ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-10-11 / 41. szám

Sándor gróf emlékszobrának leleplezésénél az egyesület képviselteti magát s kegyelete jeléül a szobor talapzatára koszorút helyez. — Meg­választatott a biráló bizottság a Párkány község­ben tartandó lódijazásra, amelyen 600 korona állami és 400 korona gazdasági egyesületi dij osztatik ki. — A választmány tárgyalta a Szőgyén községben tervezett körállatorvosi állásra vonat­kozó községi véleményeket, továbbá a lépfene elleni kötelező védojtásra alkotott megyei szabály­rendeletet, ezenkívül elintézett több kisebb ügy­darabokat. * Iskolaszentelés. Ma vasárnap Visegrádon iskolaszentelés lesz. Az uj róm. kath. iskolát Andor György dr. prelátus-kanonok, hercegpri­mási irodaigazgató fogja szentelni. Az ünnepélyes szertartás délelőtt 3 A 10 órakor veszi kezdetét. * Schreiber Aladár esperesi kinevezése. Emiitettük egyik utóbbi számunkban, hogy Schrei­ber Aladár ipolysági plébánost a főegyházmegyei hatóság a drégelyi kerület h. alesperes-tanfelügye­lőjévé nevezte ki. A kinevezés városunkban min­denütt nagy örömet keltett. Schreiber Esztergom szülötte, kiterjedt rokonsága városunkban lakik, ahol igen sokan ismerik a derék, buzgó plébánost. Schreiber esperesnek különben nemcsak a hitélet terén, hanem a társadalmi téren is vannak érdemei. Mint Hont vármegye bizottsági tagja lelkesen karolja fel a megye ügyeit, a nemzeti ellenállás idején ő volt a megyei egyesült ellenzék egyik előharcosa. A néppárt lelkes hive, a jótékony­célok áldozatkész támogatója. Kinevezésének mindnyájan örvendünk. Ad multos annos! * Autonómiai képviselőjelölt. Múltkori számunkban emiitettük, hogy már folyik a sza­vazás az alsópapság körében az autonómia kon­gresszusra küldendő jelöltre. A három kiváló je­löltön kivül az alsópapság egy tekintélyes része, mint értesülünk, Túri Béla, az »Alkotmany« fő­szerkesztője mellett foglal állást. Publicistikai ki­válósága, nagy jogi tudása, az autonómiáról irt szakmunkája s ritka egyéni tulajdonai valóban kiválóan rátermetté teszik a fontos küldetésre. * Ismét a „Ne temere." Balthazárék dicső­ségét megirigyelték az ág. evangélikusok, mert ők is a leghatározottabban tiltakoztak a »Ne temere« életbeléptetése ellen. Sztehló Kornél vázolta a decretum »serelmeit,« majd felolvasott egy deklarációt, melyet a kormányhoz fognak felterjeszteni. Érdekes dolog, hogy Kálvin és Luther hű követői mennyit nyargalnak a pápai dekrétumon, pedig abban •— miként ezt már többször kimutattuk — semmiféle sérelem nincs. Persze Zsilinszky úrnak kellett felszólalnia. Felállt nagykegyesen és a »serelmeket« jó csomó ferdí­téssel toldotta meg. Másszóval ismét ütött egyet a katholikusokon a »türelmes« főúr, minket azon­ban egy cseppet sem bosszant a beteges agyú volt államtitkár úrnak eme legújabb kirohanása. * Kmety Károly és Esztergom. Egy kis töredék erőnek erejével azt akarja, hogy az egész város ugorjon Kmety után a sötétbe. Vagyis, hogy Esztergom város polgársága szavazzon bi­zalmat Kmety Károlynak azért, hogy ott hagyta a pártját. Nekünk semmi kifogásunk ellene, nem is lehet, mert hisz ki ne volna bizalommal Kmety iránt, hogy ő eddigi politikáját fogja követni. De mást mond ám a közhangulat. Azt mondja, hogy Kmety politikája nem helyes, ártalmas a városra, a nagy közérdekre, mert mi nem Kmety Károlyt válasz­tottuk meg benne, hanem a nemzeti vezéreket követő politikust. Senki sem kötötte ki Kossuth­tól és Apponyitól, hogy Kmetynek okvetlen a delegációban kell lennie, Kmetytől sem követelte senki Esztergomban, hogy a kormánynak, ahol lehet borsot törjön az orra alá és végül senki sem követelte Kmetytől, hogy lépjen bele a 48-ba, sem pedig, hogy ismét kilépjen belőle. Untig elég volt Esztergomnak az örökös és okvetetlen ellenzékieskedésből. Elértük a célunkat: ellenzé­kiek voltunk, hogy az ellenzéket hatalomra se­gítsük. És most megint rontsuk le, amit felépí­tettünk ? vagy erőnek erejével ugy teszünk mint a vásott gyerek, ki egész nap ordított. Hiába adtak neki akármit, ő csak ordított. Végre meg­kérdezték, hogy hát mit is akarna? Ordítani akarok / Mondta a papa öröme és mama ked­vence. Esztergom polgárságának nagy zöme pe­dig nem igy gondolkozik és tudja, ha Kmety­nek bizalmat szavazna ugy, ha nem is kifejezet­ten de bizonyos tekintetben bizalmatlanságot mondana a nemzeti politika vezéreinek. Kmety politikájának hivei -— azt mondják éppen egy kor­mányhoz közelálló politikus suba alatti biztatá­sára, — iparkodnak a bizalom nyilvánításra, de belátták, hogy ez nehezen menne, mert sokan vannak azok, kik nem helyeslik a tervet. Nem lehetetlen azonban, — hogy a bizalmi kérdést mégis megoldják a 48-as egylet keretében, más­napra pedig tele lesz »A Nap« és föld, hogy Esztergom város bizalmat szavazott Kmetynek. De igazán nem is tudjuk elgondolni, hogy miért ne szavazhatnánk Kmetynek is, a kormánynak is, a 48-as pártnak, az alkotmánypártnak, a néppárt­nak és mindenkinek bizalmat. Természetesen az más kérdés, hogy bizalmat kapunk-e cserébe mindenkitől, vagy pedig a megbízhatatlanság bé­lyegét: kicsinylő mosolygással fűszerezve * Szabó Mihály pere. Emiitettük annak idején, hogy Ventwini és társa únyi lakósok ellen Szabó Mihály volt honti darabont-megyefőnök panaszt emelt a helybeli kir. járásbíróságnál, mert őt darabont működésére vonatkozólag sértő sza­vakkal illették. A kir. járásbiróság a vádlottak egyikét felmentette, mig a másikat, ki becsület­sértő kifejezéseket is használt, 30 koronára bün­tette meg. Az új törvény értelmében azonban a büntetést csak feltételesen modta ki. * Rendőrőrs a városházán. Az I. sz. ren­dőrőrsöt a Horánszky utca Szilva-féle házból át­helyezték a városházára. A legénység már átköl­tözött a számvevőség volt helyiségeibe. A Boty­tyán-palota tehát újból őrséghez jutott, amiként azelőtt soha nem is volt anélkül. Az igaz, hogy az őrség most kissé távolabb esik a »külsőség«-től, ahol a bicsak dolgozni szokott, ámde a telefon­nak a Rudnai-téri hídmérleghez való áthelyezése segíthet a bajon. Onnan szükség esetén értesít­hetik a rendőrséget, mely idejekorán a veszede­lem helyén teremhet. * A megye őszi közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósága tudvalevőleg f. hó 15-én tartja rendes őszi közgyűlését. A tárgysoro­zat 214 pontból áll, de nem lehetetlen, hogy még egy néhány sürgős dolgot vezérelnek a közgyűlés elé és póttárgysorozatot adnak ki. A tárgysorozat érdekesebb pontjaiból közöljük az alábbiakat: A közigazgatási biróság Mánya Dömö­tör megyebizottsági tagságát megsemmisítő állandó biráló választmányi határozatot helybenhagyja. — Belügyminiszter a várnagy teendőiről és szol­gákról alkotott szabályrendelettől a jóváhagyást megtagadja. — Kereskedelemügyi miniszter lei­rata az »Esztergom városi és állami telefonháló­zat«-nak a »Budapest környeke« hálózatba való felvétele tárgyában. — Az esztergomi járási főszolgabíró hivatalnál újonnan rendszeresített I-ső osztályú szolgabírói állásnak, valamint az ezen állás betöltésével netán megüresedendő egyéb tiszti állásoknak választás utján való betöl­tése. — A vármegye alispánja bemutatja a szék­házépitő bizottság javaslatát a vármegyeház átalakítására vonatkozólag. — Jendrasik Alfréd számlája a vármegyeház átalakítására vonatkozó tervek stb. elkészítéséért járó 2984 kor. végjáran­dóság kiutalása iránt. — Párkány község kép­viselőtestületének a szolgabírói és járásbirósági hivatalok áthelyezése, úgy a községi vendéglő átalakításához szükséges 200.000 koronás kölcsön felvétele tárgyában hozott határozata. — Eszter­gom vármegye alispánja bemutatja az 1907. év szeptember hó i-étől 1908. év augusztus 31-iki vármegyei közigazgatás állapotáról szóló évi jelentését. — A vármegye alispánja bejelenti, hogy a törvényhatóság kellő pénzalap hiányában az országos magyar gazdasági egyesületbe be nem léphet. — Pfalcz József építőmester kérelme a vármegyeház átalakításáról készített tervrajzok után felszámított 1550 kor. munkadíjnak kiuta­lása iránt. — Gerlei Dániel felebbezése a szab. kir. városnál április 6-án volt tisztújítás alkal­mával megtartott kiadói választás ellen. — B. Szabó Mihály fellebbezése Uny község képviselő­testületének esőviz lefolyás helyreállítása tárgyá­ban hozott véghatározata ellen. — Bács-Bodrog vármegye törvényhatóságának átirata a magyar jegybank felállítása tárgyában. — Somogy vár­megye törvényhatóságának átirata a takarmány­hiány megszüntetése tárgyában. * Népgyűlés Bajnán. Talán egyetlen köz­ség sincs vármegyénkben, hol a katholikus nép úgy összetartana, mint Bajnán. A fejlett szövet­kezeti élet, a hitbeli és hazafias összetartásnak az alapja Bajnán van. Ez a község úgyszólván vezér­szerepet visz a vármegyei katholikus községek között, mert leghamarabb vonul be Bajnára min­den keresztényi alapokon álló mozgalom. A baj­naiak most vasárnap is nyilvános népgyűlést tar­tottak, melyen Weltner Lőrinc káplán volt a szó­nok. A gyűlésnek fő tárgya volt a sajtókérdés. Wellner meggyőző szavakban magyarázta meg a népnek a keresztényellenes sajtó rombolását és a jó irányú, tisztességes hirlapok hatását. Magyar­ország kereszténytelensége és minden a keresz­ténységet érő támadás a braun-vészi-bródi-féle patenttel ellátott sajtóból kerül ki, szükséges tehát, hogy a kereszténységnek is legyen erős sajtója. A keresztény sajtót csak úgy lehet erőssé tenni, ha maga a keresztény nép támogatja. Felhívta végül a szónok a népgyűlés tagjait, hogy kizáró­lag a katholikus sajtót támogassák filléreikkel, mert a sajtó a legerősebb fegyver a keresztény Magyarország megalkotására. Á népgyűlés nagy lelkesedéssel tette magáévá a szónok ajánlatát és abban az elhatározásban mentek haza az emberek, hogy többé nem támogatják ellenségeink lapjait. I Simor Teréz f I £ nagynevű Simor I I János kardinális leg­ifjabb húgát, Simor Teréz úrnőt temették tegnap szombaton igen meleg részvét mellett. A boldo­gult urnő magas korához képest meglehetős erős szervezettel bírt, a legutolsó pillanatig eszméleté­nél volt, csak az utolsó két héten át gyengélke­dett, anélkül azonban, hogy a magas korral járó végelgyengülés ágyhoz szegezte volna őt. A halál is ott lepte meg őt a pamlagon. Csendesen, min­den fájdalom nélkül aludt el s igy halála a lehető legszebb, legkönnyebb volt. Csütörtök délután V2 4 órakor sietett hozzá Marczy József vizivárosi káplán, hogy a haldoklók szentségeiben részesitse a testi erejében immár nagyon elgyengült beteget s fél órára rá visszaadta nemes lelkét a Terem­tőnek. Utolsó szava a szentségek ájtatos felvétele után ez volt: »Nyugodt vagyok, most engedjetek aludni.« S el is aludt a boldog feltámadás nap­jáig. A haldokló ágyát körülállották a szerető rokonok : özv. Zubcsek Mihályné, Vdczy Ambrusné és Nedeczky Miklósné, valamint a beteget gyen­géden ápoló Anna nővér. Özv. Zubcsek Mihályné szépen előkészítette őt a szent gyónáshoz, hogy az örök Biró előtt minél tisztább szivvel meg­jelenhessen. Különben is nagyon ájtatos, vallásos lélek volt. Minden hónapban végezte szent gyó­nását és szent áldozását és másokat is gyakori szent áldozásra buzdított. Végrendeletét halála napján d. u. 1 órakor rendezte Janits Imre dr. közjegyző előtt, Seyler Vilmos főkáptalani fő­számvevő és Pintér F. főkáptalani erdőgondnok, mint tanuk jelenlétében. Mindenre emlékezett és a végrendelet készítésénél teljes ép eszénél volt. Délután 4 órakor azonban eljött a kegyetlen kaszás és véget vetett nemes életének. A bol­dogult urnő holttestét másnap a vizivárosi plébánia­templomba vitték és ott a templomhajó közepén diszes ravatalra helyezték. A ravatalt délszaki növények környezték és szebbnél-szebb koszorúk ékesítették. Az ünnepélyes requíemet szombaton 10 órakor Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartó mondotta Eitner Elemér főszékesegyházi Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. 99 Roehe" F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom