö­sek újból iparkodnak a megyében tért hódítani s évek óta mesterkednek már azon, hogy a megyei bányák népét bemaszlagolják. Ma Pisz­kén tartanak népgyűlést, Karvárói pedig azt az értesítést kaptuk, hogy ott már meg is alakult az »Orszagos Munkásvédő Szövetseg« helyi csoportja. A birkafogdosás tehát megindult újra s csak az különös, hogy a népnek Istentől s embertől kirendelt vezetői nem tudják ellensúlyozni a mozgalmat! Talán nem is tudnak róla ? * Primieia. Ritka fényességű és örvendetes ünnepélyben volt része Deáki (Pozsony m.) község róm. kath. lakosságának. Ugyanis július hó 26-án mutatta be első szent j mise áldozatát az Urnák dr. Serédi Jusztinián, szent Benedek-rendü ujonan fölszentelt áldozár. Fényes volt ez ünnepély, mert csakugyan azzá tette ezt a szülői szeretet, az Isten iránti szívbeli hála fényes ragyogásának szemlélete a lelkeknek tükrén, a jó szülők tisztes arcain . . . azzá tette az ujmisést környező paptár­sak, mint Krisztusban testvérek, szives készségű oltári szolgálatának tündöklése . . . azzá tette az összesereglett hivők ezrei buzgó részvételének kegyes áhítata. A fényes és örvendetes ünnepé­lyen megjelentek a községbeli összes hivők; a helybeli intelligencia; a kerületi paptársak s az ujmisés rokonai, ismerősei és jóbarátai. A pap­ság közül ott volt: Ribány Olivér peredi, Huszár István királyrévi, Janics Ferenc vágkirályfalvi, Koday Gyula kossuti plébánosok; dr. Erdélyi László és Meszlényi Lambert sz. Benedekrendü főgimnáziumi tanárok. Az ünnepélyes uj szent mise teljes segédlettel 10 órakor kezdődött. A szokásos alkalmi és ünnepi egyházi szónoklatot dr. Vargha Samu deáki-i plébános, az ujmisésnek manuduktora tartotta. Szerettünk volna ezen iga­zán tudományos, a theologiai érvekben bővelkedő s a hallgatóság szivét megindító, könnyekre fakasztó szónoklat részleteire bővebben kiterjesz­kedni, de e lap tere nem engedi. A tudományos ünnepi szónok nevének csak említése is, már elég garancia ahhoz, hogy szónoklatát a leg­nagyobb dicséretekkel halmozzuk el. A templomi ünnepély után az ujmisés szülei házánál fényes ebéd várta a vendégeket, melyen a község elöl­járói, a rokonság, az intelligencia s a szereplő papság vett részt. Az ebéd folyamán ékes toasztok hangzottak el. Elsőnek emelkedett szólásra dr. Vargha Samu helybeli plébános, ki az ő klasszikus tudományával ügyes és érdekes fordulatokban méltatta és rajzolta az ujmisésnek múltját s e szép múltból még szebb jövőt kívánt neki. Utánna dr. Erdélyi László szólott, ki az ő megszokott kedves modorával, virágos nyelvezetével, szintén az ujmisésre emelte poharát, éltetve őt és kedves szüleit. Megjegyzendő, hogy dr. Serédi Jusztinián, az ujmisés, a hazai magyar, német és tót nyelven kivül folyékonyan beszéli a spanyol, angol és francia nyelvet is. Isten éltesse ezen törekvő, szép tehetségekkel megáldott ujmisést! Az ujmisés a jogi tudományok bővebb elsajátítása céljából ismét Rómába disponáltatott, ahonnét az Anzelm-kollé­giumból nemrég tudori koszorúval érkezett haza. H. I. * Esztergom egészségügyi állapota f. év július havában nem volt valami kedvező. A jár­ványos betegségek között 9 vörheny, 4 tífusz, 5 kanyaró, 1 gyermekágyi láz és 1 roncsoló torok­lob eset volt, melyek azonban halállal nem vég­ződtek, A járványos betegségek között egész éven át a vörheny volt az uralkodó. Év eleje óta iii eset fordult elő, mely közül 13 halállal végző­dött. Más betegségek között számosabban fordult elő gyermekeknél a bélhurut, felnőtteknél pedig a gyomor- és bélgörcs, ami a gyümölcs- és uborka­szezonnak tulajdonitható. Július havában 30-an haltak meg, köztük 8 hét éven aluli gyermek. A betegségek között különösen a tüdőlob és bél­hurut szedte áldozatait. Rendkívüli kóresetekként: egy 3 éves kis leány forró lúgba esett, egy 5 éves fiúcska pedig barackmagtól súlyos mérgezést szenvedett. Sziklár János részeg fővel a kis Du­nába fult. •— A piac, mészárszék és hentes üzlet többször megvizsgáltatott; épp úgy a korcsmák, vendéglők, pékműhelyek és szikvizgyárak is. Lakás vizsgálat 2 esetben, fertőtlenítés 6 esetben fordult elő. * A pozsonyi orsolyaszüzek ünnepélye. Igen megható ünnepélyt rendeztek a pozsonyi Orsolyaszüzek a mult héten. Czafkovszky Evariszt pozsony-ujvárosi plébános ugyanis természetes kövekből épített csinos grottát emeltetett a neve­zett nővérek kolostori kertjében s a grottába egyenesen Parisból hozatta életnagyságban a lourdesi Boldogságos Szűz és a kis Bernadette szobrát. A szentelést az Orsolyanővérek lelki igaz­gatója, báró Jeszenák Gábor kanonok végezte, mig a gyönyörű alkalmi beszédet maga Czaj­kovszky mondotta. A szépen sikerült ünnepélyen részt vett a pozsonyi káptalan több tagja, azon­kívül számos hivő, az Orsolyaszüzek égő gyer­tyát tartottak kezükben, a növendékek pedig Máriás lobogójuk elővitele mellett elénekelték a az Ave Máriát. A kis barlang a szent Szűz lour­desi megjelenésének 50-ik évfordulója emlékére emeltetett. * A nagytapolcsányiak bajai. Az elemi fiúiskola már kimúlt. Most az apácák tettek Nagy­tapolcsánnyal ugy, mint szent Pál az oláhokkal. Szomorú dolgok ezek. Ma nem a pihenés és ké­nyelem korát éljük. Fel kell venni a keztyüt az egyházat gyűlölő szemfülesekkel. Érdekes és szo­morú dolog, hogy az itteni közbotrányos keritésü temető ügyét a közigazgatás akarja kezébe venni oly módon, hogy a temető terhére akar felvenni kölcsönt annak bekerítése céljára. Pedig sokat lehetne itt tenni egy kis iparkodás mellett. A plébánia jövedelem dolgában ritkítja párját; 6000 lélek gondozásánál három segédje van a lelkész­nek ; előző időkben a vidéki papság is kezére járt az itteni lelkésznek. Mily előnyös helyzet, és mily szomorú állapotok vannak most itt. ^Birkák a kávéházban. Nagy riadalmat okozott a minap a Kossuth Lajos utcai »Emke« kávéházban egy birkanyáj. A vezérkos, a kolom­pos, nyugodtan bandukolt a birkasereg élén és egyhangú méla kolompozással csalta maga után a birkaszervezetet. Egyszer csak azonban a szembe jövő katonai zenekar rázendített egy tüzes nótára. A kolompos kos megállt s mikor látta, hogy *a banda közeledik ijedtében inába szállt a bátorsága s beszaladt, bemenekült az »Emké«-be. A birkanyáj mit tehetett egyebet: berohant utána. Volt nagy riadalom. A vendége­ket feldöntötték székestői, felugráltak a biliárdra és általában úgy viselkedtek, mintha sohasem lettek volna még kávéházban. A kávés pincérei­vel együtt kergette a kellemetlen vendégeket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom